Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)

1993-03-22 / 67. szám

SZEKSZARDES KÖRNYÉKÉ 4 »ÚJSÁG Erdőről, privatizálásról, tévhitekről Beszélgetés Sztárcsevity Ervinnel 1993. március 22., hétfő ■■■■ Fáradhatatlan fondorkodók Sztárcsevity Ervinnel, a pörbölyi erdészet vezetőjé­vel, szándékaink szerint elő­ször csak a pörbölyi fűrész­üzem jövőjéről akartunk cse­vegni, aztán, ahogy az már lenni szokott, igencsak eltér­tünk a témától. Egy pillanat­nyi helyzetértékeléssel indí­tottunk. — A Gemenci Állami Erdő­és Vadgazdaság jelenleg ösz- szesen hét termelő erdészetből áll, erdőterülete megvan 45 ezer hektár, vadászterülete pedig vagy 100 ezer hektár. Alapvetően három tájegység­ből áll: a Dunát kísérő Galé­ria-erdőből, a Bátaszék, Mó­rágy, Szálkai dombvidékből és a Hajós, Sükösd, Érsekcsa- nádi, Vaskúti homoki erdők­ből. A privatizálás szele az utóbbi hónapokban érte el az erdőgazdaságot, a fő iránya a melléktevékenységek privati­zálása: például fűrész­üzem-értékesítés, gépüzemek privatizálása, a központi mű­szaki erdészet kft.-vé alaku­lása, s folyamatban van több erdészetnél az úgynevezett segédüzemág privatizálása. Az erdő privatizálása az er­dőgazdaságot csak kis mér­tékben érinti. Például az úgy­nevezett Gemenci-tömbben privatizálásra nem kerül sor: a jelenlegi ismereteink szerint állami tulajdonban marad, csakúgy, mint Magyarorszá­gon az erdők nagyrésze. — Március 31-től, tudomá­Kiemelkedően szerepeltek a múlt esztendőben a Tolna megyei gyerekek a Szivár­vány nevet viselő nemzetközi, gyermekek számára kiírt képző- és iparművészeti pá­lyázaton. A „Szivárvány '92"-re több, mint 12 000 pá­lyamunka érkezett öt földrész negyvenhat országábpl-A ne­ves művészekből álló zsűri egy bátaszéki, egy őcsényi, il­letve két szekszárdi pályázó­nak bronz-, a szintén báta­széki Sárközi Jánosnak pedig ezüstdiplomát ítélt oda. János kilenc esztendős, a he­lyi általános iskola rajzszak­körének egyik tehetséges és lelkes látogatója. Ő az egyik - tudjuk meg Bátki Erika rajzta­nárnőtől, a szakkör vezetőjétől -, hisz a szakkör növendéke többek közt a szintén díjazott Rigler Virág is, s több ügyes­kezű tanuló jár heti egy alka­lommal a foglalkozásra. A szakkör egyébként a tanárnő várakozásaival ellentétben változatlanul magas létszám­mal dolgozik, a másfél évvel ezelőtti indulás óta a gyerekek érdeklődése nem lanyhul. A „világra szóló" bátaszéki sike­rekben tehát a nebulók tehet­sége mellett az is szerepet ját­szik, hogy foglalkoznak velük, s hogy a pedagógus figye­lemmel követi azokat a lehe­tőségeket, ahol a gyerekek megmutathatják ország- nak-világnak, hogy mire is képesek. sunk szerint, részvénytársa­sággá alakul a gazdaság. — Valóban, amennyiben az ÁVU Rt. malmai is olyan gyorsan őrölnek. Ismereteink szerint nem a hagyományos, azaz profitorientált részvény- társasági forma fog itt ural­kodni, hanem a mérsékelten profitorientált, és ha igaz, a későbbiekben is mindinkább az erdő közjóléti szerepe kerül előtérbe. — Mennyi ennek a reali­tása? A mai gazdasági hely­zetből nem arra lehet követ­keztetni, hogy ez be is fog következni. — Bevallom, én is tamás­kodom az ügyben, hogy ez így hirtelen, gyorsan bekövetke­zik. Ahhoz túl jó devizakiter- melői ágazat az erdőgazdaság és termékeinek a nagyrésze. De a jövő útja mindenképpen ez kell, hogy legyen. Magyar- ország abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem csökkent, hanem emelkedett az erdősült területe. Negyven év alatt nyolc százalékkal, ami nem kevés. Talán még a mi munkálkodásunk idején, az erdő alapvető feladata a közjó­léti funkció lesz. Másodlagos kérdés lesz csak a fatermékek árbevételéből származó eredmény elérése. — A privatizálás általában bizonytalanságot vonz maga után. Konkrétan: Pörbölyön is meglehetősen nagy a talál­gatás a fűrészüzem sorsa János „specialitása" a hajó, a tavaly beadott pályamun­kája is gőzöst ábrázol, ki tudja miért, ez a téma tartja fogva most fantáziáját, ezt jeleníti meg különböző technikák se­gítségével - grafitrajzon, pa­pírnyomaton, linómetszeten - , amelyek közül, bevallása szerint leginkább a grafika áll közel hozzá. Néha nindzsát is rajzol, de azt „csak úgy, hü­lyeségből". Nagy ösztönző erőt jelentett számára az eredmény, jutalomból nyáron a zánkai alkotótáborban töl­tött tíz napot, amelyre úgy ké­szült, hogy önszorgalomból járt el bátaszéki utcákat raj­zolni, a tanárnő irányítása nélkül. Hogy a linómetszés ifjú felől, ami érthető is, hiszen a falu lakosságának majd felét érinti valamilyen szinten az üzem további sorsa. Tavaly felmerült, hogy esetleg egy osztrák vállalkozó is belép a képbe. — Jelenleg a pörbölyi fű­részüzem ugyanúgy, mint eddig, az erdőgazdaság kere­tein belül funkcionál. Valóban volt egy komoly érdeklődő, de minden bizonnyal financiális gondok miatt maradt el a be­ruházással. Azt hiszem, túl nagyot akart szakítani ahhoz képest, amit az ereje engedett volna. A fűrészüzemnek meg­felelő mennyiségű alapanyag áll rendelkezésére, megfelelő piaca van. Hozzátéve azt, hogy a pörbölyi üzem ered­ményét alapvetően befolyá­solja - lévén, hogy olasz pi­acra termel elsősorban - az olasz lírának a nem kimondot­tan emelkedő tendenciája, amit az elmúlt félévben ta­pasztalhattunk. Úgy érzem, most már túl van a különböző gondokon az üzem, az idei évben mindenképpen biztosí­tottnak látszik a termelés, és bizonyos mértékű élénkülés tapasztalható a fűrészipari termékek piacán is. Tehát az alapvető kérdés, hogy lesz-e új gazda és az, hogy alkal­mazza-e az embereket és há­nyat, jelen pillanatban nem aktuális. Viszont Pörböly más jellegű gondjai a mai napig kihatnak a munkavégzésre ... ezüstdiplomása és társai kép­zőművészek lesznek-e, ha fel­nőnek, vagy sem, az még a jövő titka. A „mi leszel, ha nagy le­szel" kérdésre János válasza: autó-motor szerelő, vagy foly­tatja édesapja szakmáját, és szobafestő lesz. Persze hozzá­teszi: szeretné folytatni a raj­zolást is. A szülei mindent megtesznek, hogy ehhez hoz­zásegítsék, igyekeznek besze­rezni Jánosnak azokat az esz­közöket, amellyel otthon is tud például linómetszeteket készíteni. S ha más irányt vesz pályája, azt a vizuális esztéti­kai kultúrát, látásmódot, ame­lyet itt elsajátított, nem fogja levetkőzni, s ez csak előnyére válhat. -tf­— Tehát kimondhatjuk azt, hogy az ott dolgozó em­berek munkája biztosított? — Ha időtávban lehet mondani: az idei évben egé­szen biztosan. Hogy az elkö­vetkező esztendők a privatizá­lásban, az üzem további tevé­kenységében mit hoznak, arra nem merek jósolni. Úgy ítélem meg, erre az üzemre minden­képpen szükség van - ugyan­ekkora létszámmal. Ázzál együtt persze, hogy erről első­sorban nem én vagyok hiva­tott dönteni. — Van-e olyan téma, ami mostanában különösen fog­lalkoztatja az erdészeket? — Az utóbbi időben igen­csak elterjedt tévhit, mely sze­rint az erdészek rablógazdál­kodást folyatnak, alapvetően nem igaz. Lényegesen na­gyobb az évi növedéke az er­dőknek, mint amennyi faki­termelésre sor kerül. Á kiter­melt erdők helyére szinte azonnal, egy-két-három éven belül újakat telepítünk, lehe­tőség szerint őshonos fafajo­kat. A tévhit gyökere talán abban van, hogy amíg a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hogy a kukoricát ta­vasszal elvetik, ősszel pedig learatják, addig az erdőnél mások az időközök. Egy er­dész alapvetően nem saját magának, hanem a gyerekei­nek és az unokáinak neveli a fát. Amit most kivágunk, azt apáink, nagyapáink ültették. Tehát ez is egy érési folyamat, csak nem egy esztendőn belül zajlik, hanem 40-120 éven ke­resztül. KRZ Haj dán 215 éve, 1778. március 21-én született Csapó Dániel, aty me­gyénkben 1827-től 1836-ig az alispáni tisztet viselte, a várme­gyeháza mai formában való meg­építését javasolta, a helyi és or­szágos reformpolitika, valamint gazdsági haladás jeles harcosa. 145 éve, 1848. március 25-én Szekszárdon, a Béla téren, közel tízezres népgyúlésen jelképesen megvalósult a nemzeti összefo­gás, kihirdették a '48-as törvé­nyeket, Mehrwerth Ignác elsza­valta e napra írt Szekszárdi öröm dali című költeményét s a tömeg „örök időre" Március 25-e terének nevezte el a jeles esemé­nyek színhelyét. 100 éve, 1893. március 25-én a szekszárdi szüle­tésű Várkonyi Endre főgimnázi­umi tanár vezetésével Turinban átadták Kossuth Lajosnak Sepsi- szentgyörgy díszpolgári címét; a haza nagy száműzöttje ekkor mondta: „Egy nemzet csak meg­halhat, de azt megölni nem le­het". 80 éve, 1913. március 25-én Tóth Piroska - elsőként vá­rosunkban - megkezdte a helyben tervezett háztartási iskola tanuló­inak beiratását. 30 éve, 1963. március 26-án meghalt Tamás József fazekasmester, a népművé­szet mestere. Krónikás Átlagos volt az elmúlt két hétben a bűnözés Szekszár­don és környékén, 28, illetve 30 esetben kellett ismeretlen tettesek ellen elrendelni a nyomozást. A már ismert, és korábban lebukott gyanúsítottak eseté­ben nincs új fordulata a nyo­mozásnak. Más szempontból viszont rendkívüli esemény történt a fogdában, ahol egy férfi késsel megsebesítette magát. Ez azért lehetséges, mert a fogdában a személyes holmijukat megtarthatják az előzetes letartóztatásban lé­vők. A bátai tojáslopásos ügy­ben bent lévő család egyik tagja követte el az öngyilkos- sági kísérletet. Az szekszárdi 1001 éjszaka történet további fejleménye, hogy kihallgatták az ügyben szereplő gyerekkorú lány megrontásával gyanúsított férfit. Őt nem helyezték előze­tes letartóztatásba. A Találka téren betörők randevúztak Nem azonos időpontban, de több üzletbe is betörtek a szekszárdi Találka téren. Ki­pakolták a például az újsá­gospavilont, és nem csak azt, hanem a Tartsay ABC mellet­tit is. Ezekben általában pár ezer forint váltópénzt szoktak tartani, nem is ez a betörők célpontja, hanem a borsos árú szex-magazinok. A Találka-téren történt a legnagyobb kárértékű lopás is, a tulajdonos szerint négy- százezer forintnyi áruját vit­ték el. Két drága aranyozott szem­üvegkeret is gazdára lelt - természetesen fizetség nélkül. Primitív szórakozás Az unaloműzés primitív és másokra veszélyes formáját választják azok az ismeretlen tettesek, akik telefonfülkéket vernek szét. Legutóbb Szőlő­hegyen tették. Ázon a környéken történt néhány tanyabetörés is, jelen­téktelen kárral. Ismét feltörték az 505-ös szakmunkásképzőben a tanu­lók szekrényeit, most főként értékes cipők tűntek el. Pétiké ismét akcióban Angyalarcú Petikét ismét elkapták a rendőrök pénzlo­pás miatt. Ennek következté­ben jelentősen csökkent az is­meretlen esetek száma. A kis­fiút családja tanítja a lopás szakismereteire, de mivel még gyermekkorú, nem lehet eljá­rást indítani ellene. Az anyja ellen már indult kiskorú ve­szélyeztetése miatt. Meggon­dolták magukat, nem költöz­nek el Szekszárdról. A szek­szárdi rendőrök végiggondol­ták Pétiké viselt dolgait, s úgy saccolják: évente százezer fo­rintnyi pénzt is begyűjthet a családnak a gyerek. Árról már nem is beszélve, hogy közben hány munkahely légkörét si­kerül - talán csak időlegesen - megrontania. Van olyan eset is, hogy az egyik károsult állást változta­tott, mondván: ilyen embe­rekkel nem hajlandó egy leve­gőt szívni. Csak most derült ki Peti elbeszéléséből, hogy azon a helyen is ő járt! Fura história Különleges eset történt az egyik munkahelyen. Két zárt ajtón keresztül tűnt el tetemes mennyiségű mosópor. A zárat három nappal előtte cserélték le. Hacsak nem UFÓK jártak ott! Piaci tanmese E sorok írója természetesen nem analfabéta, legalábbis ol­vasni tud. Éppen ezért már többször elolvasta a feliratot, hogy a „területen" zsebtolva­jok szorgoskodnak. Kéretik vigyázni! Lévén az újságok bűnügyi rovatainak szorgos olvasója, sosem tart a pénztár­cában jelentős összeget. Kár volt örülni a zsebtolvajnak, avagy a leesett pénztárca be­csületes megtalálójának: most se volt benne sok. Az elmúlt hét szerdáján kö­rülbelül húsz másodperc fi­gyelmetlenség következtében a fekete pénztárcámnak lába kélt. Kérem, a becsületes meg­találót, vagy zsebtolvaj urat, hölgyet, hogy a pénzt tekintse jutalomnak, de a benne lévő papírokat - félárú utazásra jo­gosító utalványt, patyolatcé­dulákat, befizetési csekkeket - juttassa el a rajtuk lévő címre. (Lakás riasztóberendezéssel, otthon tartózkodó idős ro­konnal, és gyanakvó szom­szédokkal ellátva!) Mindez nem azért érdemel szót, hogy szerzője töretlen optimizmusát, és az emberi tisztességbe vetett lankadat­lan hitét demonstrálja, hanem tanmese. Mint tudjuk, mások kárán tanul az okos. ihi Sárközi János: A hajóskapitány (linómetszet) A testvérkapcsolat erdélyi útjai Lugos, a türelem városa Lugos városa Romániában, közelebbről Er­délyben található. Már a XIII. században emlí­tik a krónikák, s ahogy telnek az évszázadok, neve egyre gyakrabban szerepel a gazdag er­délyi történelem lapjain. A trianoni békeszer­ződés előtt egyharmad-egyharmad részben magyar, román és német lakosságú település napjainkra már közel nyolcvan százalékban román nemzetiségű, a magyarok aránya tíz százalék körül mozog. A toleranciának, a türe­lemnek azonban régi hagyománya van. Ez is elősegíti azt a tervet, melynek értelmében Lu­gos és Szekszárd a közeljövőben felvenné egymással a testvérvárosi kapcsolatot. A múlt héten ennek a célkitűzésnek a megvalósítása érdekében járt Lúgoson az a szekszárdi ön- kormányzati delegáció, melynek Németh Zsolt tanácsnok is tagja volt. Mint megtudtuk, a kül­döttséget rendkívül szívélyesen fogadták. — Ä lugosi képviselőtestület és a polgár- mester egyaránt azt hangsúlyozta, hogy az Eu­rópába vezető úton együtt kell végigmennie Romániának és Magyarországnak - idézte fel az elhangzottakat Németh Zsolt. — Hazánkra egyébként úgy tekintenek, mint olyan or­szágra, mely vélhetően előbb csatlakozik Eu­rópához, mint Románia. Éppen ezért számukra is fontosak azok az együttműködési lehetősé­gek, melyeket látogatásunk idején közösen tár­tunk fel. Elsősorban kulturális téren érhetünk el gyors eredményeket: április vége felé jönne hozzánk Lúgosról egy pedagóguscsoport, melynek tagjai a helyi oktatási intézményeket keresnék fel. Az kiderült, hogy komolyan ér­deklődnek a magyar tantervek, tanítási mód­szerek iránt. A szekszárdi küldöttség számára az mindenesetre világossá vált, hogy gazda­sági téren a jószándék ellenére is kell némi idő a kapcsolatok megfelelő szintű kialakításához. Bár Lugos már tett lépéseket a minőségi szőlő­kultúra művelésére, palackozó hiányában ellá­tatlan a belső piac. A ötvenegyezres lélekszámú várost - mely­ben egyébként nemcsak románok, magyarok és németek, hanem ukránok, szerbek, szlová­kok és csehek is élnek - sajnos nem hagyta nyomtalanul az elmúlt évtizedek panel-építke­zése, bár a belváros megőrizte történelmi ne­vezetességeit. S még egy sokatmondó, az itteni szellemiségre jellemző adat: Temesvár után Lugos szabadult fel másodikként az 1989-es romániai forradalom idején. -szeri­Szálkáim A golyófogó Evek óta nem találkoztam ismerősömmel. Ke­resztnevemen szólít, tanácsot kér. Egy darabig együtt megyünk az utcán. Ömlik belőle a panasz. Nem, nem is panaszkodik! Az életét meséli. Hét­köznapjait, mert az ünnepekre alig mer gondolni. Hátrányos helyzetét emlegeti. Cigány! Nincs egye­sület, ami képviselné őket, vagy csak 6 kavarog? Pontosan ismeri a jogait! A paragrafusokat sorolja. Szám szerint! Mit tanácsolhatok ezek után? Naprakész a politikai helyzetjelentéssel. Sajátos szemszöge könnyen általánosítható. Gyerekeiről be­szél, a családi pótlékról, a munkaügyi hivatalról, a „rohadt, csaló, korrupt" önkormányzatról, a tiszte- lendóról, aki érzése szerint falaz valamit! Olyan fo­galmakat mond, amelyek idegenül hangzanak szá­jából és megjelenésétől is. Rövid dzsekije alól kilóg hosszú, kézzel kötött pulóvere. Katonai surranója hetekkel korábban kért talán ápolókrémet. Hallgatom, hogy hány csirkefogó van a környeze­tében! A szociális hálóra egyszerűen sz .. .ik! Se­gélyt nem kap, mert mindent pontosan megindo­kolnak! Elvállalna minden munkát, de amikor meg­látják egy munkahelyen a személyzetisek, sajnál­kozni kezdenek, hogy éppen most töltötték be azt az állást! Morog és közben rugdossa a megfagyott rö­göt a lába előtt. Ha kihozzák a sodrából rájuk borítja az asztalt. Feszülnek izmai és ökölbe szorított kesz­tyűs kezét magasra emeli! Leüli azt a pár évet, aztán ... Forr, forr, egyre indulatosabb lesz és lábaival is dobbant olykor! — Polgárháborút akarnak ezek? - kérdi. Akkor is bennünket raknak golyófogónak! Nekünk nincs semmink, csak az idegünk, amit lehet feszíteni és cukkolni. Könnyen ugrunk egymásnak! Nincs semmink és gondolják nincs mit féltenünk, ebben a rohadt életben! Csak a gyerekek! Érted, a gyere­keim!! Köszönöm, hogy meghallgattál. Nem nyújt kezet, csak int... vagy legyint? Decsi Kiss János A linómetszés ezüstdiplomása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents