Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-05 / 129. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. június 5., szombat Kis Generáció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti rejtvényünk szemüveget ábrázolt. Mivel az azt megelőző rejtvényre az oldal bezárásáig nem érkezett értékelhető megfejtés, most két olvasónk is örülhet nyereményének. A szerencse ezúttal tehát a szekszárdi Skoda Editnek és bonyhádi Szentes Józsefnek kedvezett. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti képünk, két hét múlva tudja meg, helyesen tippelt-e. Pop-pletykák Crazy Techno címmel jelent meg a New Time együttes első lemeze. A magyar együttes lemezének elkészítésénél közreműködött Császár Előd is, az F. L. M.-ből. Túlélem én címmel került piacra a Digital Scream második kazettája, amelyen most is feldolgozott slágerek hallhatók. Ismét csúcson a Duran Duran. Az Ordinary World után itt a második kislemez-siker, a Come Undone, amely jónéhány slágerlistán megtalálható már. Captain Hollywood már második sikerdalával, az Only With You-val ostromolja a listákat. Hamarosan itt a nagylemez is. Régi szabály, hogy ami egykor bombasiker volt, néhány év múlva újra vevőre talál. így van ez az En Rouge esetében is, egy régi Bryan Adams felvételt dolgozott fel a csapat, ami ismét siker lett. Arany Zsolt Szóval a Hunyor utca irányáról megkérdezett atyafi összevonta szemöldökét, mint Rózsa Sándor, fején hátrébb tolta a svájcisapkát, sercintett . egy éleset, aztán azt mondta: tudja a nehézség! Szónoklatát befejezvén tovább baktatott. Lesújtottan álltunk, de szerencsére Bosszy nagyanyó felfedezett egy falutérképek a vasútállomás restijében, ahová azért tért be, hogy szárazságtól poros és nyikorgó gégéjét némi folyadékkal felfrissítse. (Mondanom sem kell, hogy nagyanyó nem Bambit ivott.) Nos, betódultunk a restibe, magunk is italt rendeltünk, s tanulmányozni kezdtük a térképet. A dolog azzal a következménnyel járt, hogy apánk még egy kört rendelt, mondván, ha nem iszik még egy kicsit, dühöngeni fog, és az kínos ennyi ember előtt. A keresett Hunyor utca ugyanis a Balatonfelvidék kies dombjainak csúcsa táján leledzett, úgy 5-6 kilométernyire a vízparttól. Közeledett az alkony, mit volt mit tenni, kis csapatunk útnak eredt. Gyaloglásunk első órája meglehetősen eseménytelenül telt, csak anyám sóhajtott fel, percre pontosan negyedóránként, nagypapi félóránként nyögött egyet, nagymami pedig öt percenként szórt egy-egy igen súlyos átkot apám ismerősének rokonára, vagy mire. Nos, két óra és 17 perc múltán megérkeztünk a jutányos áron kiadott nyaralóba. Egy pillantás az épületre nyilvánvalóvá tette, mitől lehet jutáSportológia Semmi sem olyan pocsék, hogy az edző menesztésével ne lehetne tovább rontani. Mindig az a hátvéd kerül a csapatba, akinek nem kéne. A szabadcsatárt sohasem hagyják szabadon. A fodt 11 jó játékos, valamint a hazai csapat játssza. Bármilyen meccsen a legbelső ülések tulajdonosai érkeznek utoljára. A legizgalmasabb jelenetek akkor játszódnak le, amikor az eredményjelző táblát figyeled, vagy sürgősen ki kell ugranod a mosdóba. Önéletrajz XXI. A gyors megboldogulás útja, avagy forduljon bizalommal háziorvosához nyosan kiadni. Az utca egyetlen ingatlana, a számunkra rendeltetett nyaraló egy kosz- lott kis fabódé volt, hozzávetőlegesen 16 négyzetméteres alapterülettel. A rozsdás lakatot nem is kellett kinyitni, valaki már előzékenyen leverte, s megszabadította a bodegát minden felszerelésétől, nyilván azért, hogy nekünk több helyünk legyen benne. A család vésztjósló csendben állta körül a bódét, szegény apám pedig felöltötte a Homérosz által rózsaujjúnak titulált hajnal színét, majd lassan átment bíborvörösbe, aztán pedig érdekes kékeslila árnyalatot öltött. Mielőtt ez a színorgia végzetessé válhatott volna, népi gyógyító nagyanyám egy ősi receptet vetett be: az udvaron álló kerekes kútból felhúzott egy veder vizet, s a családfőre zúdította. Ez hatásosnak bizonyult, apám mindössze egy órát át- kozódott ordítva, megfogadva, hogy annak a gazembernek kitekeri a nyakát, s egyéb módon is sietteti elmúlását. Közben feljöttek a csillagok, s jobb híján beódalogtunk a házikóba, felfújtuk a gumimatracokat, testvériesen megosztoztunk az úti elemózsia maradványain, majd fej- től-lábtól elhelyezkedve nyugovóra tértünk. A fáradtságtól mélyen aludt az egész család, még az a néhány száz bolha és szúnyog sem tudta elvinni álmunkat. (A házikó ajtaját ugyanis nyitva kellett hagyni éjszakára, különben valószínűleg tartós oxigénhiány lépett volna fel körünkben.) Másnap reggel felébredvén, haditanácsot tartottunk. Nagyapó és Bosszy nagyanyó egyhangúlag az azonnali evakuálásra, azaz hazatérésre szavazott. Jómagam semleges kívántam lenni az ügyben. Szüleim a maradás mellett döntöttek, mondván, ha bele- döglünk is, ki kell bírni két hetet, mert már mindenkinek eldicsekedtek a magyar tenger melletti luxusnyaralással, s irtó nagy blama lenne már másnap nazaállítani. Ez megfontolandó vélemény volt, némi meggyőzés után a nagyszülők is belátták, nincs más hátra, nyaralni kell. A családi döntés után apám és én részesültünk abban a megtiszteltetésben, hogy legyalogolhattunk a boltba, beszerezni a szükséges élelmiszereket, egyebeket. Vettük hát a szatyrokat, valamint a család két nőtagja által összeírt mintegy méternyi bevásárlólistát, és lassan lebandukoltunk a faluba. Sajnos néhány száz nyaraló megelőzött minket, úgyhogy volt már dél is, mire a beszerzett áru alatt roskadozva, lógó nyelvvel visszabotorkáltunk csodálatos táborunkba. Közben a többiek sem tétlenkedtek, a telek végében a lomok között találtak egy még használható állapotú sparhel- tet, nagypapi generálozta, ennek köszönhetően szabadkéményes tűzhelyként mködő- képessé vált. Nagypapi jutalmul elmehetett a közeli erdőbe tüzelőért. Bosszy nagyanyó szolidaritásból elkísérte, mondván, ha rőzsével a hátán találkozik egy királyfival, minimum varangyos békává változtatja, még akkor is, ha öreganyámnak szólítják. Anyám eközben megpróbálta lakhatóvá tenni kies fabódénkat, részletes időbeosztást dolgozott ki a dupla nullás budi és a kerekes kút használatára, valamint a család élelemmel való ellátásának rendjére. Ez utóbbit naponta kellett elvégezni, mivel sem hely, sem hűtőszekrény nem állt rendelkezésünkre, hogy nagyobb mennyiségű kosztot tárolhassunk. Mire megérkeztünk a faluból, a család gyomra hangosan korgott, így Luca mami meg anyám gyorsan elkészítette első ebédünket: paprikás krumplit. Mikor az étel megfőtt, farönkökre telepedve körbeültük a felfordított mdsófazekat, mely asztal gyanánt szolgált (nagypapai találta a már említett lomok között), térdünkre raktuk a frissen vásárolt műanyag tányérokat, s szintén friss és műanyag kanalainkkal nekiláttunk az evésnek. Mindenki esküdött rá, hogy ilyen meny- nyei élvezetben nem volt még része, s apánk félénken megjegyezte: ugye, milyen romantikus! Akkor még nem is sejtettük, hogy ez a romantika semmi ahhoz képest, ami még ránk várt. Okoska (Folytatjuk.) Heti cáfolat Nem igaz, hogy a Dombodban lezajlott kajak-kenu versenyt azért nevezték Piranha-kupának, mert ezt a ragadozó halfajtát akarják ott betelepíteni. Német TOP 10 1. Haddaway 2. Ace Of Base 3. Dr. Alban 4. 2 Unlimited 5. Paul McCartney 6. The Beloved 7. Co. Ro. & Tarlisa 8. Snow 9. Captain Hollywood Project 10. Michael Jackson What Is Love All That She Wants Sing Hallelujah No Limit Hope Of Deliverance Sweet Harmony Because The Night Informer Only Whit You Give In To Me Nehéz Bizony nehéz most a dolga, no nem csak a katonának, mint azt egy bizonyos slágerszöveg hírül adta, hanem a középiskolásoknak is. Jól mutatja ezt felvételünk, mely a paksi Vak Bottyán gimnáziumban készült. Érettségi időszak van, az írásbeliknek végre vége, s most a szóbeli vizsgáknak kell nekirugaszkodni. Aztán ott van még a felvételi. Mit mondjak, sűrű ennek a pár hétnek a programja, s bár közhely- szerű, de igaz, hogy nagyon sok múlik rajta. Lehet, hogy az egész jövő. Mert ha minden jól megy, ha összejön az áhított főiskola, vagy egyetem, ez néhány igazán felhőtlen, „védett" évet jelent a nagybetűs élet viharai előtt. Sok szerencsét és kitartást a megpróbáltatások elviselésére! Aztán meg egy jó nyarat, megérdem- litek! vm - rz Válogatott versezetek Mivel már egy hete négykézláb másztam erre-arra e Földgolyóbison, s mellső végtagjaim kezdtek megnyúlni, agyam szemlátomást zsugorodott és kibocsájtott ultrahangjaim egyre artikulátla- nabbakká váltak, úgy döntöttem, felkeresem Dr. dr. Bubót. Néhány szolid halálhörgés kíséretében belapátoltam magam az ajtón és fél lábbal már a pokolban fortyogva előadtam jövetelem célját: — Bocsánat a zavarásért, de már napok óta gyötör a hascsikarás és valószínűleg nem a permetes paradicsomtól lehet, mert a méreg néhány órán belül hat, és annak, hogy befaltam pár kilót, már van egy hete is. Ja, a szénanáthám, köszöni szépen, jól érzi magát, virulóbb, mint valaha. És amíg el nem felejtem, a kötőhártyagyulladásom. .. * Ám ekkor a háttérbe szorított doki magához ragadta a társalgás vezérfonalát, s ellentmondást nem tűrve olvasta rám a diagnózist: — Torokgyulladás. Háromszor egy C-vitamint rendelek. És ne igyon hideget, lélegezzen mélyeket, ne menjen szélre, napra, esőre, szárazságba, elalvás előtt pedig ne felejtse esti imájába belefoglalni háziorvosa nevét. Ha ez sem segít, részvétem a hozzátartozóknak. Kérem a következőt! Néhány nap múlva újabb tünetekkel gazdagodva merészkedtem bevonaglani a szentélybe. — Csak éppen erre jártam, gondoltam, beugróm. Azt hiszem, a gyógyszereknek csak a mellékhatásai hatottak rám, mert azóta határozottan valami reszelő érzés van a torkomban és a fülem is zúg. A neves orvostudor hivatása magaslatán ragyogott erre, homlokán csapatösszevonást tartottak az elmélyülés redői. — A helyzet súlyosabb, mint első látásra hittem. Kétségkívül gyermekágyi lázzal állunk szemben. Felírok magának egy francia antibiotikumot, de ne lepődjön meg, kicsit drágább lett. Ha nem eszik sósat, édeset, savanyút, keserűt és csípősét, s reggeli fohászában is megemlékezik rólam, fennáll a veszély, hogy életben marad. Egy hét múlva vánszorogtam el újra megmentőmhöz, hódolatom jeléül néhány csimbókot nyújtva át hajzatom földi maradványaiból. — Doktor úr, befelé nő' a szemöldököm! (Azt már nem is mertem megemlíteni, hogy a patikából a blokk megpillantása után enyhe idegösszeroppanással szállítottak kórházba.) — Persze, mert fordítva vette fel a fejét! Beutalom vér-, és vizeletvizsgálatra, hátha szárazleprás. De ne izguljon, nem is olyan rossz az a túlvilág! Másnap az egyik kezdő beteget kértem meg, hogy kana1 lazzon át a küszöbön. A nemzetközi szaktekintély támadóan süvített felém: — Ne nyavalyogjon, maga hipochonder! Kitűnőek az eredményei: csak az egyik lábát kell lefűrészelnünk. Icuka! Hová tette a villamosszékef? Ez az utolsó, amire emlékszem abból az árnyékvilágból. Hiába, az orvostudomány nem ismer határokat! Finta Kedves barátnőm Meddő árán írom e versemet neked Magam előtt látom ibolyakék szemed, Szőke hajad fürtjeit lobogtatja a szél, Lehull az ágról egy elsárgult falevél. Sütkei Gábor Ébredés Mosolyát érzem, s szemeit Varázs-lángú lénye még hetek múltán is melegít, Akár a nap sugara, s a kék ég fénye. Hangját is hallom, mint távoli vízesés Lelkem zordon sziklái között, Hallom, mint énekesmadár csevegést. Illatát is érzem, Fényes tavasz virágcsokrának Minden rezzenése, A friss szél lehellete és érintése, Érzékeimnek lassú ébredése. Álmos Tóbiás Utószó A süket telefon Az óra ketyegése. Az ajtócsapkodások. A lépcsőház sötét csendje. (A hideg üveghez nyomtam arcomat.) Vártalak minden este, Téged vártalak. A város esti fényei. A csillagragyogások. A fogadkozások. Elkezdtünk egy mesét ketten. (A hideg üveghez nyomtam arcomat.) Engedd meg, hogy most befejezzem, Befejezzem egyedül. Runyai Andrea Mind éji madár A lelkem repül, miiit éji madár Azt sem tudom, hogy hol a határ, koldusként egymaga szálldogál Valakit vár, hogy tán megtalál. Szívében száz nyitott kapu vár, Száz nyitott kapuban egymaga áll, Fáradt szárnyakkal végre már leszállna, Kedvese hófehér, gyönyörű vállára. Meglátta, meglátta, de nem tudja, hogy van Ott repül, ott repül egy másik madárral Visszhangzó suhanás, ködös körvonal, Repülne utána, de már messze van. Nincs tovább ereje, leszállt hát végleg Véget ért útja a sötétségben. Megvan hát, megvan, hogy hol a határ, Nem száll fel többé az éji madár. Gáti László
