Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-15 / 163. szám

1993. július 15., csütörtök DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 5 Gyergyói fenyő a földvári kiskertben Kisebbségben az anyaországban MmMMmrnmMMmMmMmií A gyámügyes a gyerek érdekeit képviseli Láthatás miatt soha nem bírságolt Húsz főfoglalkozású anya Dunaföldváron * - - . Ugye nem valami politikai? - kérdezi vendéglátóm, ami­kor belépek dunaföldvári ott­honába. Nem, nem - igyek­szem megnyugtatni. Hirtelen nem értem, hogyan is jönne ide a politika. Kémenes László 1990-ben települt át Duna- földvárra családjával - felesé­gével és két gyermekével - Erdélyből, pontosabban a nyolcvan százalékban széke­lyek lakta Gyergyószentmik- lósról. A házaspár a gumiipari szövetkezetben talált munkát, lányuk agrártudományi egye­temre jár Gödöllőn, fiuk pedig építőipari szakmát tanul Szekszárdon. A férj és feleség még nem kapott magyar ál­lampolgárságot - erre érkezé­süktől számítva három évet kell várniuk. Annak idején bú­toraikkal, személyes dolgok­kal, és húszezer forint kész­pénzzel jöttek át rokonaik biz­tatására. A fő ok azonban nem ez volt.- 1990. augusztusában jöt­tünk, de márciusban határoz­tuk el, hogy eljövünk, amikor Marosvásárhelyen volt az a véres verekedés - eleveníti fel az eseményeket Kémenes Lászlóné. - Előtte eszünk ágá­ban nem volt eljönni Erdély­ből. Azt mondta a férjem, hogy nekünk itt megint vesz­tett ügyünk van, s ha nekünk nem, akkor a gyerekeinknek. Lehet, hogy alaptalan volt a félelmünk, nekem a könnyeim még most sem száradtak fel, hogy miért hagytuk el szülő­földünket. De hogy hivatalo­san eljöhettünk, az nagyon jó. S hogy miért említi kicsit félve Kémenes László a politi­kát? ő maga fiatalkori meg­gondolatlanságnak, felesége jogos cselekedetnek hívja, ami történt. 1964-ben a magyarsá­got háttérbe szorító intézke­dések ellen illegálisan, röpcé­dulák terjesztésével tiltakoz­tak. A gyergyói esztergályos öt évi börtönbüntetést kapott, s ebből három évet le is töltött a nagyenyedi politikai bör­tönben. Aztán tíz évig meg volt fosztva állampolgári joga­itól, s a „priuszt" a román ál­lamban nehéz volt levetkőzni, öröklődött. Lányuk többször felvételizett a iasi egyetemre, s nem véletlen: sikertelenül.- Azzal fogadott, hogy most már jól érzik magukat. Kezdet­ben ezek szerint nem így volt.- Az egyik, amiért eljöt­tünk az az Volt, hogy a lá­nyom tanulhasson, és sokáig nem vették fel sehová, s most ez sikerült - folytatja Kémenes Lászlóné. - A másik, hogy öt nappal átjövetelünk előtt itt élő rokonaink azt a házat, amit meg tudtunk volna venni, ötvenezer forinttal töb­bért eladták. Fedél nélkül ma­radtunk, jött a vagonunk, nem volt hová kipakolnunk azt, amit ott huszonhárom év alatt összegyűjtöttünk. Aztán a ke­vés pénzünkért, amit az OTP adott, ezt a kis házat meg tud­tuk venni. Gyergyószentmiklósi laká­sukat eladták, csak hétvégi házuk maradt meg. A kertben kis fenyő áll, a gyergyói he­gyekben eredt meg, az asz- szony hozta át, szülőföldje egy darabjaként. A magyar társadalom tör­ténelmi tudatkiesése szomorú valóság, ezt Kémenesék is ta­pasztalhatták. Harmadik szomszédjuk csak úgy említi őket, hogy „a románok".- Nem zavarja Önöket, hogy itt, a közvetlen környe­zetükben is egyszerűen „ro­mánoknak" vannak elköny­velve?- De igen. A munkahelye­men a fülem hallatára vágták oda, hogy a román már elment. De én most már túlteszem magam rajta. Ha a kötelessé­geim azok, amik a magyar ál­lampolgárnak, akkor a jogaim is azok. Beszélgettem fiata­lokkal, akik tudják a sorsun­kat, egy fiatalra sem nehezte­lek, de hogy idős asszonyok ilyeneket mondjanak, nem tu­dom megérteni. Kisebbség vagyunk, és azt hiszem, ha megkapjuk a magyar állam- polgárságot, akkor is azok maradunk. Ott az volt a baj, hogy magyarok vagyunk, itt meg az, hogy románok. Emel­lett nagyon sok jó emberre is akadtunk.- Ha most lenne arról szó, hogy áttelepüljenek, megten- nék-e?- Én nem - válaszolja az asszony. - Ahogy látom, hogy ott is alakulnak a dolgok, nem jönnék. Vállalnám a nehézsé­geket, de maradnék. Tóth Betör'ószomorító Paksról Riasztó-tervek a * g|j|| _ , _ , i gggggggg m |gg|||g|gg Nincs frekvencia, dolgozik a szabadidős rendőr A közeljövőben remélhe­tően üzembe helyezik azt a központi rádiós riasztó rend­szert, amely a paksi rendőr- kapitányság illetékességi terü­letén, így Dunaföldváron is hivatott elősegíteni a bűnül­dözés hatékonyságát. A rend­szer terve két-három éve me­rült fel, a megvalósítás sajnos azóta húzódik. A riasztórendszer tizenhat- ezer állomás befogadását te­szi lehetővé, s minden állomás nyolc további egységre oszt­ható. Az állomásoknál nem­csak az esetleges betöréseket lehet jelezni, hanem egész­ségügyi és tűzvédelmi riasz­tásra is használhatóak. A rendszer a jelenleg mű­ködésben lévő riasztók nagy részével kompatibilis, így ahol már van riasztó, ott nagy va­lószínűség szerint rá lehet csatlakozni majd a rendszerre. A tervek alapján az egyszeri kiépítés díja változó lesz - egy-két ezer forinttól öt-hat ezerig terjed -, csakúgy, mint a készenléti díj, amely kisebb objektumok, például magán­lakások esetében körülbelül kétszázötven forint, nagyobb épületek, áruházak esetében pedig elérheti a huszonötezer forintot is. Itt viszont arról is tájékoztatja a rendőröket a ri­asztó, hogy .az épület melyik részébe hatolt be az elkövető. A dolgok jelenlegi állása szerint a műszaki hátteret egy amerikai hírközléssel foglal­kozó cég adja, amely a paksi rendőrkapitányság „Együtt a biztonságért" nevű vagyon­védelmi alapítványának gép­kocsit biztosítana, és fizetné a szabadidős rendőröket. Ah­hoz, hogy az egész működjön, legalább három rendőrnek kell készenlétben állnia. Dunaföldváron körülbelül ötven állomásra van bekötési lehetőség. Jelenleg az a kérdéses, hogy milyen frekvenciát kapjon meg az amerikai vállalat, s utóbb kiderült az üzemelte­tésre pályázatot kell kiírni, így az időpontot, amikor a rend­szer működésbe lép, ma még nem lehet konkretizálni. Ocsovai Jánosné, egyszál magában gyámügyes a duna­földvári polgármesteri hiva­talban.- Egyáltalán hogyan lesz az ember gyámügyi előadó?- Véletlenül lettem, előtte tíz évig dolgoztam az adóügyi csoportnál, az csapatmunka volt. Elődöm elment a hiva­talból, s akkor ajánlották fel nekem ezt a területet az akkori főnökeim. Azt mondták, al­kalmas vagyok az önálló munkára, hat éve csinálom és nagyon megszerettem.- Nem lehet unalmas, annyi biztos.- Valóban nem. Itt minden ügy egyedi, egyik család nem hasonlít a másikra, s minden embert másként kell megköze­líteni.- Nem érzi magát ennyi csa­ládi gond, baj, sót tragédia köze­pette tehetetlennek?- Dehogynem, hiszen ide már akkor jönnek az emberek, ha baj van, vagy amikor saját ügyeiket valami miatt már nem képesek elrendezni. Szomorú terület, de szép a kiskorú árvák érdekeinek képviselete. A leggyakoribb konfliktus, és az egyik legne­hezebb feladat a gyerekek lát­hatásának szabályozása. Ezekben az ügyekben a szülők tulajdonképpen egymáson akarnak bosszút állni. Először meg kell velük értetnem, hogy én ezekben az esetekben is, mint a többi gyámügyi fel­adatban is, a gyerekek érde­keit képviselem, s majdnem mindig az a gyerek valódi ér­deke, ha mindkét szülőjével tarthatja a kapcsolatot. Látha­tási ügyben még sosem volt arra szükség, hogy bírságol­jak. Az a siker a munkámban, ha sikerül létrehoznom a két egymással szemben álló fél között az egyezséget.- Mit gondol, sok a haragosa?- Nem hiszem. Mire az Ocsovai Jánosné ember egy-egy ügynek a vé­gére ér, vagy legalábbis az egyezségig eljut, addigra már olyan kapcsolat alakul ki köz­tem és család között, ami ki­zárja a haragot.- Hogyan lehet megértetni az emberekkel azt, ha nincs igazuk?- Sokat kell beszélni. Min­den esetben azzal kezdem, hogy elmondom, milyen jogai vannak az ügyfélnek, elma­gyarázom, hogy mit ír elő a törvény, melyek azok a szabá­lyok, amelyeknek az alkalma­zása elől akkor sem térhetnék ki, ha akarnék. Sok türelem kell az biztos. Volt már olyan családom, ahol egy időben he­tenként háromszor is előfor­dultam.- S, meghallgatják? Előfor­dult, hogy kiabáltak, vagy megfe­nyegették?- Persze, éppen a legelső esetem volt olyan, amikor az apuka közölte: van még két hetem, addig megtalálja az al­kalmat, hogy belém vágja a kést, végül, sajnos, ő lett ön­gyilkos. Ha szükséges meg­mondom, úgy beszéljen ve­lem, ahogy én beszélek ővele. Arra is van példa, hogy része­gen jönnek be a hivatalba, ilyenkor meg szoktam kérni az illetőt, hogy jöjjön vissza másnap.- Az Ön területén igen széles skálán kell ismerni a jogszabályo­kat, tehát a gyakorlatban látja, hogy mennyire alkalmazhatóak.- Alkalmazhatóak. Én pél­dául nem látom a családjogi törvényt sem annyira elavult­nak, mint mondják, használ­ható és a gyerekek érdekeit védi. Javítani, finomítani per­sze minden jogszabályon le­het. Sokszor nem egyszerű az ügyek jogi megoldása, ezért volt jó, hogy korábban rend­szeresek voltak a továbbkép­zések, ahol meg tudtuk be­szélni egymással a bonyolult, vagy többféleképpen is értel­mezhető ügyet. Éz most na­gyon hiányzik, illetve csak egyénileg lehet tanácsot kérni a másiktól, ha még ott talá­lom, ahol korábban dolgozott. Önképzésre persze mindig szükség van, ha az ember lel­kiismeretes akar lenni. Talán a pártfogói felügyelet az a megoldás, ami nem iga­zán hatékony.- Hogyan hatnak az új jog­szabályok?- A szociális törvény jó megoldásai közé tartozik az úgynevezett főfoglalkozású anyaság. Meglepően sokan, mintegy húszán vették igénybe ezt a lehetőséget Du­naföldváron. Igénybe vételé­hez többek között kell 180 napi munkaviszony, legalább három gyerek, a legkisebb nem lehet fiatalabb három évesnél, a legnagyobb pedig 18-nál. Érdekes, hogy az első itt is olyan eset volt, amikor a legnagyobb már elmúlt tizen­nyolc éves. Ennek a formának a bevezetése itt azzal kezdő­dött, hogy méltányossági elbí­rálást kértünk a minisztertől. Erre akkor van általában lehe­tőség, ha a nagykorú gyerek még nappali tagozaton foly­tatja a tanulmányait.- Milyen okból veszik igénybe ezt az ellátási formát?- Valószínűleg ez is a munkanélküliség következ­ménye. Aki kéri, rendszerint még gyes-en van, de már tudja, hogy nem lesz hova visszamennie, vagy hosszabb távon nem biztos az állása. A főfoglalkozású anyaság némi anyagi biztonságot jelent a családnak. Az összeg a min­denkori saját jogú nyugdíjmi­nimummal azonos, de mivel munkaviszonynak számít, természetesen vonunk belőle nyugdíjjárulékot. Úgy látom, hogy a munka- nélküliség nagyon negatív ha­tást gyakorol a családok éle­tére. Különösen akkor, ha a férfi marad tartósan munka nélkül. Nem tud magával mit kezdeni, elveszti önbecsülését, úgy érzi, hogy a felesége tartja el, ilyenkor nagyon feszült légkör alakul ki a családok­ban. Rendszerint bekövetke­zik az is, hogy az apa kocsmá­ban talál rá sorstársaira, és ak­kor a helyzet szinte visszafor­díthatatlanul megromlik.- Mondana néhány főfoglal­kozású anyát, érdekes lenne be­szélgetni velük is.- Nem. A gyámügyön minden minden adat titkos. Gyakran előfordul, hogy bi­zalmas dolgokat mondanak el nekem. Vigyázok, hogy ezeket az információkat ne adjam ki másoknak, legkevésbé az el­lenérdekű félnek, hiszen ilyenkor nem segíteném őket, hanem okozója lennék további bonyodalomnak.- Mondana valamit a saját családjáról?- Ótthon is a kiskorúak ügyeinek széles skáláját inté­zem, mindkét fiam elsős, az egyik általános iskolában, a másik pedig gimnáziumban, a férjem öntő Dunaújvárosban. Ihárosi Ibolya Földvári hídszűkület Sok kellemetlenséget okoz a földvári Duna-híd felújítása mi­atti forgalomkorlátozás az áthaladó autósoknak és az itt la­kóknak egyaránt, hiszen a kocsisor csúcsforgalomban kilo­méter hosszan kígyózik a 6-os számú főútvonaltól a hídfeljá­róig. A forgalomkorlátozás a felújítási munka befejeztéig, szeptember 30-áig tart. Ha garanciális a kocsi... A májusban megszűnt földvári Interág-szervíz volt ügyfelei közül sokaknak prob­lémát okoz, hogy hová for­dulhatnak, ha garanciálisán javított autóikkal, vagy a vá­sárolt alkatrészekkel prob­léma van. Ahogy a kft. műszaki igaz­gatója elmondta, a cég termé­szetesen eleget tesz garanciá­lis kötelezettségeinek. Az au­tótulajdonos választhat: vagy máshol javíttatja járművét, és a számlát nyújtja be a Fehér és társa Kft.-nek, vagy a szervíz­hálózat fővárosi központjában végezteti el a szükséges javí­tást. Ez utóbbi esetben a kft. megtéríti a felmerülő utazási költségeket. A kocsma, ami felett elszállt az idő ... ... és ezzel együtt alaposan tönkre is ment a Sóház utcai épü­let, ahol - idős tulajdonosa szavai szerint - a háború előtt, és még a negyvenes években is kocsma működött. A ház, így, le­robbant állapotban új gazdára vár.

Next

/
Thumbnails
Contents