Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-22 / 118. szám

1993. május 22., szombat

HÉT VÉGI MAGAZIN

«ÚJSÁG 11

Tiszteletben tartok minden értéket

Gergely János egy éve a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola főigazgatója.

— Megfelétt-e Szekszárd a várakozásinak, olyan-e amilyennek Pécsről nézve elképzelte?

— Én szerettem volna, szeretnék megfelelni Szekszárd várakozásainak, amíg itt dolgozhatom. Egyszeri éltünkben nem közömbös, holt telik az életünk és hogyan. Szek- szárdra boldogan jöttem, és itt boldog is vagyok, bár ez az érzés nem azt az agyonismert képet jelenti, hogy szőke volt, kancsal és másfél mázsa. Abban az értelemben mondom, hogy ha lehetőséget kapunk készültségünk és képességeink kibontakoztatásához - boldogok lehetünk. Az ember nem önmagáért akar élni, a tanultságát nem önmagának szerezte: szolgálni akar vele. Ezzel a belső hittel és meggyőződéssel jöttem Szek- szárdra, és azzal, hogy tiszteletben tartok minden értéket, ami a város méhében megszületett, s amit ez az intézmény másfél évtized alatt létrehozott, amihez talán magam is hozzá tudok tenni valamit, aminek a lényege az emberi adottságokban és kapcsolat- rendszeremben rejlik. Egy ember sohasem önmaga tud valamit tenni, csakis társakkal együtt. Nem biztos, hogy az ember tervezett programját úgy tudja megvalósítani, mint szeretné, ahogy a város, a régió elvárná, vagy ahogy az országos követelményrendszerhez illeszthető, de ha erre törekszik, akkor nagy tévedése már nem lehet. Hatvankét éves voltam egy éve amikor pályáztam, van még két évem arra, hogy a programból, amit belülről viselek, még jónéhány feladatot a társakkal együtt elvégezzünk.

— Hol és kikben találta meg szövetségeseit?

— Sokáig lehetne sorolni itteni kollégáimat, a szekszárdi értelmiségi társakat, a megyei könyvtár, a múzeum, az oktatási intézmények, a német színház és a sajtó hozzám közel álló gondolkodású munkatársait. A legközelebbi feladat a Babits - Illyés versmondó verseny, ami korábban csak Babits volt, s most a két intézmény, a főiskola és a művelődési ház együttműködését is fémjelezheti.

— Ismertek az intézmény belső problémái. Ezek rendezése hol tart.

— Nem titok, hogy átmeneti történelmi vajúdásban rángógörcsökben van az ország, azzal együtt, hogy azért

Tolna megye történetének egy-egy szakaszában a Bartalok, Bezerédjek, Csapók, Jeszensz- kyek stb. meghatározó politikai szerepet játszottak. Közülük is kiemelkednek azonban a Per— czelek, akik az 1720-as évek végétől gyakorlatilag a II. világháborút követő koalíciós időszakig, tehát több mint 200 éven keresztül tucatnyi elsőszámú vezetőt, számos diétái követet és még több országgyűlési képviselőt adtak a megyének. Né- hányan közülük az országos szinteken is öregbítették a Perc- zel nevet.

A kor társadalmi sokarcúsá- gával megegyezően a Perczel nemzetség különböző ágai, sőt gyakran a testvérek is eltérő álláspontot képviseltek a politikai életben.

E lap hasábjain az elmúlt években többször foglalkoztunk a Perczel család egészével vagy egy-egy reprezentáns képviselőjükkel. Általában a Gábor-ág jelességei kerültek sorra: Mór, Miklós, Dezső, Béla.

Most egy érdekes és ellentmondásos egyéniség, Perczel Gyula bemutatását kíséreljük meg. Alig néhány évvel fiatalabb kortársa Perczel Mórnak, 1817. április 7-én, Perczel János

értékek működnek, de érzékzavaros bizonytalanság is uralkodik az értelmiség körében. A gazdaságról szándékosan nem is szólok. Mielőtt beadtam a pályázatomat, megkérdeztem egy minisztériumi barátomtól, akit húsz éve ismerek: mi a véleménye? Egyetértése mellett azt a kérdést tette fel, kell-e nekem idős koromban darázsfészekbe nyúlnom. Elgondolkodtam ugyan, de nehézségek mindenütt vannak. Mivel filosz vagyok, nem értek a gazdasági kérdésekhez - ami akkor is fontos, ha sok pénz van, és akkor is, ha kevés - kértem egy pénzügyi revíziót a minisztériumtól. Nem volt bennem semmi előítélet, előfeltételezés, információm meg pláne nem volt, csak szerettem volna tisztán látni.

— Az eredmény ismert, ma már nincs itt a gazdasági igazgató.

— Sajnos egyáltalán nincs gazdasági igazgatónk, még csak most jelent meg a közlönyben a pályázatunk, amit március 12-én adtunk fel, ha minden jól megy, akkor is csak szeptembertől lehet betölteni az állást. Nem sorolom, de tény, úgy kell működni, hogy a legkisebb vásárlásokat is nekem kell ellenjegyeznem. Az vizsgálat eredménye fényeiben decemberben derült

és Jobaházi Dőry Aloyzia házasságából született Bonyhádon. Az alsóbb iskolák befejezését követően a fővárosban jogi diplomát szerzett. Pályáját Szek- szárdon a vármegyénél kezdte. A reformkori csatározások, a kubinszkiak és a pecsovicsok küzdelmének időszakában vármegyei tb. aljegyzőnek választották. Néhány éves működését követően a Völgységi járásba hívták vissza az ambiciózus, merész kiállású és meglepően határozott fiatalembert. Mindössze 3 év kellett és szolgabíróból a járás főszolgabírája lett.

1848. hazánk, így szűkebb pátriája életében is fordulópontot jelentett. A forradalom vívmányainak megvédése, a rend fenntartása szükségessé tette a nemzetőrség megszervezését. Az 1848. május nyolcadikai megyegyűlés járásonként választmányokat küldött ki a nemzeti őrsereg megszervezésére. Perczel Gyula főszolgabíró jelentős szerepet vállalt e munkában.

Még attól sem riadt vissza, hogy a többségében németaj- kúak által lakott Bonyhádon, Kakasdon és Belacon az őrseregbe jelentkezéstől vonakodó

ki, hatásában már előbb, mert a gazdasági igazgató aláírási jogát én vontam meg október tizenötödikén, mivel nem kaptam hiteles választ gazdasági kérdésekre. A lényeg, hogy az előző időszakban gazdasági visszaélések történtek. A gazdasági igazgatóval márciusban sikerült a közalkalmazotti jogviszonyt felbontani. A gyakorló iskola igazgatója ellen alkalmatlansági és bizalmatlansági indítványt terjesztett elő a tantestület. Három hónapja olyan igazgatója van a gyakorló iskolának, akire bizalommal tekinthetünk, mert kulturáltsága, képzettsége, tanári hitele bizonyított, embersége, szervező- készsége, európaisága és határozottsága pedig garancia. A kollégium eddig csak szállása volt a diákoknak, ott is minőségi változást akartunk elérni. Szerencsére októbertől sikerült olyan tanárt megbízni, aki ismeri a magyar kollégiumi mozgalom minden értékét, hagyományait, hallgatócentrikus, s nagyon rövid idő alatt helyreállította a kollégiumot, és a fejlődés első tüneteit már érzékelni lehet. És akkor még nem beszéltünk a szakmai feladatokról. ..

— Ez a téma megér legközelebb egy önálló beszélgetést.

Iharost Ibolya

németek ellen erőszakos eszközöket is igénybe vegyen. Túlkapásai miatt egy jelentés szerint „megverettetett".

ő vezette a haza javára folyó gyűjtéseket és példamutatóan 500 pengőforintot ajánlott fel e nemes célra. A haza iránti ten- niakarás példáját jelentette, hogy a tisztviselők közül számosán önként beléptek a seregbe. Perczel Gyulát először a bonyhádi őrsereg kapitányának választották, majd a megyei önkéntes lovascsapat kapitányaként szolgált az eszéki várban. 1849 fordulóján a honvédseregek kudarcai láttán, úgy vélte, szabadságküzdelmünk hamarosan elbukik. Váratlanul és titokban elhagyta az eszéki várat, majd jelentkezett a császáriaknál. Nem tudjuk, de valószínűsíthető, hogy múltját megtagadva és tisztázva eddigi tevékenységét, felajánlotta szolgálatait az udvarnak.

Az eltiport szabadságharcot követően királyhű berkekben nem csengett jól a Perczel név. Ez érthető, hiszen tucatnyian szolgálták 48 ügyét különféle tiszti fokozatban. Perczel Mór és Miklós a bitó elől emigrációba menekült, többen pl. Béla visz- szavonult a közéleti szerepléstől, csak a gazdálkodással foglalkozott.

Perczel Gyula 1850. január 16-án belügyminiszteri engedéllyel családi nevét Bony- hádyra változtatta a korábban szerzett családi nemesség fenntartásával. Ezzel megnyílt előtte az önkényuralom szolgálatának lehetősége. Még ebben az évben közigazgatási főbíró kinevezést kapott, majd 1851. március 21-én már kézhez vehette a kormány megbízását, amely Békés vármegye cs.kir. megyefőnökévé nevezte ki. A neoabszolutizmus időszakában is szívesen alkalmazták azt a gyakorlatot, hogy minél távolabb a gyökerektől, az ismeretségi körtől töltsön be valaki vezetői posztot. Évente újból és újból megerősítették funkciójában, tehát joggal feltételezhető, hogy a kívánalmaknak megfelelő munkát végzett. 1853-tól a nagyváradi alhelytartóság választmányába is bekerült, majd Békés megye mellé Csanád vármegye irányítására is megbízást kapott. Mai szóhasználattal élve igen „rámenős" irányítással megyéjében 4 millió forint önkéntes kölcsönt jegyeztetett. Ez is jelentősen nyomott abban a mérlegben, amely alapján hamarosan megkapta a Ferenc József rend kiskeresztjét. 1855 decemberétől ellátta Békés és Csanád vármegye úrbéri törvényszékének elnöki teendőit.

Ha a Bach-rendszer megyefőnöki névsorát vizsgáljuk, köny- nyen megállapítható az a törekvés, hogy a vezetők egy-egy helyen 5-6 évnél ne töltsenek többet. Valószínűleg ezen rotációs elv szerint került 1856-ban Bonyhády Gyula Vas vármegye élére. 1859-ben megkapta a cs.kir. kamarási méltóságot. Az olasz egységet akadályozó osztrákok számára - bár a solferinoi vereséget követően kedvező békét kötöttek Villafrancában - sürgetővé vált a birodalom legnagyobb nemzetiségével a kiegyezés.

Az októberi diploma és a februári pátens, a visszaállított megyei önkormányzatok, a képviselőválasztások a közeledést célozták. Ferenc József a neoabszolutizmus időszakában hű tisztségviselőit, így Bonyhády Gyulát is tisztéből felmentette és rendelkezési állományba helyezte. Ferenc Józsefnek azonban akkor nemcsak a Teleki, de a Deák-féle elképzelések is elfogadhatatlannak bizonyultak. Ismét visszaállította tehát az abszolutisztikus hatalmat. A Schmerling-provizórium ideiglenesen (4 év!) a Bach-korszak- ból ismert módszerekkel és ott begyakorolt tisztviselőkkel működött. így került vissza Bonyhády Gyula ismét Békés vármegye élére, igaz, nem megyefőnökként, hanem főispánként.

A német egységet Poroszország valósíthatta meg, miután Königgrátz-Sadovánál legyőzte az osztrákokat. Ezt követően Ferenc József a birodalom számára jelentősen felértékelődött magyarokkal való kiegyezésre kényszerült. A magyarok fogadókészségét számos jel, többek között Deák Húsvéti cikke is jelezte. A létrejövő kiegyezés rendszerében nem jutott hely az abszolutizmust feltétel nélkül kiszolgáló tisztségviselőknek.

Ferenc József érdemei elismerése mellett 1866. április 8-án nyugdíjazta Bonyhády Gyulát.

Bonyhády Gyula visszatért szülőhelyére, Bonyhádra. Ott a politikától teljesen visszavonulva (49 évesen) csak a gazdálkodással foglalkozva élt haláláig, 1898. március ötödikéig.

Érdekes párhuzamot vonni a közel hasonló korú ízig-vérig forradalmár Perczel Mór tábornokkal, aki az emigrációból visszatérve kísérelt meg beilleszkedni a dualizmus mindennapi életébe. Néhány éves kép- viselősködés után ébredt rá arra, hogy erre képtelen.

A dualizmus Magyarországának más típusú vezető egyéniségek kellettek.

Dr. Dobos Gyula

Gergely János: Szeretnék megfelelni Szekszárd várakozásainak

írás közben

(Höllental, a pokol völgye) Már kilométerekkel előbb táblák mutatják az irányt: csak tessék, tessék ez az út vezet Höllentalba, a pokol völgyébe, el sem lehet téveszteni, aki elhagyta Reichenaut, többé nem térhet le az alvilági útról. Goethe verse jut eszembe, a Marienbadi elégia: Das Paradies, die Hölle steht dir offen, de ez csak részben igaz, a paradicsomkert üdvösségét régen magunk mögött hagytuk, egyébként is az elpusztíthatatlan szerelmes aggastyán írta, aki előtt felragyogott Ulrika von Levetzow sugárzó fiatalsága, ő pedig támolyogva állt a váratlan fényben. Azért volt még ereje egy remekműre, csak azután várta, hogy megnyíljék előtte az üdvösség vagy a pokol. De a szerelmesek legtöbbször nem megbízató tanúk, a pillanat vezeti őket, a boldogtalanság pedig nagyon rossz tanácsadó, az elszántabbak arra is hajlandók, hogy a hűtlen nő miatt kötelet hurkoljanak nyakukra. Goethe fellángolásából a vers maradt meg, amit díszes mappába kötött s így adta át titkárának és bizalmasának, Eckermannak.

Dante otthonosabb volt alvilági ügyekben, ismerte a pokol helyszínrajzát, a büntetések nemét, Giotto padovai freskóján pedig meg is nézhetjük az ördögi praktikákat. A középkori embernek pontos képzete volt az alvilágról, mi legföljebb azon csodálkozunk, hogy a gazdagok, akik között főpapok, sőt pápák is akadtak jócskán, a várható, sőt előre kiszámítható büntetés ellenére tovább sanyargatták a szegényt, özvegyeket, árvákat fosztottak ki. A pokolnak is megvan a maga joga? - kérdezi Goéthe a Faustban, pedig neki igazán illett volna tudnia. Mefisztó azonban kárhozott lélek, akinek nincs esélye Istennel szemben. Csak kellemetlenkedik neki, vele szemben Madách hőse egyenrangú úr, legföljebb naívságán csodálkozunk, mert azt hiszi, hogy a világtörténelemmel, amelyből árad a bűzös ördögi sugallat, meg tudja hatni Ádámot. Weöres Sándor másként mérlegeli az emberi lehetőségeket:

Mitől féljek? Nincs oly kín, amelyet ne viselnék rejtve szüntelenül.

S a poklot is kibírja örökre, ki oda kerül.

Az emberiség hitte is, nem is. Dante poklában minden törvényszerű, de az olvasó végül belefárad ennyi szörnyűségbe, a túlterhelt agy pedig hajlamos arra, hogy mindent fonákjáról nézzen. Mikuláskor a jámbor püspök mellé kísérőül adja az ördögöt, aki nem is igazi ördög, csak krampusz, idétlen bakugrásokkal jár a szent nyomában, s annyi hatalma van, hogy rémisztgesse a rakoncátlan gyerekeket. Mondhatom, szép dolog, ha egy nagyra hivatott ördög idáig züllik.

Gloggnitz után azért mégis csak van benne némi szorongás. Tar Lőrinc érezhetett hasonlót, amikor elindult az alvilágba, amiről a hűséges, de sajnos fahangú Tinódi Lantos Sebestyén tudósít a tárgyhoz illő fontoskodással:

Énekben hallottam, vagy volt, vagy nem volt,

Tar Lőrinc hogy pokolba bément volt,

Egy tüzes nyoszolyát ó látott volt,

Négy szeginéi négy tüzes ember állt volt.

Tar Lőrinc Zsigmond király udvari embere vala, 1409-ben indult hosszú útra, s csak két év múltán tért haza. Krétától Írországig kalandozott, s járt a nevezetes Szent Patrik barlangban is, ami Ulster tartományban található. Aki a szűk nyíláson leereszkedett, gázokkal teli térségbe jutott, s ha nem veszett oda, ami sokakkal megtörtént, csodás látomásokban volt része, ha ugyan hihetünk a vezeklő zarándokoknak. Tar Lőrinc elmesélte kalandjait Zsig- mondnak, aki annyira megrémült, hogy Budán legott kápolnát épített Szent Zsigmond tiszteletére, még pedig abbóla pénzből, amit a szepesi városok elzálogosítása fejében kapott. Tinódi azt is tudta, mi rémítette meg a királyt:

Soha nagy csodát Tar Lőrinc látott volt,

Egy tüzes kádferedót ott látott volt, Zsigmond császár hogy benne feredett volt, Mária király leányával ott forgódik volt.

íme, ilyen kilátásokkal lépünk be a Höllentalba. Látomásokért nem kell Szent Patrik barlangjába menni, a fondorlatos démon akár egy szent képében is megkísérthet, mert erre is van példa. Azt pedig tudjuk, hogy a természet közömbös, nincs erkölcse, az esetlegességek változásaiból végül kiolvasható statisztikai szabály, de ezzel nem megyünk sokra. Öreg fák odva, barlangok mélye menedéket adhat gonosz manóknak, jóságos szellemeknek, az is megtörténik, hogy a kopár táj felett száll át az angyal, pedig választhatna nyájasabb környezetet is.

Reichenau után a táj a romantikának hódol: balra a Raxalpe magasodik, előttünk a Schneeberg. Az út a sebes Schwarza völgyében kanyarog, ijesztő sziklák között, melyek néha úgy hajolnak az út fölé, mint a hársfák lombja.

Áki hajdanában, midőn út sem vitt erre, télidőben itt bolyongott, a pokolban érezhette magát, ahol mint Daniétól tudjuk, az alvilág királya a Kocitusz tavának befagyott vizében áll. Á természet, szándékától függetlenül, dacol a körülményekkel, a sziklatömbökből magányos felhők néznek önérzetesen az égre, de ez nem a lázadó haragja, hanem az élniakarás ténye.

Borzongatóan szép táj, de nem több ennél, s a látomások is elmaradnak. A levegő tiszta és éles, ellentétben Szent Patrik barlangjával, melyben a kénes büdösség rögtön fejbe kó- lintja a látogatót. Időnként benézek az erdőbe, talán a fák között megpillantok egy elsuhanó tündért vagy törpét, bár ezek a családi házak kertjébe költöztek s szabadidejükben házi munkát végeznek.

Vad táj, romantikus festők szívesen ábrázoltak ilyent, boldogtalan vándorral, természetesen emlékezetből, fűtött szobában. Azt hiszem, Tar Lőrinc itt is bódulatba esne, még a tüzes kádferedeőt is látná, mert az ellentétek végül mindig találkoznak. S mire megtalálják az egyik távoli kolostor barátai, szegény Tar Lő- rincet elnyelte a hó vagy felfalják a farkasok, Zsigmond király pedig nem tudja meg, hogy mi vár rá a pokol völgyében.

Könnyű nekünk, mi csak nyugtázzuk a tényeket. Vigasztaló tények s a tanulságot is készen kínálják. Mert azt kell feljegyeznünk, hogy az ember meg tudja zabolázni a természetet. Kitűnő autótút vezet a pokol vögyén át, akinek kedve van hozzá, drótkötélpályán mehet fel a Raxra, fényképezhet szilaj vízesést, szeszélyes sziklákat, s ha tovább megy, megkerülve a Schneealpét, most már a Mürz völgyében, hálaadásra betérhet Neuberg szép templomába.

Nem kell feladnunk semmit. A pokol erőit is meg lehet fékezni, kezünkhöz szelídül a vad természet, ha mi is úgy akarjuk s alvilági látomásaink felett kitisztul az ég. Tar Lőrinc pedig megnyugodva térhet haza a pokol völgyéből.

Csányi László

Akár névváltoztatás árán is...