Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-24 / 119. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 24., hétfő Egy könyvről, amely éjszaka született Nemrégiben adtunk hírt arról lapunkban, hogy a szekszárdi IV. számú Dienes Valéria általános iskola német szakos tanára, Mikola Pétemé Patocska Éva német nyelvű szöveggyűjteményt szerkesztett az általános iskolában folyó német nyelvű oktatás segítésére. A szerző, aki jelenleg gyeden van — Mielőtt a könyv történetére térnénk, meséljen magáról! — Baján, a tanítóképzőben végeztem 1985-ben, német nemzetiségi szakon. A választás nem volt véletlen, hiszen német származású vagyok, és nagyszüleim oly sikeresen plántálták belém a nemzetiségi tudatot, hogy nemcsak a nyelv, a német nemzetiségi kultúra szeretete, kutatása is az életem részévé vált. Pedagógus sem véletlenül lettem, hiszen a családban gyakori ez a hivatás, pedagógus-dinasztia a miénk. Katymári származású vagyok, mint kiderült a falut anyai nagyszüleim családja alapította, Baden-Wür- tenberg tartományból vándorolt be a família. — Említette, hogy mindig érdekelte a nemzetiségi kultúra. — Érdeklődésem találkozott azzal a feladattal, melyet még főiskolás koromban kaptam az egyik tanárunktól. Magnóval a kézben jártam a falvakat, gyűjtöttem a táncokat, verseket, meséket, mon- dókákat. Ez a „készlet", melyet akkor gyűjtöttem, tart még ma is. Főiskolás koromban német nemzetiségi néptánccsoportot is vezettem, a hagyományos táncokat tanultuk. Főiskola után Bácsboko- don tanítottam, de nem tudtam annyit és úgy foglalkozni a nemzetiségi oktatással és kultúrával, amennyit akartam. Szívesen fogadtam hát a szekszárdi IV. számú iskola igazgatójának ajánlatát, s Szekszárdra költöztem, ahol adott volt minden lehetőség arra, hogy szívem szerint dolgozhassak. A tanítás mellett szakkört vezettem, ahol bábjátékokat, mesejátékokat tanultunk be a gyerekekkel, s rendszeresen elő is adtuk őket. Felelevenítettük a német népszokásokat, hagyományokat. Ennek a munkának a csúcspontját az Ausztriában rendezett Dreihánderfest jelentette, az iskola két osztálya szerepelt ezen, szép sikerrel. Az iskola néptánccsoportja alkotta aztán a később alakuló Ifjú Szív német nemzetiségi néptáncegyüttes gerincét. — Ha jól tudom, munkáját nemcsak iskolája ismerte el. — A művelődési minisztertől vehettem át 1989 augusztus 20-án a nemzetiségi munkáért kitüntetést. Abban az évben született Lilla lányom, akit 1991-ben Péter fiam köveAzok számára, Akiknek fontos a siker, Az IDŐ És A PÉNZ... Tisztelt Leendő Partnerünk! A WESTEL Rádiótelefon Kft. szeretettel meghívja Önt Termékbemutatójára, melyet 1993. május 24-25-én, 10-18 óráig tart Tolnán, a Művelődési Házban. Az általunk ajánlott lízinkopstrukcióban 48.500* forint + 6% áfa befizetésével azonnal rádiótelefonhoz és vele vonalhoz juthat. S ezzel lehetőséghez, hogy a világ bármely vezetékes vagy rádiótelefonját felhívhassa - akár már holnap. A rádiótelefon szolgáltatás tarifái ráadásul vidékről indított távolsági hívások esetén alig magasabbak, mint a vezetékes hálózat díjai. * A távközlési összeköttetés költsége részletekben fizethető. AZ ÁRUBEMUTATÓ HELYE: 7130 Tolna, Bajcsy-Zs. u. 126. (Művelődési Ház) Telefonszámunk a helyszínen: 06-60/327-920. (((<P)))))) Irodánkcíme: WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. 7621 Pécs, Rákóczi út 19. Tel.: 06-60/327-900,06-72/445-111. tett. Jelenleg gyeden vagyok itthon. — Ám a munkát nem hagyta abba. — Nemcsak alsó tagozatban tanítottam, hanem felsőben is, és észrevettem, hogy a tananyag olyan részeit is kérik ötödik osztályban, melyet negyedikben a tanterv szerint nem tanítunk. Ekkor gondoltam arra, hogy német nyelvű szövegeket készítek, segítségül a tanításhoz. Közben ötleteket adtak nyelvvizsgára készülő tanítványaim is, milyen témákat dolgozzak még fel. Az iskola igazgató-helyettese, Farkas Pálné volt az, aki javasolta: legyen könyv ezekből a szövegekből, mert érdemes. Iskolaigazgatóm, Vitéz Zsolt pedig átvállalta a kiadás és a szervezés gondját. A könyv elkészítéséhez segítséget nyújtott a Nemzetiségi Anyanyelvi Oktatási Alapítvány. Az anyagot Johannes Túri, a bajai tanítóképző német tanszékének lektora lektorálta, akiről kiderült: katymári származású szintén, s azért jött Bajára tanítani, hogy közel legyen szülőfalujához. Nagyon örült annak, hogy sok nemzetiségi témájú anyagot készítettem, például a németek betelepüléséről, a népszokásokról, stb. — Két gyerek mellett hogyan ‘volt ideje dolgozni? — Éjjel dolgoztam, pontosabban dolgoztunk. Nem születhetett volna meg ez a könyv a férjem segítsége nélkül, aki számítástechnikai rendszer- szervező, s megtanított a számítástechnika alapjaira, hogy minél gyorsabban és köny- nyebben dolgozhassak. — Mik a további tervei? — Hamarosan elkészül a szöveggyűjtemény második, javított kiadása. Közben történtek olyan változások, mint például a német egyesülés, melyet követni kell. A tervek szerint jövő ősszel megyek vissza tanítani az iskolába, rengeteg ötlet, terv, újítás van a tarsolyomban. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Egy szakmai nap képei A szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola tantestülete szakmai napot szervezett Szálkán. Az 58 pedagógus megismerkedett a helyi művésztelep kínálta lehetőségekkel. Kismesterek irányításával korongoltak, gyöngyöt fűztek, egy grafikai sokszorosítás, a szitázás alapfogásait tekintették meg a kézművesnél, a lóistállónál kocsizás, hintózás várta őket. Akinek kedve volt, sárközi népviseletbe öltözhetett. Tapasztalatszerzésük célja volt: megismerni a város közvetlen közelében lévő adottságokat, felhasználva pedagógiai módszereik színesítéséhez. Programjukat a felújított Horog Csárdában elfogyasztott munkaebéd zárta. Felvételeink ezen a napon örökítettek meg egy-egy pillanatot.- dkj Hatvanhat esetben rendeltek nyomozást ismeretlen tettes ellen a szekszárdi rendőrségen, volt két hirtelen halál, egy öngyilkosság. Tovább bonyolódik a kuvaiti ügy, már mintegy százötven becsapott jelentkezett. Tetten érték a rendőrök a tolvajt, aki egy éjszaka mikrohullámú sütővel távozott a strand büféjéből. Vizsgálat indult egy ukrán „csodadoktor" ügyében is, aki vélhetőleg hamis diagnózist követő „gyógyításért" csalt ki pénzt hiszékeny emberektől. Célegyenesben az alapítvány Hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy irigylésre méltó helyzetben van a pörbölyi polgármester vagy akár a körjegyző. A tragédia és az azóta lejátszódott események láthatóan mély nyomokat hagytak bennük. Mint mondják, ha volt is valaha szimpátia a munkájuk iránt, azt már a sírkő-ügy idején elvesztették. Döntéseik nem mindig találtak megértésre. Gayer János polgármestert kérdeztük először: — Nemrég két pörbölyi lakos rendőrségi vizsgálata miatt, a hírek szerint, eléggé elszabadultak az indulatok a faluban. Jelen pillanatban, hogyan áll ez az ügy? — Az önkormányzat már az első pillanatban sem mászott bele ebbe a dologba. Azt, hogy a testvérpár hazakerült, azt is úgy tudtam meg, hogy láttam őket itthon. De semmiféle hangulati tényezőt nem éreztem ezzel kapcsolatban. A rendőrségi vizsgálatról semmit nem tudunk, nem is kaptunk semmilyen hivatalos értesítést. (A rendőrségtől úgy tudjuka vizsgálat még tart. A szerk.) — Az elmúlt időszakban volt a helyi testületnek több gyorsított eljárással összehívott, zárt ülése. Miért volt ezekre szükség? — Mindegyik úgy jött ösz- sze, hogy pillanatok alatt kellett egy konkrét ügyről dönteni. A legutóbbinak az apropója például az volt, hogy az erdészet eladta egy fiatalembernek a volt iskola épületét. Mivel a pörbölyi önkormányzatnak van egy elképzelése arról, hogy iskolát és tornatermet épít, ezért merült fel az esetleges visszavásárlás lehetősége. A fiatalember 750 ezer forintért felajánlotta ezt az épületet és három napon belül választ kért. A testület úgy döntött, hogy ezen az áron nem kívánja visszavásárolni azt. Egyébként az iskolaépítésre az önkormányzat pályázat útján nyert is pénzt, a megvalósítás már folyamatban van; '94 szeptember 1-én a faluházban, ha a szülők is úgy akarják, be fog indulni az oktatás. — A másik ilyen sürgős jellegű testületi ülés az Alisca Bau és az Alisca Patent ajánlatára jött létre - kapcsolódott be a beszélgetésbe Nagy Ferenc körjegyző. - Kedvező ajánlatot tettek nekünk, helyi emberek foglalkoztatásával, egy 18x30-as tornaterem építésére. Ez 40-60 százalékos cél- támogatással készülne, tehát 40 százalékot az állam állna, 60 százalékot pedig mi. A saját pénzeszköz több részből - például pályázat, Volán Alapítvány - tevődik össze. — Élénken foglalkoztat sokakat az alapítvány sorsa. Elég régóta húzódik már ez az ügy. — Az alapítvánnyal kapcsolatosan várjuk a Nőt László ügyvéd úr válaszát, aki a napokban járt fent a Legfelsőbb Bíróságnál, bemutatni az alapító okiratot. Várhatóan a közeljövőben hívja össze a szülőket. Nem kívánok ennek elébe menni, mert azt hiszem, erről ő kompetens először nyi- látkozni. Áz alapító okirat várhatóan nem mindenki szájízének fog megfelelni. Újabb indulatokat is kiválthat... — így utólag visszatekintve, mi az, amit a mostani tapasztalatokkal másként intéznének? — Nem is az a helyes kifejezés, hogy másként - vette át a szót ismét a polgármester. - Mi talán ott tévedtünk, hogy úgy gondoltunk, a napi problémákat kell elsősorban elrendezni, és nem a pénzügyi dolgokról beszélni ilyen rövid időn belül. Nem számítottunk arra, hogy nekünk már másfél hónappal a tragédia után sírkőről kell gondolkodnunk. Ennek ellenére azt mondom, most sem csinálnám másként. Talán csak egy dolgot leszámítva ... Akkor követtünk el hibát, amikor folyamatosan tájékoztattuk a családokat olyan dolgokról is, ami nem feltétlenül rájuk tartozott. Addig, amíg innen is, onnan is jöttek a félhírek, álhírek addig nem volt nyugalom, azokat továbbfokozták, megbeszélték, s ez rendre rosszul sült el. Úgy érzem olyan információk szivárogtak ki, melyeknek nem kellett volna ... — Mi nyitottak voltunk, próbáltunk segíteni mindenkinek - bólintott egyetértőén a körjegyző. - Talán ezt nem kellett volna. Meg kellett volna maradni inkább hivatalnoknak, de mi a hivatal mögött emberek akartunk lenni, mindenkinek a gondját felvállalni. Egy ekkora településen ugyanis nem lehet ható- ságosdit játszani. Többek előtt nem volt szimpatikus az az álláspontunk - melyet később az ügyvédek is megerősítettek -, hogy itt nem lehet pénzt osztani, itt fel kell állni egy szervezetnek, egy kuratóriumnak. Néhány család, érzésem szerint, gyorsabban akart eredményt elérni, mint kellett volna. Nehéz kimondani, de itt a tizenegy ember halála adta ezt a nagy adakozást, ami az országban beindult. Különböző helyeken halnak meg gyerekek, és ott nincs ilyen adakozás. Érzésem szerint, ez nem csak a személyeknek szólt, hanem a település későbbi jövőjének: mint egy mementó- ként épüljön ez, az, amaz, segítsenek abban, hogy köny- nyebben éljenek itt az emberek. Nekem ez a megérzésem. KRZ
