Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-19 / 141. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 10 KÉPÚJSÁG Mire elég a létminimum? A lakbér, a víz- és áramdíj még mindig túl alacsony Bér étiék, a „pótszülők" 1993. június 19., szombat Az önhibájukból vagy ön­hibájukon kívül munkanélkü­livé váltak száma ma Magyar- országon 700 ezer körül mo­zog. A munkaképes felnőtt la­kosság jelentős hányadát te­szik ki ők. Köztudott, hogy az eltartók eme siralmas állapota miatt milyen az eltartottak helyzete. De még akik dol­goznak, azok sem dúskálnak. Szerény becslések szerint is a lakosság egyharmada a létmi­nimumon, vagy annak köze­lében él. Induljunk most ki a kicsi­ből, a helyiből, vizsgáljuk meg a szekszárdi adatokat! Ezeket ha tovább akarjuk vetíteni, tudnunk kell, hogy megyei szinten rosszabb a helyzet - hisz a kisebb településeken még kevesebb a munkalehető­ség, és még többe van a meg­élhetés -, országos szinten pedig - főleg a Dunától ke­letre - ennél is „ramatyabb" minden. Dolgozatom - mely egy kétgyermekes átlagcsalád be- vételeit-kiadásait igyekszik nyomon követni - sok számot tartalmaz. Hogy mégis vi­szonylag olvasmányos legyen, nem sorolom fel a neveket, címeket (azt, hogy melyik adat kitől, milyen cég mely funkcionáriusától származik), mert az itt lényegtelen. Azt sem jelzem, hogy a közölt ösz- szeg januári, márciusi vagy májusi kimutatásból való-e, mivel mindenütt a legutóbbi hozzáférhető statisztikát használtam. Vagyis úgy ve­hető, hogy ez a helyzet Szek- szárdon, ma. A megyeszékhely 37 ezres lakosságából 18 ezer az aktív keresőképes, és 19 ezer az in­aktívak, eltartottak száma-. Munkanélküli valamivel több mint 3 ezer szerepel a nyilván­tartásban, tehát - hivatalosan - minden hatodik munkaké­pes polgár „dologtalan". A létminimum szintje - négytagú család esetén - 10820 forintban állapíttatott meg, koponyánként. Ehhez képest „nem rossz", hogy mi­nimálbérként 9000 forintot, munkanélküli juttatásként pedig átlagban, bruttó 9250-et jegyeznek. Még ha a családi pótlékot hozzácsapjuk a bevé­telekhez, akkoris elmondható, hogy sok-sok kétgyermekes család él Szekszárdon havi 20 ezer forint körüli összegből. És most tekintsük át a kia­dásokat! A szakértők szerint az alacsony-jövedelműek, pénzük 36 százalékát költik élelmiszerekre. Álljon itt az ember és a háztartás „működ­tetéséhez" szükséges néhány olcsó, alapvető cikk egység­ára: tej 29, kenyér 45, krumpli 25, rizs 65, bab 65, mosópor (nem csúcsszuper!) 74, mosogatószer 60, szappan 28, fogkrém 33, vécépapír 30 forint. Lehet az étkezésen spórolni némiképp, ha üzemi konyhán, menzán ebédelnek a családta­gok, de kérdés, hogy meg­éri-e. Mert ugye a közétkezte­tés kiszolgált(atott)jai „nem mindig" nyalják meg elége­detten a szájuk szélét, hogy mennyiségileg és minőségileg is elégedettek a koszttal. Következő jelentős kiadás a villanyszámla. Ez szekszárdi viszonylatban 50 kWh-ig 3,70-be kerül, afölött pedig 5,30-ba minden kWh. Áz éj­szakai áramtarifa - bojler, hő­tárolós kályha - 200 kWh-nál ugrik. Azalatt 1,90, afölött 2,70. Maradva a példánál, a négytagú család, ha éjjel-nap­pal „pörgeti" a villanyórát, 4-5000, ha csak nappali ára­mot fogyaszt, akkor körülbe­lül 1000 forintot fizet, havonta. (Kiegészítésképpen az illeté­kes azt is elárulta, hogy szó van egy esetleges tarifamódo­sításról. És a honi ármódosítá­sok előjelével már mindany- nyian tisztában vagyunk ...) Vízdíj. Fontos megjegy­zendő - bár hihetetlen -, hogy a lakosság még mindig ártá­mogatott vizet fogyaszt. Mert 1 köbméter víz után (szenny­vízdíjjal együtt) 95 forint jár a szolgáltatónak Szekszárdon, de ebből a polgárokat „mind­össze" 84 forint terheli. Ked­venc családunk (papa, mama, bátyus, hugi) takarékosan, 10 köbméterrel elvan, még a nyári hónapokban is. Apropó nyár! Legyünk nagyvonalúak, és engedjük el főhőseinket hetente egyszer - havonta négyszer - a városi strandra! (Még mindig ol­csóbb, mint elbuszozni Dom­bodba.) Fagyiról, lufiról, lán- gosról, úszógumiról, pattoga­tott kukoricáról, napolajról és egyéb luxus cikkekről persze szó sem lehet, de a belépőt csak nem bliccelhetik el, ami felnőtteknek 55, diákoknak 35, hatévesnél kisebb gyerekek­nek pedig 15 forint. És most térjünk vissza az édes otthonba, ahol lakbért kell fizetni. (Mivel az nem va­lószínű, hogy a létminimu­mon élőknek saját házuk, ko­csijuk, stb. van. Igaz, hogy így mentesülnek egy csomó fenn­tartási költség alól.) Szóval a familia hazamegy, és élvezi az 50 négyzetméteres lakás min­den örömét. Mindezt, ha kom­fortos a kégli 15, ha összkom­fortos 22 forintért, per négy­zetméter, per hó. (Az informá­tor - a bérbeadó - itt is kiegé­szítéssel szolgált, miszerint nem jól van ez így, hogy a lakhatás olcsóbb, mint a „vize- lés", a lakbér kevesebb, mint a vízdíj...) Mire van még szükségük? Újságot nem járatnak, könyvet nem vesznek, ruházkodnak - ha nagyon muszáj - a bálás butikból, havi párszáz ruppó- ért. Moziba, színházba, kocs­mába, cirkuszba nem járnak. (— Majd csinál apátok cir­kuszt, ha megtudja, hogy megint kaptatok Túró Rudit! - mondja olykor az asszony a gyerekeknek.) De azért a kul­túra, a szórakozás jelen van a mindennapjaikban, hiszen té­véznek, havi 300-ért. A fodrászkodást megoldják házilag, illatszerekre nem köl­tenek, húsvétkor szappanos vizet töltenek a kölnis üvegbe. Telefonjuk, biztosításuk nincs - ilyesmire nem fizetnek -, s higgyük el, hogy nemcsak azért nem betegek, mert drá­gák a gyógyszerek, hanem tényleg... Az egészséges életmód hívei, de persze nem gyakorlói. A tanszerkérdést is megold­ják valahogy. Az apa földrajzi atlasza például még egészen jó állapotban van, csak a Szov­jetunió feliratú nagy rózsaszín foltra, golyóstollal be kell raj- zolgatni a függetlenné vált ál­lamok határvonalait. A férj nem bélyeggyűjtő, nem is horgász, a feleség nem jár talpmasszázsra, aerobicra, legföljebb akkor tornázik, mi­kor a piacról hazacipeli az ak­ciós krumplit az 5-ös buszon, csúcsforgalomban. Végül tételezzük fel, hogy e család tagjai becsületes, jóra- való emberek. Nem lopnak, nem kártyáznak, nem lógnak a buszon, hanem bérlettel utaznak (diák: 150, felnőtt: 600), s mikor a vasárnapi mi­sén a ministráns körbehor- dozza a perselyt, nem fordít­ják el a fejüket ájtatosan imád­kozva, hanem mind a négyen bedobnak egy-egy húszast. Ennyit a kiadásokról, me­lyek összegzése, s a bevéte­lekkel való összevetése legyen az olvasó öröme. Vagy bánata. Wessely A hadikfalvi születésű és Cikón élő Beréti Lajosba már gyermekkorában belérögző- dött az állatok iránti szeretet. Évekkel ezelőtt még foglalko­zott szarvasjószággal, anya­kocával. Most már csak disz­nót tart, annyit amennyi a csa­ládnak szükséges. Tart vi­szont évek óta lovat, lovakat. Volt olyan esztendő, amikor rajta kívül senki sem tartott lovat a községben. Mostani lovát, Lindát 3 éve vette, s a 6 éves kancát Győré­ben fedeztette, s ennek ered­ményeként világra jött Manci, a sodrott kiscsikó. A gazda öröme gyorsan elü- lant, mikor észrevette, hogy az anya nem fogadja el a jöve­vényt, azaz nem engedi szopni. Próbálkoztak kikötni, rúddal sarokba szorítani a kancát, ám hiába, mert elrúgta gazdáját csikóstul-mindenes- tül. Beréti Lajosnak kevés hí­ján eltört a karja. Mi lesz most? - kérdezték egyszerre a feleségével. Aztán előkerült a cumis­üveg, s azóta mesterségesen táplálják 3 óránként. Kezdet­ben, éjszaka csörgőre húzták az órát, később már automati­kusan felébredtek. Az anyate­jet a tehén-, kecsketej nem tudja teljes mértékben pótolni, hisz a csikó mindössze 60 ki­lós, míg a községben lévő ha­sonló korúak elérik a 2 mázsás súlyt. Annyira csenevész, hogy még nem meri az anyja mellé fogni, csak udvarban sé­táltatja. Anyagilag sem könnyű, mert napi 250 forint elmegy tejre, amibe mindennap bele­kevernek 10 tojást. Ehhez ve­gyük hozzá, hogy ellés után anya és csikaja egyaránt meg­kapta a tetanusz injekciót. — '47-48-ban a 3 napos kis- csikót, amit Bátaszékről ko­sárban hoztunk el, szintén cumin neveltük fel - mondja vendéglátóm, s int, hogy kö­vessem. Megállunk két legelésző gida mellett, szememmel ke­resem a kecskét, de nem lá­tom. A gidák néhány napos korukban elvesztették anyju­kat, s szintén cumin nőttek. Ha majd tejet adnak, túrót ké­szítenek belőle, de a kecskete­jet amúgy is szereti a család. A disznóólban mázsásra saccoljuk Mazsolát, testvérét 2 hete vágták le a hűtőládába. Mindkettüjők elmaradt malac volt, mert cumiztatni kellett őket... A göbe szeptemberben 13 malacot fialt, harmadszori el- lésként, s a két hátsó csöcshöz nem fért oda a két malac, ezért a két csöcs elapadt... — Sokan javasolták, adjam el Lindát, amikor elbeszéltem, hogy nem fogadja el a csikót. Az igazat megvallva gondol­kodtam, de ... ez egy jó há- mos ló. Terűvel még sehol sem hagyott ott. Szeretem, mert nem mindenki lova, csu­pán eggyé. (Mást nem enged magához.) Hosszú idő kellett, amíg megbarátkozott. A Linda típusát örökölte Manci, már látni, hogy kezd rúgni. Szeretem a jószágot, pedig van vele munka bőven. A pa­cikat mindennap lekefélem, lecsutakolom, háromszor ete­tek, ilyenkor szecskát, répát, darát, vegyes szénát teszek elébük. Talán az is a baj, hogy túlságosan etetek. A kifejlett ló egy etetésnél megiszik 15-20 liter vizet. Fuvarozni, szántani, foga- solni a magamét csinálom, meg a haverokét, cimborákét, akik segítettek építkezni, jön­nek kaszálni, szénát gyűjteni. Munka, költség, reckír van bőven, nem álom a paraszté­let! Jelenleg a mőcsényi Völgy­ség Népe Téesz szarvasmar­hatelepén, itt Cikón éjjeliőr­ként dolgozom. A havi 180 órára 9 ezer forint bruttó a ke­resetem. Ezt azért mondtam, hogy érzékeltessem, kényte­len az ember állatokkal fog­lalkozni mindenképp, ha sze­reti, ha nem! Hunyadi István A kozmetikus is kozmetikushoz jár Szíwel-lélekkel kell dolgozni Nemrégiben, az egyik hét végén a szekszárdi II. Számú Általános Iskola és Diákotthonban az immár hagyományos Zrínyi napot tartot­ták. E rendezvény keretében Gaálné Strich Gabriella kozmetikus tar­tott előadást a serdülőkor bórproblémáiról. Megkértük, mutatkozzon be olvasóinknak, s ismertesse meg őket a szakma szépségeivel. Kilométerenként 100 forint? A rendőrség „titkos" tarifái — A Szekszárdi Egészség- ügyi Szakközépiskolában érettségiztem 1989-ben, s köz­vetlenül utána a kozmetikus iskolát is elvégeztem. Vannak néhányan, akik elvégzik az is­kolát, szerencsésebb esetben csinálnak egy üzletet, aztán elkezdenek dolgozni. Egy idő után megunják a dolgot, és nem úgy csinálják, mint ahogy azt kellene. Pedig ezt - ezt is - csak szíwel-lélekkel érdemes csinálni. Aki a szolgáltatói­parban dolgozik az tudja, el­sődleges, hogy a vendéghez kedvesnek kell lenni, és meg­felelő kontaktust kell kialakí­tani. A legfontosabb, amit megkérdezek tőle, hogy mi­kor volt utoljára kezelésen, milyen a bőre, mit használ, és hogyan ápolja azt. Zsíros, pat­tanásos bőrű vendégtől álta­lában megkérdezem, hogy mit eszik, mert az étkezés is befo­lyásolja a bőr minőségét. Mindenki szereti a magyar konyhát, imádja a fűszeres, zsíros ételeket, de ezek káro­sítják a bőrt. Fontos, hogy sok gyümölcsöt, korpaféléket, müzlit fogyasszunk, mert ezek nagyon egészségesek. — Vannak-e „problémás" bő­rök? — Leginkább a tinédszerek szégyenük a pattanásaikat, és félnek eljönni hozzánk, pedig szükséges lenne. A serdülő fi­úknak, és a férfiaknak is igen fontos, hogy a bőrük ápolt és szép legyen. — Rendszeresen kell-e a bőrt ápolni? — Amíg eljutunk az idős korig, addig is rendszeresen kell a bőrt ápolni. Több olyan idős hölggyel találkozunk, akinek gyönyörű arca van, szinte csak egy-két szerzett ráncot találni a bőrén. Való­színű, hogy reggel-este ápolta , finom tápláló krémekkel ke­zelte. Aki ezt nem tette, azon úgy segítünk, hogy ránctala- nító, regeneráló, tápláló kré­meket adunk, ami kicsit zsíro­sabbá teszi a száraz, vízhiá­nyos bőrt. Ajánlatos, hogy egy ötvenedik évében járó hölgy kéthetente járjon kiskezelésre. Ilyenkor regeneráló, frissítő krémet teszünk a bőrre. Ah­hoz, hogy bőrünk szép, ápolt legyen, nagyon sok türelem is kell. De ez is inkább a serdü- lőkorúakra jellemző, mert amíg egy pattanásos bőrtől egy viszonylag elfogadható arcbőrig eljutunk, sok idő elte­lik. — Beszéltél arról, hogy a ven­dégek bőrét hogyan kell ápolni. A saját bőrödet hogyan kezeled? — Ez nem egyszerű dolog, mert be tudom festeni a sze­möldököt, sminket készítek, és ezzel a magam részéről kész. Egyedül a bőrt nem lehet kitisztítani, ehhez kell a koz­metikusnak is kozmetikushoz menni. Én a tolnai Pálinkásné Szalai Andreához járok, akitől az eddigi pályafutásom során nagyon sokat tanultam. — Hogyan kerültél Szek- szárdra? — Másfél évig Bogyiszlón dolgoztam - egy héten egy al­kalommal most is kijárok -, de végleg nem akartam ott ma­radni, mert újabb tapasztala­tokat akartam szerezni. Fölad­tam egy újsághirdetést, és a szekszárdi Ferger Ildikó, aki fodrász, már korábbról ismer­tem, fölkeresett, hívott a szek­szárdi parásztai üzletébe. Örültem a lehetőségnek, és így alakult, hogy ez év márci­ustól már itt dolgozom. — Terveid? — Szeretném, ha egy olyan szakmám lenne, amiben nem­csak jól érzem magam, és szí­vesen is csinálom, hanem meg is találom a helyem. Jó lenne, ha minden percem ki lenne töltve, de úgy, hogy vendéget ne kelljen várni. (p. téri) Korábban a rendőrbíró jóa­karatára kellett hagyatkoz­niuk a közlekedési szabályok megsértőinek, s persze ki-ki megpróbálta „bedobni" a le­beszélőképességét is: teme­tésre, kórházba sietett, éppen szülni készült az asszony, el­romlott a kocsi sebességmé­rője, és így tovább. Most vi­szont úgy tudjuk, elkészült és az illetékes bírságolok kezé­ben van már az a központi ta­rifatáblázat, amelynek alapján országszerte a közlekedési szabályok megsértőivel szem­ben eljár majd a hatóság. E táblázat szerint a 40 kilo­méteres óránkénti sebesség- korlátozás túllépői az első bír­ságot 44 kilométeres tempó után fizetik: 500 forint a tarifa. E fölött óránként 51 kilométe­res „száguldásig" minden ki­lométer 100 forintba kerül. Ha valaki ezen a szakaszon 52 ki­lométerrel halad, már 200 fo­rinttal fizet többet, vagyis a büntetés tarfiája 1400 forint. 61 kilométeren felül már a jo­gosítványt is bevonhatják 2 hónapra. A 200 forintos kilo­méterenkénti taksa egészen a 77 km/órás szabálytalanságig jár, ami 7200 forintba és 9 havi jogosítvány megvonásba ke­rül. 78 és 84 kilométeres tem­pónál minden egyes kilomé­ter-túllépés 400 forint. A 84 ki­lométerért 10000 forintot kell fizetni és egy évre búcsút mondani a vezetői engedély­nek. Városban, azaz a lakott te­rületen engedélyezett 50 ki­lométeres sebesség túllépői 55 km/óra után fizetik az első 500 forintot, s a hatóság 100 forint/km-es jóindulatú bír­sága 58 kilométeres óránkénti sebességig terjed. 76 km-es tempónál két hónapra ve­szélybe kerül már a jogosít­vány is, 59 és 91 km között 200 forintonként emelkedik a bün­tetés. Akit viszont 92 és 95 ki­lométeres tempóval mérnek be ezeken a szakaszokon, azok minden kilométerért 400 forintot lesznek kénytelenek fizetni. 94 kilométerért jár a 10000 forintos bírság, és az éves jogosítvány-bevonás. A 60 km/órás sebességha­tár túllépőinek büntetése 66 kilométeres tempónál kezdő­dik. A 100 forint/km-es tarifa 69 kilométeres sebességig tart, 70 és 110 között 200 forinton­ként „ugrik" a büntetés. 85 ki­lométeres sebességgel kell an­nak haladnia, aki a 4800 forin­tos büntetés mellett két hó­napra már a jogosítványát is le „akarja" adni. A 70 kilométeres sebesség- korlátozás túUépése felett 77 kilométeres tempóig hunynak szemet, azután 84 km-ig 100 forintonként emelkedik a bün­tetés. 85 és 104 km között minden kilométer 200 forintba kerül, 105 kilométeres tempó után a pénzbüntetés már lega­lább 2 hónapos jogosítvány­vesztéssel is együtt jár. 117 ki­lométeres száguldás felett minden kilométer 400 forint. A 80 kilométeres korlátozás büntetési zónája 88 km-nél kezdődik 500 forinttal és 99 ki­lométerig tart a hatóság 100 forintos, enyhébb rosszallása. Akit 100 kilométeres tempó­val mérnek be, már 1800 forin­tot fizet és minden egy kilo­méter 200 forinttal drágul egé­szen 122 kilométeres tempóig. 120 fölött már nemcsak a 6600 forintot kell kifizetni, hanem a kéthónapos jogosítvány-elvo­nás is belép. E fölött minden kilométerrel 1 hónappal nö­vekszik a jogosítvány betartá­sának ideje, 123 km-es tempó fölött pedig kilométerenként 400 forinttal emelkedik a bír­ság is. A 100 kilométeres maxi­mum megsértőit 110 km-es sebességnél vonják először fe­lelősségre - 500 forint a bünte­tésük. Ez a tarifa 131 kilométe­rig 100 forintonként emelke­dik. Akit 132 és 139 km-es tempó között mérnek be eze­ken az útszakaszokon 200-200 forinttal fizet többet. 140 km-es tempó fölött már a jo­gosítvány is bánja és 400 fo­rinttal ugrik a büntetés, 145 ki­lométernél gyorsabban hajtok minden km-ért 500 forinttal fizetnek többet. A 150 kilomé­teres tempó kerül 10000 fo­rintba és 12 havi jogosítvány­vesztésbe. Autópályán 135 kilométeres sebességnél kell az első 500 fo­rintos büntetést kifizetni s a hatóság 100 forintos jóindu­lata 160 kilométeres sebessé­gig tart. Ügy tudni, elkészült az ittas járművezetés büntetési táblá­zata is. 0,31-0,34% 4000 forint és 2 hónapi jogosítvány, 0,35-0,38% 4200 forint és 3 hó­nap, 0,39-0,42% 4400 forint és 4 hónap, 0,43-0,46% 4600 fo­rint és 5 hónap, 0,47-0,53% kö­zött minden százalékpont 100 forinttal drágul és egységesen 6 hónapi jogosítványba kerül. 0,56-0,80% között kétszáz fo­rinttal emelkedik minden szá­zalékpont ára és minden egyes tizedesszám emelkedés egy hónappal hosszabb jogo­sítvány-vesztést von maga után. (somfai) Ferenczy Europress

Next

/
Thumbnails
Contents