Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-27 / 72. szám
1993. március 27., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN MÍPÚJSÁG 9 Disney figurák, Superman, Batman és Popey Megjelentek a kábítószeres matricák, az LSD-s bélyegek Himnuszban a balsors Van-e olyan gyerek, akinek ne tetszenének a kedvenc mesehőseit ábrázoló csillogó, színes matricák, a Disney, Superman, Garfield, Popey, Batman, avagy nagyobbaknak a Galaxyst, gördeszkás lányt, sőt Buddhát, Gorbacsovot és Szaddam Husszeint ábrázoló figurás bélyegek? Alig hihető, hogy bármelyik kis és nagy iskolás visszautasítaná az ilyen csábító ajándékot, főleg ha ingyen, barátságból kínálják neki. Annál is inkább, mivel a sok gyerek gyűjti és cseréli a matricákat. jepedig manapság igen kockázatos minden hasonló ajándék elfogadása, mivel Magyarországon is megjelentek a különböző, kábítószert tartalmazó nyalogatós matricák. — Mi a helyzet Tolnában, van-e reális veszélye nálunk annak, hogy ilyen, kábítószeres matricákat, bélyegeket kínáljanak az iskolákban? - kérdeztük, a Tolna Megyei Rendőrfőkapitányság bűn- megelőzési alosztályának vezetőjét, Szoboszlay V. Károlyt. — A kábítószeres veszély nálunk is fennáll, a jelek szerint Magyarország már nemcsak tranzit országként szerepel a kábítószerkereskedelemben, hanem egyre inkább célponttá válik, mint piac. Egyelőre még „csak" az LSD-s matricákat, bélyegeket, meg a marihuánás cigarattákat kínálják nálunk, de biztos, hogy előbb-utóbb megjelennek a kemény drogok is. A szerbek és horvátok jövésmenésével pedig feltűnt a zöld-hasis. — Milyenek ezek a kábító- szeres matricák, hogyan lehet felismerni azokat? — Egyik ilyen matrica Blue Star, azaz Kék Csillag néven kerül forgalomba. A kék csil- lagocskák egy kis kartonlapon vannak, mindegyik át van itatva LSD-vel és megnyá- lazva ragadnak a papírra. A kábítószer nemcsak a nyelven keresztül szívódik fel, hanem a bőrön keresztül is, ezért még az is veszélyes, ha a gyerekek megérintik ezeket a lapokat. — Említett LSD-s bélyegeket is. — Igen, a fentin kívül forgalomban vannak még nagyon színes, csillogó bélyegek melyek lepkéket, bohócokat, napot, csillagokat, kártyafigurákat és más hasonló, a gyerekek számára érdekes rajzokat ábrázolnak. Ezeket a kábító- szeres bélyegeket celofán borítású, piros kartonpapírba csomagolva terjesztik. Egy ilyen csomag 5 kartont tartalmaz, összesen 10 bélyeggel. Ezenkívül másik két bélyeg is forgalomban van, Red Pira- mid és Window Lane felirattal. Ezt a fajta kábítószeres bélyeget pontocskák és leszedhető háló díszíti. — Kik kínálják a diákoknak a kábítószeres matricákat, bélyegeket? — A lehúzó matricákat nagyobb gyerekek ajándékozzák a kisebbeknek szórakozás céljából vagy megbízásból, de kínálják felnőttek is, hogy új klienseket szerezzenek a kábítószereknek. — Egyszer megnyalni egy matricát, nem nagy dolog, csak játék, gondolhatják a gyerekek. — Lehet, csakhogy egy ilyen „játék" birtokában nagyon veszélyes, sokszor végzetes utazás kezdődik el, ezért nagyon fontos a felvilágosítás. Ezért kell elmondani a pedaSzoboszlay V. Károly gógusoknak, szülőknek, gyerekeknek, hogy miről van szó és ahol csak lehet, ismertetni a kábítószereknek a szervezetre gyakorolt hatásait. De figyelmeztetni kell a gyerekeket arra is, hogyha ilyen bélyegeket, matricákat látnak vagy valaki kínálja nekik, akkor ne is érintsék meg, de főleg ne nyalják meg azokat! No és rögtön szóljanak tanáraiknak, szüleiknek, azok pedig értesítsék a rendőrséget. — Az interjút olvasva lehet, hogy lesznek, akik úgy vélik, feleslegesen keltünk pánikot. — Pánikkeltésről szó sincs, nem azért beszélünk erről, hogy megijesszük a szülőket, hanem azért, mert csak így lehet megelőzni a drogok terjedését. A felvilágosítás nagyon fontos, mert a nyugati példák is azt mutatják, hogy a rendőrség vagy akár a hadsereg is egyedül nem képes megakadályozni a kábítószerek forgalmazását. Ehhez az kell, hogy ne legyen piaca a drogoknak, hogy senki ne vásároljon ilyen dolgokat. Ezt pedig csak akkor lehet elérni, ha mindenki tudja milyen veszéllyel áll szemben. — Mit tesz a bűnmegelőzési alosztály a megelőzés érdekében? — Nagyszabású felvilágosító programot kezdtünk, melynek során a megye összes középiskoláját, gimnáziumát, szakközépiskoláját, szakiskoláját megkerestük, felajánlva, hogy amennyiben igény van rá, munkatársaink az osztály- főnöki órákon előadásokat tartanak a drogokról. Ezenkívül ahol igénylik és az általános iskolákban is, a pedagógusok részére külön előadásokat tartunk. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Heteken át foglalkoztunk a közalkalmazotti törvény végrehajtásának ellentmondásaival. A szerkesztőséghez írott levelekből, a telefonhívásokból, a feltette kérdésekre adott válaszokból valósággal kirajzolódott a törvény anatómiája, s azok a viszonyok is, amelyek között végre kellene hajtani. Egy szomorú levélben szerepel, hogy a panaszos úgy járt, mint Himnuszban a balsors. Soraiból kiderült, hogy az egészségügyben eltöltött 39 év után került az utcára. A jubileumi jutalmat nem kapta meg, s nyugdíjazásakor sem, mert a régi jogszabály már nem érvényes, az új meg nem vonatkozik rá, mert nem nyugdíjba ment, hanem munkanélküli segélyre. Méltányosságot pedig ki gyakoroljon? Talán az lehet a megoldás, ha a társadalombiztosítástól kérné. Hozzáértő szakemberek szerint ez a még a jobbak közé tartozik. Célja vitathatatlanul pozitív. Megteremteni a köz- szolgálat biztonságát, és méltóságát. Hosszú harc előzte meg például a pedagógusok részéről, hogy ők is bekerülhessenek a törvényben a társadalom, a közfelfogás részéről dekralált és jogilag is körülírt preferáltak körébe. Az egészségügy dolgozói is örülnek annak, hogy szerepelnek a „kedveznényezet- tek" körében. Nem lehet a törvény hibájául felróni azt sem, hogy megelőzte korát - vagyis nincs meg eleve a végrehajtás minden feltétele - hiszen a jogszabályok ezt természetüknél fogva megtehetik, hisz maga a jogalkotás is részt vesz az életviszonyok kívánt irányú szabályozásában. Különösen igaz ez akkor, ha éppen a jogállamiság kiépítése folyik egy országban. A sok csalódott, sértett, ember, aki deklarált jogait nem - vagy csak jogi úton - érvényesítheti értelmezési viták, vagy éppen a pénzhiány miatt, annak a hite éppen a jogállamiságban, a jogbiztonságban inoghat meg. A gyermeküket otthon nevelők mellőzése az úgynevezett 13. havi illetmény kifizetésekor pedig a kormányzat hitelét gyengíti. Az a benyomása támadhat, hogy a gyermekét nevelő kisgyerekes anya másodrendű állampolgár, s a csa- ládpártiság csak a hangzatos jelszavak szintjén, jelenik meg, a valóságban nem érvényes. Új helyzet, amihez szokni kell, hogy a jogállamban felnőttnek tekintik az állampolgárt, aki önállóan képes ügyei vitelére s nem szőrül rá az állami, intézményi gyámkodásra. Nehezíti viszont az állampolgár, a munkavállaló helyzetét az a körülmény is, hogy rengeteg új és újszerű jogszabály van, amelyek tengere számára átláthatatlan. Bizonytalanul működik a szakszervezeti érdekvédelem, új intézményeinek megválasztása pedig még meg sem történt. S mindez olyan gazdasági körülmények között, amikor a létbiztonság is megingott. Másik jelenség, és ez nemcsak a közalkalmazotti törvény végrehajtása során ismerhető fel, hanem az egész államigazgatási jogban, hogy egy sor terület már és még szabályozatlan, s ezért a joghézagokon kipotyoghat az állampolgár. Ha pedig kipotyoghat, akkor ki is potyog. A törvény nem kívánt következménye lett a pedagógusok kiszolgáltatottsága a helyi képviselőknek. Minden jogállamban nyilvánvaló, hogy az iskola tulajdonosa maga az önkormányzat, „aki" társadalmi „megrendelőként,, nyilvánvalóan irányítja pedagógusait. Csakhogy ez ma - a gyakorlatlanság és helyenként a képviselők alkalmatlansága miatt - nem egy helyen a testület kis helyi terrorját jelenti. Ma még sokak számára nem világos, hogy az önkormányzat az maga a település lakossága, s a testület a város, a falu érdekének, ha tetszik közakaratának képviselője. Elég sok képviselő, és képviselőtestület képzeli azt: ő, vagy ők az ön- kormányzat. Ezen a helyzeten persze csak a jelenlegieknél felkészültebb, alkalmasabb képviselők megválasztásával lehet változtatni. A homályos megfogalmazásokat, az alkalmazásukból adódó anomáliákat a minisztériumok is felismerték, s megkezdődött a törvény felülvizsgálata, amitől mindenki fél, mert attól tartanak a köz- alkalazottak, hogy ez már megszerzett jogaikat veszélyeztetheti. Ebből is látszik, hogy minden törvény annyit ér, amennyit végre lehet hajtani belőle. Ihárosi Ibolya 206 Green globe 20? 208 209 210 211 9 O Skull design 8 # 8f§ Double-beaded serpent Black rings Red spot Suddba ________ 2 22 223 224 22S 226 22? M <Ä) nn |E| I1! Dragon 89 Mr Zippy 8at Design Slack lightning Smilev-' blue eyes Strawberry 238 239 240 241 242 243 n ra 4|. ä !Ür mm m Sad Ant Purple Haze Gorbachev Yellow Asterisk Yellow Star Gnome Kábítószeres matricaként Gorbacsov és Buddha egyaránt veszélyes Régi és új noteszlapok A mama kardot rántott N em emlékszem már, hogy dédike, aki a jövő tavaszon ünnepli kilencvenedik születésnapját, mikor sorolt be atyafiságába, talán akkor, amikor küzdelmes életű idős emberekről riportozva megismertem és később neki ajándékoztam egy ősöreg és még így is agyonverhetetlennek mutatkozó Sokol rádiót, hogy akkor is hallgathassa mit üzen neki a világ, amikor kint szöszmötöl a kertben. Dédike a legcsodálatosabb öregasz- szony azok között, akikkel pályafutásom során alkalmam volt találkozni és barátságunk elejétől úgy jártam hozzá, mint szomjasak a jó kút vizére. Sohase tudott olyan gondom, bajom, fájdalmam támadni, amit ki nem füstölt belőlem röviddel aztán, hogy maga mellé ültetett, s végighallgatva figyelmesen aktuális sirámaimat, rágyújtott a maga nótájára. Az mindig arról szólt, hogy az élet egyszerisé- gében igazán gyönyörű, hogy soha se az a legény, aki adja a pofonokat, hanem az, aki egyenes derékkal állja, és vegyem már észre, hogy jóért, rosszért egyaránt megkapja mindenki amire rászolgált. Isten gondoskodik erről; hagyatkozzam rá bizalommal. Bámulatos viatalitásával ez a nefelejcskék szemű, törékeny öregasszony afféle anyapótlékként működött minden látogatásomkor, és kapcsolatunkba bőven belefért mindig a pirongatás is, amikor hosszú ideig elmaradtam. Egy évvel ezelőtt először esett meg közöttünk, hogy én dorgáltam és ő riadtan pislogott rám a paplan alól, csak azért nem talpig gipszben, mert a jobb csuklóját és bokáját törte el a család óriási ijedelmére, hosszan hullámzó háborgására. Dédi ugyanis azzal hívta ki maga ellen a balsorsot, hogy egyedül lévén odahaza, rendcsinálás okán addig kerülgette kint a szerszámoskamrában a tavaszi felújításra váró kerékpárt, mígnem föltámadt szívében a bűnös kíváncsiság. Ura-e még a kétkerekű járműnek? Valamikor a tejet, ezt-azt, amit megtermelt a házkörüli kertben, biciklivel hordta be piacnapokon Szekszárdra. A próba úgy ért véget, ahogy. Útját állta egy kis éppen virágait hányó barackfa az udvaron. — Tán bele is haltam volna, ha nem próbálom ki - súgta a fülembe, ha cinkosságot nem is, legalább megértést remélő ragyogással a szemében. Horgásztattam a fejemet, csak meglátta, hogy nincs egy húron pendülés. Rám is förmedt: — Ne aggódj, nem a nyakamat szegtem! — De történhetett volna nagyobb baj. Különben, az óvodások is tudják, hogy a hetvenkedők csonjtai nehezebben forrnak össze! — Te sem tudsz mást, mint a gyerekeim, ezek is ilyen huhogásokkal vannak tele. Tojáshéjjal a fenekükön még a kicsik is ezt csipogják, be nem áll a csőrük. — Jobban esne, ha rá se rántanának a történtekre? — Az nem, igazán nem, de ami túlzás, az túlzás. Mindjárt talpra ugrok én. Akkor férjhez is adhattok! — Persze mama, lagzi után meg benevez egy maratoni kerékpárversenyre - brum- mogja nevetésre álló szájjal a veje, akinek nincs valami nagy gyakorlata a szobapincérség- ben, de azért megbízatásának megfelelően, baj nélkül szervírozza a teát, rendezi el a csészéket. - Férhetne már a bőrébe mama, mert táncolni akarok a századik szülinapján, ne rontsa el az örömömet. — Én is táncolhatnék fiam, én is - vidul a dédi és közli, hogy a szülinapján nekem is ott ám a helyem, jó, ha már most eszembe vésem, hogy mentesítés nincs. Ebben maradtunk. S persze, hogy csak kétszer voltam nála azóta, de azért tudok felőle mindent, mert Sárikával, a lányával gyakran futok össze idelent a városban. Az már nem újság, hogy az öreg ebcsont is beforrt és a mama egészséges, mint a makk. Tán a legdaliásabb az egész családban. Kicsit mérsékelte kér- leléseikre a nézni is fárasztó nyüzsgést, de azért rajta tartják a szemüket, hogy bírjon magával és ne akarja már tegnap megcsinálni, ami a jövő héten is ráérne. Most hát más a családi műsor, a mama kardot rántott és ha fiatalabb lenne, alighanem nekilátna megreformálni a világot, amit szerinte vagy elfuserált végzetesen a jóisten, amikor teremtésre adta a fejét, vagy az emberek rontják nehezen lakhatóvá. Dédi újabban politizál, s nem akárhogyan. Minden újságot elolvas, ami a házba kerül, vagy a rádiót nyögteti, vagy a televíziót és ha napra kész ismereteivel döntési helyzetbe kerülhetne, alighanem jobbra fordulna minden. Eljöhetnék hozzá, ha nem hiszem, de vigyázzak, mert a dédi kiszeretett a narancsosok pártjából, a többibe pedig nem is volt beleszeretve. Egyetlen jó szava nincs a politika kutyakomédiájáról, de ami a család életét illeti, minden közös étkezés asztalára kerül desz- szertként valami politikai hercehurca. Nemrég alighanem a televízió egyik kora reggeli adásából értesült arról, hogy nyugdíjasként tényleg kikérheti magának az eltartott jelzőt, mert kiszámította egy közgazdász, hogy a dolgozó ember, aktív éveiben befizet annyi pénzt nyugdíj- és betegbiztosításra, ami százöt éves koráig jogosítja ellátásra. Na hiszen, volt is égzengés, villámlás. Azt hallani kellett volna! Minap pedig attól borult ki napokra szólóan, hogy ugyancsak reggel, látott egy riportfilmet a tévében. Világos nappal, ország-világ színe előtt öklözött, rugdalt félholtra egy férfit egy másik férfi. Senki nem akadályozta meg a dühöngő tombolását. Jöttek, mentek mellettük Budapest egyik peremkerületében az autók, a járdán bámészkodó emberek álltak. Mintha éppen erre a látványra fizettek volna be. Véletlenként ott volt egy kamera, amihez mikrofon is került, mire a nap „hőse" befejezte az "igazságtevést". Rendőr egy szál se, ami arra vall, hogy senki se vette föl a telefont, hogy kedves rendőrség, itten mindjárt emberhalál következik, gyorsan jöjjenek, mert még az is lehet, hogy mentőre már nem lesz szükség. Olyasféle ruhát viselt a dühöngő pacák, mint amilyet a rosszhírű és gyakran feltűnő kopaszfejűek hordanak, de aztán kiderült, hogy „csak" kommandós jelmezt visel. Úgy is intézte el állítólagos szerelmi riválisát, ahogy az akciófilmek ölésre kitanított szereplői a kiírtandókat. Dédike nagyon várta, hogy valahol visszatérnek erre az esetre, amire viszont nem került sor. így most, ahogy ő mondja, már megint „elhazu- dás" miatt van egyre több ag- gódnivalónk. Hát ennyi, egyszusszra. Jöjjek el, mert ők úgyis többet vannak mostanában a hegyen, mint odahaza. A gyerekek is csak hét végekre jönnek ellenőrizni, hogy a dédi süteményei változatlanul arany- érmesek-e még? Ü zenem, hogy jövök, de semmi készülődés! Beérem egy teával és mellé, úgynevezett „zacskóban sült" rágnivalóval. Amit kusza, mocsoktól se mentes valóságunkról össze tudunk hordani néhány együtt töltött óra alatt, nagyobb megtiszteltetést nem is érdemel tőlünk. László Ibolya
