Tolnai Népújság, 1993. május (4. évfolyam, 101-123. szám)
1993-05-15 / 112. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. május 15., szombat Amszterdam és Budapest között Egy évtizede a Magyar Rádió munkatársa. Először a külföldi adásoknál volt hírfordító, hírolvasó, majd utána került az akkori zenei főosztályra, szerkesztőnek. Három éve fizetésnélküli szabadságon van, azóta ösztöndíjasként amszterdami egyetemeken tanul médiakommunikációt. Herskovits Ivánt Hollandiában, Hágában hívtuk fel. — Teljesen természetes már, hogy Iván Herskovits- ként mutatkozol be? — Az, hogy az ember hogyan mutatkozik be, az teljesen mindegy. Erre két perc alatt rááll az ember szája, mert arra koncentrál, amit előtte vagy utána mond. — Van honvágyad? — Havonta egy hét Pesten elég ahhoz, hogy az embernek ne legyen honvágya. — Amszterdamban tanulsz és Hágában laksz. — Itt szinte az egész ország ingázik, ez nem olyan utazásnak felel meg, mint mondjuk ha elmész Székesfehérvárról Budapestre. — Miben különbözik egy átlagos újságíróiskola tananyagától az, amit most tanulsz? — A médiakommunikáció többet foglalkozik a különféle médiumokkal, azoknak a hatásaival. Valami olyasmire kell itt gondolni, hogy milyen orientációkkal ülnek le az emberek a képernyők elé, milyen orientációkkal a műsorok készítői, mik azok az eszközök, melyek ebben a folyamatban fontosak, milyen lecsapódásai vannak a közönségre nézve és milyenek a visszacsapások. Ez egy olyan tudományág, aminek főleg Amerikában és Németországban voltak úttörői és vannak képviselői, s ezt tanítják itt. — Nálunk lassan talán eljöhet a frekvenciaosztogatás szezonja. Hollandiában hogyan mennek ezek a dolgok? — Nagyon ügyesen megoldották. Van egy úgynevezett állami rádió, aminek van öt csatornája, és az öt csatorna műsoridején osztozik - azt hiszem - nyolc nagyobb országos rádióadó: a katolikus, a protestáns, az ortodox protestáns, a szocialista és ne kérdezd, hogy még kik. Annak arányában osztoznak, hogy hány előfizetőt tudnak toborozni a saját gondozásukban megjelent rádióújságukra. Tehát tulajdonképpen a hallgatóság valódi igényei szerint oszlik meg a dolog. — Helyi rádiók működnek? — Rengeteg van, én itt Hágában vagyok, itt a környéken legalább négy vagy öt található. Ezeknek egy része sugároz az éteren keresztül is, egy részük pedig kábelen van. Azt tudni kell, hogy itt a házak tetején szinte nem is látni antennát, mert kábelen jön körülbelül huszonöt tévé és ugyanennyi rádióadás. — Mi a véleményed a magyar rádióban végbemenő változásokról? — Sajnálom, hogy olyan kollégák mentek el, akikkel nagyon jó kapcsolatom volt, és nagyon sajnálom, hogy bizonyos műsorok a legutóbbi változások következtében egyszerűen eltűntek. Az elmúlt években általam szerkesztett műsorok skálája is leszűkült, de remélem, hogy ez hosszú távon nem így lesz. — Rólad köztudott, hogy néhány társaddal együtt elég korán felkaroltátok a „más" műfajokat. — Az alternatív műsorok nagyrésze teljesen eltűnt, ami nagyon sajnálatos, bár az elmúlt években én már nem csináltam nagyon sokat, egyszerűen azért, mert az érdeklődésem egészen más zene felé tolódott el. Amikor elkezdtem, akkor - 23-24 évesen - nagyon lelkes voltam az akkori új zenék iránt, viszont azóta felnőtt egy újabb csoport, akik annyi idősek, mint akkor én, és ők a mostani zenék iránt lelkesednek, ez így természetes. Sajnálom, hogy nekik nehezebb dolguk lesz, a különféle platformokat megtalálni... De ebben sem vagyok biztos. Amikor én elkezdtem, akkor volt a Petőfi rádió, és kész. Nem volt MTV, nem voltak újságok, nem volt VOLT, nem volt Magyar Narancs, csak Ifjúsági Magazin. Az ember lejátszott egy Smiths lemezt, az már szenzáció számba ment az országban. Olyan érzés volt, mintha valamiféle misz- sziót teljesítenénk. — Az amszterdami klubhálózatról sok jót lehet hallani. — Pesten már lassan annyi klub van, mint Amszterdamban, csak sajnos nem játszanak olyan híres és érdekes zenekarok, mint itt. Amszterdamban minden este lehet találni valamit, a Paradisoban vagy a Melkwegben. Klub-ügyben tehát otthon nincs gond, esetleg a kínálat tekintetében. Egy valami hiányzik nagyon Magyarországról, ami itt viszont megvan, ez az úgynevezett kávé- házkultúra; a fiatalok elmennek és isznak egy kávét valahol, ülnek a teraszon és beszélgetnek. Ez itt a világ legtermészetesebb dolga. Más különbség nem nagyon van .. . Kevesebb a gondjuk természetesen. Például minden 28 év alatti kap ösztöndíjat, tehát az otthoni körülmények miatt nem kell lemondani senkinek sem a tanulásról. Miután elvégezték a tanulmányaikat, állami segítséggel létrehozott szolgálatok segítik őket abban, hogy munkát találjanak. — Mondj egy olyan dolgot, ami jobb Magyarországon, mint Hollandiában. — Otthon a fiatalok jóval tájékozottabbak a világ dolgairól. A másik oldal; nálunk az embereket sokkal több kihívás is éri, hogy gondolkodjanak a sorsukon. — Mi az, amiről úgy érzed, hogy jól tudod majd hasznosítani itthon? — Egyelőre inkább azzal vagyok elfoglalva, mi az, ami nagyon nehéz lesz. Az ember itt hozzászokik valamihez, ami otthon nincs. Ezt a fajta hiányérzetet elég nehéz lesz leküzdeni. Ez elég talányosán hangzik ... Egyszerűen az emberek közötti érintkezési formák azok, melyek otthon sajnos nagyon hiányoznak. KRZ Újkori városvédő Két héttel ezelőtt jeleztük, hogy beindul egy új rádióműsor, a ZUG-adó. Nos, abban az időpontban, amikorra ezt ígértük, dögös diszkóslágereket hallhattatok. Bocs. Mint megtudtuk, valaki megint úgy érezte, meg kell védenie a várost az „erkölcsi fertőtől''. Ennek ellenére ezen a héten mégiscsak elhangzott a ZUG-adó műsora. Ha igaz, minden hétfőn fél hat után lesz a Rádió Szekszárdon. Ha igaz ... írott képek De hova lett az albán rádió? Volt idő - még közvetlenül '45 után -, amikor még szabad volt dicsérni a BBC magyar nyelvű rádióadásait. Egy vékony kiadvány - Itt London címmel - meg is jelent ebben az időszakban, azaz 1947-ben hazánkban: a könyvecske, egyebek mellett, annak a magyar szolgálatnak a munkáját méltatta, mely a II. világháború alatt a németek által megszállt Európát a valós helyzetről tájékoztatta. Később, az ötvenes években a BBC magyar adása - legalábbis nálunk - már úgymond az étert mérgezte, „bűntársaival,,, az Amerika Hangjával és mindenekelőtt a SZER-rel, azaz a Szabad Európa Rádióval együtt. A keresőgomb tekergetésének eredményeként néha bejött valamelyik állomáson az albán rádió magyar félórája is: ezt az adót azonban csak a leg- elszántabbak hallgatták. Valószínűleg nem ezért, de a nagy változások után az albán adó eltűnt, s a hírek szerint senki sem sírja vissza lendületes kommentárjait. Maradt viszont továbbra is a SZER, s természetesen a BBC. Persze, manapság már az igazi élményt, az igazi szellemi kalandot — mint az köztudott - a magyar rádió hallgatása jelenti... -száAmyentber Fesztivál Mozgóképek Ki a bunkó? Mindegyikünkkel előfordulhat, hogy kertünkben medenceásás közben egy mélyfagyasztott ősemberre lelünk. Feltéve, hogy van saját földdarabunk. Akinek nincs, annak felesleges is megnézni a Kőbunkó (?) című amerikai filmet, olvasson inkább tíz évvel ezelőtt íródott albán verseket. Többet ér vele. Pedig az alapötlet - hogyan viselkedne egy ősember a XX. század vége felé - nem rossz. Csakhogy a feltett kérdésre, illendő lenne a választ is megadni. Nem szép dolog elbliccelni, mint ahogy azt a film alkotói tették. Adva van egy téma, amit háromszor is körbefutnak, kínosan ügyelve, nehogy véletlenül egy ép gondolat is kikerekedjen belőle. Akkor viszont minek kellett elkészíteni ezt a filmet? Feltételezem, hogy egy ősembert nem arról lehetne felismerni korunkban, hogy beleeszik a kutya tápszerébe, csúszkál a jégen, vagy hogy visszaöklendezi a fagyit és tüzet csihol. Ez lehetne akár egy-egy jó poén is. Itt viszont erről szó sincs. Ezek a film alappillérei. Különösen megható volt a magyar feliratozás készítőinek lokálpatriotizmusa, bár kissé furcsának hatott amerikai „szájból" a Friderikuszról és a Família Kft.-ről hallani. De ebből a filmből ez sem rítt ki. Sőt... Jóleső érzéssel gondoltam Fridire és Esztergályos Cecíliára. Addig sem kellett legalább a mozivászonra révednem. KRZ Wave Borzasztóan érdekes - és szerintem nagyon örvendetes -, ahogyan a műfajok határai eltűnnek, egybemosódnak. Még emlékszem, mekkora megrökönyödést váltott ki az Aerosmiths és a Dun DMC közös produkciója, aztán jött a Public Enemy és az Anthrax és most itt a Body Count. A hírhedt Ice-T összeszedett minden hard-core zenekarból egy-egy dühös színesbőrűt, hogy eljátssza velük a Body Count című szerzeményt, előző, Original Gengster című lemezén. A dolog úgy megtetszett nekik, hogy nekiláttak egy teljes album elkészítéséhez, melynek címe az lett: Cop Killer. A címadó szerzeményt azóta töröltette a cenzúra, annak provokatív mivolta miatt, sőt szegény Ice-T még a börtönben is lehúzott egy kis időt az emlékezetes Los Angeles-i zavargások után, őt, illetve szerzeményét tartották a közvetlen szellemi előkészítőnek. A láncait tépő néger izomember melléről lekerült a tetoválás: Zsaru-gyilkos, és az azonos című utolsó számot egy korábbi lemezről már ismert nóta a „Freedom Speach" helyettesíti. Szent a béke. Csak egy kicsit hasonló fúzió a Die Krupps „Tribute to Metallica" című anyaga, melyen öt, korábban már sikerre vitt szerzeményt játszanak a maguk szerénynek nem nevezhető eszközeivel, sample- rekkel és szintetizátorokkal. Azt ugyan kihangsúlyozzák, hogy a dobok egyszer sem Budapesten, a műszaki egyetem Gold- mann menzáján (a Petőfi híd budai hídfőjénél) idén is megrendezik az Aranyember Fesztivált. Május 29-én két színpadon, több mint húsz zenekar lép fel az este 18 órától másnap reggelig tartó bulin. Az már biztos, hogy ott lesz a Kézi-Chopin, a Bajonett Bistró, az Andersen, a Palermo Boogie Gang, az ef Zámbó Happy Dead Band, a Prosectura és még sokan mások. A szervezők egyébként ezúttal külföldről is várnak remek bandákat. KRZ szintetikusak, minden más azonban igen-igen meg lett dolgozva. A métáiból így lesz metál-maschine music (gép-fém- zene). Érdekes, ahogy a Die Krupps újból előbukkant majdnem tíz év szünet után, kihasználva a megújult érdeklődést azután a zene iránt, ami őket akkor eltemette. Nem túlzás azt állítani, a legjobbak közé kerültek vissza. Sajnos hazai tájakon semmi hasonló mutációról nem tudok, hacsak nem a Human Telex Records és a Francia Intézet együttműködésével készülő CD, melyen Kispálék, az Andersen, a Sexepil és a Perfect Name - a Human Telex istálló favorit- jai - nagy francia sanzonokat és slágereket adnak elő. De ez még csak pletyka! „pápai" Csach (Puskin) Gábor — Őszre ígértétek az új kazettátokat. — Nagyon csúszott, ősszel felvettük, és most májusban, a Bahia kiadásában jelenik meg. A cím egy rejtvényt fog fejteni vagy rejteni, amit majd meg kell fejteni és azok, akik megfejtik a cím és a borító közötti összefüggést, és beküldik a megadott címre, egy ingyenkazettát kapnak. Mellesleg megfejthető. Ez egy ilyen kis egzotikus jazz-rockos dolog. Régi hagyománya a Kinopus- kinnak; ha megjelenik egy lemez, utána rögtön újjáalakul a zenekar és azt a lemezanyagot már nem tudja lejátszani. — Miért alakultatok át? — A dinamika, mint legfőbb erény működik. Most négyen Vagyunk, két ember közös megegyezéssel más utakra lépett. • — A zenei anyag is átalakult? — Teljes egészében. A szöveg és a feeling az marad, a zene az sokkal profibb. Jóval komolyabb lesz, mint az első. Nem annyira amatőr, bár nagyon gyorsan, két nap alatt vettük fel. Mint a Záray-Vá- mosi, ők is nagyon profin dolgoznak. — A szövegeitekkel eddig elég sok rejtvényt adtatok fel. — Óh, megtisztelő! Az új lemezhez lesz egy kis füzetecske, amelyben az eddig meg nem jelent dalszövegek is ki lesznek nyomva. — Hangszerparkbóvítés várható a jövőben? — Tangóharmónika lesz majd az újdonság augusztustól. Drága dolog és még be kell szerezni, meg valame- nyire meg is kell tanulni rajta játszani. — Tartod még magad ahhoz, hogy a nevetek a Puskin-parti- zánhoz kötődik? — Nem. Megváltozott. Észak-Tasmániában a Zub-Zub folyó felső folyásánál él egy KINOPU-nevű erszényes állatka, aminek a bőrét a bennszülöttek erényvédőként használják. Erre a bőrre utal most már a név. — Várható még ilyen döntő jelentőségű momentum az életetekben? — Kiadjuk szeptemberre Magyarország utolsó kislemezét, ami egy tizennégyper- ces, négydalos dolog lesz. Csak kislemezen fog kijönni, tehát csak az juthat hozzá, aki nem teljesen normális. KRZ ZUG-tárlat Molnár Mózsi György Akvarelljei, quassai a magyar tájképfestészet legmarkánsabb vonalát képviselik. Visszafogott színei; a szürkék, kékek, lilák, rózsaszínek, zöldek árnyalatai sajátos misztikumot teremtenek képei köré. Az ember érzi a táj levegőjét, körülöleli ez az atmoszféra, s nem könnyen szabadul tőle. Hullámzó Bakony című képét nézve, ha nem látta valaki a Bakonyt, látni szeretné, ha látta, visszavágyik a természet e barokk gyönyörűségébe.-BP.- Fotó: G. K. l
