Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-22 / 118. szám
4 »ÚJSÁG TOLNAÉS KÖRNYÉKE 1993. május 22., szombat Nekik sikerülni fog Hát újból megtörtént. A tolnai gimiben is. Az idén is kiűzetett az érettségét bizonyítani kész (kénytelen?) korosztály. A paradicsomból. (Nincs mese, a tudás birtokában kieb- rudalják az embert). Jóllehet néhányan pokolnak érezték a 4 évet, azért azt biztosan még ők is elismerik, hogy „rossz volt, de annyira mégse rossz, mint az, mikor egyszer csak elmúlt". A többség, aki emberi kapcsolatok, barátságok, szerelmek, bulik és persze a „tudás" birtokában legalább a lelkében megkönnyezte ezen őrülten csodás időszaktól való búcsút, most talán kicsit elárvultnak érzi magát. Persze azért mindenkiben ágaskodik a kíváncsiság is, megtudni, milyen lesz majd AZ, amiről olyan jólértesült fölénnyel és kiábrándultsággal beszélnek a felnőttek. Szerencsére az ifjúság nem hagyja magát elkedvetleníteni. Hiszen 17 vagy 18 évesen még rettentő széles a látóhatár. Csábítón kínálják magukat a perspektívák. A távlatok csak úgy nyiladoznak. Persze, hiszen a lelkek még gyermekien tiszták, a szemek ragyognak. A jövő csodás titkokat rejt és szép. Punktum! Kár lenne most, az ünnep fájdalmasan szép élményeitől felhangolt gyermekeket a jövőbe vivő holnapok és holnaputánok hogyanjaival lehangolni: Hogy találnak-e munkát majd maguknak? Építenek-e házakat, ahová gyönyörű gyerekeket fognak szülni? Hogy fog-e még ragyogni a szemük, tiszta marad-e a lelkűk 10 év múltán is? Teremtenek-e békességet önmagukban és egymás között? Ha mégis firtatnánk ezeket a kérdéseket, legyen most határozott „miért ne?" a válaszunk. Legalább így a ballagás környékén higgyünk benne: nekik sikerülni fog. Sk Fotó: Kövesdi Utolsó nap az osztályban Elballagtak a tolnai gimisek is Fesztiválvendégek A Tolnai Önkéntes Tűzoltó Egyesület delegációja Németországban járt. Az Újvári József százados által vezetett, 16 fős küldöttség a friedrichstali önkéntesek invitálásának tett eleget, amikor részt vett azon a négynapos programon, melynek keretében megalakulásuk 125. évfordulóját ünnepelték. A kölcsönös köszöntések során a magyar parancsnok kitüntetést és díszsisakot kapott, míg a házigazdák ajándéktárgyakat vehettek át, és egy díszoklevelet, Cseh Gábor festőművész munkáját. A rendezvénysorozat csúcspontja a fesztivál volt, melyen 27 tűzoltózenekarnak tapsolhatott a 40 ezer néző. Trombitaszóra nyílt a Margaréta Újabb vendéglátó hellyel gyarapodott a Volent öböli üdülőterület. Olasz Gyula magánvállalkozása már a május végi kajak-kenu világkupára várja színvonalas éjszakai szállással az érdeklődőket. A faházas motel a Margaréta nevet viseli. Az „egység" ünnepélyes felavatását a tulajdonos fiának trombitaszólója jelezte. Ódry Károly Csőglei István nem jár kocsmába. És nem is horgászik. A hivatása a hobbyja, szabad idejében is a munkájának él: tűzoltó. Persze nem fecskendővel szaladgál odahaza, hanem szervezéssel, tervezéssel foglalkozik, s amellett, hogy nyugdíjasként a paksi atomerőmű szaktanácsadója, kutatja, gyűjti az írásos és tárgyi tűzoltóemlékeket. Neki köszönhető például a bonyhádi tűzoltómúzeum létrejötte, vagy az, hogy kiszolgált, de szépen rendbe hozott „lajtos szekereket" állítottak a szekszárdi parancsnokság épülete elé. Tolnán lakik Csőglei István, tiszteletbeli tagja a helyi önkéntes egyesületnek, elnöke a megyei tűzoltószövetségnek, és tagja az országos elnökségnek isv — Én tűzoltóként halok meg - mondja, mikor azt kérdezem, elképzelhető-e, hogy egyszer visszavonul. Indulásáról, pályájáról ezt mondja: — Illyéshez hasonlóan pusztán születtem, Kajmádon. Szedresben nevelkedtem, ott lettem önkéntes tűzoltó '49-ben. Igaz, csak 1 évig, mert utána besoroztak katonának. De nem akartam bevonulni, mert mindig azok az „élmények" jutottak eszembe, hogy nálam 3-4 évvel idősebb ismerősök, barátok fél lábbal jöttek haza a frontról. Ószintén szólva azért is jelentkeztem a makói újonc tűzoltóiskolába, hogy elkerüljem a hadsereget. F udd Hírek A „nagy változások" kezdetén, az országban elsők között kapott lapengedélyt - 1988-ban - a Faddi Hírek. Az időszaki kiadvány mostani számában olvashatják a nagyközség lakói a legutóbbi testületi ülés jegyzőkönyvét, értesülhetnek arról, mi van a két részre szakadt termelő szövetkezet utódaival, megtudhatják, hogy megalakult a kisiskolások környezetvédelmi klubja és egyebek között, betekintést nyerhetnek - Deli Erzsébet népművelő cikkének segítségével - a Lelki SOS telefonos szolgálat műhelyébe. A továbbtanulásról Pályát választani ma egy tizenéves emberkének éppen olyan nehéz feladat, mint Sziszifuszé volt, aki a több mázsás követ próbálta felgörgetni a hegyre. A szedresi iskola két nyolcadik osztálya kereken ötven főt számlál. Négyen gondolták úgy, hogy nem tanulnak tovább. Negyvenhatan pedig tíz iskolába pályáztak. Ha lehet ilyet mondani, hogy sláger-iskola, akkor a bonyhádi 504-es szakmunkás, és a szekszárdi Kolping viszi el a pálmát! Az előbbibe tíz fiú, az utóbbiba kilenc leány kérte felvételét. Lakóhelyétől legtávolabbra - Dunaújvárosba - egy kislány jelentkezett. A legtöbb középfokú intézményben tartottak felvételit. A szedresiek közül mindössze három tanuló került „alacsonyabb" kategóriába mint eredetileg tervezték, a többiek a várakozásnak megfelelően szerepeltek. K. L. Egy arc - egy mesterség Csőglei István, a tűzoltó Dolgoztam Zalában, Pesten, Bonyhádon - közben elvégeztem a tiszti iskolát -, voltam Szekszárdon városi parancsnok, majd '65-től nyugdíjig, '86-ig, megyei parncsnokhe- lyettes. Az önkénteseket nem nézi le: — Hibás az a nézet, hogy az „igazi" tűzoltó a hivatásos. Az önkénteseket is ugyanúgy kell kezelni, mint az államiakat, sőt, aki a saját településén menti az ismerőse, rokona házát, az biztos, hogy „ugyanolyan bátran" bemegy a lángok közé, mint a hivatásos, ha sír odabenn a gyermek. Pedig nem is kap érte fizetést. A szekszárdi hivatásosoknak 55 községbe kell vonulniuk. S mi van, ha Kölesden oltanak, és Bátaszéken is tűz üt ki? Na, ezért van óriási szerepük a helyi önkénteseknek ... Az anyagi hátterük sajnos még mindig nincs rendezve. Kapnak a városuktól, falujuktól valamennyi pénzt, amennyit az önkormányzati költségvetés elbír, vagy partnervárosi adományokból élnek. A tolnaiak szerencsések, már két nyugati használt tűzoltóautó birtokosai. De akinek nincsenek ilyen kapcsolatai, az bajban van. Szeretném hangsúlyozni, hogy nagy múltú egyesületekről van szó. A faddiak például az idén lesznek 100 évesek. Ami most foglalkoztatja, arról így beszél: — A magyar tűzvédelmi jogszabályok a mai napig nem foglalkoznak az atomerőművel. Én ott voltam az első kapavágástól, ott dolgozom most is Pakson szaktanácsadóként heti két napot, s elmondhatom, hogy sok mindent úgy kellett „kitalálni" a tűzvédelmi rendszer készítésekor. De, nemzetközi vélemény szerint is, jól végeztük a dolgunkat. Aktuális feladatunk: az ózonpusztító halon gáz kiváltása. Óriási munka lesz, hisz az erőmű tűzoltókészülékeinek zöme halonnal működik. A legnagyobb gondunk a számítógéptermekkel lesz, ahol olyan oltóanyagot kéne bevetni, ami nem teszi tönkre a tűztől megmentett berendezést. Külföldi irodalomban olvastam a vízködol- tóról. Ez talán jó megoldás lehetne ... A tűzoltórelikviák, fecskendők, sisakok, felszerelési tárgyak jelentős részét sikerült elhelyezni a tűzoltók templomában: a bonyhádi múzeumban, mely '84-ben nyüt meg. Most, hosszas levéltári kutatás után megírtam a százéves megyei szövetség, illetve a 120 éve alakult „Szeg- zárdi Önkény tes Tornász Tűzoltó Egylet" történetét. Mindkét anyag képes mellékletébe szeretném betenni Boda Vilmos portréját - aki a megyei szövetség elnöke, a városi létrehozója és főparancsnoka volt évtizedeken át, továbbá jelentős közéleti munkásságot vállalt, országgyűlési képviselő volt, a Szekszárdi Dalárda, a Szekszárdi Casino elnöke, a megyei lap elődje, a Tolna Megyei Közlöny alapítója, és közreműködött a sétakert meg a gimnázium létrehozásában is -, de eddig még nem találtam róla semmilyen arcképet. Pedig a korabeli krónika szerint, a róla készült festményt halála után, 1916-ban, a Casinoban helyezték el, s annak valahol meg kéne lenni... Wessely Fotó: Gottvald Gyakorlókertben az ötödikesek Technika óra a szedresi iskola gyakorlókertjében. Mutatja szépségét a kert. Új élet serdül az apró magokból. Gyomlálni kell a fokhagymát, a salátának sem árt. Néhányan talajlazítást végeznek; a múltkori eső alaposan megtömte a homokot. A kert dísze, az eke és a taliga körül virágmagvaknak készül a puha ágyikó. K.L. A bogyiszlói ’nyárfa ára A horgászok megvehetik engedély nélkül épített ártéri tanyáikat (Folytatás az 1. oldalról.) — Mennyiért adják őket? — Négyzetméterenként 120 forintért, de ha az adott közösségben (például Kara- szi-fokon) mindenki megveszi, akkor 20 százalékot engedünk. — Mi lesz a gazdátlan foghíjakkal? — A tanyák közötti részterületeket is eladjuk, hisz nem szerencsés, ha itt-ott szétszórtan, az öt kolóniában marad néhány négyzetmétere a szövetkezetnek. — Nem féló, hogy „elüdüló- södik" így a Duna-part? — Azt azért nem szeretnénk ... — Igaz, hogy a fákat is meg kell venniük a mostani bérlőknek, a leendő tulajoknak, mert erdőként van nyilvántartva az egész partszakasz? Sokan méltatlan- kodnak is, hogy egyszál fa áll a telkükön, az akkor miért erdő? — A dolog magyarázata, hogy a földhivatal erdőként jegyzi a területet, az viszont így nem eladható, nem forgalomképes. Meg kell változtatni tehát a nyilvántartásban szereplő „művelési ágat" gyeppé. Ez nem megy egy tollvonással. Idő és pénzigényes feladat. A fák kifizettetésére ezért van szükség. — Drága az ártéri nyárfa? — Készült egy táblázat, melyből kiolvasható az ár, a fa típusának, átmérőjének és magasságának ismeretében. — Most hol tart az értékesítési folyamat? — A földrészlethatárok kijelölésénél, a geodéziai munkáknál. — És mit szól mindehhez a töltésen belüli „mozgolódáshoz” a vízügy? — Nem tiltakoznak. Nekik is van ott épületük ... Wessely Benkö Ferenc képei A hologram kiállítás után alig pár nappal máris itt a következő látnivaló. Szerdán nyílt, és június 4-éig tekinthető meg, a Benkő Ferenc festményeit bemutató tárlat Tolnán, a művelődési házban. Fotó: -gk-
