Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. június 12., szombat ZUG-tárlat El Kazovszkij Elszáll a lélek? A kortárs magyar képzőművészet egyik legmarkánsabb képviselője, aki következetesen halad a maga választotta úton. Képei, installációi gondolatgazdagságukkal, sajátos színvilágukkal szinte erőszakosan ragadják magukhoz a befogadót, szügerálják a gondolkodásra. Művei véresen komoly kritikáját finoman szövi át a gúny, a humor; misztikumuk egy életre bevésődik lelkűnkbe. El Kazovszkij egész eddigi életműve azt példázza, hogy hogyan oldódik fel a magyar képzőművészet provincializmusa, s hogyan válik az egyetemes művészet szerves részeve.-BP.- Fotó: Ótós Réka Mozgóképek Thelma és Louise „Na, ez is rosszul kezdődik" - nyögtem fájdalomtól eltorzult arccal partnerem fülébe. Akkor még azt hittem, megint a női emancipáció göröngyös útjairól láthatok egy elmés esz- mefutatást. Aztán egy „kapd be a ...!" felkiáltás, majd az ezt követő pisztolylövés után gyors fordulatot vett a film, ami egyértelműen az előnyére is vált. Thelma háziasszony, mintafeleség és Louise pincémő barátnők, akikben egy nap feléled az egészséges életösztön, ezért fogják a pecabotjukat és nekivágnak - férj és barát nélkül - egy kiadós hétvégének. No, el is jutnak egészen az első kocsmáig, ahol rögtön megrendelik az itallapot. Hogy a helyzet még reménytelenebbnek tűnjön, a forgatókönyvíró valahonnan elővarázsol egy férfit, aki Thelma nagy megütközésére rögtön nemi életet is kíván élni az asszonnyal. Louise ezt egy csillogó pisztoly elsütése nélkül megakadályozza. Ekkor hangzik el az ominózus fenti mondat, amire már elsül a hatlövetű. Úgy a szívtájék felé. Ellentétben sok mostanában látott filmmel, itt a hölgyek cseppet sem bíznak az amerikai igazságszolgáltatásban, ezért Mexikó felé veszik az irányt. E közben megérzik a szabadság ízét, és úgy döntenek soha nem adják fel magukat. Pedig egy zavarosan megírt nyomozó is előkerül, aki telefonon is átérzi a helyzetüket, viszont a többi rendőr nem tűnik ilyen megértőnek. Ezért hőseink inkább a szakadékot választják. Ezt az elhamarkodott döntést leszámítva, a film egész tűrhető. KRZ Wave Itt volt a Test Dept. április 29-én a Globe-ban. Úgy kezdődött, hogy azt hittem jól elkések, pedig ismerhetném a hazai szokásokat, miszerint a közönség meg- várakoztatással történő semmi- bevétele szinte természetes. Azért ami itt történt, az még a megszokottnál is több volt. Miután az élőzenekor - CMC - befejezte műsorát, közölték, hogy a fózene- kar még nem érkezett meg, sót lehet, hogy meg sem érkezik, jegyek a váltás helyén visszaválthatók, stb. De megjöttek! Igaz, hogy még le kellett nyelni egy előzene- kart, így csak jóval éjfél után lépett fel a Test Dept. De a kései időpont ekkor már, azt hiszem, senkit nem zavart. Azt kaptuk, amire vártunk. Elemi erővel, zúdult a kegyetlen zaj, kimosva agyamból a sok szennyet, amivel naponta elárasztanak, a ruha alatt a húsba markolva ragad meg, kirángatva a megszokott el- viselhetetlenségből. Sokszor már nem tudtam eldönteni, mikor dolgoznak a gépek és mikor az emberek. Ilyen kegyetlen világ ez. Lehet-e még fokozni mindezt? Néhány nappal később, május elsején az Orczy-kertben lépett fel az Einstürzende Neubauten. Hivatalosan a másnapi bécsi koncerttel kezdődött új lemezük bemutató turnéja, ez egy főpróba jellegű ajándék koncert lett volna, és ez így is lett, erre csak az 500 forintos belépők nem rímeltek eléggé. A nagyérdemű mintha ott sem lenne; a zenekar tagjai a technikával és a technikusokkal voltak elfoglalva, idegesen ki-be rohangáltak, az „alkotás" kissé háttérbe szorult. Utólag azt hallottam, hogy ők ezt valóban egy főpróbának szánták, ezért a gázsijuk csak a koszt-kvártélyból állt, a szervezők azonban ezt másképp gondolták. Sebaj, megtekinthettünk egy nagy zenekart próba közben, nekünk már ez is valami. „pápai" Jazz-sarok Nyári fesztiválok Június 27.: XII. Miskolci Dixieland Fesztivál - Miskolci Dixieland Zenekar, Hot Jazz Band, T+R Band, Wiener City Ramblers, Berki Tamás, Benkó Dixieland Band, stb. Július 2-4.: Varsói Jazz Napok - A fellépőkről még nincsenek információink. A bérlet ára 500 ezer zloty lesz, a napijegy 200 ezer. Erre a fesztiválra még visszatérünk. Július 2-10.: JVC Halle that Jazz, Párizs - Birelli Lagrene, George Benson, Johnny Griffin, Stephan Grapelli, Jimmy Smith, Michael Camillo, Joe Henderson, Carlos Santana, Tony Benett, A1 Green, Count Basie Orchestra + Nancy Wilson, stb. Július 9-11.: Észak Tengeri Jazz Fesztivál, Hága - Garry Moore,. The Brecker Brothers, Dave Sanborn, The Zawinul Syndicate, The Yellow Jackets, Carlos Santana, Candy Dulfer, Johnny Guitar Watson, stb. Július 11-17.: London Jazz Parade - A1 Green, Count Basie Orchestra, B.B. King, stb. Július 13-24.: Nizza Jazz Fesztivál - Pat Metheny, Chaka Khan, Michael Camillo, Charlie Haden, Birelli Lagrene, Lionel Hampton, George Benson, Elvin Jones, Jon Faddis, Manhattan Transfer, stb. w w Uzenet Továbbra is várjuk azon Tolna megyei zenekarok jelentkezését, akik bemutatásra érdemesnek érzik magukat. A ZUG-oidal kb. azt a terjedelmet tudja biztosítani számotokra, amit most a jobb felsőben, a Titanicnak. Ha nincs fotó, megoldjuk. Jelentkezés a Népújság címén + írjátok rá a borítékra, hogy ZUG-oldal. Százezren láthatják a képeteket! írott képek Guns N'Roses, avagy,.. Nem biztos, hogy pontosan idézem Ungvári Tamást, de ő fogalmazott valahogy úgy, hogy a provokáció a szabadság egyfajta próbatétele. A Guns N'Roses pedig egy élő provokáció. Akár pozitív, akár negatív irányban, de senkit sem hagy közömbösen. Van akinek a szabad, féktelen életérzést sugallja s van aki a fogyasztói társadalom törvényeihez nem illeszkedő bajkeverőket látja bennük. A semmiből jöttek és a siker megmagyarázhatatlan stigmáit viselve tántorognak a trónon. Minden elfogadott szabályt semmibevéve vigyorognak a világ képébe ívhiskyvel (Slash) és vodkával (Duff) a kezükben. A világ most kib...tul nekik van kitalálva. Egyébként az előbbi kipontozott szó szerepel legtöbbször Mick Wall róluk írott könyvében. Ez a könyv kissé zavarbaejtő, hiszen pop— magazinos stílusban szól popmagazinokon túlnövő dolgokról. Egyszerűen letehe- tetlen, pedig hosszú oldalak mennek el például olyan témával, hogy Axl hogyan vemé be annak a kib...ott Poisin énekesnek a pofáját. Egészében mégis egy dokumentum értékű könyv, ami nem biztos, hogy a Guns N'Roses-ról szól, inkább a rock életformáról. Beledöglesz vagy ... Nincs vagy. KRZ Kazettán a Titanic? A Titanic zenekar tavaly novemberben alakult, s az eltelt fél évben mindössze két tagcsere kellett ahhoz, hogy jelenlegi formátumukat felvegyék. A heavy metal stílushoz sorolják zenéjüket, bár szerintük ez már kissé elcsépelt szlogen. Sok vokált használnak, ez teszi zenéjüket a keménység mellett dallamossá. Elindultak a Ki Mit Tud '93 sorozaton is, már az országos selejtezőnél tartanak. ősszel szeretnék megjelentetni első felvételeiket, az S.D.S. Stúdió BT segítségével, amely egyben a csapat menedzselését is felvállalta. A Titanic (balról): Fekete Krisztián (gitár). Ujj Zoltán (dob), Bognár Cecil (ének), Boros Attila (basszusgitár), Pirisa Levente (gitár). ,Úristen, egy jéghegy!!!" Fotó: Degré Gábor „Úgy fotózok, ahogy én szeretek" Beszélgetés Déri Miklóssal, az I love you gitárosával — Mióta fotózol? — Jó tíz éve. Eredetileg képzőművész szerettem volna lenni, festőnek készültem, grafikáztam és hasonlókat csináltam, aztán egyszercsak kitaláltam, mint bárki más, hogy fényképezek, és vettem egy fényképezőgépet. Először a barátaimat, meg koncerteket fényképeztem. Igazából a Vágtázó Halottkémeken tanultam meg fotózni; rengeteg koncertjükön ott voltam a gépemmel. — Akkor még, ha jól sejtem, nem újságnak készültek ezek a képek? — Nem, de tulajdonképpen ez volt az első nagy lökés számomra, hogy bírták a képeket és lehozta a Mozgó Világ, meg egy-két ilyen újság. Rájöttem, hogy ez alkalmasabb dolog számomra, mint a festés. — Sokáig nem tudtam megfogalmazni; mi az érdekes, mi az egyéni a képeidben. Aztán egyik Narancsban, a Fodor Gábor-interjúhoz láttam egy fotódat, ami számomra sok mindent megmagyarázott. Elkaptál egy olyan pillanatot, amikor a Fodor mögött (mellett?) elfut egy eb. Sok fotós ezt a felvételt ron- tottnak ítélte volna. — Teljesen véletlen volt. Öt percünk volt, hogy a Gáborról csináljunk egy képet, nem tudtunk mit kitalálni, kimentünk a Margitszigetre, és ez a kutya így elszaladt. Marha nagy mázlim volt, mert ez volt az első kocka, pont fűztem be a gépet, s láttam, hogy rohan, lenyomtam; nem is tudtam, hogy éles lesz, vagy sem. — Mikor kerültél a Magyar Narancshoz? — Egy jó éve kerestek meg, nagy szerencsém volt, erről előtte álmodni sem mertem volna. Akkor még kétheti volt az újság, és alkalmanként kértek tőlem képeket, amikor pedig heti lett a Narancs, kötöttek velem egy olyan szerződést, ami mellett teljesen A szerelem jótékony homályában. Déri Miki a legélesebb ... önálló vagyok; úgy fotózok, ahogy én szeretek, szóval semmiféle megkötés nincsen. — A magyar sajtófotókat milyennek látod? — Aha ... Hát... Most hülyeség lenne panaszkodni. Engem igazából nem tartanak sajtófotósnak, nem tudom a sajtófotót úgy csinálni, ahogyan vannak, akik „jól" csinálják. Amikor a Narancsnak elkezdtem dolgozni, akkor jöttem rá, hogy a sajtófotó az egy nagyon kemény dolog. Vannak ilyen iszonyú merev szabályai, kézfogáson kell ott lenni, kézfogásra kell rálőni. Ebben merül ki a magyar sajtófotó nagyrésze. Szerencsémre nekem nem voltak ilyen előképeim. A főiskolán már inkább ebbe az irányba kezdtem el dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a terület, ahol legjobban meg tudom őrizni saját elképzeléseimet, legjobban tudom magamat adni. — Beszéljünk egy kicsit a másik feledről, a zenész oldaladról is. Hogyan és kikből állt össze az I love you zenekar? — Nem volt tulajdonképpeni alakulás, ez egy ilyen baráti társaság. Mindegyikünknek van rendes polgári foglalkozása, ami miatt szoktak is egy kicsit cikizni minket, hogy ez egy ilyen értelmiségi zenekar. A Reich Péter filmrendező, amerikai állampolgár, a szülei magyarok voltak. Éppen készülődött haza, amikor megtudta, hogy szoktunk gi- tározgatni otthon, mondta, hogy ő is jönne. Elkezdtünk gitározni és kitaláltuk, hogy egy héten egyszer játsszunk, mert az jó. Aztán jöttek többen; ők is szeretnek zenélni, ők is játszanának, így állt ösz- sze a dolog. Az Unoka Zsolt orvos, jelenleg katona, filozófiára jár még, a Konrád Miklós a Sorbonne-on tanul Párizsban, most írja a doktoriját itthon, én az iparra jártam vizuális kommunikációra, a Kepes Juli pedig most érettségizett. — Ő az, aki nem jött el a koncertre. — Nagyon kiszúrt velünk, nem tudom, lehet, hogy „lapátra tesszük", mert ezt nem lehet... Állítólag eszébe jutott, hogy a húgának szüli- napja van. — Igaz a sztori, hogy Le- ningrádban vettél gitárt? — Aha. Kint egy olyan kollégiumban laktunk, ahol mindenki zenélt; szembe chileiek voltak, azok állandóan nyomták a szambát, az oroszok azok balalajkáztak, az afro-szobában állandóan kon- gáztak, és kitaláltuk, hogy nekünk is kell valamit csinálni. Leningrádban volt egy gitárgyár, elmentünk oda, de azt mondták, hogy ezer darabnál nem tudnak kevesebbet adni. A villamoson két kis srác gitározott és felajánlottunk negyven rubelt a hangszerért. Rá két hétre a kollégiumban már mindenki azt hitte, hogy a rock and roll a magyar népzene. — Elég gyorsan kijött az I love you kazetta. — Tényleg mázlink volt mindenben. Nem akartunk zenekar lenni, ez soha nem volt szándék, csak így alakult. A Tódor - ő szervezi a Nap-Nap Fesztivált - segítségével felléptünk ezen a koncerten, és tulajdonképpen itt játszottunk először erősítőn. Valahogy a közönségnél ez bejött. A kazetta szerintem a Tódornak egy marha nagy ráfizetés, ötszáz darab készült, de még lehet kapni. — Elégedett vagy vele? — Iszonyú elégedett vagyok és szeretem hallgatni, képzeld el. Azért mert nem vagyok profi zenész, és amikor hallgatom, egyszerűen csodálkozom. Készül egyébként már a második kazettánk is. — Valahogy azért meg tudtok majd bocsájtani a Julinak? — Mindig megbocsájtunk neki... KRZ Fotó: Pohárnok Gergely i
