Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-12 / 135. szám
1993. június 12., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 9 Bensőséges és türelmes légkörben Ősztől Szekszárdon is lesz katolikus iskola Csere és kártalanítás Több évtizedes szünet után Szekszárdon ősztől újból indul a katolikus iskola. Az idei évben 17 kisgyermek kezdi meg tanulmányait. Talán többen is beiratkoztak volna, ha az iskola helyét az érdeklődő szülőknek meg tudták volna mondani a plébánián. Mert az senkinek sem mindegy, hogy a város végébe vagy a város közepére kell majd hordania a gyermekét. Az elképzelésekről és a problémákról dr. Say Istvánnal az iskolaszék képviselőjével, Farkas Béla plébánossal és Schauber Hedvig leendő osztályfőnökkel beszélgettünk.- Mi az oka annak, hogy még mára sem dőlt el, hogy hol lesz a helye a katolikus iskolának?- Farkas Béla: Évtizedekkel ezelőtt a szerzetes rendnek volt a tulajdonában a Bezerédy utcában egy iskola. Most az egyházi ingatlanok rendezése kapcsán erre szerettünk volna igényt tartani és ennek megfelelően a városi önkormányzat fel is ajánlotta, hogy a Bezerédy utcá 15-ben, ahol öt tanterem van, ősztől ebből egyet átad. Némi töprengés után az egyházközség egyeztette elképzeléseit a szerzetes rendi nővérekkel. Mi azt látnánk szerencsésebbnek, ha a Kecskés Ferenc utcai iskolát jelölné ki az önkormányzat, ugyanis ott már egy éve működik 40 gyerekkel a katolikus óvoda és így egy helyen lenne a két intézmény. Érről döntést a május 20-i testületi ülésen Ígértek, de akkor napirendre sem került a téma.- Say István: Sajnálatosnak tartom, hogy ezt az ügyet általában szélsőséges vélemény nyilvánítások kísérik. Szomorú, de sokan politikai kérdésként kezelik.- Az ide beiratkozott gyerekek mennyiben kapnak más irányú nevelést mint a hagyományos iskolában?- Schauber Hedvig: A tananyag, az alaptanterv megegyezik minden iskolában, így nálunk is ez lesz a mérvadó. Bár ezt is szeretnénk a lehető legmagasabb szinten elsajátíttatni a gyerekekkel, amiben az alacsony osztálylétszám is segít. Ami többletet jelenthet a hagyományos iskolával szemben, az az erkölcsi magatartás, keresztény szellemű nevelés, amit a tanulók a tanáraiktól kapnak. Bensőséges hangulatú, türelmes, önzetlen szemléletű légkörben talán tanulni is köny- nyebb. A test, a lélek, a szellem hármas egységét egyformán szeretnénk fejleszteni.- Say István: Az alapító okirat szerint négy osztályos elemit kívánunk működtetni. Egyrészt mert a csere- ingatlan mérete is csak ezt teszi lehetővé, másrészt most kezdte a parlament tárgyalni az oktatási törvény tervezetét, és, hogy ebből mikor lesz valóban törvény, az még nagyon bizonytalan. Az általunk elképzelt négy osztály nem lóg ki semmilyen rendszerből, akkor sem, ha maradna a 8 osztályos forma, akkor sem, ha a 8 osztályos gimnáziumot fogadják el. Négy év nagy idő, addig még rengeteg variáció képzelhető el.- Hány pedagógus tanítja majd a gyerekeket?- Schauber Hedvig: Heil Ágnes tanárnő németet tanít majd, egy fiatal, friss diplomás pedagógus vállalta a napközit, a plébános úr heti két órában hittant tanít, én pedig mint osztályfőnök a többi tantárgyat.- Kötötték-e valamilyen feltételhez a gyerekek beíra- tását, szülők egyházi esküvőjére, vagy a gyerek keresztlevelére gondolok.- Farkas Béla: Nem, bárki jelentkezhetett. Amelyik szülő vállalta ezt a fajta nevelést, az beíratta a gyermekét.- Lesz-e tandíj?- Farkas Béla: Természetesen nem.- A tanárokat hogyan választották, nekik szabtak-e feltételeket?- Farkas Béla: Meghirdettük az állásokat, melyekre pályázni lehetett. Nyolcán írásban, többen személyesen jelentkeztek. Csatolniuk kellett szakmai önéletrajzot, a diploma másolatot, pályakoncepciót és a plébánosuk ajánlását. Ezután személyesen is elbeszélgettünk és kiválasztottuk azt a 3 pedagógust, aki ősztől a katolikus iskolában fog tanítani.- Már beszéltünk arról, hogy nem lesz tandíj. Kapnak-e támogatást az önkormányzattól, a többi iskolához hasonlóan?- Say István: Az önkormányzat áprilisi testületi ülésén arról döntött, hogy a nem állami intézményeknek, így a mi iskolánknak is, jelentősen csökkenti a támogatását. De a fennmaradó összeg sem jár automatikusan, azt is kérni kell, amiről majd akkor újból döntenek.- Akkor miből tartják fenn az iskolát?- Say István: Folyamatban van az egyházközösség indítványára létrejött „Keresztény nevelésért és oktatásért Szekszárdon" alapítvány bejegyzése. Vannak már felajánlások, bárki segíthet, akinek erre van lehetősége és kedve. Én úgy érzem, az iskola mögött olyan közösségi erő áll, hogy nehéz helyzetbe kerülhetünk ugyan, de bajba nem. * Az iskola elhelyezésével kapcsolatban megkérdeztük Kocsis Imre Antal polgármestert is.- Az alaphelyzet az volt, hogy az Isteni Megváltó Leányai Szerzetes Rendnek felajánlottuk, hogy a Bezerédj utca 15-ben évente egy-egy tanteremmel többet bocsátunk a rendelkezésükre, így 1997-re mind az öt osztály- termet elfoglalhatnák. Később változott az elképzelés. A katolikus iskola elhelyezésére ezután több javaslat is született, egyik sem volt egyszerű. Az egyházközség, egyeztetve elképzeléseit a szerzetes renddel, azzal a javaslattal fordult felénk, hogy a Kecskés Ferenc utcai iskola megfelelő cserelehetőség lenne számukra. Ennek a művelődési bizottság is nagyon örült, mert a speciális iskolát így nem kell bolygatni, és úgy gondoltuk, hogy 1995-ig a Baktában meg lehet építeni az óvodát is, mellyel kiváltjuk az ingatlant. A megállapodás tervezetét elkészítettük, a minisztériummal felvettük a kapcsolatot, mert a kártalanítás ennek a megállapodásnak lényeges eleme.- Mi volt az oka annak, hogy a május végi testületi ülésen nem került a napirendre ez a téma?- A minisztériumtól nem kaptunk még választ, és az egyház és a szerzetes rend által támasztott feltételeket még át kell gondolnunk, hiszen komoly anyagi terhet jelentenek ezek a városnak. Egyrészt a Kecskés Ferenc utcában az egyház bővítést kért, másrészt az önkormányzat által készíttetett tornatermet, amit a múlt évben fejeztünk be a Bezerédj utcában, a saját ingatlanukként értékelik, amit a csereingatlanba, érték növelésként tőlünk kérnek számon. Valószínűnek tartom, hogy a június 10-i testületi ülésen a felmerülő kérdésekre megnyugtató válaszok születnek. * Szekszárd Város Képvi- selő-testülete a június 10-i ülésén 18 igen szavazattal és egy tartózkodással elfogadta azt a határozati javaslatot, mely a képviselő-testület és az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek Kongregációjával kötendő „csere kártalanítási megállapodásról" szól. Ennek alapján a képviselő-testület a Kecskés Ferenc utcai bölcsődét - a katolikus óvoda végleges elhelyezéséig - átengedi a Szekszárdi Római Katolikus Egyházközségnek. A Bezerédj utcai Speciális Általános Iskola zavartalan továbbműködtetése és a katolikus általános iskola elindítása érdekében tervezik a csere-kártalanítást. Mauthner Óvodások a műhelyben Kis kerámikusok Azt tartja a régi mondás, hogy akinek halálhírét költik, az sokáig fog élni. A szekszárdi BM gyermekintézményről, óvodáról, bölcsődéről terjedt el a hír a megye- székhelyen, hogy megszűnt. A kósza pletyka pedig abból indulhatott, hogy az intézmény ugyan némiképpen „lesoványodott"; épületében helyet adott a tiszthelyettesképző iskolának, s most már csak BM-es dolgozók gyermekeit fogadja. De „él", játszik, dolgozik benne hatvan apróság, és nem is akárhogyan .. . Az elmúlt év őszén ugyanis kerámiafoglalkozásokat indítottak a nagycsoportosoknak, most pedig - úttörő kezdeményezésként - egy közös kiállításon mutatták be a gyermekek tavaly szeptember óta készített munkáit. A kiállításnak a BM-klub adott otthont, s nem volt tanulság nélküli a megtekintése. Az alig kétéves bölcsődés kusza kis vonalvezetésétől követhettük nyomon a gyermeki személyiség, kifejezőkészség fejlődését egészen az iskolába készülő nagycsoportosokig a rajzokon. Papírmunkák, fejünk felett lebegő papírmadárkák sokasága, az asztalokon pedig egy csodavilág tárult a látogató szeme elé: apró kezecskék formálta teknőcök, cicák, békák, fókák, virágkosarak, kistálak. Az agyagmunkák egy kerámiaműhelyben születtek, a Kadarka lakótelep egyik házának alagsorában. Farkas Zsuzsa keramikus még ha akarná sem tudná letagadni, hogy valamikor óvónő volt. Ma már talán szinte senki sincs, aki megtudná mondani, hogy az ő, vagy a gyakorló óvónők fejében született-e az ötlet, hogy egykori kolléganőjük műhelyében fogadja az apróságokat. A sokáig dédelgetett tervből tavaly ősszel lett valóság, amióta hetente egyszer felszállnak a buszra a nagy- csoportosok, és elmennek a Kadarka lakótepelre. Ott aztán ismerkednek az agyaggal, gyúrják, formázzák a gyermeki képzelet szerint. Még az anyák napi ajándékok is ott készültek, s mennyivel jobban örültek ennek a virágtartónak az anyukák, mint amiket a boltban vásároltak volna csemetéik. Farkas Zsuzsa pedig ingyen ad mindent, agyagot, energiát, időt. Sőt, még neki kell hadakoznia, hogy ugyan már, ne vegyék el bérelt műhelye egy részét, mert így sem férnek el az ovisok. Igaz, ez utóbbi harc sikertelen volt. Most alig 5-6 négyzetméteren szorong a gyerekekkel, óvónővel. — Ha pénzért csinálnám - mondja szemlesütve - akkor már nem is lenne ilyen jó. A fizetség itt van - mutat körbe a szebbnél szebb munkákon. Gergelics Zsóka Régi és új noteszlapok Guruljanak, elvesszenek a láncszemek? M ekkora lehet mostanában a posta nem hivatalos, hanem civil levél- és csomagforgalma? Megtudhatnám némi utánjárással egész pontosan, de nincs kedvem izzasztó adatgyűjtéshez ilyen árnyékban is elviselhetetlen napokon. Beérem azzal, hogy a posta sem a régi, pedig alig látott hozzá ahhoz, hogy olyan legyen, amivel legjobb hagyományainak és a más igényű jövőnek is megfelelhet. Pillanatnyilag főleg szolgáltatásainak drágításánál tart, noha közgazdasági jártasságunk régen túljutott azon a ponton, ami markánsan megmutatja, hogy az értékében lefelé tendáló bérek, nyugdíjak és a meredeken ég felé tartó árak bedöglesztik a fizetőképes keresletet. A polgár nagyjából már leszokott a levelezésről és boldog, ha tíz szigorúan hivatalos, vagy rek- lámértesítvény mellett kap szeretteitől, barátaitól, ragaszkodó természetű ismerőseitől egy-egy levelet. Levelet kapni pedig olyan földöntúli jó, kivált ha a borítékon annak a betűi ékeskednek, akiről tudjuk, hogy körülbelül úgy szereti a betűvetést, mint a szólásbeli ablakos a hanyattesést. Nekem ilyen rokonom Bözsi néni, aki lassacskán inkább nyolcvankodva, mint hetven- kedve Nagykőrösön él anyánk legifjabb húgaként, és csoda, hogy mennyi trükkje van arra, hogy se közel, se távol ne tudják elfelejteni azok, akiket szeret. Humorérzéke, életszere- tete, szívóssága majd mindannyiunknak elegendő lenne gyűrődés nélkül viselni az élet viszontagságait. Néha irigyeljük, máskor csak imádjuk, de megszakítás nélkül, s megnyugtató, hogy így van ezzel szűkebb lakókörnyezete is. Bözse néni arra született, hogy összetartsa amit ebben a megkeveredett világban a szétesés veszedelme kerülget. Bözse néni csodalénynek számít még azzal is, ahogyan a levélírást utálja. Jeladásra jó a telefon, ha szívja is egy-egy ilyen elvetemedés után a fogát, lévén a nyugdíja életnyi szolgálat után is siralmas. Üzenget inkább, úgynevezett „jó embereivel", akiket foglalkozásuk kényszerít országjárásra. Hírvivői és -hozói az „öreglánynak" ugyanúgy nem tudnak ellentállni, mint atyafisá- gunk alkalmankénti címzettjei. Miután szerető szóval mindent kizsarol, amit életbevágónak ítél, nem lehet rá haragudni akkor sem, ha SOS jelzésekkel rendel lábhoz valamelyikünket. Ilyenkor értelmetlen nekikészülődni a méregbegurulásnak, ugyanis nevetés lesz az erőlködés vége. Meg elbűvölődés, mert ugyan ki az az érzéketlen tuskó, akit nem ejt rabul, hogy „úgy kívántalak már látni, majd belehaltam!"? Legutóbb Szegeden élő idősebb öcsém volt Bözsike áldozata. Azzal ugrasztottá Nagykőrösre a négyszeres nagyapát, hogy a legutóbbi vihar megcincálta a szülői ház kéményét, cserepek is törtek, express férfi segítség kellene a mester mellé. „Menned kell - így öcsémuram felesége -, ha csak nem akarod, hogy Bözsike bátorodjon tetőmászásra". Nosza, jött a segítség romok szívszorító látványára készülve és tátva maradt a szája. A kémény úgy áll, mint a cö- vek, cserepek a helyükön, meg lehet számolni, hogy hány belőlük az új. Szóval, minden rendben. Bözsikét már megint megsegítette a jóisten, akinek a szűkebb szomszédságában számtalan ezermester aktivistája van. Ezek az urak, hölgyek és asszonyságok kis öregünket majd ugyanezért szeretik, mint mi, akárhányan. Ezért is nem tud vele igazán kikukoricázni az élet akkor sem, ha összecsinálja magát az erőlködéstől. — Csak tudnám, miért tettél már megint lóvá Bözsike? Tényleg te vagy a világ legagyafúrtabb szélhámosnője. Tudhatod, hogy dolgoznom kell a nyugdíj mellett és amikor szabit kérek, a főnök olyan savanyú pofát vág, mintha a fele királyságára ácsingóznék. Töredelmes, de a legcsekélyebb bűnbánatot is nélkülöző vallomás következik a szem- rehányásözön után. Kint, a kertet szemlézve, a kaporbokrok madzagolása közben jutott eszébe, mennyire szerette Bélus a kapros túróslepényt gyerekkorában. Na ... egyszerű a többi. Úgy gondolta, időszerű lenne kilakatni kapros túróssal. Ennyi. Kész. Béla is. Kirobog a kertbe, hogy le- csihadjon a mérge, s amikor már vigyorogni kezd, ne lássa orcáját a rovottmultú tanti. Ilyen kirohanásokkor mindig azt reméli, hogy akad a ház körül valami igazítanivaló. Soha nincs. Lődörög hát elszántan és hallja, hogy odabent a konyhában elkezdődött az alkotó csörömpölés. A zajütőnek közben jut ideje kávét, fröccsöt kínálni, legfőképpen körmére nézni időnként a szemléző úrnak, s visszaterelni kegyes figyelmét a kánikulának fügét mutató kertre, ami nem is lehetne üdébb zölt. Mi a titka? Hogy kidobja magából a picike öregasszonyt az ágy éjfelente megszegni a minden évben kihirdetett lo- csolási tilalmat. Lelepleződésről, följelentésről szó se lehet, mert a jóisten előbb már említett aktivistái szintúgy ilyenkor „szellőzködnek" és panaszolják, hogy nem jön álom a szemükre ebben az egyenlítői fülledtségben. Furcsa szerzet ám az errefelé honos éjszakai nyugodalom, mert csak megjön a kerti csapok utolsó szisz- szenései után, amikor rejtekbe kerülhetnek a slagok és locsolókannák. Mostanában se telefon, se üzenet Bözsikétől, mert legutóbb, soros hírvivőjének ér- keztekor nyavalyogtam éppen. Azt kérte, hogy szánjak rá néhány napot, mert politi- zálhatnékja van és senkivel se tud akkorákat veszekedni, mint velem. Üzentem, hogy tanúsítson önmérsékletet és vegye vírusmentes távpuszijaimat, ha talpon leszek, akkora palávert rendezünk, amekkora még a mostanság kivált dúsan termő politikai rémmesékben sincsen. Hát erre jött a levél, négy oldalon és azzal kezdve, hogy vigyázzak a figurára, mert ha azzal szégye- nítem, hogy előtte boldogulok meg, soha többé szóba nem áll velem! Napokig ezen vihogtam, meg a szeretetkitörések hasonló termékein. Eszembe jutott például egyik kolléganőm évekkel ezelőtt hallott története is. Nagyanyjuk, akire rá voltak nyaranta bízva, valahányszor azzal engedte el őket a Csörge tóra, hogy „Vigyázzatok ám, nekem haza ne merjen jönni, amelyik belefullad a vízbe!" Ámbátor vészjósx lásnak az is meghökkentő, amit minap mesélt egyik hirtelen özvegységre jutott öreg barátom. Ót magas vérnyomásához illetlen borisszasága és szenvedélyes dohányzása miatt féltette nagyon a felesége. Untalan mondogatta is, hogy — Papa, meglátod, nagy baj lesz, addig haragítasz a fröccsözéssel és bagózással, hogy el se temettetlek, ha meghalsz! _ ? ? ? — Belekötlek jó erősen a fotelba és addig maradsz ott, amíg föl nem porszívózhatlak! M int Bözsike minden levelét, ezt az utóbbit is sokszor el kell még olvasnom, mert riportnak is remek, minden és mindenki benne van, napjainkról, szenzációs könyvet lehetne összehozni a hazai Bözsikéknek a történeteiből, „csak" a leveleiből. Akár csemegéül a történészeknek, akik a rendszerváltásról lesznek hivatottak okoskodni a mostaninál hűvösebb fejjel. Mert hűvös fej kell ahhoz, hogy felfedezzék, milyen óriási igazságot állít a nemrég elhunyt filozófiaprofesszor, Ancsel Éva, amikor azt mondja hogy „Történetek híján szétgurulnak és elvesznek az élet láncszemei. László Ibolya
