Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-22 / 118. szám
12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. május 22., szombat Kis + Generáció ^ Ifjúsági oldal «•“ Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvételünk „formatervezett" székeket ábrázolt. Úgy tűnik, a rejtvény túlságosan nehéznek bizonyult, mert sajnos egyetlen helyes megfejtés sem akadt. így aztán, azok közül, akik kitalálják, mit ábrázol Ótós Réka fenti képe, most kivételesen ketten is jutalomban részesülnek majd, két hét múlva. Sok szerencsét a rejtvényfejtéshez! Benyitottam Rebi néne házikójának ajtaján, megnézni, mire jutott a két mámi Benőke ügyében. Bosszy nagyi és kolléganője kimerültén ültek székeiken, s aléltan legyezgették magukat egy-egy konyharuhával. Előttük az asztalon egy tálban gyanús színű és szagú lötty, no meg a Benőke-baba. A szobában kétes illatú füst terjengett. Bosszy nagyi elhaló hangon mondta, hogy megtettek minden tőlük telhetőt, de jó adag csodára is szükség van ahhoz, hogy Benőkén pozitív irányú változások sorozata menjen végbe. Ezután kiszellőztettek, hatalmas vacsorát kebeleztek be, és kimerültén ágyba zuhantak. Én is. Másnap kora hajnalban kibattyogtunk az állomásra és hazavonatoztunk fatornyos szülőfalumba. Az élet csendesen folydogált a megszokott medrében, az osztály pedig élénken figyelte a Benőkével kapcsolatos híreket. Eleinte nem történt semmi, s már kezdtük feladni a dolgot, amikor egyik reggel Vámpír fülig érő szájjal, du- dorászva állított be az osztályba. Persze nem mertünk egyenesen rákérdezni, hogy utódja váltotta-e ki ezt az örömmámort, de gyanítottuk, hogy kezd hatni a varázs. A szünetben feltűnés nélkül követtük Vámpírt, s sikerült kihallgatni, amint egyik kollégáNyelv-őr Manapság új típusú dagályosság kezd elterjedni nyelvünkben. Nem elég az általában idegen kifejezés, megerősítik annak magyar megfelelőjével. így keletkezik „a költségvetés büdzséje", vagy a „100 éves centenárium". Mire jó az iskola? Időtöltésnek nem rossz. Azt tervezem, hogy jövőre gyökre vonom a teheneket, a borjaknak kiszámítom a fajsúlyát, és a birkákat tanítgatom angolul. Emellett osztályozni fogom a lovak magatartását és szorgalmát. A teheneket összehasonlítom az ókori, középkori, esetleg őskori tehenekkel, s vizsgálom a tejtermelést, történelmileg. A dolgozókat pedig kioktatom a szép magyar beszéd használatára. Kell a szeretet Ezrek vannak árván, Valakire várván, Hogy a hús fák alatt Szerelemre találjanak. Mert szükség van valakire, Ki veled van, ha egyedül vagy, Ki érted él, és nem önmagáért. Mert kell valaki, ki téged tud szeretni, Az életet segít elviselni. Mert jaj annak, ki nem szeret, Az mind elveszett, mert Nem értette meg az életet. Fábián Péter Egy elmúló szerelem hangjai Könnyek a párnán, csókok a falon, A szívem mélyén rejtőző fájdalom Megannyi kérdés, mely lelkemben tombol, Egy igaz szó, mit már hallottam valahol Egy igaz szó, mit már hallottam valahol, De elnémult a száj, mi súgta egykoron, Majd újra szólt hozzám, de nem úgy, mint rég, Felfogni nem lehet, miért történt. Felfogni nem lehet, miért történt, Hogy lesz az életből halál, s miért, A suliról Nagyon jó, mikor ötösök sorozatát kapjuk. Reggel mindig izgatottan várom a buszt, hátha nem ér ide. De mindig megjön. Felszállók. Utazom. Az iskola illata csapja meg az orrom, ez az illat szinte elűzne, de én rendületlenül jövök. Bár inkább visszafelé mennék! De arra vámom kell még hét órát! Mely pillanat szülte, hogy elszakítson, Elvegyen tőle, bár nem akarom. Elvegyen tőle, bár nem akarom, Édes volt minden, s most száll a korom, Kitagadottan hát hogy éljek én, Merre lesz utam az éj közepén? Merre lesz utam az éj közepén, Ejféli harangszó hasít belém, Miért kell a harangnak ilyenkor szólni? Tudom én magam is magunkat gyászolni. Tudom én magam is magunkat gyászolni, De őt nem tudom sohasem vádolni, Kiszáradt csókjaim még utána sírnak, Éjszaka, álmomban az ő szavai hívnak. Éjszaka, álmomban az ő szavai hívnak, Nézem az eget, lassacskán megvirrad, Elhalt ölelések után vágyik karom, Hogy újra itt legyen, igen, ezt akarom. Hogy újra itt legyen, igen, ezt akarom, Hisz csak őt szerettem, bódultán és vakon, A harang zengi hajnali dalait: Egy elmúló szerelem szomorú hangjait. Runyai Andrea Gáti László Én azért szeretek iskolába járni, mert egész nap ülünk és írunk. Én utálom a nyári-téli és a tavaszi szünetet, mert egyszerűen nem bírok hosszabb ideig iskola nélkül élni. Mit is csinálnék otthon? Aludni ugyan ki akarna, mikor az iskolában végigülhet 45 percet, úgy, hogy csak a tanárt, a plafont és a többieket kell megszemlélni, miközben a tanerő dallamos hangját hallgatjuk. A Csapó Híradó nyomán Vicces! Áron bá' és Gergő bá' bar- kochbáznak: — Tárgy-é? — Abbija! — Oszt' kicsi-é? — Abbija! — Oszt' söndörödik-é? — Söndörödik bija! — Oszt? pöndörödik-é? — Pöndörödik bija! — Rákérdezek: dezoxiri- bonukleinsav! A féltékeny férj hazarohan, de lenge öltözetű feleségén kívül senkit sem talál a hálószobában. Elszántan kutatni kezd hát a házban, s egyik szekrényben meglát egy hiányos öltözetű férfit. — Mit csinál itt, maga gazember? — Mi van, nem látott még molypillét? Murphy Saját ügyeikben az egyetemi oktatók a legkonzervatívabbak. Mások ügyeiben a legradikálisabbak. Amit elnézünk az isteneknek, nem nézhetjük el a teheneknek. A bölcsben a pipa gondolatokat ébreszt, a bolond szájában viszont a cuclit helyettesíti. Ésszerűen még soha semmit sem lehetett elérni. Válogatott versezetek Önéletrajz XX. jának büszkén meséli, hogy Benőke oly csodásán fejlődik és szépül, hogy a tanácsadáson már nem ürítik ki a várót és a rendelőt, ha megjelennek Juci nénével, mindössze ahhoz ragaszkodnak, hogy takarják le a gyerek fejét. Már a száját sem kell betömni, hogy hajókürthöz hasonló hangjával a frászt ne hozza a többi gyerekre, csendesen berreg, mint egy jobb gyártmányú segédmotor. Vámpír tehát felhőtlenül boldog volt, s a helyzet egyre javuló tendenciát mutatott. Benőke külseje ezután rohamléptekkel fejlődött. Ciklámen árnyalatú haja benőtte jókora fejecskéjét, s bár színe még mindig erősen irritáló volt, a plébános már beleegyezett abba, hogy megkeresztelje. Arcocskája kisimult, spenótzöld malacszemei vidáman ragyogtak, és élénken hadonászott az ökleivel, ha meglátott valakit közülünk. Ugyanis gyakran látogattuk a kisdedet, hogy időnként beszórhassuk Luci nagyanyó varázsporával, mert ugye biztos, ami biztos. A jótékony varázs tehát hatott, ám a dolognak lett egy hátulütője is. Benőke annyira megszokott és megszeretett minket, hogy tartó- sabb hiányunk esetén nem Heti cáfolat Nem igaz, hogy Szörényi Levente következő rock-operájához - Mátyás, a bőrfejű - a librettót (szövegkönyvet) Csurka István írja. volt hajlandó enni és aludni. Ha már egyszer rászántuk magunkat, hogy segítünk rajta, sajnos nem tehettünk mást, mint rendszeresen látogattuk továbbra is, no meg az sem elhanyagolható szempont, hogy ilyen tökéletes gyerekektől csak jót tanulhat a csemőce. Lassan véget ért a tanév, ki-ki nyaralni ment, de Benőkével azért mindig foglalkozott valaki. Talán nem véletlen, hogy az első szó, amit kimondott, a „csúzli" volt, s apucikáját csak „Vám- píj" néven volt hajlandó szólítani. Váhm apuka annyira el volt ragadtatva gyermeke iránti szeretetünktőí, hogy még ettől sem sértődött meg, sőt boldogan gügyögte a gyermeknek: gyere ide Vámpírkához, Benőke! Eljött az augusztus, s szüleim bejelentették, hogy több évi takarékoskodással sikerült félretenniük annyi pénzt, hogy elmehetünk két hétre a Balatonra! Ó, egek, micsoda mámor! Lázasan csomagolni kezdtünk hát, bár az apu borúlátóan megjegyezte, hogy abban az esetben, ha mindezt a cuccot magunkkal akarjuk vinni, valószínű, hogy a Magyar Államvasutaknak mentesítő járatot kell indítania Balatonöcsödre. Ésszerűsítési akcióba kezdtünk hát, kiraktuk a nagykabátokat, az infra- lámpát, Jókai összes műveit, a gázresót, Bosszy nagyi dédelgetett koponyagyűjteményét, a fél szerszámoskamrát, amit nagypapi csomagolt be előrelátóan (később kiderült, hogy ezt éppenséggel nem ártott volna elvinni), de még így is sok cucc maradt. Szüleim összeültek tanácskozni, s mindenki hamarosan kézhez kapott egy listát azokról a holmikról, amit magával vihet. A lista lehangoló volt, mondanom sem kell, mindenki „túlteljesítette" a kvótát, így aztán alig látszottunk ki a táskák és bőröndök erdejéből, amikor vonatra szálltunk, Öcsöd felé. A kalauz nem tudott bejutni a fülkébe, hogy kezelhesse a jegyeket, csak az öklét rázta és szitkozódott, de Bosszy nagyi ráolvasott valamit, amitől aztán esze nélkül iszkolt tovább. A kupéban apu elmesélte, hogy egy barátja kollégájának rokonáé a nyaraló, ahová megyünk, s igazán méltányos összegért adta ki nekünk, két hétre, ezért aztán becsüljük meg magunkat, ha máskor is ott akarunk nyaralni. Megérkezvén megkérdeztünk egy helybélit, merre is található a Hunyor utca, jövendő nyaralásunk helyszíne. Okoska (Folytatjuk.) Német TOP 10 1. Snow Informer 2. Haddaway What Is Love 3. Dr. Alban Sing Halleluja 4. The Beloved Sweet Harmony 5. Aco of Base All That, She Wants 6. 2 Unlimited No Limit 7. Shaggy Oh Carolina 8. Ace Of Base Wheek of Forune 9. Co. Ro & Tarlisa Because, The Night 10. U 96 Love Sees No Colour Hogyan éltem túl a halálomat? Április 28. kedd 10 óra. Itt ülök a Tolna megyei önkormányzat szekszárdi kórházának gégészeti osztályán, az 5-ös kórteremben, a 3. ágyban. Sajnos, idetaláltunk. Nyomkodtak, döf- ködtek, kopogtattak, aztán kitalálták, hogy holnap megmű- tenek. Most éppen tatarozzák a kórtermet. Minden hypó- szagú, épp most esett a fejemre egy rongy. Négyen vagyunk a szobában. Két mami. Áz egyiknek sípol a füle, de most éppen pöttyös. A másiknak be vannak gyulladva a hangszálai. Sajnos, hallatszik. Épp most jött egy nő, ő is mandulaműtétes. Editnek hívják. Hurrá! 11 óra 35 perc. Lemázsáltak. Állítólag 55 kg vagyok. Ha-ha! Ebből 2 kiló a papucs és 3 kiló az ijedtség. Megmérték a vérnyomásom. Egy kicsit magas. Nem csodálom. 11 óra 55 perc. Egész délelőtt a Marika néni meg a Ró- zsika néni azt mesélték, hogy a mandulások hogyan szoktak szenvedni, haldokolni, fuldokolni, stb. De azért azt mondták, aranyoskám, ne izguljon! Á, én nem iz-izgulok! Delet harangoznak. Most olvasom 23-szorra az Adrian Mole-t. 12 óra 45 perc. Hozzák a tápot. Bableves. Legalábbis arra hasonlít legjobban. Meg két megkövült pogácsa. Úgy nézem, őskori leletek. 13 óra 04 perc. Csak én vagyok a kórteremben. Kinéztem az ablakon, a második emeleten vagyunk, úgyhogy semmi esély a szökésre. Megettem az ebédet. Rosszul vagyok. 13 óra 30 perc. Most lett vége a vizitnek. Megkérdeztem, lehet-e baseball sapkában a műtőbe menni. Erre elmentek. 15 óra 10 perc. Megnéztem kívülről a műtőt. Egy eldugott helyen van, eddig azt hittem, hogy raktár. 16 óra 10 perc. Most ment el apu. Sietett, mert várta a munkatársa, meg annak a bátyja, aki orvos itt valahol. Tehát van protekcióm. Tehát meghalni már nem fogok. 17 óra. Elbúcsúztam a macitól, a kedvenc zsepimtől, a kiskanalamtól, apu táskájától. Csak anyutól felejtettem el. 18 óra 30 perc. Visszajöttünk egy sétáról. Az ideggyógyászat felé is voltunk. Jól megnéztem, hátha még odakerülök. 19 óra. Kórházi idill. Omlik a hajamba a fal, Marika néni jajgat, Rózsika néni szerintem már nem is él. 19 óra 15 perc. Vizit volt ismét. Kérdezték, hogy félek-e. Mondtam: nem. Erre adtak egy csomó nyugtatót. Mi lett volna, ha azt mondom, hogy félek? 19 óra 18 perc. Mégiscsak jó, hogy adtak nyugatót. 20 óra 30 perc. Bevettem az altatót. 20 óra 45 perc. Olyan furcsán nehéz a fejem. . . Április 29. szerda 6 óra. Felkeltem. Jól vagyok, csak a szoba ne himbálózna annyira. Állítólag a gyógyszertől van. Igen? Most jött be az ajtón két darab Edit. 6 óra 35 perc. Bevonult az ápolók serege. Dobálják az ágyakat. Kényszerítenek, hogy fésülködjek meg, idén először. 6 óra 55 perc. Befonták a hajam! Rémálom. Az ágyam végében van a műtősruhám. Még nem érintettem meg, csak nézegetem. 7 óra. Felmosnak. Nem engem. 7 óra 5 perc. Vérnyomást mérnek. Meg sem merem kérdezni, hogy mennyi. 7 óra 18 perc. Éhen halok! 7 óra 19 perc. Meghaltam. (Ez nem igaz, de nem bánnám.) 7 óra 20 perc. Edit fel-alá sétál. Biztos izgul. 7 óra 25 perc. Nyolcszor sétáltam fel-alá. 7 óra 30 perc. Elvesztettem a türelmemet. 7 óra 32 perc. Megtaláltam. 7 óra 45 perc. Egy takarító kétszer kijött a műtőből. Érdeke, bemenni egyszer sem láttam. 8 óra. Kaptam egy nyugató injekciót. De én jobban félek, mint valaha. 8 óra 30 perc. Lerohantam telefonálni anyunak. Nekem jött a fal. 9 óra. Egy kiskölyköt visznek a műtőbe. Üvölt, mint a fába szorult féreg. Gombóc van a torkomban. 9 óra 5 perc. Bejött egy doktornő és elmondta, mi vár rám. 9 óra 10 perc. Még mindig nem tértem magamhoz. 9 óra 20 perc. Editért berohant egy hóhér, és elvitte a műtőbe. Megmérték a vérnyomásom. Nem kérdeztem. 9 óra 25 perc. Azt mondta a doki, hogy azért nem altatnak el, mert lehet, hogy többet nem ébredek fel. Bájos! 9 óra 30 perc. Felvettem a műtősruhám. Úgy nézek ki, mint egy elmebeteg. Marika és Rózsika néni megnyugtattak, hogy úgyis véres lesz... 9 óra 45 perc. Amennyiben nem élném túl, ezúton közlöm, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat... Nyílik a műtő ajtaja. Valakit kihoznak. 9 óra 50 perc. Ez az Edit! És. .. és most felém jönnek. Te Isten! 10 óra 30 perc. Segítség! Fájok! Meghalok! Április 30. szerda Nincs többé mandülám! Le sem tudom írni, mi történt! Az az egy szerencse, hogy csak két mandulám volt, nem pedig mondjuk 9 vagy 10. Úgy látszik, nemcsak mandulám nincs, eszem sem. Ám fel a fejjel! Inkább egy mandulaműtét, mint egy matekóra! Mácsik Henrietta túlélő
