Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-26 / 147. szám
I HÉT VÉGI MAGAZIN 12 »ÚJSÁG 1993. június 26., szombat Mozgóképek 3. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál Június 12-én este 7 órakor Lugossy László filmrendező, a Filmművész Szövetség főtitkára, Giannalberto Bendazzi újságíró-filmkritikus, Kányádi Sándor író, műfordító, Jean-Francois Laguionie filmrendező és Josko Marusic karikaturista-filmrendező vagyis így együtt a 3. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál zsűrije - kihirdette a végeredményt, majd a díjnyertes filmek levetítésével véget ért a háromnapos fiesta. Ezt a fesztivált különösen nagy várakozás előzte meg, hiszen öt évet kellett várni - a legutóbbi seregszemle óta - arra, hogy a nagyközönség is láthassa a magyar animációs filmtermés legjavát, a művészi kvalitásokkal is bíró egyedi alkotások legjobbjait. Olyan művek kerültek bemutatásra, mint például Orosz István munkája, a már másutt is díjazott „Vigyázat lépcső”, amely M. C. Escher kifordított, fura perspektívájú grafikáit idézve festi le a kelet-európai régió bezártságának élményét, vagy Horváth Mária ezerarcú műve egy kötetlen, felszabadult játék az anyaggal, a kamerával, s nem utolsó sorban a barátokkal a „Zöldfa utca 66." udvarán, vagy éppen a bukaresti stúdió volt munkatársa Szilágyi V. Zoltán első hazai kísérletei (Origó, Tiszta kép, Éjszakai kultúrtörténeti hadgyakorlat). Olyan filmek kerültek tehát terítékre, melyeket eddig (is) szinte csak az alkotók maguk, a fesztiválok közönsége, vagy a filmraktárak takarító személyzete láthatott (utóbbiak is csak dobozban). Mindemellett természetesen a már tv-ben látott sorozat-, mese-, vagy ismeretterjesztő filmek sem maradhattak ki a repertoárból. Bemutatkoztak a független animációs filmesek, a retrospektív vetítések keretében 11 régebbi díjazott film is látható volt (köztük a „Légy” című Oscar-díjas alkotás), s az érdeklődők bepillantást nyerhettek a belga, a japán és az olasz, valamint a régi magyar (Macskássy Gyula retrospektív) és a legújabb magyar (főiskolás vizsgafilmek) animáció világába. A vetítések között konzultációk, előadások zajlottak, s aki egy kicsit meg akarta mozgatni elgémberedett tagjait, az végigszaladt a szemle idején látható kiállításokon. Volt tehát kultúra bőven és ez nagy szó, hisz a mai ínséges időkben a szemle többmilliós anyagi hátterét megteremteni - nem semmi. A fesztivál rendezését egyébiránt, mondhatni a jóindulat és a magas színvonal jellemezte. Ezt példázta a meghívott vendégek európai nívójú kiszolgálása, a kiegészítő programok (lovasbemutató, kirándulás) minősége, s a fesztiválpalota helyszínének ízléses kiválasztása (az egykori kecskeméti zsinagóga épülete, ma a Tudomány és Technika Háza). A negatív tapasztalatok rövidke listáján nem érdemes elidőzni: a vetítéstek légkondicionálásának minőségénél, vagy a technikai bakiknál, hisz ilyesmi majd' minden hasonló kaliberű hazai rendezvényen előfordul. Ennél bosz- szantóbb és sokak - köztük jelen sorok írójának - nemtetszését kiváltó momentum volt a biztonsági emberek túlzott jelenléte a fesztiválon. Az nem kétséges, hogy a rendezvény zavartalanságát, a meghívottak biztonságát a fegyveres gorillák hivatottak volt felügyelni, de bizony az ő látványuk az egyszerű érdeklődőben a bizalmatlanság, a bizonytalanság érzetét indukálta. Csak remélhető; a példa nem lesz ragadós, s a jövőbeli hasonló, szép rendezvényeket nem fogja beárnyékolni a stukkeres biztonsági emberek hada. Visszatérve a fesztivál záróeseményére: a szervezők ígérték; 1996-ban az expo egyik legnagyobb szabású vidéki rendezvényeként ismét összegyűlnek az ország animátorai, s újra sok szeretettel várják az egész országból az igényes, művészi animáció hódolóit, hiszen - mint mondották - továbbra sem nagy a valószínűsége annak, hogy ezek a filmek más fórumokon láthatóak lesznek. Június 12-én este 9 óra tájban véget ért az animácós seregszemle, a „fesztivált" már csak a hazai, mocskos rock keménylegényei, a Sex Action animátorai csinálták a város egy más pontján - egy más rétegnek ... De ez már egy másik történet. - SZB Fotó: Gottvald Károly éta A fesztivál nagy díját, valamint a Pesti Műsor által felajánlott díjat a szekszárdi illetőségű Weisz Béla rajzfilmrendező, a Kecskemétem Kft. munkatársa nyerte Locsolkodás című munkájával. A közönségdíj Gémes Józsefnek (Vili, a veréb), a legjobb zenéért járó díj Selmeczi Györgynek (Szent Mihály-napi játékok), míg a legjobb elsoßmes különdíj Nikolai Ivanov Neikovnak (Az út) jutott. írott képek Gyilkosság Berlinben Noha Horst Wessel enyhén szólva nem tartozik a jelentős, avagy a jól ismert történelmi figurák közé, egy időben - a harmincas-negyvenes évek hitleri Németországában - valóságos kultusza volt személyének. A Horst Wessel-lied - azaz dal - százezrek ajkán harsogott, s ennek az indulónak az ütemére masírozott a harmadik birodalom a biztos pusztulás felé. A náci Reich, mint ismeretes, eltűnt a történelem süllyesztőjében, de létezése, létrejötte máig érvényes tanulságokkal szolgál. Horst Wessel SA-sturmführer, az amatőr dalköltő úgy járult hozzá a nemzetiszocialista Németország megteremtéséhez, hogy voltaképpen nem is tudott róla. Nem is tudhatott, hiszen már három évvel Hitler hatalomátvétele előtt, 1930-ban gyilkosság áldozata lett: erőszakos halála szinte kapóra jött a náciknak, akik Goebbels révén azonnal beindították propagandagépezetüket. Malmukra hajtotta a vizet az a tény, hogy a gyilkosságot a kommunista párt egyik tagja követte el, ezzel mintegy igazolva a nácik vad fantazmagóriáit az összeesküvő Vörös Frontról, melynek tagjait „ki kell irtani (...), ahogy a patkányokat vagy a poloskákat szokás elpusztítani." Az idézet - mely Lázár Imre most megjelent művében, a Gyilkosság Berlinben című könyvben olvasható - mint program, majdnem teljes mértékben megvalósult. Igaz, nemcsak a „vörösök” kerültek megsemmisítő táborokba, hanem más, baloldali eszméket valló személyek is, majd a zsidók, a cigányok, s mindazok, akik a fajelmélet jegyében ala- csonyabbrendú népeknek minősültek. Ma már mindez szomorú, tragikus történelmi epizód, s egyúttal figyelmeztetés is mindazok számára, akik lebecsülik a megdöbbentőjelenségeket. S nem is kell messzire menni: hazánkban, a kétezredik év küszöbén, ismét létezhetnek nyíltan fajgyűlölő és fajüldöző csoportok... Szeri Árpád Jazz-sarok Zawinul Budapesten Július 8-án a Zawinul Syndicate lép fel a Petőfi Csarnokban. A zenekar „címszereplője", egyben vezetője Joe Zawinul, aki billentyűs hangszereken játszik. Bécsben született, majd a 60-as években a Miles Davis All Stars-ból (is) ismert Julian „Cannonball" Adderley-nél töltötte tanulóéveit. Az évtized vége már Davis zenekarában találja, a 1969-es In A Silent Nay című lemez címadó szerzeményét ő komponálja. Nem sokkal később saját zenekart alakít a szaxofonos Wayne Shorterrel, aki a Da- vis-Quintettben hat évet töltött a mesterrel. A zenekar neve Weather Report. A hetvenes évek meghatározó jelentőségű fúziós zenekara. A nyolcvanas évek közepén alakult meg a Zawinul Syndicate, amely ezt a vonalat igyekszik azóta is tovább vinni. Még egy fesztiválhír: július 1-15 között Bécsben Jazzfest lesz. Csak ízelítőül: 2-án a gitáros John Scofield, 5-én John McLaughlin triója játszik a Volkstheater-ben, 8-án Herbie Hancock az operában (!). Ugyancsak 8-án lép fel a Kon- zerthaus-ban Lauri Anderson zenekarával. A jegyek - hála a bécsi polgármesteri hivatalnak, mely a 18 millió schillinges költségvetésből 7 milliót vállalt magára - még megfizethetők (?), 260 schilling a legolcsóbb, 700 a legdrágább. V.G.Y. Savage és Deposit Ezen a héten egy bonyhádi és egy hőgyészi zenekart mutatunk be. Az előbbi, a Savage diák együttes a dallamos rockot, rock V rollt tűzte ki nem létező lobogójára. Ismert külföldi és hazai dalok mellett, saját szerzeményekkel is jelentkeztek már. Szívesen játszanak diák-bulikon, mennek mindenfelé, ahova hívják őket. Ezen a néven tavaly július óta léteznek, több tagcsere után a végleges felállás a következő (balról): Barabás Péter (basz- szusgitár, vokál), Sebestyén Csaba (dob, ének), Barabás György (szintetizátor), Be- recz Sándor Tibor (gitár). Kissé keményebb vizeken evez a Deposit nevű hőgyészi banda. Ők a trash metal nyelvén beszélnek, igaz, alig két hónapja startoltak. Örömmel újságolták, hogy már három számot is összeraktak. Leginkább a Föld problémái foglalkoztatják a zenészeket, céljuk, hogy elgondolkodtassanak mindenkit a környezet és az élettér jövőjéről. A helyi művelődési otthonban próbálnak - amennyit csak lehet. A zenekar (balról): Makrai Béla (gitár), Csapó Károly (dob), Hajdú Zoltán (basz- szusgitár), Balogh Gábor (gitár, ének). Aktuális hőemelkedés KINOPUSKIN. Megjelent a Kinopuskin második hanganyag-oázisa AHA OE FEII rímmel, „mely szellemi tisztaságával elrettentő erejű csapást mér az amerikanizálódó po- iyetilén és fröccsentve sokszorozott, pénzzel spékelt szarra, melyet egyes jól fizetett vagy teljesen szerencsétlen egyének zenének titulálnak, nem tudván különbséget tenni az IBM PC és a Marshall gomjai között; nem beszélve a szupermarket hangszórói és az élő zene közti antagonisztikus ellentétről". A novemberben felvett anyag a következő felállásban készült: Csach Gábor (ének, gitár, stb.), Csach Gyula (gitár). Katona Pál (basszus), Gonda János (dobok), Szalkay Adám (trombita). Januárban egy lengyel dobos dobos, Tornász Rozék és egy kanadai bőgős, Lesley Smiths váltotta fel elődjét. A zenekar - terv szerint - '93 karácsonyára kiadja az Utolsó Magyar Kislemezt. FESZTA PAKSON. Július 9-10-én blues és rock 'n' roll fesztivált rendeznek Pakson. Az eseményen fellép a Török Ádám és a RABB + Besenyő BRASS, a PMD Blues Band, a Deák Bili Blues Band, a Márciusi Ifjak, a Houdinis, Komár László, stb. Lesz még halászléfőző verseny, Borbemutató és sörivó verseny is. A részletes programra keddi számunkban visszatérünk. CSÖRGE-TÓ, III. ROCK MARATON. Július 15-18 között rendezik meg ezt a fesztivált. Sokan érdeklődnek már az órára lebontott részletes program után. Örömmel tudatjuk mindenkivel, hogy a részletes műsortervet július 10-én a ZUG-oldalban adjuk közre. KRZ Gerhes Tamás Létezett valamikor a '70-es évek végétől, a '80-as évek közepéig egy őrült, táncos, helyenként infantilis zenekar, amely a 2. Műsor név alatt futott. Alain Delon, Haumann Péter, Körhinta - ilyen „korabeli" slágerekkel operáltak, meglehetős sikerekkel. Gerhes Tamás is tagja volt ennek a zenekarnak. — Annak idején az egész zenekar a Szkéné Színházból indult, a színházi zenélés mellett alakult ki. Az volt az a korszak, amikor minden sarkon alakult hat együttes, mindenki csinált valamit, mindenki zenélt - teljesen hobbi szinten. Annak idején nem működött az a klubrendszer, ami most; különböző iskolák pincéiben, klubtermeiben, s hasonló helyeken lehetett fellépni. Mindösz- sze egy-két ilyen központi hely volt, mint a Ráday-klub, vagy a Bercsényi-kollégium. Ezekben a pincékben szinte hetente jelentkeztek különféle kezdózenekarok. — Eléggé beates zenétek volt. — Beates is ... — Mire beindultatok igazán, már fel is oszlott a csapat. . — Baromi nehéz tíz-tizenkét embernek ugyanazt gondolni arról, amit csinál. Van aki hobbiból folytatta volna, mondjuk a képzőművészet mellett, s volt olyan, aki az élete egy céljának tekintette azt, hogy zenész lesz. Úgy gondolom, emiatt nem működött tovább a dolog. — Mihez kezdtél utána? Akkor már roadoltál? — Nem roadolásnak nevezném ezt. Inkább valami technikus féle. Olyanfajta megélhetés, amiben örömömet lelem és jól érzem magam. Jó beülni a stúdióba, koncerteket csinálni, jó elmenni a zenekarokkal. Kevés állandó együttessel dolgozom egyébként: Vasmalom, Palermo Boogie Gang, Kispál és a Borz. — És a Tilos az Á? — Ott három éve dolgozom, a pincében. Ez egy ilyen jó klubnak elképzelt rock vagy alternatív helynek indult. Most is az, csak az idő kezd elszállni felette. Az a baj minden hellyel, hogy egy idő után veszít a fényéből. Ezért kellenek mindig új és újabb helyek. — Elképzelhető, hogy zenélsz még? — A zenélés nálam csak akkor működik, ha van egy olyanfajta közösség, akikkel ezt jó csinálni. Szerintem a tizenéves hév egy idő után kihal az emberből. — Otthon milyen zenéket hallgatsz? — Sokszor azt bírom igazából, ha csend van. KRZ ZUG-tárlat Gaál József: Cím nélkül I. — Itt vagyok - egy XX. század végi bálvány, amit lehet imádni, gyűlölni és így tovább! Egyet nem lehet: részvétlen maradni, kívül maradni jelentésén, hangulatán, komor elgyötörtségén, mely a jelenről szól, a jövőnek üzen. Ezek a bálványok valamilyen formában mindig mi vagyunk, a hétköznapok által meggyötört, a politika, a történelem malomkövei közt őrlődő „kisember".-BP.- Fotó:-ótósDeposit
