Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-22 / 118. szám

1993. május 22., szombat SPORT M1PÚJSÁG 5 Az égiekben bízik az „esőkirály" Senna kiszállt és hazament Senna magabiztos és elégedett Túl az 1993. évi Forma-l-es világbajnokság első negyedén, Ayrton Senna a számára ked­vezőtlen előjelek ellenére szo­ros versenyben van régi rivá­lisával, Alain Prosttal. Brazíli­ában, majd a Donington Park­ban bemutatott nagyszerű tel­jesítményével a háromszoros világbajnok újra bebizonyí­totta, hogy versenyzőként nincs igazi ellenfele a szá­guldó cirkusz mezőnyében. Azonban az, hogy a Willi- ams-Renault-k technikai fölé­nyét kihasználó Prost csak ke­véssel áll előtte a pontver­senyben, még magát Sennát is váratlanul érte. Munkatár­sunk, Tóthmátyás Tibor be­szélgetett a Forma-1 első számú sztárjával. — Az 1993-as szezon előtt senki sem várta, hogy a világbaj­noki pontversenyt négy futam után Ayrton Senna vezeti majd a Marlboro-McLaren-Forddal. Ön mennyire bízott ebben? — Egyáltalán nem bíztam benne. Amit az első három fu­tamon elértünk - két győze­lem és egy második hely - az adott körülményekhez képest szinte hihetetlen. És Imolában lehetőségünk lett volna arra, hogy egy újabb második he­lyet szerezzünk, de az aktív felfüggesztés hidraulikája el­romlott. Nagy kár, hiszen így hat nagyon fontos pontot vesztettünk el. A világbajnok­ság azonban még korántsem fejeződött be, még sok minden történhet. — Mennyire szokatlan Ön­nek egy olyan autóval verse­nyezni, amelyik egyelőre messze van a legjobbtól? — Valóban nagyon furcsa érzés. Bár nem teljesen új, azért még szokatlan. — Donington Park után a nemzetközi sajtó egyöntetű lelke­sedéssel írt Önről. Boldoggá teszi a siker ? Persze. Ott, akkor a telje­sítmény előtt emelt kalapot a sajtó, akár kedvelt, akár nem, csak jót lehetett írni rólam. Olyan előadást látott a közön­ség azon a pályán, amelynek rajtam kívül tulajdonképpen nem volt több szereplője. — Szokott arra gondolni, hogy a következő verseny talán még jobb lehet? — Igen. Hinni kell benne. Ez nagyon fontos része annak, amiből az ember a lelkierejét meríti. Különösen fontossá vá­lik akkor, amikor néhány mű­szaki problémát egymagám nem tudok megoldani. Vala­mire mindig szükségem van, ami tartja bennem a lelket és nem engedi, hogy lemondjak a vágyról, amely a győzelem felé hajt. Néhány alkalommal már előfordult, hogy nem a végeredmény motivált, de olyankor is az volt a célom, hogy a maximumot hozzam ki magamból. — Ha önmaga ellenfele lenne, mit tenne azért, hogy legyőzhesse Ayrton Sennát? — Nagyon nehéz feladat volna ... őrült harc lenne, az biztos. De hogy sikerülne-e? — Mennyivel jobbak azok a motorok, amiket a Benetton használ, mint amit a McLarenbe építenek? — Legalább harminc lóe­rővel erősebbek, ez Silvers- tone-ban hét-nyolc tized má­sodpercet jelent körönként. — Mennyi esélyt lát arra, hogy a következő versenyen le­győzik a Williemseket? — Rendes körülmények között óriási lesz az előnyük, talán nem akkora, mint Imo­lában, de azért éppen elég a győzelemhez. Megint az eső­ben, vagy valamilyen váratlan fordulatban reménykedem. Sosem tudni előre, mi történik majd a pályán ... Ferenczy Europress A száguldó huszonöt Manapság a FOCA, a Forma-1 Konstruktőrök Szö­vetsége, a világbajnoki futa­mok gazdája, minimum 25 versenyző indulását engedé­lyezi az egyes futamokon. Ez­zel (is) biztosítják, hogy kellő érdeklődés kísérje minden helyszínen a világjáró ván­dorcirkusz fellépését. Az első hungaroringi versenyen még huszonhatan indultak, abban az évben egyedül a monacói pálya volt kivétel: a szűk monte-carlói utcákon legfel­jebb húsz indulót engedélyez­tek a szigorú biztonságtechni­kai szakemberek. Ám egy évre rá már ott is huszonhat pilóta vághatott neki a távnak. A létszámot az idén csökken­tették, így bár huszonhat ne­vező van, egy - a leggyengébb edzéseredményt produkáló - nem állhat rajthoz. De ez nem mindig volt így! Az 1958-as Argentin Grand Prix-n például csak tíz ver­senyző jelent meg a rajtnál, igaz, közülük kilencen célba is érkeztek. A „pole positiont", az első rajthelyet a helyi hős, az ötszörös világbajnok, Juan Manuel Fangio szerezte meg Maserati típusú autójával. Mindenki azt várta, hogy a versenyt is megnyeri, de meg kellett elégednie a negyedik hellyel. Az elsőséget Striling Moss, a kiváló angol pilóta szállította a Cooper-Climax csapatnak. Ez a verseny aztán úgy vonult be a Forma-1 tör­ténelembe, mint amelyen a legkevesebb induló volt. A legtöbb versenyző, szám szerint harmincnégy, az 1953-as Német Nagydíjon állt rajthoz. Ezt a versenyt a leg­hosszabb pályán, a Nürburg- ringen rendezték, ahol egy-egy kör 22,772 kilométer hosszú. A versenytáv 409,9 ki- lométej; volt. A roppant ne­hézségekre jellemző, hogy az elrajtoltaknak több mint a fele nem jutott el a célig, mindösz- sze tizenhatan futottak be. A tréninget az azévi világbaj­nok, az olasz Alberto Ascari nyerte, ő futotta Ferrariján a leggyorsabb kört is, 137,78 ki­lométeres óránkénti átlagse­bességgel. A győzelmet mégis márka- és honfitársa, Giu­seppe Farina szerezte meg. Harmincketten vágtak neki az 1961. évi Olasz Nagydíjnak. A monzai futam előtti edzésen Wolfgang von Trips, a remek német versenyző volt a leg­gyorsabb. Ő és az amerikai Phil Hill volt a vüágbajnoki dm esélyese, mindketten Fer- rarival versenyeztek. A har­madik körben két brit, Ash­more és Clark, meg Trips üt­között. A német a pálya sza­lagkorlátjának vágódott, kie­sett a kocsiból és meghalt. A gazdátlanul maradt autó to­vább robogott. Utat vágott a nézők között és tizenhármat (!) megölt közülük. A futamot folytatták és Phil Hill győzött. Ez volt a Forma-1 történeté­nek máig legsúlyosabb bal­esete. Roóz Péter Ferenczy Europress Monaco - a legendák köre A Monaco Nagydíj nem egyszerű utcai versenypályán folyik: a szalagkorlát minden méteréhez történetek kapcso­lódnak. Haladjunk körbe Monte Carloban, a Forma-l-es versenypályán... A rajt-célegyenest Albert Boulevard-nak hívják. A rajt­vonal bal oldalán bíbor sző­nyeggel borított lépcső vezet III. Rainer herceg páholyához, ahol a futam után őfelsége át­nyújtja a díjakat. Néhány mé­terrel távolabb található a Monacói Autóklub székháza, amely az első ízben 1929-ben indított verseny gazdája. Azon a versenyen egy angol versenyző, William Glover diadalmaskodott, aki a máso­dik világháború alatt Francia- országban angol titkosügy­nökként dolgozott. Glovert később Párizsban letartóztat­ták és kivégezték. A boxutca is az I. Albert Boulevardon ta­lálható. Az első kanyart St. De- vote-nak nevezik. A Monaco védőszentjének állított ká­polna után kezdődő kanyar több híres balesetet látott már: 1980-ban Derek Daly itt szállt fel, hogy két méter repülés után saját csapattársa autójára essen. A kanyart elhagyva a Beau Rivage-ra érnek az au­tók. Bal oldalon a Chatman bár látható, ez előtt esett ki Nigel Mansell 1984-ben, biz­tosan vezetve a mezőnyt. A Chahamot a tulajdonosa után „Rosie kocsmájaként" isme­rik, és nemcsak a Monaco nagydíj idején, hanem a Monte Carlo Rally alatt is özönlenek ide a vendégek. Rosie kocsmájával szemben óriási tévéképernyő áll. 1991-ben Ayrton Sennanak ál­lítólag arra is jutott ideje, hogy néha egy-egy pillantást vessen a második helyért csatározó Prostra és Mansellre. Egy gyors balkanyar ék­szerboltok sora előtt vezet el, majd a Hotel de Parishoz, Monaco legelőkelőbb szállo­dájához érkezünk, amelynek teraszáról, ablakaiból nagy­szerűen követhető a verseny, de a szobákat már évekre előre lefoglalják ... A jobb ol­dalon áll a Casino, amelyről Monte Carlo legalább annyira nevezetes, mint a nagydíjról. A Casinoba csak akkor enge­dik be az embert, ha ruházata megfelel a szigorú öltözködési normáknak, de a „magánter­mek" akkor is zárva marad­nak az alkalmi vendégek előtt. A Casino térre éjjel nem hajt­hat be mindenki: a rendőrök csak a Rolls Royce-okat, a Fer- rarikat, a Laborghiniket enge­dik tovább. Ez az a hely, ahol a státuszszimbólum belépője­gyül szolgál. A Casino térről a Mirabea­uig - mintegy 200 méteren - a Forma-l-es autók 150 km/ órás sebességre gyorsulnak. Itt találhatók Monte Carlo legnevezetesebb éjszakai mu­latói, Rampoldi étterme, ahol már az asztal lefoglalása is komoly siker, az X klub, ahová a portás kizárólag he­lyi, vagy nemzetközi híressé­geket enged be és a Tip Top, amely mindenki előtt nyitott, aki talál magának helyet. Kis autót nem tanácsos a Tip Top közelében hagyni, mert lehet­séges, hogy a tulajdonos négy székre állítva látja viszont járművét. James Hunt egy al­kalommal szó szerint majd­nem „beesett" a Tip Topba: 1975-ben kévésén múlott, hogy nem szállt be a bárba - versenyautójával együtt. A következő kanyar a Loe- wes Hotel haj tű: 1982-ben, az esőben itt csúszott ki Riccardo Patrese az utolsó körben. Minthogy veszélyes helyen állt, a bírók visszatolták a pá­lyára és az olasz versenyzőnek sikerült a lejtőn beindítania a kocsi motorját. Ezután jött a meglepetés: az élen haladó két versenyzőnek, de Angelisnek és Pironinak elfogyott a ben­zinje - és Riccardo megnyerte a futamot! A lejtőnek a Portier-ka- nyamál van vége, innen a ver­senyzők a híres alagúton ha­ladnak tovább. Itt történt az a karambol, amellyel Ayrton Senna 1988-ban kiengedte a kezéből a győzelmet. Ä brazil versenyző olyan mérges volt, hogy kiugrott az autójából és a közelben fekvő bérelt laká­sába távozott. Az alagútból 280-nal szá­guldanak ki a napfényre az autók. Erős fékezés után a ki­kötőben folytatják az utat - de Alberto Ascari és az ausztrál Paul Hawkins egy-egy alka­lommal a kikötő vizében fe­jezte be a versenyt. Az autók megkerülik a nyitott úszóme­dencét, majd a gáztartályok- ról elnevezett hajtű vissza­fordítja őket az I. Álbert Bou- levardra. Ebben a kanyarban karambolozott Jack Brabham, 400 méterrel a verseny meg­nyerése előtt. Nem messze in­nen fejeződik be a 3,3 kilomé­teres kör - a legendák köre. Tóthmátyás Tibor Indonézia vagy Kína? A A Forma-1 Ázsia felé kacsint dáik és a nézőközönség fo­Kínában, a világ legnépe­sebb országában a közelmúlt­ban rendezték meg az ország történetének első autós-moto­ros körversenyét. Zhuhaiban, nem messze a macaói határtól, nagy közönségsikert aratott a 127 autó és 22 motorkerékpár csatája. A legvegyesebb me­zőny gyűlt össze a legkülönfé­lébb kategóriákban, hogy ré­szese lehessen ennek az autó­sporttörténeti eseménynek. A külföldi résztvevők elragad­tatva meséltek arról a lelkese­déről, amellyel kínai házigaz­gadta őket. Zhuhaiban pedig már arról beszélnek, olyan pá­lyát építenek, amelyik akár a legkényesebb Forma-1 igé­nyeket is kielégíti. Indonéziában, a Jakartától délre fekvő Sentul városában már készen van az a pálya, ahol már 1994-ben Forma-1 futamot szeretnének rendezni. Még nem nyújtották be ké­relmüket a FISÁ-hoz, de a Nemzetközi Autósport Szö­vetség már júniusban inspek­ciót tart a létesítményen, mert október 24-én egy Ázsia-Óce- ánia túrakocsi versenyre kerül sor. Az Indonéz Grand Prix esé­lyei jók. Egyrészt azért, mert az Európai Közösség országa­iban egyre komolyabb nehéz­ségek elé néznek az autóver­senyek, másrészt a nagy lélek­számú ázsiai országok remek piacot ígérnek a reklámpénze­iket a Forma-1-be ölő egyéb árucikkek gyártóinak is. R.P. Ferenczy-Europress Forma-1 a televízióban Bizonyára kevés magyar Forma-1 rajongó engedheti meg meg magának, hogy az eredeti helyszínen nézze a monacói futamot. Marad tehát a televízió! Vasárnap a Magyar Televí­zió 1-es csatornáján 15 óra 20 perckor kezdődik a Monacói Nagydíj közvetítése, amelyet a 2-es csatornán 16.30-ícor folytatnak. Az Eurosporton is nézhetik 15.30-kor, de az RTL is közvetíti a futamot 15 órai kezdettel, amelyet 0 óra 30 perckor megismétel. Ayrton Senna - 1993 - McLaren Ford Az első hivatalos időmérő edzés Damon Hill volt a leggyorsabb Rendhagyó módon már csütörtökön megtartották az első hivatalos időmérő edzést a Forma-l-es autós világbaj­nokság Monacói Nagydíja előtt. Pénteken szünnap volt, a második időmérő edzés ma lesz. Az esős időben a brit Damon Hill érte el a legjobb köreredményt márkatársa, a francia Alain Prost előtt. A brazil Ayrton Senna csak ötödik lett, mert bizonyára benne élt még délelőtti sze­rencsés balesete. Az utcai pá­lyán, a szabadedzés során egy kanyarban kisodródott, meg- pördült, a kocsi bal első ke­reke pedig elgurult. A bizton­sági emberek azonnal ott ter­mettek, orvosi segítségre azonban nem volt szüksége a brazil pilótának. Az első hivatalos edzés leg­jobbjai: 1. Damon Hill (brit, Wilhams-Renault) 1:38.963 2. Alain Prost (francia, Wilh­ams-Renault) 1:39.649 3. Mi­chael Schumacher (német, Be­netton-Ford) 1:40.780

Next

/
Thumbnails
Contents