Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-31 / 75. szám
4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1993. március 31., szerda A főherceg nem diétázik, nem sportol, „csak” politizál Habsburg Ottó vitalitásának titkai tebbre megy, annál inkább ízlenek az ételek, szereti a fűszeres, erős ízeket. Mindig az adott ország nemzeti ételeit eszi, sosem kér kontinentális étkezést. Meséli, hogy amikor a vietnami-amerikai háború idején a távol-keleti országban Nem sok város mondhatja el, hogy főherceg a díszpolgára, Dombóvár mindenesetre március 26-a óta ezen városok közé tartozik. Dr. Habsburg Ottó díszpolgárrá avatási ünnepségéről, a főherceg politikai nézeteiről az elmúlt napokban írtunk. Most más oldaláról mutatjuk be a 81 éves Habsburgot. Habsburg Ottó az ünnepséget megelőzően kísérői, Almádit Ottó és felesége társaságában Dombóváron, a felújított Gilde Sörözőben ebédelt. Itt nyüt módunk arra, hogy személyesebb dolgokról is kérdezősködjünk. A menü, a nyírségi gombócleves, ha- wai- és milánói szelet, zöldborsóval töltött gomba, petrezselymes burgonyával, vegyes salátával láthatóan ízlett az „europer" fenségnek. Az étkezés kezdetekor mindenesetre jól megborsozott, sózott mindent. — Mióta öt éve leszoktam a krumpliról, azóta nincs a gyomrommal semmi bajom - jelentette ki kérdő tekintetünket látva Habsburg Ottó, majd hozzáfűzte, hogy minél keleHabsburg Ottó a Tolnai Népújsággal Dombóvár város díszpolgára a dombóvári polgárok között járt, minden figyelmeztetés ellenére ő a vietnami ételeket ette és makkegészséges maradt, az amerikaiak a fehérje, a vitamindús konzervjeiket ették és megbetegedtek. — A helybeliek mindig tudják, hogy mi a legjobb - jelenti ki a szikár, sportos küllemű főherceg, aki saját bevallása szerint soha nem sportolt, ellenben állandóan anekdotá- zik. Winston Churcillról például fél óra alatt már a harmadik történetet meséli. A kérdésre, hogy netán a legendás szivarozó angol férfiú lenne-e a politikusi példaképe, a válasz nemleges. Dr. Habsburg Ottó De Gaulle-t tartja a század legnagyobb ál- lamférfiának. Hogy miért? — Mert minden helyzetben sikerült összefognia a francia nemzetet -, hangzik a lakoni- kus válasz. Irigylésre méltó a 81 éves Habsburg' Ottó vitalitása. Dombóvári látogatását Pakisztáni út előzte meg, csütörtökről péntekre virradóra érkezett meg az ázsiai országból, ahol megkapta a legmagasabb kitüntetést. Pénteken negyedhétkor pedig repült Magyarországra. Szombaton, a reggeli dombóvári istentisztelet után a szlovéniai Lend- vára vezetett az útja, ahol magyarokkal találkozott. Még aznap este találkozója volt Érden, majd vasárnap Budapesten, a Páneurópai Ifjúsági Találkozón szólalt fel a főherceg. A hétfő pedig már Strassbo- urgban, az Európa Parlamentben köszönt rá. — Hogyan bírja ezt a tempót, nem fárasztja a zsúfolt program, az állandó interjúk, hozzászólások -, kérdeztem Hasburg Ottót. — Nem fáradok el, inkább élvezem a dolgot. Tudja, a politika az egy szenvedélybetegség, amit én már a pólyában megkaptam -, mosolyog a főherceg. F. Kováts Éva Fotó: Ritzel Zoltán Az ünnepelt, előtérben a díszpolgári okirat A résztvevő írta Ifjúsági lelkigyakorlat színes programokkal Ifjúsági lelkigyakorlatot tartottak Dombóváron március 12-13-14-én, a katolikus belvárosi plébánia szervezésében. Az alábbiakban az egyik résztvevő tudósítását adjuk közre. * Amikor Farkasdi András esperes úr, Bandi bácsi először felvetette az ifjúsági lelkigyakorlat gondolatát, a fiatalok közül jónéhányan azonnal lelkesedni kezdtek, de voltak mértéktartóbbak, akik figyelmeztették azokat, akik néha már fantasztikus terveket szövögettek - többszáz résztvevő, Silye Jenő zenekara -, hogy ez Dombóváron még csak az első próbálkozás. Mert ugyan már sok ilyen ifjúsági találkozón, lelkigyakorlaton résztvettünk, de nekünk, magunknak a szervezés terén még nem sok tapasztalatunk volt eddig. Bár a program pénteken délután 18 órakor kezdődött, de voltak vidéki vendégek, akik már délelőtt megérkeztek az ország különböző pontjairól, Csurgóról, Budapestről, Székesfehérvárról, Gyékényesről, Keszthelyről. A lelki- gyakorlat vezetője, László atya, azaz dr. Boda László professzor volt, aki szintén Budapestről a Hittudományi Akadémiáról érkezett. Az összejövetel közös vacsorával indult, majd ezután a lelkigyakorlat nyitó szentmiséjére került sor, ahol a zenét gitáros vendégeink szolgáltatták. Az esti első előadás címe: A létező és a velünk lévő Isten. Az előadást kiscsoportos beszélgetések követték, majd végül sor került az ismerkedési estre. Szombaton a délelőtti programban két előadás szerepelt: Hit Jézus Krisztusban, illetve Hit az Egyházban címmel. Délután keresztutat jártunk, majd kötetlen beszélgetés következett vacsoráig. Sokak szerint ez bizonyult a lelki- gyakorlat legjobb részének. Vacsora után elzarándokoltunk a kertvárosi templomba, ahol ismét gitáros szentmise következett, ami szintén nagy tetszést aratott. Este különböző énekeket, játékokat tanultunk. Vasárnap kicsit nehezen ébredtünk (az előző éjszakának köszönhetően), de viszonylag gyorsan magunkhoz tértünk. Szükség is volt erre, mert 10 órakor kezdődött a lelkigyakorlat záró szentmiséje. A mise után még egyszer visszatértünk a „főhadiszállásunkra", az Apáczai Csere János Szakközépiskola kollégiumába, amelyet erre a hétvégére rendelkezésünkre bocsátott Gál János igazgató úr. Ebéd előtt még egy igazán jókedvű éneklés volt soron, amit ezúttal László atya szervezett és ő vitte a prímet is, nagyon kellemes meglepetést szerezve ezzel nekünk. Ekkor kiderült róla, hogy a vidámság is igen közel áll hozzá. A lelkigyakorlat közös ebéddel ért véget, amelynek végén vastapssal búcsúztattuk László atyát, aki e pár nap alatt nagyon belopta magát a szívünkbe. * Néhány, a lelkigyakorlaton résztvevő fiatal véleménye a három napos összejövetelről. Ivett: megfogott László atya egyénisége, nem gondoltam, hogy ennyire „jó fej". Attila: az előadó nagyon érthetően, a fiatalok nyelvén beszélt, igazán hozzánk szól. Gorgó: minden problémát nyíltan meg lehetett beszélni. Jocó: rám nagyon kedvező összhatást gyakorolt ez a találkozó, főleg a közös éneklések, az előadások, a beszélgetések, a szabad véleménynyilvánítás és a keresztút tetszettek. Kriszti: a bensőséges hangulat fogott meg a három nap alatt a legjobban. Kánya: a szombat esti kötetlen beszélgetés és a városi szentmise tetszett. Nyiszi: Valamivel több volt a megszokott lelkigyakorlatoknál ez a mostani. Nekem az egymás közötti beszélgetések, valamint a szombat este tanult játékok tetszettek nagyon. Sipi: Nagyon hasznos volt a találkozó egymás megismerése szempontjából. Új barátságok is kialakultak. Hitünk megerősödött és helyes irányba fejlődött tovább. Ismét bebizonyosodott, hogy mennyire fontosak számomra a közösség tagjai. Nyers Tamás „Vágjuk az életet" Találkozás egy boldog nyertessel Krimikrónika Rablás a mosdóban Kész Amerika, mondta a polgár pár éve, amikor budapesti utcai rablásról hallott és csak szömyül- ködött, amikor azt olvasta, hogy gyanútlan járókelő nyakáról leszakították az aranyláncot, füléből kitépték a fülbevalót. Ilyen a nagyváros gondolták, s el sem tudták képzelni, hogy ez egyszer egy olyan békés kisvárosban, mint amilyen Dombóvár is, megtörténhet. Pedig legutóbb ilyen rablás áldozata lett egy szórakozni vágyó gyanútlan leány. Március 21-én, a Victória-diszkó mosdójában két nő erőszakkal elvette a dombóvári F. Szilvia ötezer forintot érő aranyfülbevalóját. A rendőrség a bejelentést követően rövidesen elfogta a tett elkövetésével alaposan gyanúsítható két személyt, akik közül az egyiknél a kérdéses fülbevalót is megtalálták. Szerencsés asszony az atta- lai Nyíró Ferencné. Nem azért, mert lapunk, a Tolnai Népújság pályázatán egy ká- véfőző-mixergépet nyert, hanem mert a sors jó természettel áldotta meg. Hiszen bármiről is kérdezzük, mindennel kapcsolatban elsősorban a pozitívumokat említi. Pedig panaszkodhatna az 57 éves asszony, hiszen egész életében keményen dolgozott, előbb a téeszben, az állatok mellett, aztán a tejcsamokban mosogatta a kannákat, majd az orvosi rendelőben és a tanácsházán takarított, mégis 32 évi munka után 1990-ben 3700 forinttal ment nyugdíjba. Most is csak 4938 forintot kap, kevesebbet, mint a munkaviszonnyal soha nem rendelkező szociális segélyezettek. Fájlalja is erősen eme visszásságot az immáron két unokája mellett dédunokával is büszkélkedő asszony, ezért inkább arról beszél, hogy a ház körül, az 1200 négyszögöl kertjében mindent megtermel ami a családnak, fiának, lányának, az unokáknak kell. Mert bár mindig mondogatják a gyerekek, hogy ne adjon a mama, nem kell, van nekik is, de azért csak elviszik, mert ilyen, mint itt, az ő kertjükben úgysem terem. — Persze, hogy nem, hiszen én még mindent régi módian csinálok. A palántamagoknak való földet is leforrázom előbb, csak aztán rakom el a magokat. Terem is olyan paprikám, hogy bárki megnézheti! nyugtázza jó- lesően Annus néni a tényt, majd ismét a gyerekekre tereli a szót. — úgy örültem az este, mert megleptek „bokrosán" a gyerekek, itt volt a fiam, a menyem, a dédim, meg az unokavőm sorolja. - Hát mit adjak gyorsan nekik? Volt egy kis palacsintám délről, mind megették, úgy ízlett nekik. Mondja Annus néni, hogy van a pulai hegyen is egy szép kis szőlőjük, présházzal, nagyon szeretnek ott lenni. Nem kordonos a szőlő, csak olyan régifajta, Ottelo, Szlanka, Oporto szőlő van benne, meg sok szép barackfa. — Az uram, míg bírta, csak fogta a tarisznyáját már februárban és ment a hegyre metszeni. Most a Ferenc fiam átvette a metszést, meg a vöm is segít, nagyon jó gyerekeim vannak -, halljuk a dicséretet, majd azt, hogy az ura most a tüdő-szívbetegségével Mosdóson, a szanatóriumban van. Évente két-háromszor bevonul kezelésre, utána otthon van. — A papának az a dolga, hogy elolvassa az újságokat, meg kitöltse a lottó szelvényeket, aztán figyelje a nyerőszámokat. Minden újságot megveszek neki, a Tolnai Népújságot is azóta járatjuk, mióta Tolna megyéhez csatoltak bennünket. Jaj, olyan boldogok voltunk, amikor megtudtuk, hogy nyertünk, hogy azt el nem mondhatom -, lelkendezik az asszony és hozza, mutatja a gépet. A fia már kérte, de nem adja, legfeljebb, ha az újabb unoka megszületik, mert a kicsinek lehet majd ezen mixelni a barackot. Hétköznap, ünnepnap, reg- geltől-estig dolgozik Annus néni, palántáz, zöldséget termel, gyümölcsöt takarít be, baromfit tart, disznót hizlal, süt, főz, közben a 87 éves beteg édesapját ápolja. — Vágjuk az életet -, mondja a boldog nyertes és frissen sült krumplispogácsával kínálja a vendégeket. F. Kováts Éva Fotó: Ritzel Zoltán Testületi ülés Hőgyészen Április 7-én, 14 órakor tartja Hőgyész képviselőtestülete soros ülését a községházán. A napirendi pontok szerint először dr. László Antal, Bonyhád Város rendőrkapitánya tart tájékoztatót a völgy- ségi települések közbiztonságáról. Ezt követően a képviselők Hőgyész község monográfiája második kötetének előkészítésére adnak megbízást dr. Várnagy Antal pécsi teológiai tanárnak. Harmadik napirendi pontként a Hőgyészi Vállalkozók Érdekképviseleti Egyesületének helyiségigénye ügyében dönt a testület. Szó lesz az ülésen a községháza elé kerülő díszkút felállításának időpontjáról is. A Ga- rányi József és Garányiné Ste- indl Katalin által tervezett díszkút főfigurája a település címerállatát, a hölgymenyétet ábrázolja. Az egyéb napirendi pontok között kerül sor egyes önkormányzati földingatlanok eladásának megvitatására. A házhoz két kutya is tartozik
