Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-24 / 95. szám

HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. április 24., szombat 12 MEPUJSAG G Kis + en^ráció 9j Ifjúsági oldal Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte- vasónknak kedvezett. Nye­lünkön vaskorlát részlete volt reményét postán küldjük el. látható. A helyes megfejtést Aki kitalálja mit ábrázol beküldők közül a szerencse fenti képünk, két hét múlva Wiedemann Mihály tolnai ol- tudja meg, jól tippelt-e. Murphy - lányoknak! Önéletrajz XVIII. Sikerült megvenned végre a hőn áhított új ruhát? Új fiúd van, aki autóján épp most ér­kezik, hogy a discoba röpít­sen? Ne aggódj, új pattanásod is van! Életed legszebb estéje sem­mivé válik, mikor rájössz, hogy felemás cipőben csinál­tad végig. Ha albérletben laksz, és a házinéni rettentő módon utálja az állatokat, a környék kóbor macskája épp a te ágyadban kölykezik majd ha­tot, amikor a néni szobaellen­őrzést tart. Őrült nők ketrece Hogy hétköznapjaink szürke egyhangúságát eny­hítse, az Elmebetegek és lelki mélyponton lévők klubja mel­lett megnyitotta kapuit a me­nekülttábor nálunk működő leányvállalata is. Néhány hó­napja egy szegény, szerencsét­len nincstelen is meghúzza magát főbérlőink és a mi tár­saságunkban, s hogy mély gyászában osztozzanak, más- naponta felkeresik rokonai, ismerősei, barátai, szerettei Svájcból, Németországból, az Antarktiszról, a Napról, a Holdról és a csillagokról, hogy vele töltsenek néhány hetet, hónapot. Ilyenkor puritán módon meg is vendégelik őket - pár vagon kolbász, hurka a szegényes menü, egy-két tábla szalonnával - persze csak azért, hogy ne­hogy elfogyjon a túlélési se­gély, ami egy hatalmas bö- dönben áll a konyha egyik sarkában. Kiküldött tudósító­ink szerint levespor, de szerin­tünk leginkább a darált sárral mutat rokonságot. Az a ször­nyű gyanú is felmerült ben­nünk, hogy itt tulajdonképpen a túlvilágra való átsegítési se­gélyről van szó, hisz szép ha­zánk mindig is liberális volt a határok kérdésében. Egyébként az értünk ag­gódó milliók megnyugtatá­sára közlöm, hogy minde­nünk megvan, sőt, annyira érdeklődnek a sorsunk iránt szeretve tisztelt főbérlőink, hogy anyai gondoskodásuk­ban még a telefonjainkat is ki­Ha egy házibulin megis­merkedsz egy nagyon kedves és megértő lánnyal, akinek hosszan mesélsz szerelmi éle­tedről, csak a buli végén derül ki, hogy a lány éppen apácá­nak készül. Megtaláltad az ideális fiút. Helyes, kedves, okos, ápolt és udvarias. Csak később derül ki, hogy hálószobájában házi­oltárt állított Hitler emléké­nek. A sajttálat felzabáló fiúról azt hitted, hogy a szobatársad barátja. Ő meg azt hitte, hogy a te barátod. hallgatják, leveleinket is elol­vassák. Időnként ugyan eltil­tanak a fürdéstől, de kétség kívül ezzel is erényeinket kí­vánják növelni. Hisz Szent Margit sem mosakodott ti­zennyolc esztendőn át! A baldachinos nyoszolyá- inkkal pedig viharos éjszaká­inkat is biztosítják: ha olyan pokoli szerencséd van, hogy egyszer sem landoltál a par­kettán az éjszaka folyamán, akkor már csak arra kell vi­gyáznod, hogy kellően össze­csomagold magad. Fejed vagy lábad lecsavarása után már kényelmesen el is nyújtóz­hatsz - hacsak közben rá nem jössz, hogy azon a bokádon fekszel, amelyikkel félre szok­tál lépni, s így alá kell támasz­tani. Ilyenkor átcihelődhetsz ugyan a másik oldaladra, de számíts rá, hogy álomba szenderülésed előtt fél pilla­nattal éktelenül elkezd fájni a szemed, így kénytelen leszel újabb fordulatot tenni. S mi­után vagy két perce már édes- deden alszol, drámai felisme­rés nyilall beléd: gyomrod korgása már a csendháborítás határát súrolja. Természetesen nincs erőd kitámolyogni a konyhába, így kecsesen a ha­sadra huppansz. így viszont az ádámcsutkád mozdul el eredeti helyéről, s te finoman és nőiesen fuldokolni kezdesz. Ha ezek után még mindig élsz, a hajnali derengésben el­töprenghetsz azon, hogy az ilyen magadfajta, rozoga nő­nek talán nem is való már az Kicsiny falunk lakossága lassan kezdte kiheverni a Váhm Benőke születése okozta sokkot. Végül is Ga- mós gazda háromfejű borját ugyanúgy elviselték annak idején, mint Pinty bácsi hat­lábú csirkéjét, egy Váhm Be­nőke nem lehet gond ezek után, lévén minden szervéből pontosan annyi, amennyi elő van írva. Az más kérdés, hogy a kisded rusnya és gonoszka, ez legyen a tisztelt szülők gondja! Miután mindezt ilyen szépen helyre tette a közvé­lemény, a napok a megszokott mederben folydogáltak to­vább. Juci néne otthon ápol- gatta-nevelgette csemetéjét, Vámpír boldog mosollyal ar­cán lépett be minden nap az osztályterembe, régi, heves harci kedve átcsapott nega­tívba, dicsért, ötösöket oszto­gatott, sőt olykor cukorkát is. Mivel modern alapokon szer­vezték meg a Váhm család életét, Juci néne minden csü­törtöki napon délután három­tól este tízig kimenőt kapott, hogy meglehetősen egyhangú napjait felfrissítse. Moziba járt, olykor a megyeszék­helyre színházba, és lelkesen látogatta a „Varrd magad, jól jársz!" szakkört a művelődési házban. Ezeken a kimenős napokon Vámpír vigyázott a gyermekre, ebből adódik, hogy péntekenként igencsak zilált állapotban jött be taní­tani, s még a szokottnál is csendesebb és szórakozottabb volt. Ezért nagyon hálásak voltunk Benőkének. Az osztály el is határozta, Találós kérdések — Mit eszik a vegetáriánus kannibál? _7 7 7 — Zöldségest! * — Miért füstöl a kórház kéménye? _ ? ? ? — Mert fő az egészség! egyetem. Bár csak öt perce laksz a sulitól, reggel ajánlott fél órával korábban megpró­bálkoznod az indulással, hisz valamelyik kanyarban úgy is menthetetlenül összeakadsz a megkeseredett özveggyel, aki - ne is reménykedj - három- százhuszadszor is kíméletle­nül rádzúdítja megpróbáltatá­sokkal teli élettörténetét. Arról természetesen ne is fantáziálj, hogy majd valamikor a dél­után folyamán szendereg- hetsz egy fél órát. Ekkor ugyanis néhány órára feltétle­nül beugrik egy-két gyerme­kes anya és a csemeték szolid halálsikolyok közepette pár­szor elkerülhetetlenül meg­skalpolják egymást. A nagy- takarítás, festés, tapétázás, bú­torvásárlás, esküvő, keresz­telő, halotti tor időpontja pe­dig természetesen egybeesik azokkal az órákkal, midőn neked pánikszerűen habzsol­nod kellene a szellemi táplá­lékot. Tán mondanom sem kell: hímnemű ismerőseidet (ha egyszer már olyan mély­ségesen erkölcstelen vagy, hogy vannak ilyen ismerő­seid) távol kell tartanod e tisz­tességes úri háztól. (Azt eddig még sikerült eltitkolnunk, hogy „Ámor" fogkefét hasz­nálunk.) Néha van egy olyan sanda gyanúnk, hogy Dante a jövőbe látott, s e lakról min­tázta a poklot, mondván: „Ki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel!" Finta Judit hogy háláját lerója a rút kis­dednek, s többórás tanácsko­zás után úgy döntöttünk, te­szünk valamit annak érdeké­ben, hogy a gyermek külalak­ját elfogadhatóvá tegyük. Mondanom sem kell, hogy végül is az én javaslatomat fo­gadta el a csapat, mely szerint a kérdésről konzultáljunk va- jákos öreganyámmal, Bosszy Lukréciával. S úgy lön. Egy válogatott, öt főből álló külö­nítmény élén kerestem fel Lúd nagyanyót egyik délután. Diszkrét, majd kevésbé diszk­rét köhécseléssel felkeltettük az anyót, aki éppen délutáni sziesztáját élvezte a család egyetlen hintaszékében. Zenei aláfestésként a londoni szim­fonikusokat megszégyenítő hangerővel horkolt. A sikeres ébresztő után előadtuk kéré­sünket, a nagyi eltöprengett, majd kijelentette, hogy min­den tudását össze kell szed­nie, mert épp a minap szem­lélte meg Benőkét, s attól tart, az ő tudománya kevés ahhoz, hogy segítsen rajta. Mindjárt feladatot is kaptunk Be- nőke-ügyben, megbízott min­ket, hogy a gyermek hajából szerezzünk egy tincset, s egy kis darabot valamelyik ruhá­jából is. Rögvest nekiláttunk a vég­rehajtásnak, Töcök és Pupus társaságában felkerestem másnap délután Vámpírt, aki éppen a kisdedre vigyázott, mert Jud néne kimenős volt. Heti cáfolat Nem igaz, hogy az egy­házak anyagi támogatására tódolgozott törvényjavasla­tot a jövőben a pártokra is adaptálják, vagyis azok a politikai szervezetek része­sülhetnek pénzben! jutta­tásban, amelyek fel tudnak mutatni 10 ezer tagot, és 100 éves magyarországi múltat. A minap éppen azzal a gondo­lattal foglalkoztam, hogy mind­járt itt az év vége, meg közeleg a nyár, és hogy milyen hiábavaló is ez az egész iskola, merthogy ahe­lyett, hogy okosodnék, csak egyre butább és szórakozottabb vagyok, és állandóan kifelé bámulok az ab­lakon, és arra gondolok, hogy nem igaz, hogy nem történik va­Te vagy éltetőm! Ha én vagyok egy szál rózsa, Akkor Te vagy a virág locso­lója. Ha a forrás elhal, s kiapad A rózsa is fárad, s elhervad! Lehull szép szirma, le a földre, S elnyeli őt a föld pora örökre. Müyen lesz majd így a világ Hogy nem tündököl sehol vi­rág? Ó, források, drága források! Vizetek mindenfelé hordjátok! A földön oly sokan várnak rá­tok, Tegyétek színesebbé a mai vi­lágot! Vazó Emlék Csak egy tintafolt maradt em­lékül tőled Nem érdekel, hogy mit teszel, ha meghalok. Fent az ég bárányfelhői között Vigyáznak rám az angyalok. Partmenti est Leszállt az est Béke ül a tóra A halászbárkák Sorban térnek Benőke a babakocsiban, Vám­pír a lócán szendergett. Erőt vettem magamon, odalopa­kodtam a babakocsihoz, s szemrevételeztem a gyermek hajzatát. Nos, a feladat végre­hajtása nem volt gyerekjáték, lévén Benőkének mindössze három (3) szál haja, éppen a feje búbján, de a kis mennyi­séget ellensúlyozta a „hajzu- hatag" gyönyörű, lángvörös színe. Előhalásztam a zse­bemből Luca nagyi tósollóját, s óvatosan lenyisszantottam a leghosszabb hajszálat, majd zsebkendőbe csavarva zsebre vágtam. Ez tehát rendben volt, s az már szinte semmiség számba ment, hogy püspök­lila ingecskéjéről levágjam a gallér csücskét. Benőke ezalatt gőzfűrészt megszégyenítő hangerővel horkolt, szinte alig látszott rondának. A sikeresen végrehajtott akció feletti örö­mömben megsimogattam egyik lapátkezét, mire a gyermek felébredt, rámme­resztette borsózöld szemét, majd fogatlan szájával rámvi- gyorgott, és elégedett böfögést hallatott. Mit mondjak, kezd­tem megkedvelni a bébit! Egyre inkább éreztem, meny­nyire fontos, hogy tegyünk szegénykéért valamit. Rohantunk haza Bosszy nagyanyóhoz, s kézbesítettük a zsákmányt. A mami hosszan nézegette, sőt még meg is sza­golta az anyagot, majd hosz- szan mormogott, és a fejét Gondolatok lami, valami akármi, de biztos hogy jó, vagy legalább érdekes, vagy minimum olyasmi, ami egy kis változatosságot hoz ebbe a napi taposómalomba, amitől ér­telme lenne ennek az egész cir­kusznak, legalább egy rövid időre. Nyugovóra. Kibékülés Csendesedj el e néma órán Csendben hallgasd mit mon­dani Szeretnék neked. Ülj le nyugodtan, kapcsold Be az órád, szépen, nyugod­tan, Hunyd be a szemed! Sütkei Gábor Alázat Sohasem alázkodtam meg egy férfi előtt, De előtted megteszem. Úr vagy számomra, menny­béli úr, Kit az ég küldött nekem. Áldom a napot, mikor az éj odaadott nekem. Áldom az életünk s szerel­münk. Áldom azt a boldogságot, mit általad nyerhettem el. Áldom azt az érzést, mit kö­zösen kerestünk. Sohasem feküdtem egy férfi lábai előtt, Testem előtte megalázva por­ban nem heverhetett. Számmal csókoltam isteni lá­csóválta, mondván, hogy ilyen színű és állagú szőrzetet eddig csak farkasemberek ese­tében tapasztalt, s félő, hogy tényleg nem tud majd mit kezdeni Benőkével, de azért mindent megpróbál. Ezek után viaszból egy bábut gyúrt, mintának Michelangelo Dá­vidját használva. A bábu fe­jére illesztette Benőke hajszá­lát, testére pedig a lila kising- ből szerzett mintát, majd tó- zavart minket, és a zárt ajtónál hallgatózva csak különféle mormogásokat hallhattunk, meg mindenféle színes füstök bodorodtak tó az ajtórés alól. Másnap reggel hiába vár­tam Bosszy nagyanyót a reg­gelihez, nem került elő. Mikor az iskolából hazamentem, még mindig nem látta senki kijönni a szobájából a mamit. Mivel aggódtam Lúd nagy- anyóért, az ajtajához siettem, és bekopogtattam. Elhaló hangon szólt ki, hogy „sza­bad", s berontottam a nagyi szentélyébe. Bosszy Lukrécia az ágyán feküdt, s egész testét tarjagos lila kiütések borítot­ták, az orrára meg hatalmas lángvörös bibircsók nőtt. — Hiába minden, az én tu­dományom kevés Benőke ese­tében. De nem hagyom annyi­ban, holnap útra kelek, és megkonzultálom a dolgot Vö­rös Rébék kollégámmal, neki mindig jól ment az átváltozta­tás. A részeges urát gödénnyé, a pletykás anyósát meg sánta kutyává változtatta. Csak elbír majd Benőkével is! - mondta nagyanyám. Okoska (Folytatjuk.) Merthogy folyton azzal fenye­getnek, hogy egyszer csak felnőtt leszek, jönnek majd a kenyérgon­dok, de ez engem nem érdekel, le­galábbis egyelőre nem, mert ez azért még odébb van, és addig is nem ártanak egy kicsit élni, de azt nem tudom, hogy ezt hogyan is gondoljam, amikor így ezen gondolkodom. bait, Elmém alázatot ezáltal nem szenvedhetett. Áldom az éjszakát, s a napot, ki által megszerettelek. Áldom, s nem feledem el soha, mily jó vagy hozzám. Áldom s csókkal megpecséte­lem álmunk, Áldom, hogy bűnöd által alá­zatod látnám. Sohasem csókoltam meg férfi kezét, Ily alázatot nem tűrhettem el soha! De ha a Te kezedet csókolom, az nem alázat, Az tiszta szerelem. Sohasem alázkodtam meg férfi előtt. Sohasem feküdtem le lábai elé a porba. Sohasem csókoltam meg férfi kezét. . . Áldom, s sohasem bánom, hogy számmal Csókoltam kezed s a lábad. Áldom, s mindig kívánom mennybéli csókod, Tested, mit nekem adott az ég. Melyet nekem ítélt az úr, s a csillagok. Nézd édes, még ragyog! Hagyd égni még! Pekti Ildikó Albérlet kizárólag szociális munkásoknak II. Válogatott versezetek Slágerlista a tengeren túlról 1. Snow 2. Silk 3. Dr. Dre 4. Jade 5. Duran Duran 6. Whitney Houston 7. Whitney Houston 8. P. Bryson & R. Belle 9. Arrested Development 10. Bon Jovi Informer Freak Me Nothin' But A G'Thang Don't Walk Away Ordinary World I Have Nothing I'm Ever Women A Whole New World Mr. Wendal Bed Of Roses Ferenczy Europress

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents