Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-01 / 50. szám

1993. március 1. SZEKSZARDES KORNYÉKÉ KÉPÚJSÁG 5 Kisebbségi vélemény Megszüntette volna a bölcsődét Interjú a háziorvos-képviselővel Dr. Hegedűs Gyula, báta- széki vállalkozó háziorvos, egyben önkormányzati kép­visel® érdekes, meglehetősen nagy visszhangot keltő javas­lattal állt elő nemrégiben. Nevezetesen azzal, hogy Bá- taszéken szüntessék meg a bölcsődét, és térjenek át egy úgynevezett baby-sitteres rendszerre. — Milyen elgondolás késztette ennek a javaslatnak a megtételére? — Kezdjük egy kicsit távo­labbról. Valamikor há­rom-négy évvel ezelőtt a böl­csődék állami támogatása megszűnt, így az önkormány­zatok voltak kénytelenek eze­ket tovább finanszírozni. Ez Bátaszéken 3,5-4 millió fo­rintba kerül évente. Az idei nagyon-nagyon szűkös költ­ségvetésünk mindenképpen indokolttá tette, hogy átgon­doljunk minden spórolási le­hetőséget, tehát a bölcsőde sorsát is. A bölcsődében kö­rülbelül 20 gyerek van, ezek­nek a gyerekeknek az egy ré­sze 2 éven felüli, egy részének a szülei pedig nem dolgoznak. Vagy GYES, vagy munkanél­küliség miatt otthon tartóz­kodnak. Ezért gondoltam azt, hogy a gyerekek elhelyezését olcsóbban is meg lehetne ol­dani. — Milyen megoldást tar­tott kivitelezhetőnek? — A 2 év feletti szobatiszta gyerekeket óvodában helyez­nénk el, egy úgynevezett mini-csoportban. Azokat a gyerekeket, akik nem szoba­tiszták, illetve 2 év alattiak, azoknak az elhelyezéséről vi­szont az önkormányzatnak kellene gondoskodnia to­vábbra is. Erre adna megol­dást a gyermek-felügyelői rendszer. Sokan azt gondol­ták, hogy ezt csak a szülőknek kellene állni, pedig az önkor­mányzat ennek a jelentős ré­szét - a szociális szemponto­kat mérlegelve - átvállalná. — A számításai szerint kö­rülbelül mennyi pénzt le­hetne ezzel a módszerrel megtakarítani? — Mindenképpen millió­kat ... Érzésem szerint a fe­lébe nem kerülne a jelenlegi költségeknek. — Milyen visszhangot kapott az ötlet? — Elég felemást. Volt, aki egyetértett, hiszen milliókról van szó és tényleg az idei költ­ségvetésben százezreken, ez­reken rágódtunk. De ellenál­lás is mutatkozott: sokan a gyerekek érdekeit vélték sér­teni azáltal, ha a bölcsődét megszüntetjük. Szerintem, ez nem így van, hiszen a rászo­ruló gyerekről az önkormány­zat továbbra is gondoskodna. — Az eredmény végül is az ellenállókat „igazolta". — Igen. A költségvetés egy előzetes tárgyalásán az ön- kormányzat úgy döntött, hogy a költségvetést abban a formában viszi a közmeghall­gatás elé, amely azt tartal­mazza, miszerint a bölcsőde nem szűnik meg, egy kis lét­szám-változtatással - egy nyugdíjaztatás, két elbocsátás - tovább fog működni. Ez a létszámváltoztatás az évi költ­ségvetésben körülbelül 300 ezer forint. — Más. Az önkormányzat a vállalkozó háziorvosokat direkten érintő döntést is ho­zott. A kártyapénzek harminc százalékának befizetésére gondolok. — Kötelező műszerfejlesz­tés céljára különíti el ezt az összeget. Ennek az elkülöní­tésnek a vállalkozó háziorvo­sok esetében nem sok értelmét látom, hiszen ez a pénz, véle­ményem szerint, a háziorvo­soké és döntse el a háziorvos igénye, illetve a helyi viszo­nyok, hogy mennyit fordít műszerekre. Egészen biztos, hogy ha a vállalkozó háziorvos úgy érzi, szükség van a munkája a javí­tására, akkor a kártyapénzé­ből komoly összeget fog fordí­tani beruházásokra. KRZ Kérdésstaféta Episztola az Alpolgármester Úrnak Dr. Leidecker Jenő kérdése Gacsályi József képviselő úr­hoz: Mi lehet az oka annak, hogy a megyei könyvtárral kapcsolatban nem felhőtlen a viszony a városi és a megyei önkormányzat között? Mi a véleménye e kérdésről, mint könyvtári dolgozónak és mint önkormányzati képvi­selőnek? íme, a válasz: Jenő! Nem kívánok szekfűkokár- dás panegiriszt zengeni a bib­liotékáról. A tudomány szek­szárdi csarnoka eléggé elag­gott, hogy ezt tegyem. Máskü­lönben igazad van. Amint a megyei könyvtár kerül szóba, a hajdani „örök és megbont­hatatlan" - tehát törékeny - viszonyt, mely szorosra fűző­dött Tanács és tanács között, felhő árnyékolja be. Kérdésed­től indíttatva megpróbálom kideríteni, vajon miért. A hó­doltsági évtizedekre visszate­kintve - midőn az iparfejlesz­tésre felvett külföldi kölcsö­nök még invesztálhatok vol­tak kultúrpolitikai célokra is -, eszembe jut egy történet. A lá­togatóban lévő ifjú hölgy megkérdezi barátnőjét: — Hogyan éltek házaséle­tet, ha egyszer külön szobá­ban alusztok? — Egyszerű: a férjem füty- tyent egyet, ha kedve van hozzá. — És ha neked van ked­ved? — Akkor benyitok hozzá s megkérdezem: füttyentettél, drágám? Bizony, imigyen vala. Ám tudod Te is, hogy vannak vi­szonyok, melyek átalakulnak, vannak, melyek elveszítik bensőséges hangulatukat s vannak, amelyek visszavon­hatatlanul összetörnek. Min­den változás, mely kintről Erisz munkájának tűnik, való­jában igen összetett jelenség. Baljóslatú esetünkben már rég nem kedvről és füttyögés­ről van szó, hanem arról, hogy a költségvetések ablakrésein bezúduló huzat elrontotta azt a kedvet, mely ellenállhatat­lanul vinné át a vágyakozót a folyosó szövétnekkel bevilágí­tott rideg kövén a nászágy baldachinja alá. Én pedig - mert könyvtáros és képviselő is vagyok - az ügy bilaterális ismerőjeként e légjárta gang szegletében lesem, van-e mozgás, közelednek-e az egymásnak hátat mutató, új helyzetbe került társak? Én bizakodom a felhőzet felszakadásában. Miért? Mert az esztendő nagyobb és isme­retlen szakasza előttünk áll. Bizakodom, hogy türelmes szó, a társkapcsolatban egyenlő feleket feltételező se­gítőkészség lesz a flastrom. Jenő! Én nem beszélek fo­rintmilliókról, bár ha azokról szólnék sem bolydítanék fi­nanciális titkokat, mint né­mely fecsegő képviselőtársam. A művelődési bizottság javas­lata a könyvtári szolgáltatások Bizonyságtétel: a zene Szakács Robi két évvel ez­előtt tért meg. Előtte a rock életformára esküdött, annak is a keményebb, budapesti vilá­gára. Aztán szinte egyik nap­ról a másikra feladta addigi életvitelét, úgy érezte, más célt kell szolgálnia. Belépett a Hit Gyülekezetébe. Egy idő után itt, Szekszár- don ismét felvette a gitárját, de ezúttal már teljesen más­hogy nyúlt a hangszerhez: „bizonyságtételt akarok tenni, a zene felhasználásá­val" - mondja. A napokban jelent meg mű­soros kazettája Kivonulás címmel. A zenét és a szöveget Robi szerezte, ő is gitározik, il­letve énekel a felvételeken. „Vonz a magány, a szeretetéhség A kifestett lányoknak megjátszod magad A fekete FORDod hátsó ülésén Pedig vár Jézus a megváltód" KRZ Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink A Tolnamegyei Közlöny A címbeh sajtótermék több szempontból is egyedülálló megyénk életében: az első új­ságként látott napvilágot százhúsz esztendeje, 1873. március 5-én, s az eltelt hosz- szú évtizedek dacára még mindig a leghosszabb életű hírlapnak mondható, hiszen 1919. tavaszán szüntették meg, azaz olvasztották be. A megjelent negyvenhét év­folyam a kutatók számára soha ki nem merülő kincses­bánya, amelyhez különböző módszerekkel való közelítés­sel más és más aknázható ki. Kezdettől fogva a teljességre törekedett, bár ezt csak korlá­tozottan tehette, mivel nem politikai és nem napilap volt, s elvileg csak a szorosan me­gyénket érintő kérdéseket tár­gyalhatta. Az akkori közélet csendessége, Szekszárd és a megye álmossága miatt nem lett hátránya a heti megjele­nés, s kezdetben még a mainál kisebb négy oldalt is nehezen tudták megtölteni olvasniva­lóval: hírekkel, gondolatokkal, szépirodalommal. Ehhez az is hozzájárult, hogy eleink szá­mára szokatlan és idegen ér­zés volt újságban, kinyom­tatva látni a nevüket, s ezt leg­följebb házassági, báli vagy jó­tékony cselekedeteik esetében tartották helyénvalónak. Az indulás után még évtizedek­kel is előfordult, hogy perre vagy párbajra hívták az újság szerkesztőjét egy-egy meg­jegyzése, ártatlan csipkelő­dése miatt. A ma olvasója számára ter­mészetes és meglepően kor­szerű az első vezércikkben előforduló gondolat: „mi osz­tály- és rangkülönbség nélkül aristocratának tartunk min­denkit ..., a democratia alatt pedig értjük azon meggyőző­dést: mely a vagyon, név, szü­letés és állás folytán előjogot gyakorolni nem óhajt, hanem a társadalmi téren csupán a tehetség és érdem felsőbbsé­gét ismeri el". A helyzet visz- szás: azok közül, akik olvasni tudtak, sokan nem értettek ezzel egyet, mások nem értet­ték meg; akik pedig nem tud­tak olvasni, de így vélekedtek, kívül maradtak a támogatók táborán. Még utólag is izgalmas az a tény, hogy sem az induláskor, sem később nem dolgozott a lap kötelékében hivatásos új­ságíró, az Újfalusy nyomda pedig, ahol készült, először próbált újságot formálni a sokszor olvashatatlan kézira­tokból. Kezdetben igen szűk munkatársi gárdára számítha­tott a Tolnamegyei Közlöny, csak alkalmilag kaphatott me­gyei híreket, s mivel MTI még nem volt, az országos esemé­nyekről a nagy lapokból érte­sült. Az első időben még min­denki tanult: Boda Vilmos ki­rályi járásbíró vezércikket írni és szerkeszteni, a helybeli in­telligencia gondolatait for­mába önteni és kulturáltan vi­tatkozni, az olvasó pedig mindezt elolvasni s erre rea­gálni. Lassan - ha hatalom nem is - befolyásoló tényező lett az újság: főszerkesztő laptulaj­donosát, aki több mint negy­ven évig állt e poszton, képvi­selői mandátumhoz segítette, a helyi kezdeményezéseket pártoláshoz, eldugott falvakat gondjaik bemutatásához. Émellett sehol jobb tárháza nincs a korabeli idők meg­annyi apró érdekességének, mint itt, ahol az élet a maga színességében és teljességében tárul elénk. Néhány évvel az indulás után ráéreznek a me­gye és a környék valódi vagy vélt tehetségei arra, milyen édes a kinyomtatott novella, vers, cikk íze, s a századfor­duló tájára már az anyagbőség a nagyobb gond a szerkesztő­nek, aki ritkán dolgozik két munkatársnál többel. Ekkori­ban azonban már független­ségi 48-as, tehát politikai lappá alakul a Tolnamegyei Közlöny: ezt könnyen tehette, mert a megye mindig is ellen­zéki hírben állott. Ma, amikor e régi hírlap ol­vasása szinte a regény eleven­ségével hat ránk, azt se feled­jük, a benne szereplő fő- és mellékalakok egy részét már lexikonok őrzik: Babits Mi­hályt, aki gimnazistaként pró­bálkozott itt versfordítással, Wosinksky Mórt meg még so­kakat, akiknek pályája ennél a lapnál indult. Dr. Töttős Gábor s Eletreform klub Bátaszéken Paksi Éva tart előadást ma este hat órától a grafo­lógia iránt érdeklődőknek a bátaszéki Életreform klubban. A New Age új technikáját a HEMI-SYNC tréninget március 27-én és 28-án tartják a klubnak otthont adó községi könyvtárban. A tréninget Domokos Józsefné RE- IKI-mester vezeti. Gézengúzok Megszokom lassan, hogy minél vénebb vagyok, az ut­cán annál ifjabb urak szólíta­nak le. Jelen útonállóim is ket­ten lehetnek huszonkét éve­sek, a szemük se áll jól és a visszafojtott röhöghetnéktől majd kidurran a pofácskájuk. Aktualitásaink alapos ismere­tére vall, hogy külföldi kérde­zést játszanak, de bánatomra nem elég összehangoltan. A játék első pillanataiban lelep­leződik ugyanis a készületlen- ségük. Azt tördeli a sünfrizu- rás prímhegedűs, hogy Ro­mániából jöttek, sísapkás kontrása pedig, hogy Szlová­kiából, de bármennyire lüké egy felnőtt, beláthatja, hogy segítség nélkül nincs helyis­meret, honosodás, azt se tud­hatják, ugyebár, hány óra és merre van az V. számú iskola, a „láger". Oda igyekeznének. Ebben a házban szerkesztették a Tolnamegyei Közlönyt támogatása dolgában ismert, miként - a tévéből - városom testületének nemleges válasza is. Én mindkét esetben igennel szavaztam, mégis kárhozta­tom magam, miért nem állítot­tam sorba győztes érveket. Ta­lán még ez évben meg kéne néznünk, mi módja van a köz­teherviselésnek. A csatári könyvtár építésére szánt vá­rosi pénz jó kiindulópontnak látszik. Létrejöhetnének eset­leg régen esedékes, ultimátu­moktól mentes, intim pillana­tok. Alpolgármester Úr! A fel­adat megye és város számára adott, s helyzetünknél fogva igen kemény. Ám bizakodó vagyok, s ha már viszonyt em­legettél kérdésedben, hadd idézzem búcsúzóul Ysac Gáli szavait: „Nincs az a kemény pad, amelyen ne lehetne lá­gyan ölelkezni..." * Kérdésemet Endrődi István képviselőhöz intézem: A tü­relmetlenség, a balesetek, a közlekedési katasztrófák ko­rában mi a véleménye mint szakembernek a közlekedési morálról? Hajdan 150 éve, 1843. február 27-én született Fraknói Vilmos tör­ténész, püspök, az Akadémia tagja, aki 1879-ben - szek­szárdi címzetes apáttá való kinevezése évében - megje­lentette a helyi apátság törté­netéről szóló könyvét. 140 éve, 1853. március 3-án végezték ki Noszlopy Gás­párt, aki a forradalom alatt megyénk kormánybiztosa volt. 120 éve, 1873. március 5-én jelent meg az első helyi újság Tolna megyében. 100 éve, 1893. március 5-én adta hírül a Vasárnapi Újság, hogy Wosinsky Mór a régé­szeti és embertani társulat közgyűlésén ismertette a me­gyében végzett egyik ásatását. A Tolna vármegye beszámol a népkonyha két hónapjának eredményeiről: januárban és februárban 3522 adag meleg ételt osztottak ki, ezen felül 840 adagot a rászoruló óvódá­soknak. 95 éve, 1898. március 1-én meghalt a szekszárdi szüle­tésű Lőrinczi Ferenc, aki orvos és újságíró volt. 85 éve, 1908. március 4-én megkezdték az első szek­szárdi ártézi kút fúrásának előmunkálatait. 80 éve, 1913. március 3-án tudatta a Tolnavármegye és a Közérdek, hogy Borgula Ede Berlinben - 6000 kiállítóval versengve - kimagasló ered­ményt ért el a nemzetközi fo­tókiállításon. 35 éve, 1958. március 2-án Pécsett meghalt Virág Ferenc megyéspüspök, aki bonyhádi születésű volt és a megye- székhelyen hittanárként és plébánosként is működött. Krónikás Nehéz az ügy, folyik a cse­kély értelmű hablaty. Tűröm a gyűrést koros felnőtthöz illő komolysággal. Nem úgy ők. Pedig az üyen felnőttpuk­kasztó gyerekjátékoknak az a főszabálya, hogy halálkomo- lyan kell csinálni. Röhögés csak a végén, amikor a bácsik, nénik epéje fölforrt,' vérnyo­másuk 260 és robbannak, a robbantok pedig kívül kerül­tek a pofonzónán. Ha nem kéne sietnem, meghívnám őket a Piroska presszóba egy tejszínes koc­kára és adnék nekik saját em­lékekre épített leckét felnőtt bosszantásból, mert a gézen­gúzok kedvemre valóak. Gye­rekmódra múlatják az időt olyankor, amikor kortársaik közül mind többen öregek, nők, gyermekek sérelmére „játszanak" horror és akció­filmekből vett minták alapján.- Zászló -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents