Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-12 / 135. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. június 12., szombat ZUG-tárlat El Kazovszkij Elszáll a lélek? A kortárs magyar képzőművészet egyik legmarkánsabb képviselője, aki következetesen halad a maga választotta úton. Képei, installációi gondo­latgazdagságukkal, sajátos színvilágukkal szinte erősza­kosan ragadják magukhoz a befogadót, szügerálják a gon­dolkodásra. Művei véresen komoly kritikáját finoman szövi át a gúny, a humor; misztikumuk egy életre bevé­sődik lelkűnkbe. El Kazovszkij egész eddigi életműve azt példázza, hogy hogyan oldódik fel a magyar képzőművészet provincializ­musa, s hogyan válik az egye­temes művészet szerves ré­szeve.-BP.- Fotó: Ótós Réka Mozgóképek Thelma és Louise „Na, ez is rosszul kezdődik" - nyögtem fájdalomtól eltor­zult arccal partnerem fülébe. Akkor még azt hittem, megint a női emancipáció göröngyös útjairól láthatok egy elmés esz- mefutatást. Aztán egy „kapd be a ...!" felkiáltás, majd az ezt követő pisztolylövés után gyors fordulatot vett a film, ami egyértelműen az előnyére is vált. Thelma háziasszony, mintafeleség és Louise pincémő ba­rátnők, akikben egy nap feléled az egészséges életösztön, ezért fogják a pecabotjukat és nekivágnak - férj és barát nél­kül - egy kiadós hétvégének. No, el is jutnak egészen az első kocsmáig, ahol rögtön megrendelik az itallapot. Hogy a hely­zet még reménytelenebbnek tűnjön, a forgatókönyvíró vala­honnan elővarázsol egy férfit, aki Thelma nagy megütközé­sére rögtön nemi életet is kíván élni az asszonnyal. Louise ezt egy csillogó pisztoly elsütése nélkül megakadályozza. Ekkor hangzik el az ominózus fenti mondat, amire már elsül a hat­lövetű. Úgy a szívtájék felé. Ellentétben sok mostanában látott filmmel, itt a hölgyek cseppet sem bíznak az amerikai igazságszolgáltatásban, ezért Mexikó felé veszik az irányt. E közben megérzik a szabadság ízét, és úgy döntenek soha nem adják fel magukat. Pedig egy zavarosan megírt nyomozó is előkerül, aki telefonon is átérzi a helyzetüket, viszont a többi rendőr nem tűnik ilyen megér­tőnek. Ezért hőseink inkább a szakadékot választják. Ezt az elhamarkodott döntést leszámítva, a film egész tűrhető. KRZ Wave Itt volt a Test Dept. április 29-én a Globe-ban. Úgy kezdő­dött, hogy azt hittem jól elkések, pedig ismerhetném a hazai szoká­sokat, miszerint a közönség meg- várakoztatással történő semmi- bevétele szinte természetes. Azért ami itt történt, az még a megszo­kottnál is több volt. Miután az élőzenekor - CMC - befejezte műsorát, közölték, hogy a fózene- kar még nem érkezett meg, sót le­het, hogy meg sem érkezik, jegyek a váltás helyén visszaválthatók, stb. De megjöttek! Igaz, hogy még le kellett nyelni egy előzene- kart, így csak jóval éjfél után lé­pett fel a Test Dept. De a kései időpont ekkor már, azt hiszem, senkit nem zavart. Azt kaptuk, amire vártunk. Elemi erővel, zú­dult a kegyetlen zaj, kimosva agyamból a sok szennyet, amivel naponta elárasztanak, a ruha alatt a húsba markolva ragad meg, kirángatva a megszokott el- viselhetetlenségből. Sokszor már nem tudtam eldönteni, mikor dolgoznak a gépek és mikor az emberek. Ilyen kegyetlen világ ez. Lehet-e még fokozni mindezt? Néhány nappal később, május el­sején az Orczy-kertben lépett fel az Einstürzende Neubauten. Hi­vatalosan a másnapi bécsi kon­certtel kezdődött új lemezük be­mutató turnéja, ez egy főpróba jellegű ajándék koncert lett volna, és ez így is lett, erre csak az 500 forintos belépők nem rímeltek eléggé. A nagyérdemű mintha ott sem lenne; a zenekar tagjai a technikával és a technikusokkal voltak elfoglalva, idegesen ki-be rohangáltak, az „alkotás" kissé háttérbe szorult. Utólag azt hal­lottam, hogy ők ezt valóban egy főpróbának szánták, ezért a gázsi­juk csak a koszt-kvártélyból állt, a szervezők azonban ezt másképp gondolták. Sebaj, megtekinthet­tünk egy nagy zenekart próba közben, nekünk már ez is va­lami. „pápai" Jazz-sarok Nyári fesztiválok Június 27.: XII. Miskolci Dixieland Fesztivál - Miskolci Di­xieland Zenekar, Hot Jazz Band, T+R Band, Wiener City Ramb­lers, Berki Tamás, Benkó Dixieland Band, stb. Július 2-4.: Varsói Jazz Napok - A fellépőkről még nincsenek információink. A bérlet ára 500 ezer zloty lesz, a napijegy 200 ezer. Erre a fesztiválra még visszatérünk. Július 2-10.: JVC Halle that Jazz, Párizs - Birelli Lagrene, George Benson, Johnny Griffin, Stephan Grapelli, Jimmy Smith, Michael Camillo, Joe Henderson, Carlos Santana, Tony Benett, A1 Green, Count Basie Orchestra + Nancy Wilson, stb. Július 9-11.: Észak Tengeri Jazz Fesztivál, Hága - Garry Mo­ore,. The Brecker Brothers, Dave Sanborn, The Zawinul Syndi­cate, The Yellow Jackets, Carlos Santana, Candy Dulfer, Johnny Guitar Watson, stb. Július 11-17.: London Jazz Parade - A1 Green, Count Basie Orchestra, B.B. King, stb. Július 13-24.: Nizza Jazz Fesztivál - Pat Metheny, Chaka Khan, Michael Camillo, Charlie Haden, Birelli Lagrene, Lionel Hampton, George Benson, Elvin Jones, Jon Faddis, Manhattan Transfer, stb. w w Uzenet Továbbra is várjuk azon Tolna megyei zenekarok jelentkezését, akik bemu­tatásra érdemesnek érzik magukat. A ZUG-oidal kb. azt a terjedelmet tudja biztosítani számotokra, amit most a jobb felsőben, a Titanicnak. Ha nincs fotó, megoldjuk. Jelent­kezés a Népújság címén + írjátok rá a borítékra, hogy ZUG-oldal. Százez­ren láthatják a képeteket! írott képek Guns N'Roses, avagy,.. Nem biztos, hogy pontosan idézem Ungvári Tamást, de ő fogalmazott valahogy úgy, hogy a provokáció a szabad­ság egyfajta próbatétele. A Guns N'Roses pedig egy élő provokáció. Akár pozitív, akár negatív irányban, de senkit sem hagy közömbösen. Van akinek a szabad, féktelen életérzést sugallja s van aki a fogyasztói társadalom törvé­nyeihez nem illeszkedő bajke­verőket látja bennük. A sem­miből jöttek és a siker meg­magyarázhatatlan stigmáit viselve tántorognak a trónon. Minden elfogadott szabályt semmibevéve vigyorognak a világ képébe ívhiskyvel (Slash) és vodkával (Duff) a kezükben. A világ most kib...tul nekik van kitalálva. Egyébként az előbbi kipon­tozott szó szerepel legtöbb­ször Mick Wall róluk írott könyvében. Ez a könyv kissé zavarbaejtő, hiszen pop— magazinos stílusban szól popmagazinokon túlnövő dolgokról. Egyszerűen letehe- tetlen, pedig hosszú oldalak mennek el például olyan té­mával, hogy Axl hogyan vemé be annak a kib...ott Poisin énekesnek a pofáját. Egészé­ben mégis egy dokumentum értékű könyv, ami nem biztos, hogy a Guns N'Roses-ról szól, inkább a rock életformáról. Beledöglesz vagy ... Nincs vagy. KRZ Kazettán a Titanic? A Titanic zenekar tavaly novemberben alakult, s az el­telt fél évben mindössze két tagcsere kellett ahhoz, hogy je­lenlegi formátumukat felve­gyék. A heavy metal stílushoz sorolják zenéjüket, bár szerin­tük ez már kissé elcsépelt szlogen. Sok vokált használ­nak, ez teszi zenéjüket a ke­ménység mellett dallamossá. Elindultak a Ki Mit Tud '93 sorozaton is, már az országos selejtezőnél tartanak. ősszel szeretnék megjelen­tetni első felvételeiket, az S.D.S. Stúdió BT segítségével, amely egyben a csapat mene­dzselését is felvállalta. A Titanic (balról): Fekete Krisztián (gitár). Ujj Zoltán (dob), Bognár Cecil (ének), Boros Attila (basszusgitár), Pirisa Levente (gitár). ,Úristen, egy jéghegy!!!" Fotó: Degré Gábor „Úgy fotózok, ahogy én szeretek" Beszélgetés Déri Miklóssal, az I love you gitárosával — Mióta fotózol? — Jó tíz éve. Eredetileg képzőművész szerettem volna lenni, festőnek készültem, grafikáztam és hasonlókat csináltam, aztán egyszercsak kitaláltam, mint bárki más, hogy fényképezek, és vettem egy fényképezőgépet. Először a barátaimat, meg koncerteket fényképeztem. Igazából a Vágtázó Halottkémeken ta­nultam meg fotózni; rengeteg koncertjükön ott voltam a gé­pemmel. — Akkor még, ha jól sej­tem, nem újságnak készültek ezek a képek? — Nem, de tulajdonkép­pen ez volt az első nagy lökés számomra, hogy bírták a ké­peket és lehozta a Mozgó Vi­lág, meg egy-két ilyen újság. Rájöttem, hogy ez alkalma­sabb dolog számomra, mint a festés. — Sokáig nem tudtam megfogalmazni; mi az érde­kes, mi az egyéni a képeidben. Aztán egyik Narancsban, a Fodor Gábor-interjúhoz lát­tam egy fotódat, ami szá­momra sok mindent megma­gyarázott. Elkaptál egy olyan pillanatot, amikor a Fodor mögött (mellett?) elfut egy eb. Sok fotós ezt a felvételt ron- tottnak ítélte volna. — Teljesen véletlen volt. Öt percünk volt, hogy a Gáborról csináljunk egy képet, nem tudtunk mit kitalálni, kimen­tünk a Margitszigetre, és ez a kutya így elszaladt. Marha nagy mázlim volt, mert ez volt az első kocka, pont fűztem be a gépet, s láttam, hogy rohan, lenyomtam; nem is tudtam, hogy éles lesz, vagy sem. — Mikor kerültél a Ma­gyar Narancshoz? — Egy jó éve kerestek meg, nagy szerencsém volt, erről előtte álmodni sem mertem volna. Akkor még kétheti volt az újság, és alkalmanként kér­tek tőlem képeket, amikor pe­dig heti lett a Narancs, kötöt­tek velem egy olyan szerző­dést, ami mellett teljesen A szerelem jótékony homályában. Déri Miki a legélesebb ... önálló vagyok; úgy fotózok, ahogy én szeretek, szóval semmiféle megkötés nincsen. — A magyar sajtófotókat milyennek látod? — Aha ... Hát... Most hü­lyeség lenne panaszkodni. Engem igazából nem tartanak sajtófotósnak, nem tudom a sajtófotót úgy csinálni, aho­gyan vannak, akik „jól" csinál­ják. Amikor a Narancsnak el­kezdtem dolgozni, akkor jöt­tem rá, hogy a sajtófotó az egy nagyon kemény dolog. Van­nak ilyen iszonyú merev sza­bályai, kézfogáson kell ott lenni, kézfogásra kell rálőni. Ebben merül ki a magyar saj­tófotó nagyrésze. Szeren­csémre nekem nem voltak ilyen előképeim. A főiskolán már inkább ebbe az irányba kezdtem el dolgozni, mert tudtam, hogy ez az a terület, ahol legjobban meg tudom őrizni saját elképzeléseimet, legjobban tudom magamat adni. — Beszéljünk egy kicsit a másik feledről, a zenész olda­ladról is. Hogyan és kikből állt össze az I love you zene­kar? — Nem volt tulajdonkép­peni alakulás, ez egy ilyen ba­ráti társaság. Mindegyikünk­nek van rendes polgári foglal­kozása, ami miatt szoktak is egy kicsit cikizni minket, hogy ez egy ilyen értelmiségi zene­kar. A Reich Péter filmren­dező, amerikai állampolgár, a szülei magyarok voltak. Ép­pen készülődött haza, amikor megtudta, hogy szoktunk gi- tározgatni otthon, mondta, hogy ő is jönne. Elkezdtünk gitározni és kitaláltuk, hogy egy héten egyszer játsszunk, mert az jó. Aztán jöttek töb­ben; ők is szeretnek zenélni, ők is játszanának, így állt ösz- sze a dolog. Az Unoka Zsolt orvos, jelenleg katona, filozó­fiára jár még, a Konrád Miklós a Sorbonne-on tanul Párizs­ban, most írja a doktoriját itt­hon, én az iparra jártam vizuá­lis kommunikációra, a Kepes Juli pedig most érettségizett. — Ő az, aki nem jött el a koncertre. — Nagyon kiszúrt velünk, nem tudom, lehet, hogy „la­pátra tesszük", mert ezt nem lehet... Állítólag eszébe ju­tott, hogy a húgának szüli- napja van. — Igaz a sztori, hogy Le- ningrádban vettél gitárt? — Aha. Kint egy olyan kol­légiumban laktunk, ahol min­denki zenélt; szembe chileiek voltak, azok állandóan nyom­ták a szambát, az oroszok azok balalajkáztak, az afro-szobában állandóan kon- gáztak, és kitaláltuk, hogy ne­künk is kell valamit csinálni. Leningrádban volt egy gitár­gyár, elmentünk oda, de azt mondták, hogy ezer darabnál nem tudnak kevesebbet adni. A villamoson két kis srác gitá­rozott és felajánlottunk negy­ven rubelt a hangszerért. Rá két hétre a kollégiumban már mindenki azt hitte, hogy a rock and roll a magyar nép­zene. — Elég gyorsan kijött az I love you kazetta. — Tényleg mázlink volt mindenben. Nem akartunk zenekar lenni, ez soha nem volt szándék, csak így alakult. A Tódor - ő szervezi a Nap-Nap Fesztivált - segítsé­gével felléptünk ezen a kon­certen, és tulajdonképpen itt játszottunk először erősítőn. Valahogy a közönségnél ez be­jött. A kazetta szerintem a Tó­dornak egy marha nagy ráfi­zetés, ötszáz darab készült, de még lehet kapni. — Elégedett vagy vele? — Iszonyú elégedett va­gyok és szeretem hallgatni, képzeld el. Azért mert nem vagyok profi zenész, és ami­kor hallgatom, egyszerűen csodálkozom. Készül egyéb­ként már a második kazettánk is. — Valahogy azért meg tud­tok majd bocsájtani a Juli­nak? — Mindig megbocsájtunk neki... KRZ Fotó: Pohárnok Gergely i

Next

/
Thumbnails
Contents