Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-22 / 118. szám
10 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. május 22., szombat Az átmeneti törvény csapdájában Erre mondják, hogy patt helyzet. A tehetetlenség és a kiszolgáltatottság lassan letaglózza az érintetteket és kiszámíthatatlan indulatokat szabadít fel. Pedig az ügyet békésen, jogilag szabályozott keretek között kivánták rendezni. Fordultak cégbírósághoz, bírósághoz, ügyészséghez. Mindenhonnan elutasították őket: nem illetékesek. Egymásra mutogatva A cégbíró véleménye: „A Pincehelyi Vörösmarty mezőgazdasági termelőszövetkezet ellen indított törvényességi felügyeleti eljárásban a következő végzést hozta: A Tolna Megyei Bíróság, mint Cégbíróság a törvényességi felügyeleti eljárásban megállapítja hatásköre hiányát és a kérelmet átteszi a hatáskörrel rendelkező városi bírósághoz". A városi bíró véleménye: „A bíróság a pert megszünteti. Indoklás: Az 1992. évi II. t.v. által hozott egyéb kérdésekben, így a vagyonértékelés és a vagyon csoportosítás kérdésében függetlenül attól, hogy azt a törvényben előírt módon végezték-e el, nincs lehetőség a határozatok bíróság előtti megtámadására." A városi ügyész véleménye: „Az átmeneti törvény végrehajtásának „Aranyfürt" Mg. Tsz-nél történő törvényességi felülvizsgálatára irányuló kérelmét elutasítom, mert a módosított 1972. évi V. t.v. 13. paragrafusa alapján erre nincs lehetőség." Elkerülte a figyelmüket Dr. Szabó Lajos Országgyűlési képviselő, a mezőgazda- sági bizottság tagja.- Képviselő úr, eddig a rádióban, a tv-ben, az újságokban egybehangzóan azt nyilatkozták, hogy a tsz átalakulások során történő jogtalanságok esetén a bírósághoz kell fordulni. Akkor senki nem mondta, hogy a bíróság erre nem illetékes.- Megdöbbenéssel értesültem a Tolna megyei eseményekről, ez az a helyzet amikor a parasztságot felelőtlenül magára hagyták.- A bíróságok, legalábbis megyénkben, az átmeneti törvény 35. paragrafusának első bekezdésére hivatkoznak, ami így szól: A mezőgazdaság és az ipari szövetkezetek kivételével a vagyon megosztásáról hozott közgyűlési határozat felülvizsgálatát a bíróságoktól kérhetik. Tehát a mezőgazdaságra ez nem vonatkozik. Hogyan történhetett meg, hogy Önök képviselők, amikor tárgyalták a törvényt, megszavazták ezt a bekezdést?- Valószínűnek tartom, hogy elkerülte a figyelmünket. És ez azért történhetett, mert már akkor kifejezésre juttattuk, hogy ez a törvény nem fogja megoldani a mezőgazdaság problémáját, mert áldemokratikus kérdésekkel a parasztság helyzetén csak nehezíteni lehet. Nyilván most csalódást okozok a válaszaimmal, de higgye el óriási politikai támadások zajlanak itt azért, hogy megbénítsák a munkánkat, lehetetlenné tegyék a mezőgazdaságot. Ezekben az órákban folyik a képviselő csoport frakció ülése, ha most visszamegyek, tájékoztatni fogom képviselő- társaimat a Tolna megyében történtekről. Megyei specialitás Dr.Medgyasszay László a Földművelésügyi Minisztériumpolitikai államtitkára.- Őszintén mondom ilyenről még nem hallottam. Nem is tudom mit mondjak. Ilyen az országban még nem fordult elő, ez Tolna megyei specialitás. Arról már sokan panaszkodtak az ország más részében is, hogy a bíróságok húz- zák-halasztják az ügyek rendezését, de hogy nem illetékesek?! Ezt most hallom először. A Tolna megyei ügyészség vezetője időt kért, amikor kérdéseimmel megkerestem. Az aktákat bekérette, egyelőre tájékozódni kiván az ügyek menetéről. A legfelsőbb ügyész véleményét is kikéri az átmeneti törvény említett paragrafusának az értelmezéséről. A tipikus hibák Dr. Hadházy Árpád a megyei FM hivatal főelőadója:- A hivatalban örültünk, amikor megjelent az 1992. évi LXXXVII. tv. amely annak érdekében született, hogy az átmeneti törvényt maradéktalanul segítse végrehajtani, hiszen már az átalakulás során néhány ügyfél megkeresett, például Szakcsról, Szekszárd- ról, Bátáról, Madocsáról, ahol anyagi-jogi jellegű, mind a mai napig megoldatlan, vitás kérdések merültek fel. Örültünk, mert az említett törvény az FM hivataloknak az átalakulás törvényességi felülvizsgálatát biztosította. Azonban már az elején kiderült, hogy a cégbíróságok elsősorban (vagy kizárólag) alaki, formai szempontok szerint vizsgálják az átalakulást és a cégbírósági bejegyzést is ennek alapján teszik meg. Tehát a hivatal törvényességi felülvizsgálatának eredményétől függetlenül is megtörtént a bejegyzés. A hozzánk forduló érintettek csalódtak, mert az általuk vélt vitás kérdésekről állásfoglalás ugyan született, de nem segítette elő azok megoldását. Bírósághoz is fordultak, ahol illetékesség hiányára hivatkozva nem hoztak ügyükben döntést. Én sajnálatosnak tartom ezt a körülményt, mert az átalakulási folyamat során ugyan kevés szövetkezetben volt vita, de egy demokratikus társadalomtól joggal várható el, hogy akár egy embernek is érvényesüljön az érdeke és ne maradjon alul a többséggel szemben, ha az jogos igény.- Hány szövetkezetben vizsgálták eddig az átalakulás törvényességét?- A mai napig 59 közül 31 szövetkezet esetében fejeztük be a törvényességi vizsgálatot. Az ismétlődő hibák az anyagi-jogi természetűek voltak, alaki, formai elvétve fordult elő. Tipikus volt a va- gyoncsoportosítás és a vagyonmegosztás területén a törvény „szabadon értelmezése". Abban a néhány tsz-ben ahol a vitás kérdések jogi útra terelődtek, szomorú, de nem is lát az ember semmilyen ész érvet, hogy mért is kellett ezeknek bekövetkezniük, mert az a néhány kiválni szándékozó nem veszélyeztette a szövetkezeti formát választók működését. Dr. Szilágyi Dénes, a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Kollégiumának a vezetője:- A szövetkezetekről szóló kiválás során felmerülő anyagi-jogi problémákat a városi bíróságok tárgyalják. A Legfelsőbb Bírósághoz felle- bezés még nem érkezett, ami nem meglepő, hiszen még nagyon friss ez a téma. Véleményem szerint az említett paragrafus nem zárja ki a mező- gazdasági üzemek felülvizsgálatát a bíróságoknál, csupán közbenső megoldásokat ajánl, például közgyűlési határozatot. Amennyiben ezután sem születik egyezség, akkor a bíróságok hozzák meg a döntést. Ha majd a hozzánk került fellebbezések során kiderül, hogy „joghézagos" az átmeneti törvény, akkor a Legfelsőbb Bíróság kezdeményezni fogja a jogszabály módosítást. Mauthner Zsendül a határ A címet kollégám minapi tudósításából vettem. Paraszt származék ő is, és annyi mindenképpen közös bennünk, hogy jól esik szétnézni a zöldellő vetésen, a barnálló szántáson, beleszippantani a tavaszi levegőbe, amikor a szél régmúlt esztendők emlékét hozza felénk. Zsendül a határ, valószínűleg zöldell már mind a kilenc holdam a szülőfalumban. Mert én is földbirtokos lettem, engem kárpótoltak azért, amit a szüleim viseltek el. így aztán enyém a föld, meg a haszon. Hetven korona, mondjuk 15-20 kiló búza árával - megvan az 10.000-15.000 forint is. És ezért a kisujjamat se kell megmozdítanom, év végén jön a postás, hozza a pénzt a bérlőtől. Ez manapság ilyen egyszerű. Persze, ha a kilenc holdból kellene megélnem, ráadásul családostól, akkor már nehezebb dolgom lenne. Pedig kilenc holdból is meg lehet élni, 1955-ig mi is annyiból éltünk. Meg nem gazdagodtunk, de éhen se haltunk. Igaz, a tanulás ingyen volt, a villany - két égő az istállóban, egy a szobában - ára elviselhető. A vízért nem kellett fizetni, pontosabban csak úgy, hogy ősszel elmentünk szüretelni a szomszédnak, akinek a kútjára jártunk. A gázszámlás nem jött, mert priglivel - ágfával - meg etetett kukoricaszárral, csumával tüzeltünk a sparherdtben, a vaskályhában. Adó, beszolgáltatás az volt, mindig ki is nyögtük valahogy. Benzinre nem költöttünk, az energiahordozó - a takarmány - megtermett a kilenc holdon. Mosóport se vettünk, talán nem is volt akkoriban. Disznóvágás után a hulladék zsiradékot kifőztük szappannak. Lepedő, törülköző, abrosz, fehérnemű megtermett a kenderföldön, talán még most is van belőlük a sifo- nér aljában. Hát így éltünk a kilenc holdból, szerényen, szegényen, nem éppen gond nélkül. Zsendül a határ. Zsendül a téeszek megnyesett nagyüzemi tábláin és a kilenc holdakon. Százlóerők és kettes fogatok feszülnek neki. A közös bennük az, hogy egyik hajtója, irányítója se tudja, mit hoz a jövő, legföljebb sejti. Megint kialakul majd sok nagy tábla, de akkor már nem szövetkezeti lesz, hanem magán- tulajdon. Megmondták, akik értenek hozzá, hogy a termelő típusú szövetkezetek sehol a világon nem váltak be. Lehet. Am ha nálunk neta- lántán mégis beválnának valahogyan, akkor majd ilyen-olyan törvények tesznek róla, hogy ez mégse fordulhasson elő. Mert törvényt azt lehet hozni, hoznak is esőstől, jót is, rosszat is. Mondjuk olyant, ami csak arra alkalmas, hogy összeugrasz- sza azokat, akiknek eddig semmi bajuk nem volt egymással: téeszből kiválókat és bentmaradókat, tagot és alkalmazottat, nyugdíjast és aktív dolgozót. Az érdekeik különböznek, de a helyzetük hasonló. Vasárnap estefelé, etetés után odaülhetnek a sámlira, a konyhaajtó elé, és nézhetnek a túlsúlyos, hetven forintért sem kellő disznókkal teli ólak felé. Gondolkodhatnak a jövőn, azon, hogy lesz-e téesz, munkahely - vagy kölcsön, traktor a kilenc holdhoz. Esetleg azon morfondírozhatnak, hogy kinek adják el a kilenc holdat, és mi lesz azután. Most is eljön, pontosabban már itt is van a szerzés időszaka. A kilenc holdak majd megint összeállnak 50-100-200 hektárokká, életképes farmergazdaságokká. Akkora birtokká, amely el tud tartani egy családot - meg esetleg néhány napszámost. Mert ugye a magántulajdon mindenütt bevált - mármint annak, aki szerezni tudott. Zsendül a határ. A két ló békésen ballag a kocsi előtt. A pokróccal letakart ülésdeszkán egy kisfiú feszít. Nézi, amint az apja bal kezében az ujjai között eligazítva fogja a gyeplőt. A meggyfa nyelű ostort tartó jobb kezével kissé följebb tolja horpadt, zsíros karimájú kalapját. Sörte bajsza alól ránevet a fiúra, és mutatja, hogy a dűlőút melletti táblában milyen szépen zöldell a búza. A két sodrott pej meg csak ballag, ballag ... Gyuricza Mihály A jelzálog gordiuszi csomója Létkérdés az agrárexport Hogyan kellene privatizálni a mezőgazdaságot? A termőföld privatizációja során kárpótlás rímén mintegy kétmillió hektár, szövetkezeti tagi részaránytulajdon nevesítése címén további kétmillió hektár földet mérnek ki az országban. A kárpótlás és a részaránytulajdon kiadása során mintegy kétmil- lióan válnak új tulajdonossá. A családtagokat is számolva a földprivatizáció az ország lakosságának több mint a felét érinti. Zsámboki Sándortól, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőjétől megtudtuk, hogy a földhivatalok április végéig 2883 településen 13,5 millió aranykorona értékben, több mint 700 ezer hektár kárpótlásra kijelölt termőföldet készítettek elő árverésre. Az eddig lezajlott 4221 árverésen 73 ezren jutot- takösszesen 7 millió aranykorona értékű földhöz. — A privatizáció lezajlása után várhatóan milyen lesz a nagybirtok és a kisbirtok aránya hazánkban? — Egyelőre még csak tendenciák látszanak, de máris tapasztalható, hogy erőteljesen növekszik kisbirtokok száma . . . Eddigi felméréseink szerint a kárpótlás címén visz- szakapott területeknek több mint a fele megmarad magán- tulajdonban, a többit az új tulajdonosok nem maguk akarják művelni, hanem felkínálják bérletre eddigi használójának, a szövetkezetnek. A részaránytulajdonosoknál fordított a helyzet. Azok, akik kihozzák a szövetkezetekből a részaránytulajdonukat, általában maguk akarják megművelni a földet is, esetleg többen összeállnak és kisebb-na- gyobb farmszerű területet kialakítva, közösen gazdálkodnak. Többségük tőkével rendelkezik, nem félnek attól, hogy problémát okozhat a művelés. — A földtulajdonok rendezetlensége a jelek szerint késlelteti a mezőgazdasági munkákat... — A privatizálástól függetlenül művelni kell a földet, hiszen az hasznot terem. Érthető az új gazdák türelmetlensége: a árverés útján szerzett bevetett földet nem vehetik azonnal a tulajdonukba, hanem majd csak akkor, amikor a régi tulajdonos már learatott. Figyelembe kell venni azonban más jogos kérdéseket is: meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy aki vetett, az arathasson. Az új tulajdonosoknak még egy tényezővel kell számolniuk: nem biztos, hogy a zöldleltár kifizetődőbb! — A szövetkezeti földek jelentős részét jelzáloggal terhelték meg... — Valóban. A részaránytulajdonosok, akik ki akarják vinni a szövetkezetből a földtulajdonukat, nem fogadják el a jelzálogot, hiszen nem is tudnak róla, hogy a tsz vezetősége milyen kölcsönöket vett fel és azt a tsz területén milyen táblára terhelték. A minisztérium most méri fel, hogy mennyi jelzálog van ezeken a földeken. Elképesztő összegekkel találkozunk! Hajdú-Bihar megyében például 5 milliárd forint van ráterhelve a részaránytulajdonokra. Még rágondolni is rossz, milyen eredményt kapunk, ha valamennyi megyét megvizsgáljuk. De a felmérés nélkül aligha találhatunk megoldást a jelzálog gordiuszi csomójának feloldására. Újvári Ferenczy-Europress „Sem a kormány, sem a Földművelésügyi Minisztérium nem rendelkezik privatizációs koncepcióval az agrárgazdaság kulcsfontosságú ágazataiban" - így foglalt állást a parlament mezőgazda- sági bizottsága, amely szerint az átgondolatlanság már eddig is több száz milliárd forintos kárt okozott a mezőgazdaságnak, s ösztönzője lett a magyar élelmiszergazdaságban kialakult monopóliumoknak. Az agrárprivatizáció egyik bírálójával, Lakos László (MSZP) országgyűlési képviselővel, a mezőgazdasági bizottság alelnökével beszélgettünk. — Az állami vagyon elosztásánál nem lehet egyedüli szempont a költségvetés bevétele - állítja a képviselő. - A privatizálás során a külföldi partnereknek úgy kellene eladni az élelmiszergazdaság vagyonát, hogy az tőkebevonást, technológiai vérfrissítést eredményezzen és új piacokat teremtsen, s ne az legyen a végeredmény, hogy a már meglévő piacainkról is kiszorulunk. Meg kell akadályozni, hogy az állami monopóliumok helyén magánmonopóliumok keletkezzenek. Kívánatos, hogy kialakuljon végre a termelő-feldolgozó-felvá- sárló-értékesítő vertikum. — A kisgazdák álláspontja az, hogy le kellene mondani a mezőgazdasági exportról, a hangsúlyt a belső szükséglet kielégítésére kellene fordítani. Mi erről a véleménye? — A mezőgazdaság hosszú idő óta az ország húzóágazata volt. Tavaly a devizabevétel 26 százalékát termelte meg, felelőtlenség volna lemondani a külpiacokról. Ellenkezőleg! Hatékony, versenyképesen exportáló mezőgazdaságra kell berendezkedni. Létérdekünk a tulajdonviszonyok mielőbbi rendezése, a tulajdonosok biztonságának megteremtése. Ezért le kell végre zárni a kárpótlásról és a szövetkezeti vagyonról szóló törvények végrehajtását és ideje lenne a kormánypártoknak előállniuk az agrárprogramjukkal, mert addig senki sem tudja, mit vár a hatalom valójában a mező- gazdaságtól. — Ön szerint a nagyüzemeké, vagy a kistermelőké a jövő? — Mindkét gazdálkodási formának vannak előnyei, hátrányai, de a világon mindenütt csak a nagybirtokokon lehet versenyképesen termelni. A kisüzem tőkeigényes, kevésbé rugalmas és támogatást igényel. A 47-es földtulajdoni alapokon kialakuló földbirtok-szerkezetben sok kistulajdonos lesz, többségüknek semmi esélye sincs a családi gazdaság kialakítására, mert nincsenek meg hozzá a feltételeik. A kicsiknek csak akkor lesz esélyük, ha össze tudnak fogni a nagyokkal, a szövetkezetekkel, ahogyan az másutt is gyakorlat. (FEB)
