Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-24 / 119. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. május 24., hétfő Egy könyvről, amely éjszaka született Nemrégiben adtunk hírt arról lapunkban, hogy a szekszárdi IV. számú Dienes Valéria álta­lános iskola német szakos tanára, Mikola Pétemé Patocska Éva német nyelvű szöveggyűjte­ményt szerkesztett az általános iskolában folyó német nyelvű oktatás segítésére. A szerző, aki jelenleg gyeden van — Mielőtt a könyv történetére térnénk, meséljen magáról! — Baján, a tanítóképzőben végeztem 1985-ben, német nemzetiségi szakon. A válasz­tás nem volt véletlen, hiszen német származású vagyok, és nagyszüleim oly sikeresen plántálták belém a nemzeti­ségi tudatot, hogy nemcsak a nyelv, a német nemzetiségi kultúra szeretete, kutatása is az életem részévé vált. Peda­gógus sem véletlenül lettem, hiszen a családban gyakori ez a hivatás, pedagógus-dinasz­tia a miénk. Katymári szárma­zású vagyok, mint kiderült a falut anyai nagyszüleim csa­ládja alapította, Baden-Wür- tenberg tartományból vándo­rolt be a família. — Említette, hogy mindig ér­dekelte a nemzetiségi kultúra. — Érdeklődésem találko­zott azzal a feladattal, melyet még főiskolás koromban kap­tam az egyik tanárunktól. Magnóval a kézben jártam a falvakat, gyűjtöttem a tánco­kat, verseket, meséket, mon- dókákat. Ez a „készlet", me­lyet akkor gyűjtöttem, tart még ma is. Főiskolás korom­ban német nemzetiségi nép­tánccsoportot is vezettem, a hagyományos táncokat tanul­tuk. Főiskola után Bácsboko- don tanítottam, de nem tud­tam annyit és úgy foglalkozni a nemzetiségi oktatással és kultúrával, amennyit akar­tam. Szívesen fogadtam hát a szekszárdi IV. számú iskola igazgatójának ajánlatát, s Szekszárdra költöztem, ahol adott volt minden lehetőség arra, hogy szívem szerint dol­gozhassak. A tanítás mellett szakkört vezettem, ahol bábjá­tékokat, mesejátékokat tanul­tunk be a gyerekekkel, s rend­szeresen elő is adtuk őket. Felelevenítettük a német nép­szokásokat, hagyományokat. Ennek a munkának a csúcs­pontját az Ausztriában rende­zett Dreihánderfest jelentette, az iskola két osztálya szere­pelt ezen, szép sikerrel. Az is­kola néptánccsoportja alkotta aztán a később alakuló Ifjú Szív német nemzetiségi nép­táncegyüttes gerincét. — Ha jól tudom, munkáját nemcsak iskolája ismerte el. — A művelődési miniszter­től vehettem át 1989 augusz­tus 20-án a nemzetiségi mun­káért kitüntetést. Abban az évben született Lilla lányom, akit 1991-ben Péter fiam köve­Azok számára, Akiknek fontos a siker, Az IDŐ És A PÉNZ... Tisztelt Leendő Partnerünk! A WESTEL Rádiótelefon Kft. szeretettel meghívja Önt Termékbemutatójára, melyet 1993. május 24-25-én, 10-18 óráig tart Tolnán, a Művelődési Házban. Az általunk ajánlott lízinkopstrukcióban 48.500* forint + 6% áfa befizetésével azonnal rádiótelefonhoz és vele vonalhoz juthat. S ezzel lehetőséghez, hogy a világ bármely vezetékes vagy rádiótelefonját felhívhassa - akár már holnap. A rádiótelefon szolgáltatás tarifái ráadásul vidékről indított távolsági hívások esetén alig magasabbak, mint a vezetékes hálózat díjai. * A távközlési összeköttetés költsége részletekben fizethető. AZ ÁRUBEMUTATÓ HELYE: 7130 Tolna, Bajcsy-Zs. u. 126. (Művelődési Ház) Telefonszámunk a helyszínen: 06-60/327-920. (((<P)))))) Irodánkcíme: WESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. 7621 Pécs, Rákóczi út 19. Tel.: 06-60/327-900,06-72/445-111. tett. Jelenleg gyeden vagyok itthon. — Ám a munkát nem hagyta abba. — Nemcsak alsó tagozat­ban tanítottam, hanem felső­ben is, és észrevettem, hogy a tananyag olyan részeit is kérik ötödik osztályban, melyet ne­gyedikben a tanterv szerint nem tanítunk. Ekkor gondol­tam arra, hogy német nyelvű szövegeket készítek, segítsé­gül a tanításhoz. Közben ötle­teket adtak nyelvvizsgára ké­szülő tanítványaim is, milyen témákat dolgozzak még fel. Az iskola igazgató-helyettese, Farkas Pálné volt az, aki java­solta: legyen könyv ezekből a szövegekből, mert érdemes. Iskolaigazgatóm, Vitéz Zsolt pedig átvállalta a kiadás és a szervezés gondját. A könyv elkészítéséhez segítséget nyúj­tott a Nemzetiségi Anyanyelvi Oktatási Alapítvány. Az anyagot Johannes Túri, a bajai tanítóképző német tanszéké­nek lektora lektorálta, akiről kiderült: katymári szárma­zású szintén, s azért jött Bajára tanítani, hogy közel legyen szülőfalujához. Nagyon örült annak, hogy sok nemzetiségi témájú anyagot készítettem, például a németek betelepülé­séről, a népszokásokról, stb. — Két gyerek mellett hogyan ‘volt ideje dolgozni? — Éjjel dolgoztam, ponto­sabban dolgoztunk. Nem szü­lethetett volna meg ez a könyv a férjem segítsége nélkül, aki számítástechnikai rendszer- szervező, s megtanított a szá­mítástechnika alapjaira, hogy minél gyorsabban és köny- nyebben dolgozhassak. — Mik a további tervei? — Hamarosan elkészül a szöveggyűjtemény második, javított kiadása. Közben tör­téntek olyan változások, mint például a német egyesülés, melyet követni kell. A tervek szerint jövő ősszel megyek vissza tanítani az iskolába, rengeteg ötlet, terv, újítás van a tarsolyomban. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor Egy szakmai nap képei A szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola tantestülete szakmai napot szervezett Szálkán. Az 58 pedagógus megismerkedett a helyi mű­vésztelep kínálta lehetőségek­kel. Kismesterek irányításával korongoltak, gyöngyöt fűztek, egy grafikai sokszorosítás, a szitázás alapfogásait tekintet­ték meg a kézművesnél, a lóis­tállónál kocsizás, hintózás várta őket. Akinek kedve volt, sárközi népviseletbe öltözhe­tett. Tapasztalatszerzésük célja volt: megismerni a város közvetlen közelében lévő adottságokat, felhasználva pedagógiai módszereik színe­sítéséhez. Programjukat a fel­újított Horog Csárdában elfo­gyasztott munkaebéd zárta. Felvételeink ezen a napon örökítettek meg egy-egy pil­lanatot.- dkj ­Hatvanhat esetben rendel­tek nyomozást ismeretlen tet­tes ellen a szekszárdi rendőr­ségen, volt két hirtelen halál, egy öngyilkosság. Tovább bo­nyolódik a kuvaiti ügy, már mintegy százötven becsapott jelentkezett. Tetten érték a rendőrök a tolvajt, aki egy éj­szaka mikrohullámú sütővel távozott a strand büféjéből. Vizsgálat indult egy ukrán „csodadoktor" ügyében is, aki vélhetőleg hamis diagnózist követő „gyógyításért" csalt ki pénzt hiszékeny emberektől. Célegyenesben az alapítvány Hazudnánk, ha azt állíta­nánk, hogy irigylésre méltó helyzetben van a pörbölyi polgármester vagy akár a kör­jegyző. A tragédia és az azóta lejátszódott események lát­hatóan mély nyomokat hagy­tak bennük. Mint mondják, ha volt is valaha szimpátia a munkájuk iránt, azt már a sírkő-ügy idején elvesztették. Döntéseik nem mindig talál­tak megértésre. Gayer János polgármestert kérdeztük elő­ször: — Nemrég két pörbölyi lakos rendőrségi vizsgálata miatt, a hí­rek szerint, eléggé elszabadultak az indulatok a faluban. Jelen pil­lanatban, hogyan áll ez az ügy? — Az önkormányzat már az első pillanatban sem má­szott bele ebbe a dologba. Azt, hogy a testvérpár hazakerült, azt is úgy tudtam meg, hogy láttam őket itthon. De semmi­féle hangulati tényezőt nem éreztem ezzel kapcsolatban. A rendőrségi vizsgálatról sem­mit nem tudunk, nem is kap­tunk semmilyen hivatalos ér­tesítést. (A rendőrségtől úgy tudjuka vizsgálat még tart. A szerk.) — Az elmúlt időszakban volt a helyi testületnek több gyorsított eljárással összehívott, zárt ülése. Miért volt ezekre szükség? — Mindegyik úgy jött ösz- sze, hogy pillanatok alatt kel­lett egy konkrét ügyről dön­teni. A legutóbbinak az apro­pója például az volt, hogy az erdészet eladta egy fiatalem­bernek a volt iskola épületét. Mivel a pörbölyi önkormány­zatnak van egy elképzelése ar­ról, hogy iskolát és tornater­met épít, ezért merült fel az esetleges visszavásárlás lehe­tősége. A fiatalember 750 ezer forintért felajánlotta ezt az épületet és három napon belül választ kért. A testület úgy döntött, hogy ezen az áron nem kívánja visszavásárolni azt. Egyébként az iskolaépí­tésre az önkormányzat pályá­zat útján nyert is pénzt, a megvalósítás már folyamat­ban van; '94 szeptember 1-én a faluházban, ha a szülők is úgy akarják, be fog indulni az ok­tatás. — A másik ilyen sürgős jel­legű testületi ülés az Alisca Bau és az Alisca Patent ajánla­tára jött létre - kapcsolódott be a beszélgetésbe Nagy Fe­renc körjegyző. - Kedvező ajánlatot tettek nekünk, helyi emberek foglalkoztatásával, egy 18x30-as tornaterem épí­tésére. Ez 40-60 százalékos cél- támogatással készülne, tehát 40 százalékot az állam állna, 60 százalékot pedig mi. A saját pénzeszköz több részből - például pályázat, Volán Ala­pítvány - tevődik össze. — Élénken foglalkoztat soka­kat az alapítvány sorsa. Elég ré­góta húzódik már ez az ügy. — Az alapítvánnyal kap­csolatosan várjuk a Nőt László ügyvéd úr válaszát, aki a na­pokban járt fent a Legfelsőbb Bíróságnál, bemutatni az ala­pító okiratot. Várhatóan a kö­zeljövőben hívja össze a szü­lőket. Nem kívánok ennek elébe menni, mert azt hiszem, erről ő kompetens először nyi- látkozni. Áz alapító okirat várhatóan nem mindenki szá­jízének fog megfelelni. Újabb indulatokat is kiválthat... — így utólag visszatekintve, mi az, amit a mostani tapasztala­tokkal másként intéznének? — Nem is az a helyes kife­jezés, hogy másként - vette át a szót ismét a polgármester. - Mi talán ott tévedtünk, hogy úgy gondoltunk, a napi prob­lémákat kell elsősorban elren­dezni, és nem a pénzügyi dol­gokról beszélni ilyen rövid időn belül. Nem számítottunk arra, hogy nekünk már másfél hónappal a tragédia után sír­kőről kell gondolkodnunk. Ennek ellenére azt mondom, most sem csinálnám másként. Talán csak egy dolgot leszá­mítva ... Akkor követtünk el hibát, amikor folyamatosan tá­jékoztattuk a családokat olyan dolgokról is, ami nem feltétle­nül rájuk tartozott. Addig, amíg innen is, onnan is jöttek a félhírek, álhírek addig nem volt nyugalom, azokat to­vábbfokozták, megbeszélték, s ez rendre rosszul sült el. Úgy érzem olyan információk szi­várogtak ki, melyeknek nem kellett volna ... — Mi nyitottak voltunk, próbáltunk segíteni minden­kinek - bólintott egyetértőén a körjegyző. - Talán ezt nem kellett volna. Meg kellett volna maradni inkább hiva­talnoknak, de mi a hivatal mögött emberek akartunk lenni, mindenkinek a gondját felvállalni. Egy ekkora telepü­lésen ugyanis nem lehet ható- ságosdit játszani. Többek előtt nem volt szimpatikus az az ál­láspontunk - melyet később az ügyvédek is megerősítettek -, hogy itt nem lehet pénzt osztani, itt fel kell állni egy szervezetnek, egy kuratóri­umnak. Néhány család, érzé­sem szerint, gyorsabban akart eredményt elérni, mint kellett volna. Nehéz kimondani, de itt a tizenegy ember halála adta ezt a nagy adakozást, ami az or­szágban beindult. Különböző helyeken halnak meg gyere­kek, és ott nincs ilyen adako­zás. Érzésem szerint, ez nem csak a személyeknek szólt, hanem a település későbbi jö­vőjének: mint egy mementó- ként épüljön ez, az, amaz, se­gítsenek abban, hogy köny- nyebben éljenek itt az embe­rek. Nekem ez a megérzésem. KRZ

Next

/
Thumbnails
Contents