Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-08 / 56. szám

1993. március 8., hétfő MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Március 15-e Borjádon A hagyományoknak megfelelően az idén is tar­tanak március 15-i megem­lékezést Borjádon, a Petőfi méhesnél. Beszédet Kocsis György, kölesdi polgár- mester mond fél 11-kor, majd a helyi iskola iro­dalmi színpadosainak ün­nepi műsora következik. Ezután kerül sor a koszo­rúzásra. Fontos megje­gyezni, mivel „távoli" ki­rándulóhelyről van szó, hogy az érdeklődőknek a helyszínen étkezési lehető­séget is biztosítanak, és büfé is lesz. A négylovas köpönyeg A gyermekbérlet 4. elő­adása lesz a Négylovas köpönyeg, Pakson. A da­rabot a veszprémi Petőfi Színház társulata adja elő a művelődési házban, há­romszor: március 9-én 14 és 16 órától, valamint már­cius 10-én 10 órai kezdet­tel. Bródy János Tolnán A tolnai művelődési házban ad koncertet Bródy János, március 18-án, 18 órakor. Utána a rendezők kávéházi beszélgetésre in­vitálják az előadót és az érdeklődőket. Érmek vár­ható kezdési időpontja 20 óra. Bábjáték Bonyhádon A budapesti Fabula báb­színház vendégszerepei Bonyhádon - a művelő­dési házban -, március 22-én. Először 10, majd 14 órakor mutatják be, a Nagy akarok lenni című zenés bábjátékot. A Fekete István vetélkedő végeredménye A szekszárdi Gyerme­kek Háza által rendezett Fekete István irodalmi ve­télkedőre, az író életrajzá­ból készültek a versenyzők - pedagógusok segítségé­vel. Az írásbeli és szóbeli feladatok megoldása alap­ján a következő eredmé­nyek születtek: Első lett a Zombai Álta­lános Iskola csapata (Antal Judit, Rózsa Éva, Pál Ba­lázs), második helyen a szekszárdi Dienes Valéria Általános Iskola 4. b osztá­lyosai (Weisz Csilla, Mé­száros Dóra, Dombai Adél), a harmadikon pedig ugyanezen iskola 4. d-sei (Hirt Károly, Szabó Má­tyás, Frey Dóra) végeztek. Mesejáték Pakson Március 18-án, 14 órakor német nyelvű mesejátékot nézhetnek meg a paksi gyerekek a helyi ifjúsági házban, Batzlibutzli az er­dei manó - címmel. Rendezte: Pécsi Ildikó Hámori Tibor: „A gyil­kos én vagyok" - című kétrészes bűnügyi játékát tekintheti meg a bonyhádi közönség március 30-án, 19 órától, a helyi művelő­dési házban. A darabot Pé­csi Ildikó rendezte. Né­hány név a szereposztás­ból: Koncz Gábor, Tordai Teri, Szilágyi Tibor. Rendszerváltás az iparosoknál A nyomatékos érdekképviselethez tömegbázis kell Kezdetben volt a kötelező, de a lágy diktatúrára jellemző „lapos" érdekképviselet (KI- OSZ), majd következtek a szabadság pillanatai - mely­ben jónéhány iparos nem a szabadon szerveződés, hanem a kilépés lehetőségét ragadta meg -, s mostanában úgy tű­nik, elérkezett a valódi érdek- képviseleti szervezetek (IPOSZ, VOSZ) igenlésének ideje. Áz iparosok társadalmában zajló rendszerváltásról be­szélgettem a Tolnai Vállalko­zók Ipartestületének elnöké­vel, Pentz Gáborral. — A városban és környé­kén 240 tagja volt a KI- OSZ-nak - mondta -, mostani szervezetünkbe, mely az IPOSZ-szal áll kapcsolatban, 136-an léptek be. Szinte min­den szakma jelen van, a kő­művestől a női szabóig. — Szerveződnek a kamarák, német mintára, és a kamarai tag­A Tolna Megyei Vállalkozói Központ olyan rendezvényso­rozattal kíván bemutatkozni az érdeklődőknek, mellyel le­hetővé válik a közvetlen kap­csolatok megteremtése. Hahn Csaba ügyvezető igazgató el­mondta, hogy elsősorban a vidéket célozták meg az el­képzeléssel: március 10-én, azaz szerdán Bonyhád lesz az első állomás, ahol is a polgár- mesteri hivatal tanácstermé­ben egész napos nyílt szakmai program keretében várják a vállalkozókat. — Délelőtt kilenc órakor ság kötelező lesz az iparosoknak. Az ipartestületi viszont nem kö­telező. „Életben maradhat" az IPOSZ ezek után is, vagy itt is kötelező lesz a belépés? — Az IPOSZ-tagság nem válhat kötelezővé, ez egy ér­dekvédelmi szervezet, és az is marad. Épp ezért nem „za­varhatja" az IPOSZ-t a kama­rák felállítása. Két, egymás mellett párhuzamosan mű­ködő szervezetről van szó: a kamara a gazdasági szervező munkát, az IPOSZ az érdek- képviseletet látja el. — Miért jó ipartestületi tag­nak lenni? — Hát munkát szerezni nem tudunk, de apró ügyek­ben segítünk a tagjainknak. Kapjuk a szaksajtót az orszá­gos rendelkezésekkel, taná­csot nyújtunk adóbevallás-ki­töltéshez, munkavédelmi, tűzvédelmi tanfolyamot és vizsgát szervezünk, és megke­reshetnek bennünket az ipa­kezdődik a városháza tanács­termében a plenáris ülés, ahol elsőként a központ munkatár­sai mutatkoznak be - folytatta Hahn Csaba. — Az idei év terveinek felsorolása után a bonyhádi alközpont vezetője tart tájékoztatást a helyi célki­tűzésekről és lehetőségekről. A rendezvényre meghívtuk a megye munkaügyi, adózási, társadalombiztosítási intéz­ményeinek képviselőit, akik a vállalkozókat érintő aktualitá­sokra hívják fel a figyelmet. Délután két órától ügyfélfo­gadással folytatódik a prog­rosok bármi más gondjukkal Tolnán, a Garay utcai székhá­zunkban. — Mindezt mennyiért? — Főállásúaknak 300, mel- lékfoglalkozásúaknak 200, nyugdíjasoknak 50 forint a havi tagdíj. — Nem folyik egyfajta ver­seny a tömegbázisért az érdek- képviseleti szervek (az IPOSZ és a VOSZ) között? — Nincs egymás ellen ez a két szervezet. Ákadnak ugyan átfedések, de a VOSZ elsősor­ban a nagyobb vállalkozókat tömöríti, az IPOSZ pedig a kisiparosoké. — A belépés, be nem lépés di­lemmája mögött jól sejtem, hogy az a kettősség húzódik: a vállal­kozó úgy gondolja, „majd tag le­szek, ha tesznek valamit", az ipartestület meg úgy, „csak akkor tehetek látványos lépéseket, ha sokan állnak mögöttem"? — Valóban: a nyomatékos érdekképviselethez tömegbá­ram, valamennyi kollégánk egy-egy asztalnál ülve várja szaktanácsaival a vállalkozó­kat. A bonyhádi nap csak a kezdetet jelenti. Terveink sze­rint három-négy hetente vál­takoznának a helyszínek, és még az első félévben szeret­nénk valamennyi alközpont­ban megrendezni a nyílt na­pot: Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Tamási és Simontomya mutatkozna be - Szekszárd mellett - elsősor­ban a kis- és középvállalko­zóknak, hasznos információk szolgáltatásával. -szá­zis kell. Csak akkor tekinti a kormányzat tárgyalóképes partnernek az érdekvédő szervezetet, ha sokan állnak mögötte. De a mai világban meglehetősen nehéz az embe­rek „csábítása", a tagtoborzás. Mindenesetre megpróbáljuk. — Erre szolgál a városszerte olvasható falragasz, a kisiparos­kiáltvány is? — Igen, ez egy országos kezdeményezés, melyhez Tolna is csatlakozott. Hirdeti, hogy létezik, dolgozik az IPOSZ, és már sikerült is elér­nie egyet s mást az egyeztető tárgyalásokon (adó, társada­lombiztosítás, stb. terén), az iparosok érdekében. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az iparosokat végre egy szinten kezeljék a társas vállalkozók­kal, s utóbbiaknál ne cipeljeri nagyobb terheket, ne élvezzen kisebb kedvezményeket az, aki egyedül űzi az ipart. Ossza meg örömét Olvasóink írják Uszkay Attilának Báta- székre a 41. születésnapjára sok örömet, és boldogságot kíván: felesége, lányai és anyósa. * Nagy Erika március 7-én ünnepelte 18. születésnapját. Ezúton kívánunk neki sok boldogságot: szülei, Évi, és nagyszülei. Németkér, Sza­badság u. 73. Szép szavú szekszárdi lányok Annyi biztos, hogy nem Donald kacsától sajátították el a magyar nyelvet azok a kö­zépiskolások, akik a Kazinczy Szépkiejtési Verseny megyei döntőjén részt vettek. Ezek a diákok érthetően, tisztán tol­mácsolták mondandójukat, nehéz helyzetbe hozva az öt tagú zsűrit. A rendezvényre szombaton került sor, Szekszárdon, a Ga­ray gimnáziumban. A meg­mérettetés két kategóriában zajlott, külön versengtek a szakmunkások, és együtt a szakközepesek meg a gimisek. Összesen 28-an neveztek be, tovább ketten-ketten jutottak a Győrben, megtartandó dön­tőre. Az idei Tolna megyei for­duló mind a négy nyertese Szekszárdon tanuló diáklány lett. Az szakmunkások között első helyen Fritz Beáta vég­zett, aki az 505. számú szak­munkásképző iskola harma­dikosa, bőrdíszmű szakon. A második legjobb narrátornak pedig Sebestyén Mónika ítél­tetett, aki a Bezerédj István szakmunkásképző intézet el­sőse. A másik kategóriában Ul­bert Andrea nyert, a kereske­delmi szakközépiskola ne­gyedikese, és tovább jutott Szeghalmi Tímea is, az ipari szakközépiskola végzőse; le­endő magasépítő technikus. A győri döntőn majd bizo­nyára tolonganak a helyi és országos médiák képviselői, hogy tévéjükhöz, rádiójukhoz tehetséges, szép szavú mun­katársakat toborozzanak. Visszhang-Wy­Varsádi hétköznapok Halastó és halfeldolgozó épül Wy­Kezdés Bonyhádon, március 10-én Szakmai nap a vállalkozóknak A társadalombiztosítás (meg)válaszol Közöltünk egy cikket a közelmúltban Sk (alias Steinbach Zsolt) tollából, Társadalombiz­tosítási kaland címmel. Ebben saját, ügyfélként megélt tapasztalatait írta le, azt az utat vázolta, amelyen végig kellett bukdácsolniuk feleségé­vel, míg az elvileg automatikusan járó váran­dósági pótlékot megkaphatták. A cikkre válasz érkezett a társadalombiztosí­tástól, melynek végkicsengése az, hogy azt a bizonyos „kalandot" nem úgy kellett volna megírni. Tanúi lehetünk annak napjainkban, amikor a foci és a politika mellé, mögé, az új­ságírás is felzárkózik: ehhez is mindenki (job­ban) ért. A visszhang szerzőjének szavaiból úgy tű­nik, hogy a társadalombiztosításnál vala­mennyi dolgozó remekül érzi magát, mert minden flottul megy, csak az állampolgárok rakoncátlanok. Kár, hogy nem ismerteti meg velünk belülről a munkahelyét - képet nyer­hetnénk arról, hogy miért is akadoznak valójá­ban az „automatikus" folyamatok -, kár, hogy mélyen hallgat arról, mennyire leterhelt a kol­lektívájuk, mennyire bosszantja őket is, hogy a bürokrácia csökkentését a felső vezetés nem úgy értelmezi, hogy a papírmunka legyen ke­vesebb, hanem úgy, hogy ugyanazzal a lét­számmal, vagy még kevesebbel végeztessenek el háromszor, ötször annyi feladatot, megfelelő számítógépes háttér nélkül. (Ugyanígy a föld­hivataloknál, az önkormányzatoknál, a bíró­ságoknál, az egészségügyben, stb.) Lehet, hogy ez az itt következő cikk sem jól van megírva? * A Tolnai Népújság „Társadalombiztosítási kaland" című cikkét olvasva megdöbbenek, szinte mellbe vág. Nemcsak azért, mert a társadalombiztosítás dolgozója vagyok, ráadásul épp egy ötödik emeleten, igaz, nem főigazgatóságon és nem is a családipótlék osztályon. A magzati élet védelméről szóló 1992. évi LXXIX. törvény hatálybalépésével megszűnt anyasági ellátás helyébe lépő várandósági pót­lék igénylése körüli bürokratikus eljárást figu­rázza ki a cikkíró, S. K. Igen, ezt kell tennie nemcsak neki, de min­den újságírónak, ha valóban a bürokrácia túl­burjánzásáról, ügyintézők félreértelmezett, fe­lesleges ügybuzgóságáról van szó. Ahhoz viszont, hogy ezt valaki megállapít­hassa, ismernie kell, kellene a szóban forgó rendeletet, a végrehajtásra vonatkozó utasítá­sokat, és nem utolsósorban a jogszabály szel­lemét, amelyért a rendeletet megalkották. Az újságírói etika is megkívánta volna, hogy hall­gattassák meg a másik fél is. A várandósági pótlék folyósításának alap­vető feltétele a terhesség ténye (mely a látszat ellenére sem bizonyul mindig annak), valamint jogszabályban meghatározott terhességi idő fennállta, melynek megállapítása nagy tapasz­talatot igénylő orvosi feladat. Ezért ragaszkodik a jogszabályalkotó az or­vosi igazoláson a terhesgondozó (szülész-nő­gyógyász szakorvos) aláírásához. „Miután a nőgyógyász megállapította a „másállapotot" a terhesgondozóba ugyanúgy jelentkezni kell, mint eddig." - idézet a Népújság 1993. január 23-i, „Mi változott a magzatvédelmi törvény- nyél" című cikkéből. A nyilatkozatot a Tolna Megyei ÁNTSZ ille­tékese adta. A kismamáknak a vizsgálatok so­rán kell megkapniuk az OTP által rendszeresí­tett nyomtatványon a szakorvosi véleményt, melyhez természetesen hozzátartozik a terhes­gondozó orvos aláírása, személy- és munka­helyazonosító bélyegzője. E „kellék" mögött tehát a szakorvosi vélemény a lényeges, mely­től eltekinteni nem lehet. A terheskiskönyvre, mely valóban fontos egészségügyi adatokat tartalmaz, csak azért van szükség, hogy az ügyintéző rávezethesse az igénylés tényét, mely egyben azt is jelenti, hogy a folyósítást az adott szerv fogja végezni. Az adózók pénzének védelme kívánja meg a kettős vagy többes folyósítás elkerülését. A várandósági pótlék költségvetésből fede­zett ellátás, mely állampolgári jogon jár. (Igényléséhez nem kell biztosítási kártya.) A személyhez kötött ellátások kiutalásának alapvető feltétele a személyi adatok egyezte­tése. A családi állapotra, gyermekszámra vonat­kozó kérdések sem az ügyintéző kíváncsiságá­ból fakadnak, hanem az ellátás összegét befo­lyásoló tényezők, ezért kell a kérelmezőnek e „kényes kérdésekről" is nyilatkoznia. Az ügyintézők tehát a fentiekben rögzített el­járásuk során mindennapi, jogszabályban rög­zített kötelezettségeiket látják el, komoly anyagi felelősség mellett. Hogy e munka összehangoltabban mehes­sen, hogy az ügyfelek elégedettek lehessenek a hivatal (bármely hivatal) munkájával, és „üröm" nélkül juthassanak a társadalom jutta­tásaihoz, ahhoz a sajtó komoly segítséget ad­hatna, illetve kellene adnia az időben történő részletes és korrekt tájékoztatásával. dr. Oszetzky Gabriella Varsád 508 lelket számláló kistelepülés, az ott lakók csak­nem 65 százaléka idős, nyugdíjas ember. Az elmúlt évet sike­resnek mondják a varsádiak, azért is, mert befejeződött a ve­zetékes ivóvíz kiépítése. Utakat építettek, segítették az isko­lás gyerekeket és a nyugdíjasokat. Az idén a legjelentősebb a község életében, hogy a szekszárdi Czikk Halas Kft. halasta­vat, majd a későbbiekben halfeldolgozót épít. 1991-ben kezdődött meg a vezetékes ivóvíz kiépítése, amire építőközösséget hoztak létre, így 40 ezer forintot kel­lett lakásonként fizetni. Ta­valy 1200 méter hosszan jól járható utakat építettek, a te­metőbe kiépítették a víz- és villanyvezetéket, az év máso­dik felében pedig a ravatalo­zóba hűtőt vásároltak. A óvodába tizenhat kisgye­rek jár, ahol az idősek étkezte­téséről is gondoskodnak. A községben egykor két iskola- épület is volt, az egyiket elad­ták, a másikból pedig kultúr­otthon lett. Az önkormányzat nem tervezi, hogy vissza­hozza az iskolát, működteté­sét nem bírná el a falu. Az öt­venhárom általános iskolás Gyönkön tanul: A gyerekek beiskolázási segélyt kaptak, a hivatal a tankönyvek árát és az utazás költségeit is térítette. Az alsó- és középfokú intéz­ményekbe járó gyerekek - de a kisnyugdíjasok is - ünnepe­ken ajándékot kaptak. A varsádi önkormányzat körülbelül 14 millióból gaz­dálkodik, aminek jelentős ré­szét intézményeik működte­tése viszi el. Fejlesztésre alig marad, de minden pályázati lehetőséget kihasználnak, hogy pénzhez jussanak. Az idén is 1,5 kilométernyi útat építenek. A községben lévő munka- nélküliek száma csaknem öt- vennel szaporodott, amikor tavaly november 1-jével a var­sádi termelőszövetkezet jog­utód nélkül megszűnt. Ezért is fogadta örömmel az önkor­mányzat és a lakosság a szek­szárdi Czikk Halas Kft. kez­deményezését, aki az elmúlt évben a község határában építkezésbe kezdett. 1992-ben kezdődött a halastó kialakí­tása, és a tervek szerint a jö­vőben halfeldolgozó is épül. Azt remélik a varsádiak, hogy nemcsak az építkezés, hanem az üzem beindulásával is több helybelinek lesz munkája. Varsádon magánszemé­lyeknél mindössze három te­lefon van, de a MATÁV Rt. ál­tal hirdetett önerős telefonfej­lesztéshez csatlakozva már eddig 78-79-en adták be tele­fonigényüket. (p. téri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents