Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-17 / 113. szám

4 «ÚJSÁG SZEKSZARDES KORNYÉKÉ 1993. május 17., hétfő Frissítő injekció kellene Ez az alapítványok ,,Corar"(?) Egy ügy - és aki a szívén viseli Mi azt is tisztelettel megköszönjük Mindenkinek fontos az egészség A „Cora" Egészségvédő Alapítványt tavaly év végén hozta létre a Kispipa Kft. Kedvezményezettje a megyei kórház I. sz. belgyógyászata. Ennek vezetőjét, egyben az alapítvány kuratóriumának elnökét, Dr. Gesztesi Tamást kérdeztük. — Milyen céllal jött létre az alapítvány és az eltelt idő­szakban beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket? — Ma, mint az élet annyi területén, az egészségügyben is sok minden a perifériára ke­rült. Sokat beszélünk a meg­előzésről, de ennél sokkal töb­bet kellene tenni, hiszen a Szív- és érrendszeri betegsé­gek miatt bekövetkezett halá­lozás, sajnos, vezet a statiszti­kában. Az alapítványnak éppen a megelőzésben szántunk fon­tos szerepet. Ezt hosszasan le­hetne sorolni, inkább csak né­hány kiragadott példát hadd említsek. Szeretnénk videót és televíziót, hogy segítségével a betegségek elkerülésének út- ját-módját bemutató filmeket vetíthetnénk a betegeinknek. Kongresszusokat szeret­nénk tartani a kötelező pen­zumon felül, hiszen nagyon fontosnak tartjuk, hogy a kol­légák szakmailag felkészültek legyenek. Ebbe a sorba tarto­zik, hogy több könyvet, folyó­iratot szeretnénk vásárolni, mint amennyire most futja. Sok az adminisztráció, szükség lenne másológépre, elektromos írógépre. Jelenleg tizenhat orvosnak két gépe van . .. Aztán: a számítógé­pekhez szoftvereket is kellene venni. Régóta működik a Szív klubunk a városban, 30-40-en járnak oda rendszeresen, de oda is kellene egy megújító in­jekció. Többet szeretnénk, és kel­lene kongresszusokra járni, ma azonban még akkor is csak a költségek felét fizetik, ha va­laki előad egy nemzetközi ta­nácskozáson. Ha „csak" hall­gatni megy, nem kap semmit. — Ez meglehetősen le­hangoló. Mondhatnám, ka­tasztrofális. Lassan leszok­nak a konferenciákról? — Ott még nem tartunk. Je­lenleg gyakran úgy jutunk külföldi utakhoz, hogy a gyógyszergyárak felajánlják a részvételt termékeik kipróbá­lása fejében. Azt azért érez­zük, hogy ennek nem így kel­lene működnie. — Nagyon sok alapítvány van. Sokaknak kicsit már elegünk is van belőle. Meny­nyi pénzt sikerült eddig ösz- szegyűjteni? . — A Kispipa Kft. hozta létre az alapítványt tavaly de­cemberben százhuszonötezer forinttal. Azóta akadt néhány támogatónk - a többi között a TSZKER, Héliosz KFt, magán- személyek -, jelenleg mintegy háromszázezer forint van a számlánkon. Több, mint egytucat cég képviselője jelent meg az ala­kuló ülésen, akik ígéretet tet­tek a támogatásra, aztán szé­pen „elolvadtak", illetve egy töredékét adták az ígért ösz- szegnek. Mi persze ezt is nagy tisztelettel megköszönjük. Bízom azonban abban, hogy - mert az egészség mindenki számára nagyon fontos - lesz­nek még támogatóink számo­sán, hogy a céljainkat meg tudjuk valósítani. - ór-áj­Haj dán Volt egyszer egy rendelet az állattartásról Későn kaptak észbe az egyéni képviselők 100 éve, 1893. május 21-én adta hírül a Tolna vármegye, hogy az igazságügyi miniszter kerületi fogházat szándékozik építtetni Szekszárdon; a ma is meglévő épület helyén ekkor még a Nagy János-, Pápé- és Klieber-féle házak álltak. Pünkösd hétfőjén nagy permetezőgép-bemutatót és -vásárt szerveztek a megye- székhelyen: 25-30 féle szerke­zetet ajánlottak a gazdáknak. 85 éve, 1908. május 20-án Diczenty László helybeli épí­tész benyújtotta a városháza átalakítási tervét, amely sze­rint új épületszárnnyal is bő­vül a patinás, de megrorrtlott állapotú épület, érdekesség, hogy a rendőrség is itt székelt még ekkor. 80 éve, 1913. május 18-án meghalt Perczel Dezső, váro­sunk szülötte, belügyminisz­ter, országgyűlési házelnök, aki az általa vezetett érdek- csoporttal 110 éve megépítette a Sárbogárd-Szekszárd kö­zötti vasútvonalat. Május 19-én a Tolna várme­gye és a Közérdek arról adott hírt, hogy H. J. megszökött elmebeteg leleplezte magát a helyi kórházba küldött sze­relmes levelével, amelyet Lep­sényből küldött. 55 éve, 1948. május 23-án Szekszárdon meghalt Bakó Gábor, a magyar rovarkutatás egyik legjelentősebb szakem­bere, aki munkásságával főleg a szőlő és a kukorica növény- védelmét szolgálta eredmé­nyesen. Krónikás Egy hónapig volt életben és érvényben a megyeszékhely önkormányzatának helyi ren­deleté az állattartás szabályai­ról. A vég gyors volt, váratlan, az utána következő helyzet meg szabályozatlan. A rendelet ugyanis hatá­lyon kívül helyezte a korábbi tanácsrendeletet, s most akár elefántokat is lehetne nevelni a régi vagy az új megyeháza udvarán - hiszen ami nem ti­los, azt szabad - s krokodilo­kat sétáltatni szájkosár nélkül a Prometheus parkban. Ez az egyik véglet. A másik pedig az, ha valaki venni akar két kismalacot, annak igazság szerint el kellene ballagnia a városházára és ott bejelenteni szándékát, ami után a hivatal­nak meg kellene tekintenie a helyszínt, majd egyedi elbírá­lás alapján dönteni abban, hogy az állatnak és az embe­reknek megvannak-e a megfe­lelő körülményei ahhoz, hogy a malackák legalább addig felnőhessenek, míg le nem vágják őket. De, ne essünk túlzásokba, maradjunk a tényéknél. A rendeletén mintegy fél évet dolgoztak a hivatal szakértő munkatársai, megtárgyalták több menetben az illetékes bi­zottságok. A tervezetet nyil­vánosságra hozták a helyi lapban, de senki nem reagált rá, csak az ebtenyésztők. Az ülésen is keményen védték érdekeiket, míg végül meg­született a kompromisszum. Akkor egy árva szó nem esett az úgynevezett nagytestű álla­tokról, amelyek közé sertéstől felfele soroltatnak például a háziállatok. Részletes - s ak­kor úgy nézett ki hosszú távú - szabályozás született min­den lehetséges élőlényről. Elmélyült antropológiai, társadalmi és persze gazda­sági hátterű eszmecsere folyt arról, hogy léteznek-e egyálta­lán veszélyes ebek, illetve ki­mondhatja-e egynémely fajtá­ról ezt egy önkormányzati rendelet. Nem mondta ki, mint ahogy az sem került bele, hogy az engedélyezett öve­zetben, az engedélyezett számú eb tartásához a szom­szédok hozzájárulása is szük­séges. Szegény sertésekről egy szó sem esett. A következő ülésen Posta Péter képviselő szólt a hozzá fordulók panaszairól. Ezek zöme az úgynevezett kettes övezetben lakik, ha úgy tet­szik, a „kétarcú" utcákban - főként a déli városrészben -, amelyeknek egyik oldalán vagy részén többszintes épü­letek vannak, közelükben pe­dig állattartásra alkalmas csa­ládi házak. Először fel akarták függeszteni a rendeletet, de erre nincs jogi lehetőség. Ezért aztán alig egy hónap után, kö­zel húsz szavazattal hatályon kívül helyzeték. Egy rendelet meghozatala­kor természetesen mérlegelnie kell minden érintett érdekeit, de biztos, hogy képviselni nem tudja valamennyit. Azok között rangsorolni’ kell. Ha nem így volna, nem is lenne szükség államra, meg szabá­lyozásra. A kérdés csak az, hogy mi­ért nem kérdezték meg előbb választóik véleményét az egyéni képviselők, s persze az állampolgárnak sem tilos oda­figyelnie az őt érintő szabá­lyozásra. Különösen, ha kife­jezetten kérdezik is a vélemé­nyét. Utólag, dr. Leidecker Jenő alpolgármester kezdeménye­zésére - az összehívott lakos­sági fórumon - meg is találták a megoldás útját. A gazdakör szeptemberig kidolgozza ja­vaslatait. A helyzet diszkrét bája, hogy a rendeletet törvényte­lennek találta a köztársasági megbizqtti hivatal is, mert némely pontján nem felel meg az országos építési szabvány­nak. Annál lényegesen liberáli­sabb szabályokat tartalmaz, az állattartók javára. Ihárosi Szálkáim Az ideges járókelő A városközpont majális hangulatát a - nevezzük ifjú­sági zenekarok - csillogtat­ták, ahonnan éppen távozni igyekezett egy nyúlánk fiú. A muzsika hangjai elkísérték egy darabon az egyébként zenerajongó legényt. Egy gyalogátjáróhoz ért, amikor hangos szóváltásra lett fi­gyelmes. Két ismeretlen fiú közele­dett felé. Kiabáltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy valamelyik édesanyja nem zárdában töltötte leány-éveit. Kiderült, hogy a szóban forgó hölgy szülte mindkét ordítozó teremtést. Legényünk a hang irányába fordult. A másik kettő ugyanis egy Moutain Bike kerékpárt tolt. Mivel a zene mellett másik szenvedélye a biciklizés, ezért minden két­kerekű járművön hosszan időzött tekintetével. így történt ez most is, csak erről az ordítozok mit sem tudtak. Ők azt hitték, hogy rájuk figyel emberünk. Mi­kor lépésnyi távolságra ér­tek, rámordultak, hogy mit bámulja őket. Ekkor felé is lökte egyikük a kerékpárt, ami hátulról érte fiúnkat. Ő hátrafordult, mert nem ér­tette, mi a gbndjuk, túl azon, hogy az anyák-napi jókíván­ságaikat már a napfényes délutánba üvöltötték. Nézte volna talán tovább is őket, pontosabban a kerékpárt, ha nem csattan arcába egyikük­nek az ökle. Fiúnk megtánto- rodott és elesett. Amikor a földre huppant, már rúgtak is belé, majd távoztak. Legé­nyünk arcából vér szivár­gott, fájt a csuklója. Az állo­más felé indult, amikor az egyik „anyázó" odarohant hozzá, hogy elnézést kér, de az öccse úgy fölidegesítette. Kell-e kommentár ahhoz, hogy legényünk csuklóját tö­rés miatt 12 hétre gipszbe he­lyezték, mert május 1-én egy ideges járókelő ... Decsi Kiss János Krirninális _________ '1,1... s'______ ' .............. . C salóka remények, a csalók leléptek Elég sok nyomozást rendel­tek el az elmúlt hét napban a Szekszárdi Rendőrkapitány­ságon, valójában azonban egy jelentősebb ügy volt sok sze­replővel, amelyről egy felhí­vást már olvashattak lapunk­ban. Volt néhány kisebb ér­tékre elkövetett betörés, mun­kahelyi pénzlopás, a legna­gyobb érték, amit elvittek, öt­venezer forint körül volt. Éjszakai csalódás Különös éjszakai jelenet zaj­lott le május nyolcadikán Szekszárdon. A Béla téren öt- ven-ötvenöt férfi gyűlt össze, hogy Kuvaitba utazzanak jól fizető, mintegy 2500-2600 dol­lár havi jövedelmű munkára. Csalódniuk kellett, csalás volt az egész, amint ahogy azt so­kan gyaníthatták is. A jelen­legi ismeretek szerint ugyanis több, mint nyolcvanan jelent­keztek a fenti tartalmú hirde­tésre és többségük be is fizette a kért összeget: márkában 650-et, forintban ezret - a ku­vaiti munka reményében. A nyomozás jelenlegi állása sze­rint nemzetközi szélhámos­ságról van szó, mert a „lánc,,, két, feltehetően német férfi szervezésében Prága és Sze­ged között indult, majd más városokban is bekapcsolódtak szervezők, köztük Szekszár­don is. Jelenleg úgy tűnik, hogy a magyar közvetítők is gyanútlanok voltak: ezt a fel- tételezést támasztja alá, hogy a szekszárdi szervező belép­tette a külföldi munkára a csa­ládtagjait is. Azért voltak, akik gyana­kodtak, így kezdődött el a tá­jékozódás az ügyben. A két férfi a prágai központból a be­szedett, ki tudja mennyi valu­tával - természetesen eltűnt.-ihi Nyelvtanulás, mozgás, művészet Magánóvodát tervez Szekszárdon Ebben az évben a szülők nemcsak az eddig működő óvodákra Írathatják be cseme­téiket: a választási lehetősége­ket egy idén induló magánó­voda is bővítette. Az óvoda megnyitásán Molnár Istvánná fáradozik. — Tizenegy éve vagyok gyakorló óvónő. Régi álmom egy magánóvoda megnyitása, és most már adottak a feltéte­lek is a megvalósításához. Azt hiszem, városunknak min­denképpen szüksége van egy olyan óvodára, amely igazán családias légkört tud biztosí­tani a gyerekek számára, munkaidejében pedig rugal­masan alkalmazkodik a szü­lők igényeihez. Ez utóbbi alatt értem a munkaidőnk esetleges meg­hosszabbítását, ha például a szülők elfoglaltságuk miatt ezt kérik, indokolt esetben vál­lalnánk a gyerekek hazaszállí­tását is. — Adottak-e a tárgyi feltéte­lek egy ilyen intézmény megnyi­tásához? — A BHG óvodájának épü­letét tudtuk kibérelni, mely a célnak tökéletesen megfelel. Az udvar parkosítását még nem kezdtük meg, de ez is a terveink között szerepel. Egyedül a konyha okoz gon­dot. Szeretnénk a bioétkezte­tést bevezetni, de ezt egyelőre csak az uzsonnáztatásnál tud­juk megoldnai, mivel a konyha csupán ételmelegí­tésre van berendezve. —- A legnagyobb felkészültsé­get és körültekintést nyilván a szúkebb szakmai kérdések megol­dása igényelte. Milyen nevelési és oktatási célokért, milyen módsze­rekkel dolgoznának? A nevelést a hagyományos óvodai módszerekkel képzel­jük el, melynek lényege a gyermekcentrikusság. Kis lét­számú, 15-16 fős, vegyes cso­portokkal szeretnénk dol­gozni. A teendőket két óvónő látja el és szeretnénk egy idő­sebb személyt alkalmazni, aki a nagymama szerepét töltené be. Említettem, hogy az egész­séges táplálkozást és így ter­mészetesen az egészséges életmódot is propagáljuk. A foglalkozások fontos ré­szét képezi a sport. Hangsúlyt kap a zenei és vizuális nevelés is. A szakmai felkészültség mellett megpróbáljuk az okta­táshoz szükséges eszközök mind szélesebb skáláját al­kalmazni. így tulajdonképpen az 1-es iskolába való belépést készítenénk elő. Itt mondom el, hogy a kapcsolat kiépítése már folyamatban van, az is­kola segítségét, például mód­szertani kérdésekben, nagyon fontosnak tartom. A felsorol­tak mellett egy idegen nyelv, az angol oktatását is tervbe vettük. Erre a célra külön óvodai nyelvtanárt alkalma­zunk. — A szervezési nehézségeken lényegében túljutottak. Hogyan fogadták a szülők az új óvodát? — Valóban minden erköl­csi és anyagi támogatást meg­kaptam az eddigiek során. Remélem, a szülőkre is szá­míthatok. A hirdetésre jelent­kező szülőknek már tartot­tunk tájékoztatót, de - mivel még nem töltötték be a ren­delkezésre álló férőhelyeket - továbbra is várjuk az érdeklő­dők jelentkezését a szeptem­berben nyíló óvodába. Sz.K. Az illusztráció Ótós Réka felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents