Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-17 / 165. szám
10 6ÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. július 17., szombat Ahol lekottázzák a magyar nyelv dallamát A távol-közeli Görögország Az ókorban Neapoliszként ismert Kavala óvárosa, a törökös hangulatú, szűk, kanyargó utcácskákkal Görögország: napfény, kultúra, taverna, ouzo, girosz (ez utóbbi kissé amerikanizá- lódva gyros). Ezt nagyjából mindenki tudja Görögországról: az is, aki járt ott, és az is aki csak hallott, olvasott róla. Görögország - különösen annak északi része ma már elérhető egy magyar turista számára is. Elsősorban nem fizikai értelemben. Északon több a keleti, délebbre a nyugati és az amerikai vendég. Aki teheti, repüljön Ami a fizikai értelemben vett „elérést" , azaz az utazást illeti nos, jó szívvel csak a repülőút ajánlható, persze, akinek annyi pénze van repülőjegyre, mint amennyiből akár két hétre is bérelhet egy apartmant. Autóval több útvonal is kínálkozik: Románián és Szerbián keresztül. Az előbbit kizárhatjuk a kilométeres kocsisorok miatt a magyar-román határon. Nagy kár egyébként érte, mert a Vaskapu környéke szép látványt nyújt, és bár a bolgár utak meglehetősen gyenge minőségűek, a Balkán hegység is sok látnivalót kínál. Szerbián keresztül kizárólag a nagyobb forgalmú útvonalat merem javasolni. Tompái határátkeléssel Belgrádtól Nisig az autópályát, és onnan a bulgár vagy a görög határt. Az autópályadíj meglehetősen magas ( hetven német márka), ám a kevésbé forgalmas utakon számítani lehet a milicia ellenőrzésére, és - a legnagyobb jóindulattal is ezt kell mondanom - kellemetlenkedő kötekedésére. Hurrá, a tenger! Stavros es Aszprovalta között az Égei-tenger partján fekszik Vrasna. Pontosabban csak az üdülőfalu van ott, az „öreg" Vrasna a hegyekben, csodás környezetben. Ott az idegent - ha nem is nézik ki - mindenesetre gyanakvóan méregetik, nemigen ugrálják körül, mint néhány kilométerrel lejjebb, a vízparton. Ott szinte minden négyzetcenti- métemyi helyet kihasználnak, hogy a turista kedvébe járjanak, és persze megkönnyebbítsék néhány márkájától. Merthogy a német márkával ugyanúgy nyugodtan lehet fizetni, mint az amerikai dollárral. A hazai forintot nem javaslom fizetőeszközként felajánlani. Ha pedig bankban váltunk be pénzt, célszerű egyszerre nagyobb összeget, mert az illeték szinte alig tér el akár többszörös tétel esetén is. Giroszt az utcán, herkentyűt a tavernában De maradjunk a vendéglátásnál! Alaposan nézzük meg, hogy hova térünk be, mert érhetnek meglepetések. A giro- szért, ha az utcán vesszük és majszoljuk el, 200 drachmát fizetünk, egy étteremben akár ötször annyit is kérnek érte, s ez utóbbi még csak nem is az igazi. Érdemes viszont a tavernákban kipróbálni a különféle tengeri herkentyűket: halakat, kagylót, polipot, tintahalat, meg még ami az étlapon van. fzletesebbnél ízletesebb roston sültek, no és a görög saláta... Találékonyan elkészített körítéssel és elegánsan tálalják. A homokos strandra rákúsznak a tavernák, amelyek roppant rafinált módon, úgy vannak kitalálva, hogy a szó szoros értelmében belebotoljon az ember. A pincérek az úton - sokszor a közúton - átjárkálva szolgálják ki a vendégeket. A személyzet leginkább angolul, ritkább esetben németül, esetleg franciául beszél a vendéggel, néhány „magyarsújtotta" területen az étlapon magyarul is szerepelnek az ételek, és a felszolgáló is tud annyit legalább, hogy „két sor ötszáz drachma". Különösen Stavrosban hallani sok magyar szót, itt a Jorgos utazási irodában anyanyelvűnkön is mindent el lehet intézni. Egyébként a magyar turista Görögországban is arról ismerszik meg, hogy bármilyen nyelven kérdezzük, ő biztosan magyarul fog válaszolni, csak kissé hangosabban, mint idehaza ... Mini ouzo rogyásig A görög vendéglátás igazán szívélyes. A vendéget rendkívül udvariasan szolgálják ki, és ha nyelvi nehézségek miatt félreértik, akkor igyekeznek, hogy kárpótolják. Akinek alkalma adódik arra is, hogy ne csak hivatásos vendéglátókkal ismerkedjen meg, tapasztalni fogja, hogy a görögök nagyon szeretik a vendéget. Udvariatlanság bármit is visszautasítani, legfeljebb „időt lehet kérni". Házigazdánk, akinek apartmanjában laktunk, és akinek vezetékneve magyarul annyit tesz „harminc rózsalevél", nehezen viselte el, amikor elballagtunk mellette és nem álltunk meg egy-egy pohár ouzo-ra vagy sörre, vagy ne szemezgettünk volna az apróhalból - mikor mi volt az asztalon. Utolsó estére meghívták a házban lévő öt lakosztály lakóit egy - mint mondták -, „mini ouzora". Az ánizspá- linkát egyébként ott kizárólag jéggel kínálják, a hidegtől tejfehér lesz az ital. Gyanús volt, hogy nem csak egy kupica ánizspálinka kerül az asztalra, mert Tassos, a házigazda egész nap a parton ült és fogta a halat. Még a barátja is hozott egy kis tartalékot a tengerről. A vége persze az lett, hogy az ouzo-zás három óráig tartott, s lakoma lett belőle, mindenféle tengeri finomsággal. Tessék dudálni! Rengeteg a látnivaló, még ha csak a Chalkidiki-félszigeten és környékén barangol is az ember. Különösen izgalmas a kolostorköztársaság, ahová nő a lábát nem teheti, férfiember is csak gyalog, a kényelmesebbek pedig körülhajózhatják. Thesszalonikit persze nem lehet kihagyni, még ha maga a város egy „tömény kőrengeteg" is. Kismillió templom és műemlék található a városban, az útikönyvek alapján érdemes közülük válogatni. A bazárt inkább a hangulatáért, mint az árukínálatért érdemes felkeresni. A több mint félmillió lakosú városban „első ránézésre" észbontó a közlekedés, második nekifutásra elviselhető, és ha az ember legalább egy fél napot eltölt ott: szokható. Mindenesetre határozottságra van szükség a sávváltások környékén, nem kell ijedezni, ha dudálnak, sőt, kanyarodáskor nem árt, ha mi is dudálunk, jelezve, hogy jövünk! A keleti gyöngyszem: Kavala E sorok írója számára sokkal kedvesebb volt Kavala, a Szalonikitől mintegy százötven kilométerre keletre fekvő város. Emberi léptékekkel, szűk utcácskákkal, római kori vízvezetékkel, pezsgő turista- forgalommal és lényegesen tisztább tengerrel, mint Szalo- nikinél. A tengerparti kisváros, Aszprovalta „felejthető", - hiszen szinte csak üzletek és tavernák vannak ott - kivéve egy csodaszép görög-keleti templomot, melynek ikonosz- táza és egyáltalán: berendezése vetekszik a nagyvárosi templomokéval. Ismernek minket Amerre jártunk, általában szeretik a magyarokat. Néhány boltban kissé gyanakodva nézegettek bennünket, és meglehetős rosszallással, ha nem vásároltunk, ám a legtöbb helyen őszinte érdeklődést mutattak irántunk. Beszédünket hallva több helyütt örömmel kérdezték, vagy inkább állították, hogy ugye, magyarok vagyunk, mert már könnyen lekottázzák a nyelv dallamát. A legtöbben nem mulasztották el megdicsérni szép fővárosunkat és a Balatont, mi pedig nem győztük dicsérni Göröghont. Adio! Hangyái Az aszprovaltai templom gyönyörű ikonosztáza A kavalai XVI. századi, rómait utánzó vízvezeték ívei Nyaraljon (időnként) itthon! Hazám, hazám és az Az ugató madár Még a törökök ostroma előtt érdemes Gyulára menni nyaralni, pihenni. A csendes, kedves kisváros, pont akkora, mint Szekszárd, legfeljebb a hegy hiányzik a háta mögül. Elindulni csak autóval érdemes, mert a hazai közlekedési viszonyok próbára teszik nemcsak az ember türelmét, de a pénztárcáját is. A szolgáltatás színvonala Bár, ki tudja egy hosszú nyugodt vonatozásnak - amikor az ember a tájat bámulja, beszélget, olvas vagy hallgat - is megvan a maga varázsa. Azt azért nehéz felfogni, hogy négy-öt órás utakon - belekerül egy ezresbe - miért nem éri meg a MÁV-nak, hogy legalább mozgóárust üzemeltessen. Kávé, üdítő, szendvics, könyv, újság mindenkinél legyen, aki hazai közlekedési eszközt akar hosszabb távon igénybe venni. Az üdülőszövetkezet - hol szállásunk vagyon - minden várakozást felülmúl. Tiszta, jól felszerelt, a személyzet kedves és békén hagyja a pihenni vágyót. A könyvtár a külön szám, még humornak is aranyos. Minden SZOT-díjas író összes művei megtalálhatóak benne, amit még szakszervezeti múltjából őrizhet az üdülő. Néhány krimi, és ez minden. Vannak adományozott munkák is. Ezúton kérünk mindenkit, aki arra jár, hogy legalább azt a könyvet hagyja ott, amit kiolvasott, hogy némiképp felfrissüljön az igen gyér állomány. A semmittevés édes öröme Még a törökök ostroma előtt jártunk a városban, tehát a határ rendesen működött, úgy két-három óra alatt át lehetett volna jutni. Ha az útlevelem az utolsó pillanatban nem marad volna otthon a konyhaasztalon. Érdekes élmény, és ezt végső soron az ember a saját lakásában is megteheti, ha otthon nyaral, hogy ha akkor kelünk, amikor akarunk, már reggel nyolckor elkezd kíváncsi lenni az ember arra, mit lehet még megnézni, felfedezni a környéken. S, ha csak úgy elindulunk egy idegen városban tetszőleges irányban, akkor meglepetésben lehet részünk. Gyulán a víziszínpadon például délelőtt ismert színészek láthatók az ötven fokos napon egyszál gatyában. S aki a szövegre volt kíváncsi, az végignézhette miként próbálják Sütő András Az ugató madár című darabját, hol délelőtt, hol délután. Hogy pontosan mikor, az olvasható a vár kapuján. Biztos megnézték a fürdőt felújító építők is, mert kizárólag akkor kapcsolták be a betonkeverőt, amikor a színészek megszólaltak. Nem is tudom, miként tudták előadni e kíséret nélkül később a darabot. Az is lehet, hogy a próbák izgalmasabbak voltak, mint maga az elődás, amin már sajnos nem lehettünk jelen. Csodás Melinda, halovány Bánk Ki ne nézné meg viszont a Bánk Bánt a Kolozsvári Magyar Színház operatársulatának előadásában, egy igazi várban, még akkor is, ha a székek katasztrofálisan kényelmetlenek, a helyárak meg nem olcsók. Gyakorlottabb nézők kispárnákkal, pokrócokkal, s kabátban érkeznek. Nekik lett igazuk. A környezet viszont hangulatos, az időjárás is beleszól az előadásba, s baljósán süvít a szél, de a vár nem elég művelt, mert ugyan nem az érckakas, hanem a zászlótartó rúd csikorog, ami Arany János óta tudvalévő, hogy a Hunyadi Lászlóhoz illik inkább. Kedélyes a nyári színház, mert nincs társalgó, a szereplők jelmezben özönlenek a vár előtti büfébe, némiképp meglepő, amint Bánk bán a kólát issza. A zenészek fele román, s két nyelven folyik a társalgás, aki magyarul szól, annak románul válaszolnak és fordítva. A zenészek értik egymást. Melinda szerepében Orth Éva egyszerűen káprázatos, énekesnek és színésznek is. Világsztár lehet belőle. Bánk szerepében Kiss B. Attila, a nagyária nehézségeivel nem tudott megbirkózni, a végét meg sem kísérli igazán, a zenekar segíti át a nehézségeken. Hogy mennyire gyenge volt este a szerepben, az másnap reggel derül ki az Erkel-ház- ban, ahol diszkréten szólnak a nagy zeneszerző - aki a város szülötte - operáinak legszebb részletei. Mégpedig a tenor-áriák, Simándi József előadásában. A Tisza-parti jelenet a balettkarral gyönyörű, az azonban rejtély, hogy miért nem oldotta meg a rendezés sokkal jobban az opera kétszemélyes - Bánk és Tiborc, Melinda és Bánk, Bánk és a királynő - jeleneteit? A zárójelenet, amikor a parasztok körbeveszik az összeomlott bánt, igazán meghatóan erdélyies. Szép este volt. Amit a városról tudni illik A Kohán György múzeumba el kell menni, akkor is ha valakinek nem tetszik ez a kicsit hideg-rideg, konstruktivista realizmus, de monumentalitása, hangulata lenyűgöző. Az is szép, hogy minden régi utcában márványtábla őrzi, melyik 48-as tábornok melyik éjszakáját töltötte ott útban Aradra. Jászai Mari viszont kommunista lehetett, mert utcája nevét egy helyi nagyság kapta meg. Fantasztikus a több, mint száznegyven éves Százéves Cukrászda - nevét az évfordulójáról kapta - berendezése, a kiszolgálás kifogástalan, a fagyi finom. Meg kell nézni a kis városi képtárat, aminek gyűjteményét egy helyi orvos adományozta a városnak és éppen most vette át fenntartását a megye, mert nincs rá pénz. És akkor még nem is szóltunk az úgynevezett Ladies polgárházról - berendezése a múlt század végéről való - ahol az idegenvezető bácsika akkor is elmondja, amit akar, ha nem érdekel senkit, kérdezni viszont nem lehet, mert nem hagyja magát zavartatni előadásában. Bámészkodni tilos, csak rá szabad figyelni! A strand, a fürdő gondozott, ápolt, minden van, ami szem szájnak ingere, az árak megfizethetőek, bár van ott egy talponálló, ahol drágább - az egyféle! - külföldi sör, mint az első osztályú étteremben. Gyula gyönyörű nyáron. Meg kellene nézni télen is! Ihárosi Ibolya Kohán György: Vízöntő I
