Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-08 / 106. szám

TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. május 8., szombat 4 »ÚJSÁG > Az idő halad, a Tanácsház marad A felirat változatlan a Városháza homlokzatán, a rendszerváltozás harmadik esztende­jében is. A felvételeket Gottvald Károly készítette, Tolnán. Viharos testületi ülés Faddon A cím a testületi ülés időjá­rási környezetére és nem tar­talmára vonatkozik, hiszen a keddi, több mint négyórás ta­nácskozást még jégeső is kí­sérte. A fő téma a helyi neve­lőotthon jelene és főképpen jövője volt. Báli János igazgató tájékoztatását nagyfokú tole­ranciával fogadta a hallgató­ság. Ez azért is pozitívum, mert időnként fellángolnak az indulatok a lakosság és egyes antiszociális gyermekközös­ségek között. Nem biztos, hogy az otthon lakóinak ösz- szetétele - a lányok elköltözte- tése és fiúkkal való pótlása - a konszolidáció irányába mutat. Az ülés hosszúságát nem a fő napirendi pont okozta, hanem több képviselő sérelmezte, hogy a szociális segélyek el­osztása feleslegesen sok kapa­citást köt le. Bővebbet a testületi ülésről a közeljövőben megjelenő Faddi Hírek helyi kiadvány­ból lehet megtudni. Ódry Károly Májusfa-tűzés Május a tavasz és a szere­lem hónapja, éppen ezért má­jus elsejére a legények május­fát tűznek a lányos házakhoz. Ezt a régi népszokást a mai fi­atalság is ápolja, Tolnán is. A májusfa-tűzés régebben csak faluhelyen, tanyákon és pusz­tán volt szokás, ma már a vá­rosokban is lehet látni az eme­letes házak előtt feldíszített májusfát. Ki tűz májusfát? Az a le­gény, aki már hosszabb ideje udvarolgat és jár egy leánnyal. Ezzel is a leány tudtára adja, hogy szereti és ragaszkodik hozzá. Faluhelyen az volt a szokás, hogy összeálltak azok a legények, akik májusfát akartak tűzni és már egy-két nappal a májusfa-tűzés előtt elmentek az erdőbe és kivá­lasztotta mindegyik azt a fát, amelyiket majd ki fognak vágni. Mert a fának egyenes­nek és sudármagasnak kellett lennie, a tetején szép koroná­val. Eljött a május elseje előtti este, a legények a falu köz­pontjában vagy a kocsmánál gyülekeztek és mikor már be­sötétedett, elindultak kivágni a fát. A falu sötét utcáin vicce­ket mesélve, nevetve vonul­tak. A kutyák mindenütt ugat­ták őket. Ilyenkor a faluban mindenki tudta, hogy elindul­tak a májusfa-tűzők. A leá­nyok pedig otthon izgultak, hogy vajon kinek lesz reggelre májusfája. Mert bizony az nagy dolog és dicsőség volt, ha egy leány májusfát kapott. Sokszor meg is haragudtak rá azok a leányok, akiknek nem tűztek. A legények a kivágott fákat a vállukon cipelték a lá­nyos házig. Volt, amikor ki­lométerekről. A fát mindig a ház udvarába ásták le, leásás előtt a koronát színes papír­csíkokkal, szalagokkal díszí­tették fel. Igyekeztek csend­ben dolgozni, hogy a háziak fel ne ébredjenek. De volt olyan kíváncsi leány, aki ott állt a szobaablaknál és várta a májusfa-tűzőket és csak akkor feküdt el, amikor már látta, hogy neki is lesz májusfája. A leányos szülők nem min­dig örültek a májusfa-tűzők- nek, mert volt, amikor a gödör ásásakor kiásták a vetemé­nyeket, összetaposták a kertet. Épp ezért igyekeztek a legé­nyek minél előbb letűzni a má­jusfát és elhagyni a helyszínt. De voltak olyan legények is, akik őrizték a fát, míg ki nem világosodott, nehogy ellopják. Mert voltak lusta udvaríók, akik kilesték és megvárták, míg elmennek a májusfa-tű­zők, aztán kiszedték a fát, s elvitték ahhoz a házhoz, ahol az ő mátkájuk lakott. Reggel a leány kiállt a ház elé a kapuba és büszkén néze­gette a szépen feldíszített fát. Mindig azt figyelte, hogy há­nyán néznek be az arra járók közül, akiknek vidáman di­csekedett a májusfával. A fa ott áll nyár végéig. Ál­talában augusztusban, a le­gény és a leány megbeszéli pontosan a májusfa kitáncolá­sának az idejét. Erre a napra meghívják azokat a barátokat, akik segítettek a májusfa-tű- zésnél, valamint a leány ba­rátnőit és a közeli rokonokat. Sütnek, főznek, zeneszóra mu­lat és táncol a vendégsereg. Éj­fél körül kéz a kézben, körbe­táncolják a májusfát, közben énekelnek. Ezek után elérke­zik a fa kidöntésének ideje és ezzel be is fejeződik a mulat­ság. Kövesdi János Flórián-napi ajándék A német Stutensee város önkéntes tűzoltói egy hasz­nált, de jó állapotban lévő Mercedes tűzoltóautót aján­dékoztak a tolnai önkéntesek­nek. Szent Flórián ünnepén Lendvai István esperes úr mi­sét tartott a Hősök terén, aztán felszentelte az új autót. A stu- tensee-iek képviselője átadta a kocsi kulcsát Keszthelyi Már­ton polgármesternek, ő pedig Újvári József századosnak, aki elmondta, hogy a 106 éves Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület a közelmúltban a holland tűzoltóktól is kapott egy hasonló ajándék autót. A stutensee-i tűzoltók má­jus 14-én ünnepük megalaku­lásuk 125. évfordulóját, erre meghívták a tolnaiak delegá­cióját is. A Hősök teréről a Duna-partra vonultak az ün­neplők, ahol megannyi prog­ram várt a Flórián-nap részt­vevőire. Chochol Erzsébet Fotó: Kövesdi János Tolna sportja Az első világháború előtt a sportnak csíráját sem találjuk Tolnán. Sem a régi okmányok, sem pedig a visszaemlékezé­sek nem utalnak sportesemé­nyekre. A hírek elsőként 1920-ban említik a labdarú­gást. A labdarúgás a későbbi években mind népszerűbbé válik mind a fiatalság, mind a lakosság körében. Népszerű­ségét még a mai napig sem vesztette el. A labdarúgást a vízisportok követték, 1927-től. Tolna adottsága - a település szélén húzódó Holt-Duna - lehetőséget adott az élénk ví­ziélet meghonosodására. De ezt segítette az is, hogy a la­kosság jelentős részét a világ­járó hajósok és a halászok tet­ték ki, ezért gyermekeiknek a vízhez való kötődése termé­szetes volt. 1927-ben az úszók és vízi­labdázók már bajnoki verse­nyeken szerepeltek és a hábo­rús éveket kivéve, három évti­zeden keresztül reprezentál­ták a község és a megye úszó­sportját. A sok sikert és szép ered­ményeket elért szakosztály működését a tolnai Holt-Duna vizének nagyfokú fertőzött- sége miatt 1958-ban be kellett szüntetni. Az úszóélet beindí­tásával szinte egyidőben (1928) jelentek meg az asztali- teniszezők. 1945 előtt csak ba­rátságos jellegű háziverse­nyeket tartottak, bajnoki ver­senyeken ekkor még nem vet­tek részt. Csak a háború utáni években terjedt mind jobban ennek a játéknak a népszerű­sége a községben. Az 1950-es években a női és a férfi ver­senyzők is kimagasló ered­ményeket értek el. A közel tí­zéves sikersorozatot gyors és erőteljes hanyatlás követte. Csak 1972 után lehettünk újabb fejlődésnek a tanúi, amikor a nagyon tehetséges, tízéves Bolvári Ildikó megje­lenése lendítette előre a spor­tágat. Később Balogh Ilonával, Bolvári Katival és a többiekkel kiegészülve már nemcsak az országos bajnokságokon, ha­nem határainkon kívül is eredményesen állták meg he­lyüket. A háború után a három sportágon kívül, a község fia­talsága és lakossága előtt nép­szerű volt a férfi-női kézi­labda, a röplabda, az atlétika, az ökölvívás, a torna, a kerék­pár, a teke és a sakk is. Az atlé­tikában, az ökölvívásban és a tekében országos bajnokságo­kon jelentős eredményeket ér­tek el a tolnaiak. A település legelső egyesülete az 1921. május 28-án megalakult „Tol­nai Ifjúsági Közművelődési Egyesület" (TIKE), mely a há­ború után többszöri fúzión és névváltozáson ment át. 1963-tól a rendszerváltozásig a Tolnai Vörös Lobogó Sport­egyesület, mint az előbbi jog­utódja fogta össze és vitte eredményre Tolna nagykö­zség sportmozgalmát. A név­változásra 1990-ben került sor. Ekkor jött létre a Tolnai SE, melyből 1991-ben kiváltak a labdarúgók, s megalakították a Tolna Városi Futbaü Klubot. Időközben még egy egyesület „született", a tolnai ka­jak-kenu sport klub, melynek legénysége 1991-ben vált ki a Szekszárdi Spartacusból. Pirgi Elek Guti Mihályt - a tolnai Aranykalász tsz kertésztech­nikusát - a környéken sokan ismerik. Öt éve már, hogy fa­lura költözött családjával, s gyökeret eresztett Jánosma- jorban. Házat vett, a hozzá való telekkel, hogy hivatását a háztáji gazdaságában is kama­toztassa. így alakította ki a kö­rülbelül hétszáz négyzetméte­res fóliasátrat, s azt termeÜ amit a piac kíván: kora ta­vaszra salátát, majd tápkockás palántát nevel, paradicsomból és paprikából, s egy kevés uborkát is. — Tápkockás palántát hirdet egy tábla. Mikor kell a kertésznek „ébrednie", hogy ilyen szépre nő­jenek? — Valójában már a tél ele­jén, január 15-e körül. A ter­mészet még mély álomban al­szik, de a dupla fóliasátor alatt már megindul a fűtés. Ontja a meleget a termoventillátoros automata olajfűtéses kazán, hogy mielőbb átmelegedjen a sátor levegője, s általa a tápta­laj. Mikor tartós a 25-30 fokos meleg, akkor indul a magok kelése. A kikelt, védtelen, dé- delgetésre szoruló apró kis növénykék szikleveles koruk­ban átkerülnek a tápkockába. Ekkor már a meleg is mérsé­kelhető 20-25 fokra. Ezt a munkát úgy március elejéig el kell végezni. Mindezek mel­lett a napi kezelés folyamatos: így az öntözés, a szellőztetés, a vegyszeres kezelés. A létre­hozott mesterséges környezet annyira jótékonyan hat a nö­vényekre, hogy április első Az első labdarúgó csapat, 1920-ban környék kereskedői elviszik. Nincs gondom az értékesítés­sel. — Váltsunk szót arról a bizo­nyos „háttérről", ami a vevőket nem érdekli ugyan, de a kertész­nek annál több fejfájást okoz. — Három ilyen dolgot em­líthetek: a fóliát, az olajat és a villanyt. A fóliára nem mond­hatok semmi „rosszat", az el­múlt évi árak stagnálnak. Most arra kell törekednem, hogy két év alatt a fénystabil­nak is visszajöjjön az ára. A legnagyobb gond a fűtőolaj lesz. Áhogy az ismerős kis­termelőkkel beszélgettem, nagy ajtóbecsapásnak nézünk elébe. Égy sátor fűtése bizony nem egy-két hektoliter olajat emészt fel. Ha párszáz liter je­gyért folyamodványt is nyúj­tok be, az nagyon kevés. így hát marad a hatvan forintos - de meddig hatvan forintos? - gázolaj. Ez oly" nagy mérték­ben drágítja a salátát, a palán­tát és a zöldpaprikát, hogy vevőt csak nagyítóval lehet majd keresni. Az is érdekes, hogy az olaj utáni áfát a ház­táji nem kérheti vissza, de a nagyüzem igen. A villanyá­ram fogyasztásának korláto­zása is gondot fog okozni, mert a fűtést viüany vezérli. Az előírtakon felüü fogyasztás mint drágító tényező jelentke­zik. S akkor még nem említet­tem a fajtiszta vetőmagot, ami hatvan százalékkal drágult. A palánta ára viszont nem vál­tozott, a kereslet mégis csök­kent. Konrád László Egy arc - egy mesterség Guti Mihály kertész technikus napjaitól már folyamatosan értékesíthetők. — Piacozással? — Nem piacozunk. A ház­tól elviszik. Az elmúlt öt év alatt kialakult egy állandó, megbízható vevőkör, akik visszajárnak. Az általam előál­lított és eladott palánták jó magból valók, és egészsége­sek. Ezért is ez a bizalom. — A sátor egyik felében táp­kockás palánták növekednek, a másik oldalon meg „kúszó tehet­ségét" próbálgatja az uborka ... — Éz a kettős termesztés. Ugyanazon a területen neve­lem a palántát, ahol azután az árutermelésre is ültetek. így kell gondolkozni a fólia miatt is. — En szálas palántát szeret­tem volna, de az még nincs. — Március közepén kerül a szálas palántának szánt mag elvetésre. A vetés menete, ke­zelése ugyanaz, mint a táp­kockásnál. Ezek a palánták május tizediké körül lesznek alkalmasak a kiültetésre. Kü­lönben a szabadföldi termesz­tés még így is rizikós a fa­gyosszentek miat,t. — Az árutermelés már szóba került. — A folyamat része az üres terület hasznosítása. A ter­mést, az étkezési paprikát a Megtartották Tolnán a termőföldárverések má­sodik fordulóját - csütör­tökön és pénteken -, a művelődési házban.

Next

/
Thumbnails
Contents