Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-06 / 55. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 6., szombat A kárpótolt — Kárpótolt? - kérdezem Nagy Lajos bácsit, a medinai nyugdíjast. — Igen! Ami a feleségem tulajdonrészét illeti, teljes egé­szében, az én részemről egy li­cit van vissza. Ha azon túlle­szünk, akkor mondhatom, hogy „letészem a lantot", pon­tosabban a tollat, mert semmi űrlapot, beadványt már nem kell kitöltenem — Mikor kezdődött az aktaki­állítások sora? — A dátumra pontosan emlékszem: 1990. augusztus 12-én adtam le az első papírt. S ezt követően mintegy 330 (!) darabot állítottam ki. Az F-la- pokkal foglalkozva mindent meghallgattam a rádióban, mindent megnéztem a tévé­ben, mindent elolvastam az újságban, ami az üggyet érin­tette. Szerencsés voltam, mert minden földre és egyébre vo­natkozó hivatalos anyagot el­tettem, megőriztem. Nem kel­lett utána járni, keresgélni, pó­tolni. Azért nem gondoltam volna, hogy negyven év után a régi papírokra még szükség lehet. A földet és a téglagyárat 1950. augusztus 20-i dátum­mal vették el. Bizonyítani tud­tam hajdan volt tulajdonomat, amit a hivatal, annak rendje és módja szerint el is fogadott. — Kárpótlási jegyet nem is kért? — Nem! Azért nem, mert én szántót és -erdőt akarok érte, nem pedig pénzt! Ha most ezt forintokra váltanám át, akkor közel kétszázötvene­zer forint gurulna ki a zse­bemből, hiszen a jegyeket csak 75 százalékért vásárolják. A feleségem háromszázezréért már 35 holdat mondhatunk magunkénak. Az én részem pedig hatszázezer lesz. Ami­kor a téglagyárat építettem, akkor is földet adtam el, így most ezt is visszakapom. Föl­det és erdőt. Nagyon drága a fa, s úgy látom, hogy okos gazdálkodással az az óhajtott erdő ki fogja termelni az évi tűzifát. A határban, hála Is­tennek, több helyen is jelöltek ki erdőt kárpótlásra. Szerin­tem mindenkinek fog jutni. Egy hónap múlva lesz a licit. Ekkor tudom meg, hogy hol lesz a föld. A határrész nem is nagyon fontos nekem, az a lé­nyeg, hogy egy tagban legyen. Én, aki a medinai határt jól ismerem, úgy tapasztalom, hogy a kijelölt táblák átlago­sak. Nem a legjobbak, de nem is a legrosszabbak. S a földek jól karbantartottak. — Lajos bácsi, már jócskán benne van a korban .. — Nem is az űz, hogy én újból szántsak, vessek a 77 éves fejemmel. Hanem az, hogy magaménak mondhas­sam, ami engem illet. Gyer­mekem, unokáim a főváros­ban. Korom, betegségem biz­tosan arra fog késztetni, hogy idővel eladjam, eladogassam. Pillanatnyilag a téesztől olyan ígéret van „szárnyon", hogy mint szolgáltató vállalkozás szerződést kötne a föld meg- -művelésére, s aranykoronán­ként 12-15 kiló búzát adna a használatért! Igaz, magánvál­lalkozó is jelentkezett, többet is ígért májusi morzsoltban, de szerződéssel nem akarja elkötelezni magát. Ez utóbbi megoldás nekem nem jó, mert, ha "mindenkinek meg­lesz a földje, itt már nagy mozgás nem várható. így, hát maradok a kisebbik biztosnál. S végül szabad legyen annyit elmondanom, hogy a kárpót­lási hivatallal és a földrende­zési bizottsággal, illetve ezek munkájával nagyon elégedett vagyok. Határidőre megkap­tam tőlük minden dokumen­tumot, tisztességgel tették a dolgukat. Komád László A tolnai 4-es ABC hentese, Lugosi Zoltán 23 éves, nős, építi a házát, egy kutyaiskola és egy kávéház megnyitásán fáradozik, de még ezen kívül is ezer terve van. Hajtós em­ber. Azt mondja, mindenhez pénz kell: ha beteg az ember, akkor is, ha enni akar, akkor is, ha szórakozni, atícor is. Neki meg nincs olyan szülői, nagyszülői háttere, hogy könnyűszerrel leakaszthatna egy-egy nagyobb összeget va­lamilyen cél megvalósításá­hoz; mindenre maga gürizi össze a rávalót. — Honnan datálódik nálad a kutyák szere te te? — A családban is volt ná­lunk egy-egy kutya gyerekko­romban, de a Rottweilerrel bakkor kezdtem foglalkozni, amikor egy filmben láttam, és megtetszett. Most van egy pá­rom: egy ivarérett szuka, és egy kissé félős kan. Utóbbi azért gyámoltalanabb a fajtá- jabelieknél, mert a szomszéd egyszer átdöfte vasvillával. — Te vagy a tolnai kutyások vezetője? — A Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének szek­szárdi csoportjához tartozunk mi, tolnaiak. Igaz, hogy a kö­zelmúltban létrehoztunk egy helyi csoportot is, de ez nem jelent elszakadást Szekszárd- tól. Egyszerűen arról van szó, hogy mostmár itt a városban is elintézhetik a tagok az ügyeiket (alombejelentés, stb.) nem kell ezért a megyeszék­helyre utazni. Rendezünk bemutatókat, és indítunk egy kutyaiskolát is tavasszal, nemcsak tagoknak. Ehhez, Már nemcsak •• •• // sorozo a Jockey A faddiak körében igen népszerűvé vált - tavaly épült - Jockey söröző a közelmúlt­ban bővítette tevékenységi körét. A Schmelcz Lajosné vezette egység egy része étteremmé alakult. Főznek helyben való fogyasztásra valamint elvi­telre is. ' Ódry Károly Egy arc - egy mesterség Lugosi Zoltán, aki kutyaiskolát és kávéházat nyit kedvcsináló gyanánt, meghív­tuk a szekszárdi kutyásokat: jöjjenek el márciusban Tol­nára. A mi sulink 3 hónapos lesz, a végén „engedelmes ku­tya" címet kapnak a végzős ebek. A tolnai csoport egyéb­ként annyira fiatal, hogy még vezetősége sincs. Én egyelőre megbízott csoportvezetőként tevékenykedem, de mielőbb rendeznünk kell az admi­nisztrációs dolgainkat, és vá­lasztást kell tartanunk. — Mi a vé­leményed a le­gendás hírű, tolnai kóborku- tya-falkákról? — Az a vé­leményem, hogy az ön- kormányzat érdektelen. Tettem egy felajánlást, hogy ha ka­punk egy te­rületet (nem is muszáj tulaj­donba, csak tartós haszná­latba), kerí­tésanyagot, ketreceket, al­tatófegyvert, mi megoldjuk ezt a kérdést. Köztudott, hogy már nem a régi sintérkedés folyik, hogy hur­kot a nyakába, és kész, hanem a befogott állatokat 8 napig tartani kell, hátha jelentkezik érte a gazdája, s csak azán le­het odaadni másnak, vagy túladagolt szerrel elaltatni. Nos, bementem a városhá­zára, beszéltem ától-zéig min­denkivel, hogy ezt olyan 150 ezer forintból lerendeznénk, ha az anyag megvan, munka­díjat nem kérünk, a kutyások Áru és kultúra Gondolatok könyvről, kereskedelemről és Nagy Feróról Az olvasásról nem lehet leszokni * -í 4 < m ' ® # » ' ''y * ''' % »sä« s «8 »w* wWMMMW -í* * i8ro8MW8888iB s WWWBlwlWliolWM M SSföl l&isiiga $ Sslil ff* J*,'# < I „Keresztrejtvény - megfej­tésből szerezted a műveltsé­ged. Annyit tudok ajánlani, képezd magad, olvass többet! Könyvet..." Efféle javasla­tokat tett Nagy Feró a '80-as évek közepén, abban a jeles alkotói korszakában, amikor még nem Potyka bácsikkal (elv)barátkozott, és tehetségét nem a judeoliberálbolsevik hatalomátmentők leleplezé­sére szolgáló magasröptű csasztuskák komponálására és nagygyűléseken történő elő­adására pazarolta. Bizony, változnak az idők. Az állam (a totalitárius) annak idején tar­talmatlan szlogenekkel pró­bálta „népszerűsíteni" az ol­vasást. De sok-sok forintot is elköltött ám annak érdekében, hogy a könyvvásárlás a polgá­rok számára ne válhasson „húsbavágó" problémává, mint például mostanság ta­pasztalhatjuk. A mai állam ugyanis (a demokratikus) egy elegáns oldalsasszéval a kul­túrára is rázúdította a szabad- versenyes (vad)kapitalizmust, ami aztán bámulatos eredmé­nyeket produkált eme jobb sorsra érdemes szférában. Ilyen siker volt például egy sor könyvesbolt törvényszerű redőnylehúzása is. Tolnát sem kerülte el ez a jelenség, ’92 no­vember végén a helyi ÁFÉSZ könyvesboltjára is rákerült a TUTO-lakat. . Szerencsére a tolnaiak nem maradtak sokáig „biblioshop" nélkül, mivel a bezárt bolt egykori vezetője, Kovacsóczy Istvánná most már saját csa­ládi vállalkozásban - lánya, Éva az üzletvezető - viszi to­vább az „ügyet". Vele beszél­gettem. — A tolnai könyvesbolt fe­lett már kb. 3 éve függött az a bizonyos fegyver - kezdi, mi­után kényelmes helyet fogla­lok az Árpád utcában levő új boltban. — Hogy úgy mond­jam, rövid időn belül megvál­toztak a vásárlói szokások, magyarul a nagymértékben megdrágult könyveket már nem tudták megvenni az em­berek. A politikai rendszervál­tásból adódóan egy csomó könyvet már nem „illett" megvenni. Az ÁFÉSZ ráadá­sul rosszul kezelte ezt a kér­dést - nem mondom, hogy rosszhiszeműen járt el, de - többmillió forintos könyv­készlet halmozódott fel, amit csak nagy árengedménnyel lehetett volna eladni, és aztán kisebb vásárlásokkal, a pénzt gyorsabban forgatva tudtunk volna kimászni a gödörből. Ehelyett a szövetkezet veze­tése a legrosszabbat tette: megszüntette a beszerzést. Ez pedig ellehetetlenítette e hely­zetet, a kard végülis lecsapott. Egyébként elég nagy a káosz ezen a téren az országban mindenütt. A könyvpiac szét­esett, a terjesztés nem kellően megoldott. Az üzlet farkas­törvényei dominálnak kizáró­lagosan, és ez szerintem a kul- túrális szférában nem vezet jóra. A rangos irodalom úgy­szólván eltűnt, évekig kell várni mondjuk egy megren­delt Petőfi vagy Árany kö­tetre, és ha végre megérkezik a könyv, hát az ára valami fan­tasztikus. Shakespeare műveit 3 éve kilencszáz forintért lehe­tett megkapni, ma négyeze­rért. Még a tankönyvek is 80-90 százalékkal drágultak tavaly és tavalyelőtt is, kö­szönhetően az állami támoga­tás leépítésének. A sikerköny­vekből viszont naprakész a „felhozatal". Diplomatikusan szólva tehát a kiadók stratégi­ája is változott, de erre külső okok miatt kényszerültek. Meg kell élniük .. *. — Tényleg, jó üzlet a könyv- kereskedés? — Biztosan nem azért van olyan sok utcai könyvárus, mert ráfizetéses a bolt... Én azonban másképp képzelem a könyveladást. Ézt a vállalko­zást szinte egy nap alatt hatá­rozta el a család, és igen gyor­san meg is valósítottuk. Xzért kellett már decemberben megcsinálni, mert elképzelhe­tetlennek tartottam, hogy ka­rácsony előtt ne lehessen Tol­nán könyvhöz jutni. Beren­dezhettünk volna mondjuk já­téktermet is ebben a helyiség­ben, valószínűleg jobban jö­vedelmezne. Vagy épp sztócsboltként is üzemelhet­nénk, árulhatnánk a könyv mellett mondjuk krumplit is. De ezt én nem tartom kultú­ráltnak. Meggyőződésem, hogy egy könyvesboltnak hangulata, varázsa kell le­gyen, meghittséget kell árasz­tania. Az igazi szakboltnak atmoszférája van. — Milyen a választék? — Elsősorban a gyermek­könyvekre és az iskolai „aján­lott" irodalomra koncentrá­lunk- Ez utóbbiak olyan alapművek, amik minden csa­lád könyvespolcán ott kellene lenniük. De mint említettem, drágák, ráadásul nehezen be­szerezhetők. És persze a si­kerkönyvek is megtalálhatók nálunk. Mi is ’ rá vagyunk kényszerülve, akárcsak a kia­dók, az ilyen irányú igények kiszolgálására. Képzelje, pél­dául a „Megveszem ezt a nőt" 1. kötetének megjelenésekor - nem viccelek - valóságos tö­meghisztéria tört ki, e mű bir­toklásáért. — Amit ön tapintatosan si­kerkönyvnek nevez, az jórészt meglehetősen silány minőségű termék. Ennek ellenére ez sem ol­csó, és mégis fogy. Hogy van ez? — Azért nem mindegy, hogy 2000 vagy 200 Ft egy könyv. Egyébként a siker­könyvek közt is van értékes. A könnyen „emészthető" dol­gok mindig népszerűbbek, ez természetes. Nem baj, ha a gyerek sok vattacukrot eszik, az viszont igen, ha a spenótra rá sem tud nézni. Jelenleg saj­nos ott tartunk, hogy spenót szinte nem is kapható. — Elképzelhetőnek tartja, hogy változni fog ez a helyzet? — Előbb-utóbb. Mi min­denesetre hosszútávra ren­dezkedtünk be. Van egy kia­lakult vévőkörünk, de hoz­zánk nyugodtan fordulhat bárki kéréssel, hogy ilyen vagy olyan könyvre van szük­sége. Mi a lehetőségekhez ké­pest gyorsan beszerezzük, ha esetleg nincs meg nálunk. A figyelmesség, a kultúrált kör­nyezet, a vásárlókkal hosszú távon kialakuló emberi kap­csolatok úgy gondolom, von­zóbbá teheti üzletünket a ve­vők számára az utcai árusí­tásnál. Nem akarunk minden­áron, minden eszközzel, min­den lehetőséget kihasználva csak a pénzzel törődni. Nem akarunk hirtelen meggazda­godni. Viszont ha az ember fenn akarja tartani a vállalko­zását, kompromisszumot kell kötnie az elveivel. Minde­nestre derűlátóak vagyunk. Optimistává tesz az a meg­győződésem is, miszerint az olvasásról nem lehet leszokni. — Akkor itt kell abbahagy­nunk. Bár nyilvánvalóak a kétsé­geink, végszónak szép az előbbi mondat. Köszönöm a beszélge­tést. S.K. felállítják a kerítést, összesze­relik a ketreceket, van olyan emberünk, aki fegyvertartási és fegyverviselési engedéllyel is rendelkezik ... Másfél éve járok az önkormányzathoz, érdemi választ eddig nem kaptam. Dunaföldvár viszont megvásárolta a kellékeket, s ott remekül működik a dolog. — Nem tudnál megélni a ku­tyázásból, tenyésztésből, kikép­zésből, stb. ? — Meg lehetne élni, de ugyanakkor ez egy nagyon pénzigényes kedvtelés vagy elfoglaltság. Épül viszont egy kávéház a művelődési ház­ban, aminek, talán már április­tól, én leszek az üzletvezetője. — Nem fog hiányozni a hen­teskedés? Szereted a szakmádat? — Szeretem, és maradnék is, ha jobban meg tudnának fi­zetni. Egyébként amit én itt csinálok, az nem az, amit ta­nultam. Palánkon húsipari szakon végeztem, jogosítvá­nyom az élő állattól a tőkehú­sig szól. A bolti bontás, szele­telés egészen más. Biztosan nehéz lesz az átállás a kug­lófra ... A seregben például az volt a nehéz, az hiányzott, hogy nincsennek vevők, aki­ket körbe kell udvarolnom, hogy vegyen már tőlem egy kiló húst. — További terveid? — Ha komoly tervei van­nak az embernek, ne mondja el, míg a megvalósításukhoz nem kezd. Jártam már úgy, hogy valamelyik havernak elmeséltem az ötletemet, az­tán ő valósította meg ... Wessely Fotó: Pusztai T. Segélykoncert Jótékonysági koncertet szervez Tolnán, a művelődési házban a Kommersz Blues együttes. A március 7-én 15 órakor kezdődő rendezvé­nyen fellép még az Electric Soul és a régi helyi csapat, a 2x2 is. A segélykoncert bevételét a pörbölyi tragédia sérültjeinek, illetve az áldozatok hozzátar­tozóinak javára ajánlják fel. Nőnap A tolnai nyugdíjas- klub tagsága is megemlé­kezik a nőkről. Ünnepsé­güket március 8-án 16 órakor tartják a helyi mű­velődési házban. Már nem is katonák Egy Tolna környéki tanya­betörés sorozat kapcsán szól­tunk J. Józsefről és M. József­ről, megjegyezve, hogy ők „katonatiszt-helyettesek". Foglalkozásuk így nem igaz - tudtuk meg Csáki Bertalantól, a Magyar Honvédség őrnagyá­tól -, mert, bár őrmesteri rend­fokozatuk volt, „továbbszol­gáló sorkatona" beosztásban teljesítettek szolgálatot. Az őrnagy úr arra is kitért, hogy nem tiszthelyettesek, de már nem is katonák ezek a személyek; már nincsennek a honvédség állományában. Felkészülés szemlére A március 20-án, Szek- szárdon tartandó tenyész- szemlére való felkészülést szolgálja az a kutyás be­mutató, melyet a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete szekszárdi szervezetének tolnai cso­portja tart, a helyi műve­lődési ház udvarán. A rendezvényre március 13-án 15 órai kezdettel ke­rül sor.

Next

/
Thumbnails
Contents