Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-26 / 121. szám

4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. május 26., szerda Két év alatt sem kelt el a Pátria Hol tart a dombóvári nyomda privatizációja? Interjú Somogyi Kálmán igazgatóval Csónakázó-tó horgászoknak Két éve húzódik a Pátria Nyomda, ezen helül is a dom­bóvári nyomda privatizáció­jának kérdése. Nemrégiben megbeszélés tartottak Buda­pesten ez ügyben. Mi a helyzet jelenleg, erről érdeklődtünk Dombóváron Somogyi Kál­mán igazgatótól. — A Pátria Nyomda komp­lexum privatizációja tovább fog tartani, mint amire számí­tani lehetett - válaszolta So­mogyi Kálmán, majd beszá­molt a legújabb fejlemények­ről. - Az Állami Vagyonügy­nökség a privatizáció lebonyo­lításához tanácsadó céget ke­resett, a munka elvégzésére pályázatot írt ki, aminek ápri­lis 19-én járt le a határideje. A pályázat lezárása után egy-két hónapig fog tartani, amíg az ÁVÜ kiválasztja azt az egy-két céget, amelyik végül is lebonyolítja majd a privati­zációt. Ha ez megtörténik, ak­kor a kiválasztott tanácsadó felkeresi a nyomdaipari gyá­regységeket és összeállít egy tender füzetet, majd meghir­deti a Pátria eladását. — Akárhogy számoljuk, amit eddig felsorolt, az több hónap. — Igen, úgy hallottam, 3-6 hónap alatti készíti el a priva­tizáló cég az ajánlatot, azután még 2-3 hónap míg pályázni lehet, csak ezután kerülhet sor a vételi ajánlatok megtételére, majd az értékelésre. 1993. vé­géig biztosan nem lesz döntés. — A Pátria nagy cég, három nyomdája is van, kettő Budapes­ten, egy Dombóváron, plusz egy nyomtatvány ellátó kirendelt­sége, nagykereskedelmi és kiske­reskedelmi raktára. Egyben hirde­tik meg az eladást, vagy kü- lön-külön? — Úgy tudom, egyben hir­detik meg az egészet, de így nem biztos, hogy akad vevő, mert azért túl nagy falat ez így. Ha külön értékesítenék a gyáregységeket, biztosan ha­marabb elkelne egy-egy nyomda, bár akkor meg két­séges, hogy a kevésbé nyere­séges részlegek kinek kellené­nek? Minden azon múlik, hogy ki lesz a vevő és hogy hi­telből történik-e a vásárlás vagy nem, lesz-e az új tulaj­donosnak pénze a további be­ruházásokra vagy nem. — A dombóvári nyomda szempontjából mi lenne az elő­nyösebb? — Az egyben történő érté­kesítés nekünk jobb lenne. A mi profilunk ugyanis a nyom­tatvány gyártás, amihez eddig külön piackutatást, alapanyag beszerzést nem végeztünk, mivel ez a központ feladata volt. Ha külön adják el a dombóvári nyomdát, akkor sokmindent elölről kell kez­denünk. Nagy a konkurencia a piacon, mióta bárki gyárthat nyomtatványt. — Mennyi a dombóvári gyá­regység „kikiáltási" ára? — A régi könyvszerinti ér­ték 140 millió forint, de azóta történt már újabb vagyonérté­kelés, ami ennél több mint másfélszeres értéket állapított meg. Annyit ér a nyomda, amennyiért megveszik. Somogyi Kálmán — A helyi önkormányzatnak van vagyonrésze? — Ä telek értékével 4-4,5 százalék vagyonrésze van a dombóvári önkormányzat­nak. — Hány dolgozója van jelen­leg a dombóvári nyomdának? — Kétszázhatvan. Nálunk eddig jelentős létszámleépítés nem volt. Mindenesetre azt tudnia kell minden itt dolgo­zónak, hogy nem lehet drágán előállítani a termékeket, ezért, ha szükséges, akár létszámot is kell csökkenteni annak ér­dekében, hogy a többi mun­kahely megmaradjon. A pia­con pedig az fog megélni, aki olcsó, megbízható, tartja a ha­táridőket. — Mit szólnak az itt dolgozók a gyáregység privatizációjához? — Úgy gondolom a kelle­ténél jobban elhúzódott a do­log, őszintén szólva nem ér­tem, miért nem lehetett hama­rabb megtenni a szükséges lé­péseket. — Egyébként mi szeret­nénk, ha minél előbb lebonyo­lódna a privatizáció, mert ez a jelenlegi állapot dolgozókban és vezetőkben egyaránt nagy bizonytalanságot kelt. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka A hosszú ideje Csónakázó tónak nevezett kórház alatti vízterület „Konda Gyöngye" néven a horgászokat kívánja szolgálni az utóbbi és remél­hetőleg az elkövetkező időben is. Az elmúlt hétvégén ha­gyományteremtő szándékkal rendezett horgászversenyt a tó bérlője Jónás József. Jónás úr november óta bérli a tavat. A környezetet rendszeresen karbantartja, jelenleg szemét- gyűjtők elhelyezését végzi. Tervei között szerepel, hogy a gyermeknapon a gyerekek ré­szére is rendez horgászver­senyt. A most rendezett ver­senyre sajnos csak nyolc hor­gász nevezett be, de a bérlő bízik abban, hogy lassan meg­ismerik a horgászok a vizet és szívesen jönnek ide is pecázni. A ragyogó időben megrende­zett versenyen főleg kárász, törpeharcsa került horogra, de volt ponty és compó is a szák­ban. A háromórás versenyen a következő eredmények szü­lettek: 1. Havasi Péter 2860 gr (9 db), 2. Simon Ferenc 2200 gr (5 db), 3. Tamás Zsolt 1740 gr (11 db). til-sa A nyomtatványok íves ofszet gépen készülnek Ballagtak az iparisok Szombaton délelőtt szik­rázó napsütésben virágokat szorongató szülők, rokonok és barátok jelenlétében búcsúz­tak iskolájuktól, tanáraiktól és oktatóiktól Dombóváron, az 516-os számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola végzős diákjai. A hét szakmunkás és egy szakközépiskolai osztályban 212 szakmunkás jelölt és 26 szakközépiskolás ballagott. Vida János igazgató és Szi- gethy István alpolgármester kézfogással búcsúzott a jövő szakembereitől. Vida János ünnepi beszédében kitért a fi­atalok előtt álló nehéz, embert próbáló, némelyeknek mun­kanélküliséggel induló életre, bízva abban, hogy ez az idő­szak rövid lesz, és a fiatalok megtalálják helyüket. Az ün­nepély végén az intézmény igazgatója átadta Esküdt Nor­bert III. éves festő-mázoló ta­nulónak a szakmunkás bizo­nyítványt. Esküdt Norbert az Orszá­gos tanulmányi versenyen a „Szakma kiváló tanulója" cí­met nyerte el, és így szak­munkásvizsga nélkül meg­kapta a szakmunkás bizonyít­ványt és mellé az iskola által alapított és első ízben adomá­nyozott Ifjúsági Nívódíjat is. Norbertnek nem lesznek elhe­lyezkedési gondjai, az édesap­jával fog dolgozni, aki festő-mázoló vállalkozó. A si­kerben osztozik Szöllősi Gyula szakoktató és Kővári László szakmai tanár is. T. S. Politikai gesztusnak tekintik Észrevételek dr. Fazekas István polgármester felajánlásához Dombóvár város polgár- mestere a sajtónak fölajánlotta lemondását. Politikai gesztu­sát nem tekinthetjük megfon­toltnak és véglegesnek, mert azt nem az önkormányzatnak nyújtotta át és olyan feltéte­lektől - utódmegjelölés, - tette függővé, melyek teljesíthetet­lenek. Ezért a sajtónyilatkozat ezen részéről nem alakítunk ki véleményt, de annál inkább arról a nyílt támadásról, me­lyet a testület munkája ellen intézett. A sajtótájékoztató közvetlen előzménye az volt, hogy a képviselők nem fogad­ták el az önkormányzati hatá­rozatok végrehajtásáról szóló polgármesteri beszámolót. El­hangzott, hogy feleslegesnek érzik magukat, hiszen a hatá­rozatok végrehajtása attól függ, hogy az abban foglaltak megegyeznek-e dr. Fazekas István véleményével. Hogy is működik a dombó­vári önkormányzat? A testület működése alatt közel 800 ha­tározatot hozott és egyetlen kérdésben, (a városi kórház és vezetése átszervezésében) alakult ki döntésképtelenség. Két esetben volt az ülés hatá­rozatképtelen több év alatt. A bizottságokban megfeszített munka folyik, négy-öt órás üléseken 10-30 határozat szü­letik. A bizottsági ülés esetle­ges határozatképtelensége a túlterhelt külső tagokon és nemcsak a képviselőkön mú­lik. A bizottsági elnökök ne­héz munkájában két függet­len, egy KDNP és négy MDF képviselő vesz részt. Ki a felelős a rossznak mi­nősített döntésekért? A költ­ségvetési üzem vállalattá ala­kítását jelentős többséggel el­határozta a testület. Ház László igazgató a polgármes­ter jelöltje volt, akit mindvégig lelkesen támogatott, míg al­kalmatlansága teljesen nyü- vánvalóvá nem vált. A vállalat nem ment tönkre, de megsegí­tése sürgős feladat. A testület által megválasz­tott vezető állású alkalmazot­tak minősítése csak elvégzett munkájuk alapján lehetséges. A megválasztás eredményét szimpátia alapján kommen­tálni értelmetlen. A Városi Televíziót erején fölül finanszírozza a város, más alapvető feladatok rová­sára. A lízingelt eszközök kifi­zetésére a TV kereskedelmi tevékenysége lehetőséget nyújt és azt vállalta is, mégis a város egymillió forinttal a TV segítségére sietett. A TV ma­gánkézbe adásáról még nem esett szó, de a polgármester úr javaslatát jónak tartjuk. Az MDF Dombóvári Szer­vezetének ülésén még nem vett részt dr. Fazekas István, de reméljük, hogy ezt a mu­lasztását pótolja. Annál is in­kább, mert a KDNP és az MDF dombóvári szervezete jó kap­csolatban van és együtt dol­gozik a város érdekében. Dr. Monostori Mariann Az MDF Dombóvári Önkormányzati képviselő- csoportjának képviselője A Szerkesztőség helyt adott mind a képviselőnő, mind a polgármester észrevételeinek. A magunk részéről azonban egyáltalán nem értjük, hogy miért a tömegkommunikációs eszközökön keresztül üzenget egymásnak a testület két meghatározó személyisége? Annál is inkább, mivel dr. Monostori Mariann és dr. Fa­zekas István rendszeresen ta­lálkoznak az üléseken, mind­ketten aktívan részt vesznek a város ügyeinek intézésében. Ezért úgy gondoljuk, hogyha már egyszer a polgárok sza­vazatai alapján egymás mellé rendelték őket a testületben, akkor elsősorban ott kellene ezeket a dolgokat megvitatni, konszenzusra jutni és kollek­tív bölcsesség elve alapján hozott döntések nyomán együtt előrébb vinni a város dolgait. Egyébként mi a továbbiak­ban is változatlanul figye­lemmel kísérjük a dombóvári történéseket és tudósítjuk ar­ról olvasóinkat. Szerkesztőség „Engedjétek hozzám a kicsinyeket!" Elsőáldozók Dombóváron Nagy nap virradt 1993. május 23-án a dombóvári egyházközségre, ezen a na­pon vette magához sok-sok kisgyermek először Krisztus testét. Az előző éveknél több, 191 elsőáldozó volt az idén, a ko­rábbi 120-130-al szemben. Örvendetes az elsőáldozók számának növekedése, de az kellene, hogy ezek a gyermekek felnőtt korukban is megtartsák a keresztény hi­tet, rendszeres templomba járó, jó katoli­kus felnőttek legyenek belőlük. ' Vasárnap reggel az elsőáldozók és szü­leik fél tízkor gyülekeztek a plébánia ud­varán, ahol megkapták az elsőáldozási ruhákat és a keresztet, vékony aranysza­lagon, amit az esperes úr ajándékaként haza is vihettek mint emléket. Tíz óra előtt pár perccel vonultak át a ministránsok kereszttel a templomból a plébánia udvarra, és pontban 10 órakor szólaltak meg az Istentiszteletre hívó ha­rangok, így harangzúgás közepette ve­zették át a ministránsok az elsőáldozókat a templomba, ahol megkezdődött a szer­tartás. Az elmúlt évek minden felgyülemlett izgalma és várakozás ott tükrözött az iz­galomtól kipirult arcocskákon. A mise szokásos rendben folyt, néhány kivételtől eltekintve. Ezúttal ugyanis az elsőáldo­zók mondták a Szentleckét, az Evangéli­umot és a könyörgéseket, s ők vitték fel az oltárra az ostyát, a bort és a vizet, va­lamint megújították a keresztségi foga­dalmat, amit a keresztségkor a kereszt- szülők tettek helyettük. így érkezett el a nagy pillanat a szen­táldozás, az elsőbbség az elsőáldozóké volt, majd őket követték a szülők és a hí­vek. Mint nagy ünnepeken lenni szokott - mindhárom oldalon folyt az áldoztatás. Az áldozás után a szülők emlékeztek vissza a saját elsőáldozásukra, majd né­hány kisgyermek verset mondott, s utána ketten megköszönték az esperes úr fára­dozását, aki viszont ugyanezt tette a hi­toktatókkal és a szülőkkel. Az elsőáldo­zók felkészítésén egyébként 15 hitoktató segédkezett. A mise után még lehetőség nyílt fényképezni, illetve egyéni vagy csoport képet készíttetni. Nyers Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents