Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-10 / 84. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. április 10., szombat G Kis eneráció § Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! Önéletrajz XVII. Két héttel ezelőtti felvéte­lünk egy Trabant gépkocsi motorházának tetejét ábrá­zolta. Nagy örömünkre igen sok helyes megfejtés érkezett. A helyes választ beküldők kö­zül a szerencse Auth Kriszta szekszárdi olvasónknak ked­Továbbra is szívesen fogad­juk leveleiteket, a beküldött verseket, írásokat, melyeket előbb-utóbb közlünk a lapban, ha a színvonaluk ezt lehetővé vezett. Nyereményét postán küldjük el. E heti rejtvényünk egy kissé nehezebb. Vajon mit ábrázolhat a fénykép? Tippjei- teket a szokásos címre küldjé­tek: 7100 Szekszárd, Liszt Fe­renc tér 3. A borítékra ne fe­lejtsétek el ráírni: Törd a fejed! teszi. írjátok meg azt is, miről szeretnétek még olvasni a Kis Generációban, miből lehetne több, s miből kevesebb. (A szerk.) Váhm Pál és Csámpás Jul- csa lagzija tehát a lehető leg­jobb úton haladt, egészen ad­dig, amíg el nem kezdték fel­hordani az ételeket. Az első kanál leves után a násznép hirtelen elcsendesedett, és a zendülés komor légköre kez­dett kialakulni. Történt ugyanis, hogy be­szervezett osztálytársaim egész délelőtt „segítettek" Dag Ica néninek, a főszakács­nak az mennyegzői étkek el­készítésében. A jóasszony en­nek akkor nagyon örült, utó­lag persze keservesen meg­bánta, hogy a „büdös kölke- ket" a kondér közelébe en-. gedte. Az első fogás húsleves volt - cukorral. Sok cukorral. Meg borssal. Mit mondjak, a gyen­gébb gyomrúak már ekkor ki­rohantak, no nem a pusztába, csak a Kis Büdös mögé. Aztán jött a pörkölt. A hangulat kez­dett javulni, az étel igen ízletes volt, de aztán ahogy a sűrűjét meregette a jónép, s rongyda­rabokat, csavarokat, faágat, mifenét talált benne, ismét fel­lángolt a jóétvágyú falucska nemes dühe. A gépolajban sült húsok és a nyers köret sem igazán emelte az ünne­pély fényét. A zenekar elkeseredett erő­vel kezdett játszani a tulaj ké­résére, miután az érintetlen fogásokat kihordták a kukába. A korgó gyomrú násznép pe­dig sós-paprikás kenyeret, meg a - szerencsére épségben maradt - aprósüteményt ette vacsorára. Az étek-rémségből Vámpír és Juci néni semmit sem vett észre. Bódultán kana­lazták a förtelmes kaját, Vám­pír a pörköltből kétszer vett! Ijedten vártam, mikor fordul­nak le a székről, de az egy élő világon semmi bajuk sem lett, s a vacsora végeztével lelkes kurjantásokkal dicsérték a szakácsot. Dag Ica néni ezt hallván letett öngyilkossági szándékáról, sőt, rövid gon­dolkodás után úgy döntött, nem vándorol ki a zulu-kaffe- rekhez sem, libapásztornak. Miután így helyre állt az önbi­zalma, éjfélre olyan csülkös bablevest és lakodalmas kalá­csot készített, hogy még évek múlva is erről regéltek az éhes emberek. (A sikerhez azért az is hozzájárult, hogy igencsak korgott a nép gyomra éjfélre.) A lagzi ezen apró kitérők kivételével a szokásos meder­ben zajlott, reggelig tartott, s a menyasszonytánc alkalmából az ifjú pár hat kávéfőzőre, tíz teáskészletre, nyolc kávés­készletre és 30 darab vázára tett szert. Csámpás Juci néni később bevallotta, gondolt rá, hogy kereskedést nyit ezzel a kezdő árukészlettel, de a pe­dagógia iránti szent elkötele­zettsége ezt persze nem en­gedte. Az ifjú pár ezután nászútra indult Simagöröngyösre, a népszerű turista- és folklór paradicsomba. Két hétig nem is láttuk őket, addig úri dol­gunk volt, mert minden nap ás helyettesített az iskolában, úgyhogy egy jó csomószor ugyanazt az anyagot adták le, már kívülről fújtuk mindany- nyian. Szóval laza két hét volt. A helyzet utána sem változott lényegesen, mert az újdonsült házaspár szinte lángolt az olt- hatatlan szenvedélytől, s alig-alig volt energiájuk a taní­tással foglalkozni. Persze az­tán lassan csökkent a hév, s kezdtek a dolgok visszatérni a rendes kerékvágásba. Még ta­nulnunk is kellett! Aztán újabb változás szele kezdett fújdogálni. Csámpás Juci ki­csit lefogyott - vagy ötven de­kát is! - megsápadt, s néha vá­ratlanul kirohant a tanterem­ből néhány percre. Az alakja meg egy idő után furcsán gömbölyödni kezdett. Aztán elterjedt a hír, mint a futótűz: Vámpírnak és Juci néninek gyereke lesz!!! Az apajelölt féltő gonddal vette körül a kisma­mát, egy nagy bottal tartotta két méteres távolságban tőle a gyermekeket és a kutyákat, ál­landóan kísérgette, még az il­lemhelyre is, a ridiküljét sem engedte cipelni, egyszóval tel­jesen becsavarodott az utód bűvöletében. Mi is figyelem­mel kísértük a nagy eseményt, s kilenc hónappal az egybeke­lés után Juci néni életet adott a szomszéd város kórházában Benőkének, Váhm Pál nagy­szerű gyermekének. Rossz nyelvek azt suttog­ták, hogy a szülészeti osztá­lyon látogatási tilalmat ren­deltek el Juci néni és Benőke ott tartózkodás alatt, s Benőke egy külön szobában volt elhe­lyezve, nehogy a többi cse­csemő fejlődése veszélyez­tetve legyen. A pletykáknak persze nem adtunk hitelt egé­szen addig, amíg meg nem lá­togattuk a kisdedet. A lény, mert a „gyermek" szóval csak fenntartásokkal illethetjük Váhm Benőkét, akkora volt csak, mint a karom, de a feje az alig fért bele a kiságyba. Ráncos, vörös, rücskös bőre volt, apró malacszeme és ak­kora szája, mint ide Pilisboros- jenő. Mindennek a tetejébe rémisztő hangon bömbölt és nyivákolt felváltva, s hango­san rotyogtatott a lepedő mé­retű pelenkájába. — Ugye, gyönyörű? - kér­dezte büszkén Juci néni. Azt feleltük rá, hogy igen, de meg kell vallanom, ez nagy erőfeszítésbe került. A ronda bébi rosszindulatú tekintettel méregetett minket, s addig hadonászott ványadt karjai­val, míg gőzkalapács méretű öklével pont orron találta a szerelmetes arccal fölébe hajló apukáját. Ekkor gonoszul vicsorogni kezdett fogatlan ínyével, s megelégedett böfögést halla­tott. Ennyi elég is volt a rút dedből, pánikszerűen mene­kültünk haza. Falucskánkat eléggé megviselte Benőke léte. A rémséges gyermek étkezés előtti üvöltözése eleinte páni­kot keltett, ugyanis többször hitték a gyanútlan emberek, hogy medve, vagy farkas ga­rázdálkodik kicsiny falunk­ban, s kapára-kaszára-vasvil- lára kapva rohantak a hang forrása felé. Csak nehezen hit­ték el, hogy ez a rémes hang egy pár hetes csecsemőtől származik. Ha Juci néni dél­előtt sétálni vitte a gyermeket, mindenki pánikszerűen me­nekült, nehogy be kelljen néz­nie a babakocsiba, s azt ha­zudnia enyhén sokkos álla­potban, hogy „de édes a ki­csike". Okoska (Folytatjuk.) „A zene felette áll a politikának" Interjú D. Nagy Lajossal, aki nem ér rá megnősülni Trunkos és D. Nagy között egy hölgy - „Bikini" nélkül Német TOP 10 1. Ale Of Base 2. 2 Unlimited 3. Paul McCartney 4. Captain Hollywood Project 5. Leila K 6. Haddaway 7. Depeche Mode 8. Whitney Houston 9. Usura 10. Shakespeare's Sisters All That She Wants No Limit Hope Of Deliverance Only Whit You Open Sesame What Is Love I Feel You I Will Always/Love You Open Your Mind Hello — Nem ma kezdted a pá­lyát, gondolom akad olyan kérdés, amely nem igazán hoz izgalmi állapotba. — Például a „hogyan oszlott fel a Bikini" kezdetű. — Akkor mást kérdezek. Miért ment szét a Bikini? — Egyrészt, mert abban a stílusirányzatban, amit képvi­seltünk, már mindent elját­szottunk. Másrészt, mert a ze­nekarvezető, az Alajos úgy érezte, ezt abba kell hagyni. ó mondta ki, és ezzel teljesen egyetértettem, én már két éve mást szeretnék. Ezt most sike­rült is megcsinálnom. Gondolj bele, november végén oszlott fel a Bikini és február végén már készen volt a D. Nagy és a Frakció lemez, amelyik április 5-én jelent meg. Tudtam, hogy mit akarok, milyen jellegű ze­nét szeretnék csinálni. Ami kérdéses volt, az az, hogy ki­vel. Először úgy indult, hogy szólólemez lesz, aztán a zené­szek, akiket megtaláltam, azok olyan csodálatos embe­rek, hogy úgy döntöttünk, le­gyen ez egy zenekar. — Kikről is van szó? — A régi harcostársam Trunkos András, ő a zene­szerző, producer, basszusgitá­ros, minden egy személyben, szólógitár Csillag Endre egy­kori Edda-tag és Knapik Ta­más, a billentyűs Mihály Ta­más az Omegából, doboknál Dorozsmai Péter, szaxofon Kató Zoli, ő a Bikiniből. Azt még el kell mondanom, hogy - Magyarországon először - saját terjesztésű rendszerben terítjük szét a lemezt. — Rolls és Bikini egyve­legre számíthatunk? — Nem, teljesen más. Tu­lajdonképpen három Rolls Frakció-dal ugyan felkerült a lemezre, de azt egy percig sem lehet mondani, hogy akár „bi­kinis" vagy akár „rolls-os". Teljesen újat sikerült csinálni, a régi dalokat is úgy áthang­szereltük, hogy úgy szólnak, ahogy 1993-ban szólni kell. Úgy érzem, olyan zene ez, amilyen jelenleg nincs a pia­con. Ezért is vagyok nagyon bizakodó és gyakorlatilag de­cember 31-ig pontosan meg­van minden, szinte napra komponálva. — Mikor mutatkoztok be? — “Először Erdélybe és Szlovákiába megyünk május­ban, majd június elején követ­kezik a budapesti bemutatko­zás, a SOTE-n. Ezután lesz a nyári turné július 2-től au­gusztus 15-ig, ez 18 előadás. Karácsonykor pedig az Erkel színházban játszunk. — Természetes dolog az, hogy ha egy zenekar leszálló ágban van, akkor jönnek az álbotrányok: klip-, dal-, le­mezbetiltások? — Bevallom őszintén, én soha nem szerettem az ilyen botrányokat. Talán a sors iró­niája, hogy szinte minden bot­rányban benne voltam az el­múlt tíz évben. Igazából a pletyka az nem zavar, tudo­másul kell venni azt, amit va­lamikor a '40-es években Bing Crosby mondott: „a show-biz- nisz meg a pletyka úgy összetar­tozik, mint a füst meg a tűz". Egyik sincs meg a másik nél­kül. A botrányt pedig általá­ban az újságírók találják ki az uborkaszezonban... — Például, hogy a D. Nagy Lajos megnősült. — Nem tudom, hogy ki ta­lálta ki, kinek volt ez jó. — Elképzelhetetlen? — Nem érek rá. — Botrányaid közül, me­lyikre vagy a legbüszkébb? — Talán a legnagyobb az volt, amikor az Egymilliófon­tos hangjegyet betiltották, le­váltották a Tánczos Gábort, Juhász Elődöt, pontosan azért, mert valami olyasmit sikerült csinálni, amitől a pártállam­ban féltek. Jó érzés volt, hogy egy zöldre festett hajú, kis rockzenésztől megijednek. — Melyik számot ajánla­nád a lemezről? — Annak idején a Nagy Imre temetésén az Orbán Vik­tor elmondott egy beszédet, ahol azt mondta, „itt vannak ezek a koporsók, e mellé képzel­jünk ide egy másikat, amelyikben az elveszett fiatalságunk van, amit nekünk már nem tud senki visszaadni". Én már soha nem fogok 16 évesen hátizsákot kapni és elmenni Párizsba ví- kendezni, vagy soha nem fo­gok 20 évesen az olasz tenger­parton nyaralni. A vágyálmok csimborasszója az volt, hogy lejutunk a Balatonra, mert maximum ez maradt. Erről szól egy dal: Elveszett évek. — Az zenészek aktív poli­tizálásáról mi a véleményed? — Én mindig azt vallottam, amit Sting mondott annak ide­jén, amikor Giscard d'Estaing felkérte a választási kampá­nya emberének: „nézze uram, én nem mondom azt, hogy azzal az egymillió angol fonttal nem tudnék mit csinálni, de a zene az azért felette áll a politikának". KRZ Heti cáfolat Nem igaz, hogy az oly zorddá váló április eleji időjárás a húsvéti nyuszik ravaszul kitervelt munka­lassító sztrájkjának ered­ménye volt. Pop-pletykák Michael Jackson görögor­szági és törökországi koncert­jét lemondták, mert a sztár megfázott. Jackót most külön orvoscsoport vizsgálja, a kon­certrendezők viszont perelik. Elton John nyilvánosságra hozta, hogy HIV-vírussal fer­tőzött. A sztár népszerűsége ennek ellenére töretlen. Don't You Want Me, ez a címe Felix első sikerének. A kávébarna bőrű hölgy a Techno-zene világába invitál minket, s íme, itt az eredmény: az It Will Make Me Crazy már a listákat bombázza. Neil Tennan, a Pet Shop Boys-ból fontosabbnak tartja az Elektronic sikerét és mun­káját, mint egy vádi új P. S. B.-albumot. Arany Zsolt Ifjúsági Információs és Lel­kisegély Szolgálatot indít Szekszárdon a Városi Mentál­higiénés Egyesület és a Babits Mihály művelődési ház ápri­listól, a tavaszi iskolai szünet utáni napon. E szolgálat a már működő „Őszinte Szó" kibő­vítése hatókörében, funkció­jában, a 13-20 éves korosztály részére. Mindezt indokolják a kör­nyezetünkben, családunkban, városunkban tapasztalható tünetek, az „Őszinte Szó" és S.O.S. telefonszolgálat tapasz­talatai, a fiatalok körében el­követett öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek, s mindaz a nehéz társadalmi, családi háttér, amely e mögött Jocó Meghalt egy srác. Nem volt kiemelkedő személyiség, vagy híres ember. Egy srác volt. Egy jó srác. Segítőkész, szorgalmas, ba­rátja mindenkinek, aki viszo­nozta a köszönését. Mert kö­szönésben nem lehetett meg­előzni. A lehetetlent is meg­csinálta, égett a keze alatt a munka, jó szót, fizetséget nem is várt érte. Élete 30 éve bizo­nyítással telt el. Bizonyított minden szempontból: ember­ségből, becsületből, munka­szeretetből. Életeleme volt a munka, a vidámság, a gyere­kek és az állatok szeretete. Egy nagyon régi szerelem­ből kiábrándulva egyedüli élt, barátainak gyermekei istení­tették, munkatársai szerették, jó kolléga volt. Aztán egyik napról a má­lehet. A fiatalok reménytelen­ségbe, netán devianciába hajló széles rétegével jelenleg az is­kola sem tud mit kezdeni. A helyzetet súlyosbítja az a tény is, hogy napról-napra gyarap­szik az iskolán, munkahelyen kívülrekedt fiatalok száma, amely az amúgy is nehéz élet­helyzetekkel küzdő családok további konfliktust okozó té­nyezőjévé válik. Miben szeretne segíteni ez a szolgálat? Lehetőséget biztosít a nehéz helyzetben lévő gyermekek, fiatalok számára információ­val, kölcsönös konzultációval, életvezetési és problémame­goldási tanácsadással, külön­féle személyiségfejlesztő tré­sikra megtört, csendes ember lett. Életében először hiány­zott a munkahelyéről, beteget jelentett. Kérdezték, mi baj, de csak sóhajtozott. Utol érték őt is a mindennapok gondjai? A reménytelenség, a kilátásta- lanság? Már nem tudjuk meg soha. A búcsúlevelében csak annyit kért, hogy József nap­kor igyunk egyet az emlékére. Nem hittünk a levélnek, nem az a típus volt. Most szomo­rúan kérdezzük egymástól: miért? Miért a legjobbak? Azon kevesek közé tartozott, akinek se haragosa, se irigye, se tartozása. Halálára semmilyen ésszerű indokot nem lehet találni, tit­kát magával vitte a sírba. Ön­kezével vetett véget életének, holott úgy hittük, ő az, akitől legtávolabb áll a „meghívott halál" gondolata. Emlékezni fogunk rád, Jocó! ningekkel, bizalmas beszélge­tésekkel. Alapelvünk a kölcsönös el­fogadás, a másik másságának megértése, az őszinteség, az érzések szabad kinyilvánítása, az egyensúlyos kapcsolat, a szeretet, a belső erőforrások, energiák felfedezése, mozgó­sítása, az önbecsülés megte­remtése. Akinek szüksége van ránk, megtalál az 505. számú ipari szakmunkásképző intézet kol­légiumában, valamint a Babits Mihály művelődési házban működő „Őszinte Szó" szol­gálatnál. Mindkét helyszín nyitott, bárki által felkereshető, névte­lenséget és teljes titoktartást biztosít. Gyertek el hozzánk, segí­tünk nektek! Balogh László Csak fiataloknak!

Next

/
Thumbnails
Contents