Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-09 / 57. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 9., kedd A városházán hallottuk Úgy látszik, az emberek többsége felismerte, hogy mostanság telefon nélkül ne­héz boldogulni. Természete­sen ehhez - mint általában az élethez - kell a föníciaiak ta­Együtt a kórházért lálmánya, a pénz is. No de, hogy egyik szavamat a má­sikba ne öltsem, maradjunk inkább a telefonnál. Tamási­ban több mint ezeregyszáz kö­telezettség vállaló nyilatkozat érkezett a polgármesteri hiva­talba azok részéről, akik a vá­rosban telefont szeremének és ehhez vállalják a MATÁV Rt. feltételeit. így reális a remény, hogy az ígért hálózatfejlesztés megvalósul, feltéve, ha a me­gye más településein is ha­sonló az érdeklődés és az el­várt tizenegyezer-ötszáz tele­fon „összejön". Tamásiban jártunkkor a pincehelyi kórház üzemelteté­sével kapcsolatban megbeszé­lést tartottak az ellátási kör­zetbe tartozó önkormányza­tok képviselői. Döntöttek az idei műszerbeszerzés pályáza­tával kapcsolatban a másfél milliós önrész biztosításáról, amely révén hárommillió fo­rint értékű életmentő műszer­rel javulhat a kórház felsze­reltsége. Szándéknyilatkoza­tot tettek arról, hogy a fenntar­tás kapcsán megvizsgálják a jogszabály adta lehetőségeket és még az idén megállapod­nak a további üzemeltetési, fi­nanszírozási kérdésekben. Az új szociális törvény okozta feladatváltozások mi­att az eddigi bevált gyakorlat­nak megfelelően a szociális el­látás biztosítása érdekében a képviselő-testület rendeletileg a polgármesterre ruházta a szükséges hatásköröket, egyúttal a törvényben biztosí­tott hat hónapnál rövidebb, ki­lencven napos határidőt tű­zött ki a helyi szabályok elké­szítésére. Az idén is lesz városi meg­emlékezés a nemzeti ünnep alkalmából, ami március 15-én, hétfőn - hagyományo­san - 10 órakor, szentmise után kezdődik a városháza előtt, a Kossuth téren. Olvasónk írja Tisztelt Szerkesztőség! Olyan témáról, a munkanélkü­liségről szeretnék írni, ami a mai világban sokunkat érint. Én a Tolna Megyei Munkaügyi Köz­pont Tamási Kirendeltségéhez tartozom, ahol a négy irodában olyan lelkiismeretes, türelmes dolgozókkal találkozunk, amilye­nek a mai világban ritkák. Ha mi, munkanélküliek idegesek, türel­metlenek vagyunk, az iroda dol­gozói akkor is emberséggel viszo­nozzák érzelmeinket. Először mindenki szorongva ment jelent­kezni, de ma már barátként me­gyünk. Ennek bizonyára az is oka, hogy nemcsak a szigorúan vett munkájukat végzik tisztes­séggel, hanem bármilyen problé­mával hozzájuk fordulhatunk, mivel mindenben szívesen segí­tenek. Áldozatos munkájukhoz, em­berségükhöz jó egészséget és tü­relmet kívánok. Köszönettel: Vég Lászlóné munkanélküli Iregszemcse, Vörösmarty u. 15. T avaszváró télbúcsúztató Nyugdíjasok találkoztak Pincehelyen Kicsit megkésve, a far­sang utolsó napjaiban tar­totta a pincehelyi nyugdíjas klub farsangi összejövete­lét. Több éve baráti kapcso­latban állnak a hőgyészi nyugdíjas klubbal, így most is őket hívták meg a közös ünneplésre. A vendégek egy hétfői kora délután érkeztek Pin­cehelyre, ahol a vendéglá­tók nevében Horváth Anna klubvezető fogadta, és ka­lauzolta a kis csapatot a he­lyi Vörösmarty emlékszo­bába, s a nagy költő emlékét őrző kiállítást mutatta be. Ezt követően a helyi kö­zösségi házba indultak, ahol pincehelyi népvise­letbe öltözött „lányok" hó­virággal várták őket. Min­den vendég egy csokor hó­virágot kapott, idézve a ta­vaszt, még akkor is, ha kinn a tél nyomai látszottak. A kedves kis fogadtatás után a vendéglátók kis mű­sorral emlékeztek meg a farsangról. A hőgyésziek is elhozták kedves soraikat, melyben költők írnak búfe­lejtő tavaszról, vidámság­ról, megemlékeznek ezen idősebb korosztály nehéz éveiről és köszönik, hogy je­lenleg jobban élhetnek, még akkor is, ha a mai napoknak is megvan a nehéz oldala. A köszöntőket követően a klubvezetők beszámoltak az elmúlt évben végzett klubmunkáról, klubéletről, a legutóbbi találkozásuk óta eltelt időről. A télbúcsúztató közös vidámsággal folytatódott, ahol megkóstolhatták az ügyes háziasszonyok saját készítésű és díszítésű szendvicseit, süteményeit, elénekelték a jól ismert nó­tákat és jól kitáncolták ma­gukat. Bárdos Lászlóné Tamásiból Szenegálba Az Angol Királyi Madártani Egyesület Gyűrűző, Vonulás­kutató Szakosztálya már ne­gyedik éve rendezi meg Afri­kában, a Szenegál-folyó mel­lett azt a gyűrűző táborát, ahol az európai vonuló és telelő madarakat ellenőrzik. Az 1992 októbertől 1993 áprilisig tartó munka egyik résztvevője Molnár Zoltán, a tamási Béri Balogh Ádám Gimnázium és Kollégium tanára lesz, aki március 20-tól egy hónapot táborozik és remélhetőleg ta­lálkozik majd a Tamási kör­nyékén általa gyűrűzött szür­kegémmel, bakcsóval, kiskó- csaggal, seregéllyel vagy ép­pen rigóval is. A tanár úr elöljáróban any- nyit elárult, hogy már tavaly is a kiválasztottak között volt, ám vízum hiányában elma­radt az útja. Most viszont minden rendben. Készül. Molnár Zoltán Mindenféle fogóeszközt, gyű­rűt, fényképezőgépet, némi ruhát tesz majd az útipoggyá­szába, „beszerzi" a szükséges védőoltásokat, szervezetét felerősíti különféle vitami­nokkal és tanulmányozza a Nyugat-Afrika madarai című könyvet. Kell ez az utóbbi is­meret is annak ellenére, hogy a Szahara átrepülése előtti pi­henőnél fogott madarak ki­lencvenöt százaléka európai vonuló. Molnár Zoltán már nagyon sok táborban volt, ezért - úgy mondja - nagyjából tudja, mit várhat az afrikaitól. Ugyan­úgy fogják, ugyanúgy gyűrű­zik majd a madarakat, mint öreg földrészünkön, az újdon­ságot az új fajok, az új barátok, kapcsolatok és Afrika jelenti majd. Az iskola vezetése tá­mogatja útját azzal, hogy előre letaníthatja az. óráit, a városi önkormányzat pedig anyagi­akkal - tizenötezer forinttal - segíti. Sok szerencsét, tanár úr! Eredményes rendőri munka A Tamási Rendőrkapitányság illetékessségi területe huszonhét településre terjed ki és mindennapi tapasztalat, hogy az önkormány­zatok döntő többsége anyagi áldozatokkal is támogatja a rendőri munkát. A legnagyobb anyagi terhet - három státus finanszírozása egy évre - az iregszemcsei és a környező köz­ségek vállalták - hangzott el a kapitányság ál­lománygyűlésén Kovács Zoltán őrnagy, kapi­tányságvezető beszámolójában -, de gondot okoz, hogy az erre az évre várt létszámemelés elmaradt. Kiemelte a kapitány a simontomya- iak, illetve a környező települések anyagi áldo­zatát, és az önkormányzatok egyéb támogatá­sát is. Mindez azt jelent(het)i, hogy a rendőri munka és annak megítélése - nyilván okkal - pozitív irányban fejlődött. A terület bűnügyi fertőzöttsége az 1991. évi­hez hasonló képet mutat. Az ismertté vált bűn- cselekmények száma 1222-ről 1280-ra nőtt, ami 4,7 százalék növekedést jelent, a váderedmé­nyesség viszont 47,7 százalékról 58,1 száza­lékra javult, a felderítési eredményesség pedig 28,6 százalékról 46,2 százalékra emelkedett. Mindezt egy megfiatalított, sokra hívatott ál­lománnyal sikerült elérni. A közrendvédelmi és közlekedési osztály munkáját górcső alá véve elmondható, az in­tézkedési mutató növekedése a határozottság­ról és a nagyobb aktivitásról tanúskodik. Pozi­tívum, hogy bátran alkalmaznak kényszerítő eszközöket közterületeken, negatívum sajnos az, hogy törvényesnek ítélt intézkedés esetén is több büntetőeljárás indult, amitől jogilag nem képesek megóvni az állományt. Az igazgatásrendészeti szolgálat jó szinten látja el a feladatát, az ügyfelek szolgáltatás jel­legű kiszolgálása szinte zökkenőmentes, a ha­tósági tevékenység pedig szigorúbbá vált. Ki­sebb zavarokat okoz a már szinte „ad hoc" jel­legűvé váló hatósági jogkörök elvétele vagy visszaadása. Bizonyára itt is - mint számos más kérdésben - a rendőrségi törvény megszü­letése hoz, hozhat majd megnyugvást. A simontomyai őrs az elmúlt évben nyerte el működésének remélhetőleg most már végleges formáját, eredményes tevékenységük feltételei biztosítottak. Várhatóan a közeljövőben új, korszerűbb épületben dolgozhatnak majd. A kapitány beszélt a technikai ellátottságról, amit számában kielégítőnek mondott, minősé­gében viszont nem, és szólt a fegyelmi helyzet­ről is. 1992-ben három tiszt és négy tiszthelyet­tes kapott fegyelmi fenyítést, fegyelmileg egy, kérelmére négy személyt bocsátottak el. Az idén a kapitány már két alkalommal alkal­mazta a fegyelmi elbocsátást. - Továbbra sem engedhetem meg, hogy olyan személyek le­gyenek kapitányságunk állományában - hang­súlyozta Kovács Zoltán -, akik sorozatos fegye­lemsértők, vagy köztörvényes bűncselekményt követtek el, de nem engedhető meg az sem, hogy korrupciós jellegű ügyek bocsánatos bűnné degradálódjanak. Szerencsére többen vannak a jutalmazottak - állapíthattuk meg. A kapitány beszámolója végén szólt az egyéb kapcsolatokról is, amelyek közül egy megfontolandót ragadunk most ki - önkénye­sen. A területen kilenc polgárőr csoport tevé­kenykedik kb. háromszázhúsz taggal. A kez­deti lelkesedésük teljesen kudarcba megy át, ha az idén a rendőrség nem tud aktívabb sze­repet vállalni a polgárőri szervezetek működé­sében. Szakályból Meseországba A tágas, virágos, játékok­kal teli, ízlésesen berendezett, tavaly átadott szakályi óvo­dát már belakták a csöppsé­gek. Ottjártunkkor Törőné Lakos Erzsébet óvónő Nyuszi csoportjában - vegyes csoport - éppen nagy utazásra készü­lődtek az apróságok. A vonat már az állomáson pöfögött, majd beszállás - egymásba kapaszkodás után - füttyen- tett a masina, aztán elindul­tak Meseországba. „Megy a vonat zakatol,/ várnak reánk valahol . . " - verselte a kis csapat, aztán hol gyorsítva, hol lassítva el­ért a mesék birodalmába. Ott a kapuőr teljesítette felada­tát, a Nyuszi csoport pedig bezakatolt és elhelyezkedett, mert a Mesemondó A kacor királyba kezdett. Kinyíltak a fülek, kikerekedtek a szemek, tátva maradtak a szájak, el­csendesült a gyerekcsapat, csak egy-kettő foglalkozott mással. Amikor aztán a mese végétért, újra hosszú füttyel jelzett a masiniszta, ismét be­szálltak, a kapuőr megint tel­jesítette feladatát - ezúttal bezárta a kaput -, majd elza­katoltak. Miközben az önfeledt játé­kot néztük, az jutott eszünkbe, milyen jó, hogy - az országos gyakorlattól elté­rően - a szakályi önkormány­zat támogatás nélküli!) is megépítette az óvodát, mert a kiművelt emberfők „műve­lése" itt kezdődik. Fociláz Iregszemcsén Nem a B, sokkal inkább az F-vírus, ami esetünkben focit jelent, támadta meg az ireg- szemcseieket. Történt ugyanis, hogy a helyi TKI SE sportkör elnöke, Dravecz Ká­roly - kihasználva a torna- csarnok adta lehetőséget - hét csapat részvételével, tömeg­sportként, teremlabdarúgó tornát szervezett. A hét fordu­lóból álló, csütörtökönként le­bonyolítandó derbyken al­kalmanként nyolcvan-kilenc- ven játékos - köztük a legfiata­labb tizenhat, a legidősebb negyvenhat éves - kergeti a labdát, miközben százöt­ven-kétszáz szurkoló buzdítja őket. Állítólag többen druk­kolnak a „parkett ördögei­nek", mint amennyien a nagy pályát szokták volt körülállni. Úgy tervezik, március 20-án, szombaton a győztes a tornaválogatott ellen lép majd parkettre, ugyanakkor lesz majd kézilabdás öregfiúk mérkőzése is, az ünnepélyes díjkiosztót pedig a vendégsze­retetéről és konyhájáról híres Fehér Galamb étteremben tart­ják. Elképzelés, hogy tárgyju­talomban részesítik majd az 1-3. helyezést elért csapatot, a legjobb góllövőt, kapust, il­letve mezőnyjátékost. Szpon­zoruk már van, de szívesen veszik a további tárgyjutalmat felajánlók önzetlenségét is. Végül álljon itt a torna rész- eredménye: 1. Gumimacik 2. Hupikék törpikék 3. Kézi­labda csapat. Ä góllövőlista ál­lása: 13 gólos Vámosi, 8 gólos Papp A., Dervár és Szántó A. Elfogadják a kihívást A simontornyaiak sportsze- retetét sokminden igazolja, így a kézilabdás sikerek, a labdarúgó eredmények, a bar­celonai olimpiát megjárt kis csapat, a sportcsamoképítés és még sorolhatnánk, de a tervszerűségért sem kell - ahogy mondani szokták - a szomszédba menni. Itt van mindjárt a Challenge Day, vagyis A kihívás napja, amit május 26-án rendeznek meg most már másodszor Ma­gyarországon. Simontomyán ismét elfo­gadták a kihívást és már el­kezdtek készülni rá. Megala­kították a rendezőbizottságot, akik első ülésükön megjelöl­ték a 00 órától 21 óráig tartó egésznapos sportrendezvény helyszíneit - a sportpályát, a strandot és a művelődési há­zat -, amelyeken a nagykö­zség megmozgatandó lakos­sága gyűjti majd a pontokat, szórakozik, tesz önmagáért és a közösségért. Úgy tervezik, az egyesület sportolóit kérik majd fel a szervezésre és a nagy rendezvény lebonyolítá­sára, aminek a főszervezője Szabadi István testnevelő. 4

Next

/
Thumbnails
Contents