Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-15 / 163. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. július 15., csütörtök „jFalu-kép" Uzdról Elszomorító közöny Duna-ügyben, a „huszonnegyedik órában" A hétvégi paksi Duna-parti rendezvény vendége volt a Dunamenti Kikötővárosok Szövetségének elnöke, Kuti István és a szövetség főtitkára, Csordás László, akiktől az elmúlt évben alakult szervezet funkciójáról érdeklődtünk. Kuti István elmondta, hogy három feladatot vállalt fel a szövetség: a vízi turizmus szerepének növekedése, a kikötők fejlesztése és a vízi úton történő kereskedelmi forgalom növelésének elősegítése. Mindezek megvalósításához a szisztematikus kapcsolatrendszerek kiépítése szükségeltetik, hogy a működőképesség biztosítva legyen. Ismeretes, hogy több mint egy hete zöld utak kapott a MAHART az embargó alól. E témában a szövetség is hangot „T erven felül" a katolikus iskolának A fenti képen az uzdi evangélikus templom látható, melynek nemrégiben zajlott külső és belső felújítása. Az 1932-ben vályogból készült templomnak a kisebb felújítási munkákon kívül - például többszöri meszelés - a nyílászáróit és a tetőszerkezetét is javították. A nemcsak evangélikus fe- lekezetűek összefogásával létrejött felújításról a jövő heti Paks és környéke összeállításunkban bővebben is olvashatnak majd. Mint arról már korábban hírt adtunk, szeptemberben indul az első tanév a paksi Balogh Antal katolikus általános iskolában. A város önkormányzata az 1993-as költségvetése terhére 3 millió 120 ezer forint támogatást szavazott meg az iskolának a tanév beindításához, a kötelező normatíván felül. Nem kényszer a disznótor! Neve«közléséhez nem járult hozzá, elégedjek meg annyival, mondta, hogy információt szolgáltat. Bár ezzel ő rontja az üzletet, mégis vállalja, mert amit elveszít a réven, azt megnyeri a vámon. Úgy fogalmaz: „balekok voltak, és balekok lesznek". Többnyire Pakson él, de „munkájából" adódóan járja az országot, bővíti a hálózatát, ami persze elsősorban neki jövedelmez. A szenvedő fél pedig sajnálhatja azt a keveset is, amit befektetett. Harmadik emeleti lakásában beszélgetünk. — Látom, jól él! — Nem panaszkodom, van mit a tejbe aprítani! De amit itt lát, azt nem becsületes munkával kerestem: ne értsen félre. Nézze, azelőtt az árak konszolidáltak voltak. Az emberek berendezkedtek egyfajta életszínvonalra, amit aztán így, vagy úgy, de állandósítottak maguknak. Abban az időben eszembe sem jutott volna ilyesmi, arról nem is beszélve, hogy a hatalom egyszerűen nem engedte, hiszen bármikor meg tudta akadályozni. Mostanra ebből a struktúrából kiléptünk. Csak egy példa: száz vállalkozóból véleményem szerint mindig van egy-kettő, aki szélhámos. — Ezt miből gondolja? — Nem kell ezt a véleményt elfogadni, de akkor is így van. Az emberek egy része gyorsan akar meggazdagodni, ez ügyeskedés nélkül nem megy. — Térjünk a tárgyra. Azzal keresett meg, hogy mondani akar valamit. A szavaiból azt veszem ki, mintha a lekiismeretét akarná megnyugtatni. — Nevezzük lelkiismeretnek, persze ez nem olyan egyszerű, hiszen jelenleg is része vagyok a folyamatnak. Ha tetszik, ha nem, a pénz mindig nagy úr. Azzal, hogy most tippeket adok, kiadom magam. Mondhatnánk azt is, hogy komplett őrült vagyok. Akkor mégis miért? Mert valahol eldurvult a játék, és ez már nekem is sok. — Még mindig nem értek semmit. — Jó! Az újságokban olvasható a különböző apróhirdetések között, hogy kevés időt igénylő, otthon végezhető, kockázatmentes munkát ajánlanak, természetesen magas jövedelemmel. Ha csak a megyei lapban hirdeti meg a szöveget valaki, akkor is kap legalább 30-40 levelet. Azt még hozzá kell tenni, hogy a hirdető természetesen válasz- borítékot is kér, plusz 150-200 forintot csekken feladva a tájékoztatásért. Az összeg nagysága attól függ, mennyire rámenős az illető. Ha országos lapban hirdet, a levelek számának nyugodtan vehetjük akár 20-szorosát is. A tájékoztatásért feladott összeg így testvérek között is 80 ezer forint. — Valóban szép pénz, de ehhez - már ne haragudjon - gyomor kell. — Nézze, itt arról van szó, hogy én mások rovására megszedem magam. Az emberek átkozottul hiszékenyek, és ami még kedvez a folyamatnak, az a munkanélküliség. Azt az embert, aki elveszítette az állását, egzisztenciáját, nagyon könnyű becsapni. Beszélnek START-hitelről, egzisztencia hitelről, de kik juthatnak hozzá? Azok, akiknek már van pénzük, van fedezetük. A melós, a hivatalnok, vagy a pályakezdő soha az életben nem lát ebből semmit. — Ezt mindenki tudja, mégis azt hiszem van mód a tisztességes boldogulásra. Nem tudom elfogadni, hogy ma csak gátlástalanul, a kisemberek pénzén lehet meggazdagodni. — Erről szó sincs! Van egy olyan réteg, aki az égadta világon mindent kipróbál, s vagy egy olyan, aki kínjában teszi mindezt. — S gondolom van még egy réteg, aki egyszerűen kíváncsi. Esetleg mérlegel. — ők nem érdekesek. Emlékszel a fekete bongóra? A dolog tulajdonképpen arra a sémára épül. Persze a végtelenségig vinni nem lehet, hiszen a lánc megszakadhat. A gyorsaság a lényeg, különben kifut az ember az időből, mert egyre többen mérlegelnek. Pár hónap alatt százezrüket lehet rajta keresni, utána pedig el kell felejteni. — A fekete bongóról jut eszembe. Engem is fűztek, még szerencse, hogy nem volt nálam pénz. Az ismerősöm morgott is, mert elúszott kétezer forintja. Abban viszont igazad van, hogy a gyorsaságon múlik minden, hiszen bírósági ügy lett belőle. — Világos, hogy nem mindenki ússza meg, de azért higgye el, az országban nagyon sokan jutnak pénzhez ezzel a módszerrel. Én azt tartom, hogy nem kell mindjárt ezresekkel kezdeni, elég az ötszázas is. Ha így számolok, elég nekem az ötszázas is a tájékoztatóért, ötszáz pedig a „riportért", de nekem az a lényeg, hogy X. Y. megvegye a másik három „riportot" is, hiszen csak ekkor kerül előre a nevem. — Megszakadhat a lánc. — Nem jelent symmit, mert nemcsak egy levelet kapok, hanem 15-20-at . Matematika az egész. Vegyük azt, hogy belépsz az információs hálózatba. Tehát az előbbi számokat alapul véve akkor a 4. hirdetésért is minimum 2.500 forintot kapsz. Az új belépő aztán szintén így tesz, mint ahogy te, azaz kapni fog kb. 20 megrendelést a 3. számú hirdetésért, amely 12.500 forint, 125 megrendelést a 2. számúért, amit már 62.500 forintot jelent. Számoljon tovább. — Nem hiszek benne. — Legyen! De ne felejtse, olyan ez mint a disznótor, nem kötelező! — Én mégis azt gondolom, hogy a pénzszerzés ilyen módja nem elfogadható. Persze azért furdal a kíváncsiság, hogy tulajdonképpen miért keresett meg, hiszen egyrészről védi a mundér becsületét, másrészről pedig tagadja? — Is-is! Magára bízom! László-Kovács Gyula adott, a jó értelemben vett lobbyzás keretében. A szövetséghez tartozó városok közül ipari kikötővel Komárom és Mohács rendelkezik, mindkettő határkikötő is. Csepel szabadkikötő, Dunaújváros az érkező vasércet fogadja (fogadta), Baja pedig konténer- kikötő. Megemlítődtek az úgynevezett Ro-Ro kikötők, melyek az Újpest-Passau, valamint a Baja-Dombird vonalon szolgálják a kereskedelmi áruszállítást. Ezen az útvonalon 60 darab, 20 tonna áruval megrakodott kamion juthat el egyik kikötőből a másikba. Ez a rendszer magasfokú környezetvédelmet valósít meg, a nehéz kamionok nem szeny- nyezik a levegőt, nem terhe- lik-rongálják az utakat. A környezetvédelemmel kapcsolatban szó esett arról a két ankétről, mely Esztergomban, a Duna felső-, majd Fadd-Domboriban a Duna alsó szakaszával volt összefüggésben. A Duna környezetvédelme a huszonnegyedik órában van. A helyzet drámai, főként, mert mind az emberek, mind a kormányzat részéről közöny tapasztalható ezügyben. A Duna-menti városok egyikében sincsen olyan víztisztító berendezés, mely biológiai-kémiai szűrését végezné a Dunába engedett szennyvíznek. Nem titok, hogy Budapestről a Dunába engedett szennyvíz 8 százaléka tisztítatlanul kerül a folyóba. Jaqcues Cousteau erre azt mondta, mikor Magyarországon járt: „ez tűrhetetlen"! Művészettörténész szemmel A Duna 2800 kilométeres szakasza mentén négy olyan tájegység van, mely még mindig megmenthető, megőrizhető a maga természetes ökológiájában. Ezek a következők: Csallóköz-Szigetközi Duna, Gemenc (Fadd-Dom- bori), Kopács-Kiberg és a Duna-delta. A szövetség kapcsolatot kíván felvenni az ÜSA-beli természetvédőkkel, mert a fentiek megvalósítása másképpen nehezen valósítható meg. A vízi turizmusról szólva a legkönnyebben, a leglátványosabban és leggyorsabban ezen a téren lehet fejlődni. Mindehhez nemzetközi nyitás is hozzájárul, melyet a szövetség az idei első közgyűlésen megszavazott. Eördögh Alkotótábor az Atomvárosban Merhán Orsolya és Varga Koppány ötödéves művészet- történész hallgatók a budapesti Eötvös Loránd Tudomá- nyegyetemen. Több éve visz- szajáró vendégei a Paksi Képtár nyári alkotótelepének. A két fiatal szakemberrel a művésztelep helyzetéről, eddigi eredményeiről, céljairól beszélgettünk. — Pakson a jelenlegi alkotótábornak több éves hagyománya van. Létezett itt már ilyen jellegű telep 1980. és 1985. között, rendkívül szoros, következetes programmal, a écsi művész és pedagógus ázaspár, Lantos Ferenc és Apagyi Mária vezetésével. A Paksi Képtár 1992-es megalakulásával párhuzamosan új lehetőség nyílt a tábor megrendezésére, bár az addig megszokottól eltérő felfogásban. — Ma kinek a neve „fémjelzi" ezt a nyári alkotótelepet? — Ma is, mint régen, a művésztelep fő rendezője Halász Károly, aki Európa-hírű művész, létrehozta Pakson az ország negyedik kortárs képzőművészeti gyűjteményét, jelentősen növelve ezzel a város hírnevét. A többi alkotó is neves művész, többek között Gaál József, aki a tavalyi sevillai világkiállításon képviselte hazánkat. Itt van König Frigyes, König Róbert, Zalaváry József, akik a képzőművészeti és iparművészeti főiskolák tanárai. Kopasz Tamás, Szurcsik József, Július Gyula és De- chandt Antal pedig a régi alkotótelepnek is résztvevői voltak. — Kanyarodjunk vissza kicsit az elejére. Fő vonalában miben foglalnák össze a régi és az új alkotótelep programja közötti különbséget? —- Régente, mint említettem, elsősorban a szorosan vett vizuális kísérletezés, a padagógiai célok, a zene és a képzőművészet közös alapjainak keresése vol előtérben. Ma a kortárs gyűjtemény állandó bővítése a fő cél, a művészeti értékek dominálnak. Mindez tükröződik az alkotók kiválasztásában, ahol az egyes művészek kvalitásai elsődlegesek. A legfontosabb cél, hogy Paks városának neve visszavonhatatlanul rákerüljön az ország művészeti térképére. — Mi vonzza ide önöket, mit profitálnak ebből a rendezvényből? — Először is az, hogy fő érdeklődési területünk a kortárs művészet. Itt olyan dolgok vannak kialakulóban, amit szellemileg rendkívül izgalmasnak tartunk, mindennek a jövőre nézve nagy a perspektívája. Az egyetemen sok elméleti tudást szereztünk, az itt adódó feladatok elvégzése viszont rendkívül jó lehetőséget kínál arra, hogy a gyakorlatot is megszerezzük. — Ha végeztek az egyetemen, mi vár önökre? — Évente körülbelül húszán szereznek művészettörténeti diplomát. Eleve nem marad mindenki a pályán, aki mégis, többnyire az oktatásban, a múzeumokban, galériákban, művészeti alapítványoknál helyezkedhetnek el, vagy szabadúszóként, művészeti íróként tevékenykedhetnek. Nyugaton már bevált gyakorlat - és itt, Magyarországon is egyre inkább ez a tendencia érvényesül -, hogy egy-egy meghatározott feladatra szerződtetnek művészettörténészeket. Mi már jelenleg is végzünk ilyen munkákat, például éppen itt, Pakson. Ilyen jellegű munkát végzünk a Fiatal Művészek Stúdiójában, valamint a tanszékünknek a nyolcvanas évek művészetét feldolgozó kutatási programjában is. Alkalmanként cikkeket, kiállítás-kritikákat is írunk. E. G. Szénről és uránról Hivatali támogatás rászoruló gyermekeknek és intézményeknek Az elmúlt hetekben sorozatot olvashattak az oldalösszeállításban a paksi atomerőmű termelési igazgatójával. Az írásban többek között szerepelt, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium kötelezte a Magyar Villamos Művek Részvénytársaság erőműveit a borsos árú hazai szén, illetve a paksi atomerőművet a világpiaci árnál jóval drágább mecseki urán átvételére. Nos, a helyzet nem egészen így áll, a PA Rt. tájékoztatási irodájától kapott információ szerint az ilyen döntéseket ugyanis nem a minisztérium, hanem a Magyar Köztársaság kormánya hozza. Az eddiginél nagyobb arányú természetbeni támogatást nyújt a paksi polgármesteri hivatal családsegítő csoportja a rászorulóknak. Az elmúlt évekhez hasonlóan támogatni fogják a családokat a beiskolázáskor. A pénz mellett nagyobb teret kap a dologi támogatás, mely elsősorban füzeteket, tankönyveket, egyéb iskolaszereket jelent majd. A tanévkezdéskor ismét lehetőség nyílik a családoknak arra, hogy az önkormányzattól napközi térítési díjkedvezményt igényeljenek. Fontos ez, hiszen a napköziben a gyermekek étkezése és tanulása is biztosított. ’30 J A veszélyeztetett gyermekek számára az önkormányzat nyaralást szervezett a Vörös-''1'! kereszt segítségével. A gyere- . kék néhány felejthetetlen napot tölthettek Váralján. Akadt, aki most nyaralt életében először. Idén egyébként az iskolák is támogatást igényelhettek a szervezett nyaralásokhoz. Az igazi halászlé, Sobri-módra A Pakson a hétvégén zajló kétnapos rendezvény keretében halászlé főző versenyre is sor került. Természetesen megragadtuk az alkalmat, hogy az örökös halfőzőbajnoktól megkérdezzük az igazi, Sobri-féle halászlé receptjét. A 69 éves, a halfőzés mesterségét a kisujjában hordozó, hamiskásan mosolygó nagybaracskai, Baja mellett született Farkas József „Sobri" elmondta, hogy a jó halászlé titka a megfelelő forralása a hozzávalóknak. Továbbá, a lelkét beléadhatja az ember, de a jó paprikát nem mindig. S a jó paprika a kalocsai. No és essék szó a kacsatojás nagyságú hagymáról is, melyet nem szabad darálni, hanem csak összevágni -, hallhattuk az útmutatót. A halfőző mester szerint 3 kiló halból lehet jó halászlét főzni. Ebből nyolcvan százalék a ponty, a többi lehet bármilyen apróhal. Jó dunamenti szokás szerint gyufametélt dukál az ilymó- don elkészített halászlé mellé, Sobri úr megsúgta, hogy a tömörkényi, szegedi halnak nincs párja. No meg talán annak, amit a nagybaracskai halastóból fogtak! í .<
