Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)

1993-05-17 / 113. szám

1993. május 17., hétfő SZEKSZARDES KORNYÉKÉ WÚJSÁG 5 Testületi ülés Alsónyéken Mekkora teher? Kérdésstaféta A kár eddig kilencmillió Az elmúlt héten került sor az alsónyéki képviselő-testü­let május havi ülésére. A pol­gármester beszámolóját a hi­vatal tevékenységéről, vala­mint a szodális ellátásokról és a velük kapcsolatos eljárási szabályokról szóló rende­let-tervezetet elfogadták a képviselők. Utóbbi május 19-ig kihirdetésre kerül és életbelép. Az ülésen döntöttek arról is, hogy a falu belép a Nefela Dél-magyarországi Jé­gesőelhárítási Egyesülésbe, ennek az „ára" ebben az év­ben összesen 8500 forint. Az első lakáshoz jutók támoga­tása ügyében a négyből három esetben született pozitív dön­tés: fejenként 100 ezer forint értékben. A Duna menti folklórfeszti­vál operatív bizottságának megkeresése viszont nem ara­tott osztatlan sikert a képvise­lők körében. Arról a szakmai koncepcióról van szó, melyet a bizottság be akar nyújtani a Világkiállítási Tanácshoz, ab­ban a reményben, hogy a fesz­tivál kapcsolódhatna az EXPO '96 eseményeihez. Ezt az ötle­tet az alsónyéki önkormány­zat jelenlegi formájában nem díjazta, ugyanis a képviselők nem találtak konkrétumot az ügyben, hogy ez pontosan mi­lyen terheket ró majd a falura. Az egészségügy működte­tésének problémakörében vi­szont megoldás született. A kártyapénz 70 százaléka a körzeti orvost illeti meg, a 30 százaléka az önkormányzatot. Utóbbi ugyanakkor vállalta még, hogy 55 ezer forint ér­tékben a szükséges felszere­lési és rendbehozatali költsé­geket téríti. Döntöttek a kép­viselők arról is, hogy a báta- széki iskola által szervezett vándortáborokban résztvevő alsónyéki gyerekek nyári programját 12 ezer forinttal támogatják. KRZ Antal Pál, a Tolna Megyei Társadalombiztosítási Igaz­gatóság vezetője kérdezte Waffenshmidt Jánost, a Szekszárdi Húsipari Rt. ve­zérigazgatóját: Milyen gondok gyötrik az igazgató urat a húsembargó kapcsán? A Közös Piac ez év április 7-i döntése alapján annak tag­országaiban ezen időponttól kezdve nem fogadják a Ma­gyarországról származó élő, hasított körmű állatokat (ser­tés, marha, juh), ezeknek ter­mékeit (hús, bőr, bél, gyapjú, stb.) és a húskészítményeket sem. Az utóbbi termékcso­portból kivételt képeznek a legalább 70 C maghőmérsék­letet elért, hőkezelt készítmé­nyek, konzervek. A döntés előzménye: Az 1992. évi kedvező értékesítés árai alapján a Közös Piac tag­országaiban eltérő mértékben ugyan, tovább nőtt a sertésál­lomány és a húsfelkínálás, mely 1993-ra készletnöveke­dést és árcsökkenést eredmé­nyezett. Magyarországon ez­zel részben ellentétes tenden­cia zajlott le. 1992. második felében folyamatosan és nagy mértékben csökkent a vágó­sertések száma és felkínálása, melynek következtében az év végére 100-110 Ft/kg felvásár­lási árak alakultak ki. A magas felvásárlási árak következté­ben belföldön a hús- és húské­szítmények ára emelkedett, az export pedig gazdaságtalanná vált és jelentős mértékben kezdett visszaesni. A magas felvásárlási ár mi­att, kisebb mértékben, de Ma­gyarországon is beindult az állomány növekedése, mely­nek következtében a hiány nagyon gyorsan túlkínálattá változott és vágósertés értéke­sítési gondok jelentkeztek. Ezek levezetésére 5 százalékos szubvencióskulcs emelésére került sor, majd pályázati rendszer keretében további 10 százalékos szubvencióemelés 6.000 tonna sonkára, 10.000 tonna bőrös félsertésre és 50.000 db vágósertésre vonat­kozóan. Ebben a helyzetben jött az április 7-i húsembargó néven ismert intézkedés, melynek következtében rész­vénytársaságunknál közel 500 tonna árú 300 miihó forint ér­tékben maradt. Az embargó közel egy hónapja alatt az ér­tékesítési irányok és termék- szerkezet átalakítás mellett is mintegy 100 tonna áru kelet­kezett, mely közös piaci elhe­lyezésre vár 20 miihó forint ér­tékben. Az embargó április végével feloldásra került, ehhez azon­ban olyan szigorítások tartoz­nak, amelyek többletmunkát és többletköltséget is jelente­nek. Napjainkra megvonható az embargó hatása, melyben a veszteség 9 millió forint, ez egyes áruink leértékeléséből, a kényszerű tárolás költségeiből és az egyes tételek minőségé­nek csökkenéséből adódik. A szigorító intézkedések közvetlenül érintő része az export szállítmányokat kísérő okmányok megváltozása és a szállítmányoktól függetlenül az előírt határállomásra való juttatása. Lényegesen kedvezőtle­nebb az élőállat export esetére előírt, s a kiszállítást megelőző kéthetes karantén, aminek költségét még csak becsülni lehet, de az elérheti az eladási ár 10 százalékát is. Részvénytársaságunk a mai nappal indítja az embargó utáni első szállítmányokat Spanyolországba. Kérdés Császár Józsefhez, az OKHB megyei igazgatójá­hoz, mint az egyik legna­gyobb partnerhez: Mi a helyzet a másik olda­lon, az újonnan induló ki­sebb mezőgazdasági és ipari vállalkozások pénzellátásá­val, milyen lehetőségek áll­nak rendelkezésükre? Taxi-stop Szekszárdon Laposodnak a pénztárcák, nem akármi, amiről itt szó lesz. Azt mondják a különféle sajtótermékek előfizetői, hogy Szekszárd városban bosz- szantó kihagyásokkal működnek a hírlapkéz- besítók. A kézbesítők viszont kikérik maguk­nak a kötelességmulasztás, hebehurgya munka csúf gyanúját. Ók bizony rendesen kihordják a lapokat, be is dugdossák ezeket a levélszekrényekbe, de ezután jó macskatal­pakon az ármány. Lakótársak lopják ki lakótársak újságait a levélszekrényekből, így ők egyebet tenni nem tudnak, mint amit Pilátus tett hajdanán: mossák kezüket. A kárvallottak legyenek szívesek fényt deríteni a tettesekre, és „pel- lengérezzék ki ezeket úgy, hogy a szégyenke­zéstől leégjen róluk a gatya, vagy bugyi, ki­nek mi van." Lévén esetenként magam is vesztese a kézbesítés plusz lopkodás napi „eredményé­nek", illetve eredménytelenségének, próbára Horgolótű tettem leleményemet - belátva ugyanakkor, hogy a dologban maga az egek ura sem tudna igazságot tenni ha csinálnám, én hogyan csinálnám az újságlopást. Semmire sem mentem mindaddig, míg egy verófényes reggelen a szekrénysor előtt nem találtam egy tisztes méretű horgolótűt. A lelet nagy gondba ejtett, mígnem egy éppen hazaérkező szomszéd föl nem világosított, hogy pont az ilyen vaskosfejű horgolótűk a legalkalma­sabbak a lapok és postai küldemények kihor­gászására. Persze, a sérülés kockázatával. De mit nem ér az olcsó újságbeszerzés és tit­kok kifürkészése, ha valaki győztesen akar ügyeskedni! Valahány ilyen nemesnek ép­pen nem nevezhető horgolótű-hadművelet titkon történik persze. A siker is megmarad egyszemélyesnek, amiként egyszemélyre szóló a pukkasztó méreg is, amit a levélszek­rények tulajdonosai éreznek ismétlődőn szembetalálva magukat az ásító ürességgel. Egy-egy újságtalan nap után tehát magára a gyanusítóra nézvést is megalázó, sanda pil­lantásokkal méregetjük egymást, miközben a kézimu nkamúvészek röhögve működnek to­vább, s e tény ismeretében (mert ez is belefér azért a pakliba) a kézbesítők feje se fájdul meg annyira, ha olykor-máskor egy-egy tíz-húsz-negyven lakásos ház kimarad a kézbesítési vonalból. Mostanában mind többször hallani, hogy azt is ellopják lassan, amit lebetonoztak. Hát ezért is védtelenek az újságok előfizetői. Is­tenkém, mondhatnák erre sokan, nem ez az, ami fölér a mohácsi csatavesztéssel. Mert­hogy akadnak nekünk ennél jóval nagyobb gondjaink, amiből igazán demokratikus le­osztással pont elég jut mindenkinek. Tessék ezeken rágódni! Ingyen van, igaz, hogy nem Henkel, csak magyar minőségben!- Zászló ­Elefánt is van a porcelánboltban Bízni egymásban és magunkban Csak a pozitív gondolkodás segíthet rajtunk Szép ajándék a porcelán Rövid tájékozódás után úgy döntött a szekszárdi képvi­selő-testület legutóbbi ülésén, hogy korlátozza a városban működő taxik létszámát. A bérfuvarozók képviseletében jelen volt az ülésen Werner Jenő, aki maga is fuvarszerve­zéssel foglalkozik, s a taxisok képviseletükkel megbízták. Nem kellett a képviselőket különösképpen győzködnie. Ma a helyzet a városban szinte kaotikus. A magas fuvardíjat kérő csodaautók tulajdono­sain kívül, a régi főfoglalkozá- suakon át, a részfoglalkozású személyszállítókig terjed a vá­laszték a Garay téren. Ezért néha az utas kerül kiszolgálta­tott helyzetbe, mert nem tudja, hogy panaszaival kihez is fordulhatna. E sorok írójá­nak is volt már része kiokta­tásban arról, hogy manapság mennyibe kerül egy nyugati kocsi, amelynek tulajdonosa az ár jelentős részét, a terve­zett rövid fuvaron be is akarta hozni. Félúton ezért véget is ért a kalandunk, ugyanis én fizettem a szállításért, és nem Ha ma valaki az üdén zöl­dellő szőlőkre tekint, ahgha jut eszébe, hogy több mint száz éve végveszélybe került városunk legfontosabb növé­nye: a filoxéra, azaz szőlőgyö- kértetű támadta meg az akkor még európai vesszőkből álló ültetvényeket, rohamos terje­dése nem kis kétségbeesést okozott. A vármegye, székhelyével együtt kezdettől fogva azon munkálkodott, hogy a vészt elkerülje, illetve a megújítás gigászi munkáját véghez vi­gye. Dr. Roboz Zoltán filoxé- rabiztos, aki 1886 óta irányí­totta a munkálatokat, úgy látta, az ajánlott módozatok közül a szénkénégetés a hasz­nosabb, de nem mondhatunk le az amerikai alanyra oltott európai szőlők meghonosítá­sáról sem. Igaza volt, mert sem tőke, sem a probléma megítéléshez a kellő távlat nem volt meg a vita eldönté­sére, a szőlőket pedig minél tovább fenn kellett tartani. Két évvel itteni ténykedésének kezdete után került váro­sunkba a Krasznán született, akkor mindössze 28 éves Nits István, akivel Roboz hamaro­san terjengős hírlapi vitába szállt, mivel Nits kizárólag az oltványokat pártolta. Elhamarkodott ma kimon­dani, hogy Nitsnek volt igaza, mivel a rekonstrukció jobbára az ő véleményéhez igazodott, a lényeg inkább az, hogy ő azért, hogy meghallgassam pimasz panaszát. Aki hosszú távon ebből a munkából akar megélni, az nyilván nem riogatja el jö­vendő megbízóit hasonló ma­gatartással, ezzel szemben szolgáltatásainak színvonala megbízhatóan magas. Nem arról van tehát szó, hogy a látszámkorlátozás, ami negyvenben határozta meg a kocsik számát, a taxisok érde­keit szolgálja. Jelen esetben ugyanis az utazó állampolgár érdekei a profi taxisok érdeke­ivel esik egybe. Az önkormányzatnak ter­mészetesen nincs joga az en­gedélyeket visszavonni, dön­tése arra vonatkozott, hogy újakat nem adnak ki. Aldk nyugdíjba mennek, vagy visz- szaadják az ipart, csökkentik a létszámot, s így lesz elérhető az optimális gépkocsiszám. Gondolkodni most már csak azon kellene, hogy a leg­jobb helyen van-e a taxiállo­más, tekintettel a forgalmi lámpára és a Garay tér amúgy is penetrans levegőjére. -i­mindketten szaktudásuk leg­javával segítettek. Nits az érettségi után kertészeti és mezőgazdasági tanfolyamot hallgatott, később az Országos Mintapincéhez nevezték ki, két évet Berlinben, ugyaneny- nyit Pozsonyban töltött, 1888-tól lett a szekszárdi sző­lőtelep igazgatója. Az akkori képviselő, Boda Vilmos még az országgyűlés előtt is kor­holta azért, mert áradásveszé­lyes területet választott, pedig az akkori földárak mást nem nagyon tettek lehetővé. A Remetén csak később, az olt­ványok jelentőségének felis­merésekor létesülhetett telep. Szerte a megyében kisebb-na- gyobb oltványtelepeket hozott létre, vagy támogatott szakér­telemmel és oltóanyagai. Ezek közül állami támogatással csupán a bonyhádi és gyönki ültetvények működtek. Sok­kal fontosabb volt, hogy több-ezer oltási tanfolyamot szervezett és vezetett me­gyénkben és azon kívül is. Száz éve, 1893. május 21-én írt a Tplnavármegye új szer­kezetű oltógépéről, amelyet már mint a megyei rekonst­rukció vezetője mutathatott be: „ ... még a laikus is legki- fogástalanabbul végezheti az ojtást. A gép szerkezete és ke­zelési módja a lehető legegy­szerűbb ... 1 drb ára 2 frt lesz". Ez sem volt közömbös, mert az addigi készülékek 15-20 forintba, azaz ugyan­Családi tábor Gyermekeiket egyedül nevelő szülők és gyerme­keik részére lesz Gordon tábor július 19-től 25-ig Sö­tétvölgyben. Jelentkezni június 10-ig lehet a Babits művelődési házban. ennyi napszám árába kerül­tek. (A gép tartósságára jel­lemző, hogy az 1980-as évek­ben Dúzsi Tamásné fedezett fel egyet a régi darabokból - működőképes állapotban ...) Nits István szakértelmével és közvetlen modorával a helybeli szőlősgazdák kedvelt embere lett. Ebben az is szere­pet játszott, hogy amikor az 1890-es években hatalmas jég­verések tették tönkre a szőlő­ket, egyetlen mód volt az adó­tól való megmenekülésre, ha filoxéra-lepettnek mondották ki az ültetvényeket. Nits min­den bizonnyal ebben is segí­tett: bizonyítható, hogy el­pusztultnak jelentettek be olyan területeket - az ő szak- véleményével -, amelyek csu­pán jégkárt szenvedtek, de a századforduló táján szénké- neggel fenntartva szinte ont­ják a termést. Ez pedig az élet- benmaradás záloga volt akko­riban. Szinte sorsszerű, hogy a nagy átalakítás munkájának bevégzése után, 1911. január 28-án Nits örökre lehunyta szemét. A nekrológok még há­lás szóval emlékeznek róla, de ma már nevét sem ismerik, munkásságát is elfeledték. Megérdemelné, hogy - vala­hol kedves szőlői közelében - utcát nevezzünk el róla, akár­csak dr. Roboz Zoltánról, s így emlékezetünkkel békítenénk össze a két nemes ellenfelet. Dr. Töttős Gábor Viola György - szakmáját tekintve épületgépész - egy infarktus után kezdett vál­lalkozásba. E szakma sem mentes a stressztől, Viola úr azonban úgy gondolja: — Ha korrekt partnereket talál az ember, akkor nem éri meglepetés. Példaként említi, hogy Aj­kán és Hollóházán, amikor megkereste az illetékeseket, minden további nélkül ka­pott árut bizományba. Hogy miért? — Talán ehhez kell a ke­reskedői szimat? Minden­esetre megérzi az ember, ki­ben bízhat - mondja a szek­szárdi Kaolin porcelán és ke­rámiabolt tulajdonosa. — Szeretném, ha ismét visszatérne a régi kereskedői szellem - folytatja Viola György. — Ebben a szakmában meg kell tanulni hinni az emberek­ben. Van például egy nyugdí­jas néni, aki nem tudta egy­szerre kifizetni az unokájának a ballagásra szánt ajándékot. Előleget fizetett, írtunk egy megállapodást, de ha nem jött volna össze az ajándék ára, akkor természetesen visszaad­tam volna a pénzét. Örülök, hogy nem így történt és meg tudta lepni az unokáját. — Elég drágák ezek a holmik. Meg lehet ilyen árak mellett élni egy kisvárosban? — Igen, csak nem fél év alatt kell meggazdagodni be­lőle. Van rá kereslet: amikor az ember ajándékot vesz, ak­kor egy kézi metszésű kris­tályt szívesebben megvesz, mint valami kommersz dol­got. Sokan persze meglepődnek és kérdőre is vonnak, hogy miért adom annyiért, amennyi oda van írva. Volt arra is példa, hogy a reklamáló hölgy visszajött és elnézést kért, mert amit máshol vett, az va­lóban nem olyan kidolgozású volt, mint amit én árulok: rá­jött, hogy ezért kapta meg fele annyiért. — Mi minden kapható? — Ajkai és hollóházi kristá­lyok, színes kristály poharak, minden, ami elképzelhető. — Látom, az elefánt sem hiányzik... — Igen, kabalaként itt van, sőt majdnem az elefánt lett az üzlet névadója, de végül a Ka­olin nevet választottam. A ka­olin a nemes porcelán alap­anyaga, amely egyben minő­séget is jelent. Nagyon szeret­ném a színvonalat tartani, és a cégemet üzlethálózattá fejlesz­teni. — Merész ötlet... — Azt gondolom, hogy cé­lokra van az embernek szük­sége, nem panaszkodásra. De­cemberben kezdtem, az egy jó hónap volt. A szomszédom az AMFORA-SCHÖN vezetője - aki egyébiránt a konkurensem - mondta, hogy nem kell ag­gódni, a január, a február rossz lesz. így is történt, de már túlvagyunk a mélypon­ton és szépen ível felfelé a for­galom. — Tényleg, milyen a kap­csolata a konkurensekkel? — Nagyon jó, csak kell tudni versenyezni, és be kell tartani a játékszabályokat. Amiben látom, hogy ő a jobb, abban nem próbálok vele ver­senyezni, és fordítva. — Olyan egyszerűnek tű­nik minden, ahogy így el­mondja ... — Most örülne, ha panasz­kodnék önnek? Kifizetné az adósságomat? Na ugye, hogy nem! Jó lenne már észrevenni, hogy „pozitívan" kellene gondolkodni. Mi viszi előre ezt az országot, ha nem bí­zunk magunkban és egymás­ban?- Hangyái - Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink Nits István munkássága > i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents