Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-20 / 66. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. március 20., szombat Félre az előítéletekkel! Van nekünk egy ifjú kollégánk, a Nagy Laci, aki most éppen a hazát védi a Magyar Honvédség kötelékében. Ő az egyetlen, aki tetoválással rendelkezik a szerkesztőségben, ezért mindannyian irigyeljük is. Hosszas rábeszélés (lehetett az három másodperc is!) után ráállt, katonaság ide, katonaság amoda, szívesen publikál tetkó-ügy- ben. Megragadtuk a lehetőséget, majd a Lacit is.-a szerk.Elóször a televízióból értesültünk bátyámmal arról, hogy már itthon is van lehetőség professzionális tetoválást készíttetni. Az egyik hölgy ismerősöm - aki ellenezte a dolgot - mútetoválást ajándékozott nekem, mondván, hogy ezt legalább egy-két nap után le lehet mosni. Ez az ötlet fordítva sült el, mert csak még jobban belelovaltam magam abba, hogy igazit csináltassak. A végső lökés az volt, hogy bátyám a sógornőmmel úgy döntött: diplomaosztó ajándékként valami örök életre szóló dologgal lepnek meg. írott képek Börtöntetkók Hosszas és egyáltalán nem veszélytelen kutatómunkával gyűjtötte össze és örökítette meg az utókor számára egy letűnt korszak történelmi dokumentumait Dancig Szergejevics Baldájev, egy festőnek indult rendőr őrnagy. A vele készült interjúból, a rengeteg illusztrációval és magyarázattal szolgáló Tetovált Sztálin című könyvből megismerheted a szovjet elítéltek tetoválásainak jelentéseit, az alvilág teljes hierarchiáját. Megtudhatod az 1989-es kiadványból - a magyar változat Kovács Ákos és Sztés Erzsébet munkája -, hogy milyen törvényeknek engedelmeskednek a tolvajok rendjéhez tartozók, hogy a legfelső kaszt tagjai milyen tetoválásokat viseltek, hogy kik az ászok, a makacsok, a sügérek, sakálok és agarak, a puncitolvajok és a bozontos széffeltörők, a piszmogok és a kancák. Igazi ínyenceknek ajánlom ezt a könyvet, hiszen a szovjet hatalom ideje alatti sajátos folklórvilággal ismerkedhetnek meg az olvasók az elítéltek tetoválásain és politikai karikatúráin keresztül. Olvasd el! Érdemes. Csak ne tetováltass az ujjadra olyan sötét téglalapot, melyben a bal alsó sarokból induló világos átlóban három pötty van, mert a végén még „megtudják" rólad, hogy köcsög vagy. Menj inkább profi tetkószalonba, a börtönök úgyis televannak.-nagyik „pega" A bratyesz erre rávágta: TETOVÁLT ATNI kell a kölköt! Ezután két hónapos, lázas motívumkeresés következett. Végül ráleltünk Boris Vallejo festményei között a megfelelőre. A diplomaosztón már a vállamon volt a pega, amit Brúnó a Peter's Tattoolandben, a Népszínház utcai stúdióban varázsolt a bőrünk alá. Miután megírtam az önvallomást, elsőként Abaházy Zoltánt, a Sing Sing együttes gitárosát kerestem fel, akivel még tavaly nyáron futottam össze - természetesen trikóban (voltam én) -, így kapcsiból a tetoválásokról kezdtünk tárgyalni. Ennek a második - úgymond hivatalos - fordulójára került sor. íme az egyáltalán nem titkos tárgyalás „jegyzőkönyve": — Honnan jött az ötlet, hogy tetovált ásd magad? — A zenekarból elsőként az öcsém csináltatott tetkót magának, s mivel nekünk is megtetszett az ötlet, mindannyian rászántuk magunkat a dologra. Szerződést kötöttünk Karcsival (A Keleti pályaudvar közelében lévő szalon tetoválófenoménje, Farkas Károly), aki egy bizonyos határig ingyen dolgozik nekünk, s a Sing Sing tagjai így az ő munkáját viselik bőrükben. — A motívumokon sokáig kellett gondolkodnod? — Számomra az volt a fő, hogy az egyéniségemet fejezze ki a tetoválásom, hogy vállalni tudjam egy életen át. Az első a szárnyas gitár volt, amit nem kell magyaráznom, a második motívum pedig Rita arca, aki a feleségem. Erről annyit, hogy az ember szerintem csak egyszer nősül. A felirat pedig ötvözi a két dolgot, hiszen a jelentése: Szerelem és hit. — Ha már szóba hoztad a feleségedet: Ó mit szólt hozzá? — Először nagyon ellenezte, aztán kiegyeztünk hat centi nagyságú tetkóba. Amikor meg hazajöttem a 25 centis tetoválásai - mondanom sem kell -, nem örült igazán. Mostanra viszont már megszokta. Az indián Szerelem és hit Dávid fiamnak - aki héthónapos - viszont nagyon tetszik a színes kép a bőröm alatt. — Ha húsz év múlva a fiad akar tetoválást, ellenezni fogod? — Nem hiszem, hogy megtiltanám neki, már csak azért sem, mert felnőttként ő is „vásárra viheti a bőrét", mint én. — Felkeresed Karcsit még újabb tetkókat csináltatni? — Miután ezt befejezem, nem szeretnék másikat csináltatni. A népszerű gitáros után egy ismerős srácot kerestem fel Bony- hádon (a neve maradjon az ó titka), akivel - nem véletlen - szintén tetoválásai miatt kerültem közelebbi kapcsolatba. Megkértem, hogy adja elő az ó sztoriját az ötletről, a megvalósításról és a további tetkós terveiről. — Megtetszett a tetoválás, amikor a profi lehetőségről hallottam, s azon egy percig sem gondolkodtam, hogy legyen-e. Azon már többet, hogy mi kerüljön a karomra, hiszen nem akartam megbánni a dolgot. Nem sok előkészületet igényelt a megvalósítás, csupán el kellett adnom a Németországban keresett márkáimból, s egy barátommal már mentünk is másnap. Karcsinál választottam a rengeteg minta közül, s ő az én kiegészítő ötleteimmel együtt valósította meg kérésemet. A haverok persze csodálkoztak, amikor meglátták a „vállas indiánt". A másik két tetkót már magam gondoltam ki, s Karcsinak „csak" meg kellett csinálnia. A terveimről pedig annyit, hogy biztosan lesz még újabb tetoválásom, s ha teljesen független lennék és anyagilag is bírnám: még sokat csináltatnék. Nagy László Fotó: Őtós Réka Használati utasítás Örök és azé, akié! Koppenhágában rendezik meg a tetkósok világtalálkozóját, hogy pontot tegyenek, annak a kérdésnek a végére, kit illet meg a legjobb kar, legjobb mellkas díj. Ez nem a Schwarzeneggerek versenye, itt ők az esélytelenek meg- alázottságával indulhatnának, hiszen az izmaik a korral eltűnnek, de a festék a bőr alatt megmarad. Örök és csak azé, akié. Azt mondják, ez a tetkósok egyik kulcsmondata. Meg a hiúság. Ezt már nem ők mondják, hanem az Ótós Réka, a fotóriporterünk. Tény, világviszonylatban az ujjatlan pólók legnagyobb felvásárlói a tetkósok. A ZUG-ol- dalban - innentő' balra - a szerkesztőség egyetlen tetováltja nyilvánul meg. A mai számban természetesen egyéb témák is szóba kerülnek - időjárás, dark, művészet -, de külön felhívnánk a figyelmet egy holnapi szekszárdi jazz-koncertre (lásd. Jazz-sarok). Legközelebb, tehát két hét múlva, egy Hegyi Hill Zoltánnal készült interjút ajánlunk mindenki figyelmébe. Süssél nap! KRZ Mozgóképek Bármi, bárhol, bármikor En még emlékszem az Aigner Szilárd előtti időkre. Amikor még nem láttuk, csak a hangját hallhattuk annak, aki elmondta a mindennapi időjárásunkat. Akkor, bizony, még unalmasan és szürkén váltották egymást az ónos szitálások, a viharos északi szelek, erős nappali felmelegedések. Aztán megjelent egy ifjú titán, bizonyos Aigner Szilárd, a maga jó kiállásával, show-elemeivel időjárástól függetlenül té- len-nyáron felfútötte a női kebleket. Az újítónak - ahogy az lenni szokott - szerencséje is volt, hiszen akkortájt jöttek divatba a múholdas-varázslatok, jól láthatóvá váltak a frontok és felhósá- vok. Az időjárás-jelentés ennek megfelelően megkezdte karrierjét, önálló műsorrá vált, önálló szignállal, független meteorológusokkal. Mára, fő adásidőben, az egyik legnézettebb, legszóra- koztatóbb, legmegkoreografáltabb műsora a Magyar Televíziónak. (Hogy ez jó vagy rossz kritika a médiumra nézve, azt döntse el mindenki saját maga. Én nem. Hogyisne!) Az eddigiekből talán kitűnik: szeretem az időjárás-előrejelzéseket. Kalandvágyó ember vagyok. Itt pedig bármi, bárhol, bármikor megtörténhet. A mondottaktól ßggetlenül. KRZ Jazz-sarok Bop-Art szülinap - sztárvendégekkel „A mai viszonyok közepette a zenerajongó nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kihagyjon egy olyan koncertet, melyért nem kell száz kilométereket utazni, ezreseket leszurkolni, mindössze a tévét kell pár órára kikapcsolni (addig talán a fotel sem hűl ki), s elsétálni a megfelelő helyre." (Okos szólás a 90-es évekből). Ä) Ilyen még nem volt. Két világsztár szerepel egyszerre Szekszárdon egy unalmas vasárnap estén. Az altszaxofonos Zbigniew Namyslowskit és a „szóló-basszusgitáros" Krzysztof Scieranskit nem kell bemutatni, egy ideje már igen sokat játszanak Magyarországon, s most, mint a Bop-Art Orchestra vendégei hozzánk is ellátogatnak. Ismerősen csenghet az említett zenekar neve is a szűk szekszárdi közönségnek; bizonyára sokan emlékeznek még a néhány évvel ezelőtti Pege-koncertre. Bár Pegéék a „hóhelyzetre" hivatkozva lemondták a fellépést, az „előzenekarként" meghirdetett Bop-Art azért le tudott jönni, és lehet, hogy így jártunk jól. Azt hiszem, mindenkit kárpótoltak, sőt... Azóta eltelt az idő, a zenekar most ünnepli fennállásának 10. évfordulóját (e fellépés is a 20 előadásból álló jubileumi sorozat része), s Magyarország egyik legjobb formációjaként tarthatjuk nyilván. Stílusuk leírására a manapság egyre inkább használt „világzene" szó lenne a legalkalmasabb, mely a jazz, a rock és az úgynevezett komolyzene elemeiből gyúrt elegyet jelenti. Akit méginkább érdekel e zene, megvásárolhatja a zenekar most megjelent, „Clinical Picture" (Kórkép) című CD-jét. A koncert, melyet a Művészetek Háza szervezett, holnap (vasárnap) este nyolckor lesz a tanítóképző főiskola aulájában. Csak el kell jönni... V.G.Y. Wave Tudósítás az éjszakai temetők, a sírkamrák, a nagy, tragikus szerelmek világából. A Dark-wawe, Gothic-rock zenekarok egész generációja pengeti a húrokat, a Sisters of Mercy, a Mission, és a Fields of the Nephilim árnyékában, íme néhányuk. A Rubycon a Fields of the Nephilimből alakult, miután a kétségkívül kitűnő, de kissé egocentrikus énekes eltávozott. Bár sokak szerint az ő - McCoy - hangja jelentette a Nephi- limet (a nevet is ő viszi tovább), az új együttes felszabadultabb, letisztultabb, lendületesebb lett, a jelenlegi énekes pedig - ha megszoktad a hangját - sokkal árnyaltabban, alázatosabban zeng, és elemi erő van benne. Az Asylum első lemezére a remek borítón kívül a producer neve vonta magára a figyelmet, aki nem volt más, mint Robert Heaton a New Model Army dobosa. Akik ezt meghallgatták, azoknak már nem volt szükség hasonló ajánlókra a második lemezhez. Ha valakinek a New Model Army nem elég sötét, és a Sisters nem elég rock az hallgassa az Asylumot. Érdekes, hogy e műfaj hazai képviselői eltűntek a színről, pedig az F.O. System sikerei széles és igen lelkes közönségrétegről árulkodnak. A minap hallottam a Lethargy nevű együttes demokazettáját, amelyen három remek felvétel található, szokatlanul jól átgondolt hangszerelés, egységesen végigvonuló atmoszféra, jó ének. A borítón egy festmény kopjafákkal. Jó hancúrozást! „pápai" Polgár Tamás — Mi az oka annak, hogy a Prosectura évek után újra kiadta az első, „Szép az élet" című kazettáját? — Sokan keresték, de mivel szerettük volna egy kicsit jobbá tenni hangzást, ezért újrakevert változatban adjuk ki. Természetesen van ennek egy üzleti oldala is, viszont ez nem nekünk fog leginkább jövedelmezni, hanem az új kiadónknak, a Trottel Re- cords-nak. — Az eddigi két műsorotok magánkiadásban jelent meg, most viszont váltottatok. Miért? — A nagyobb terjesztési hálózat és az ezzel járó előnyök - mint nagyobb nyilvánosság - miatt szerződtünk le hozzájuk. Olyan dolgokért, amelyekkel egy kiadó tud foglalkozni Budapestről, de mi innen, Szekszárdról nem tudunk. — Azt hallani, hogy egy félig-meddig világcég is megkömyékezett benneteket. — Az új anyagunk iránt volt érdeklődés, amelyik, terveink szerint, szeptemberben jelenne meg. De még igencsak gyerekcipőben jár a dolog, éppen ezért nem nagyon szeretnék erről beszélni, nem akarok semmit elkiabálni, nehogy azt mondják: megint csak a szánk járt. Ehhez kapcsolódik, hogy ismét nincs próbahelyünk, ami nagy nehézséget jelent az új számok elkészítésében. Az viszont biztos, hogy áprilisban, májusban egy országos turnét bonyolítunk le. Pontosabban két felet, áprilisban a Tiszántúlon, májusban pedig a Dunántúlon, közben pedig szinte mindegyik „kanyarban" lesz egy-két budapesti fellépés is. — Milyenek lesznek az új számok? — Eddig tizenhárom van meg ötlet szinten, és ebből hatot kezdünk el kidolgozgatni, összepróbálni, ahogy találunk valamilyen ■ helyet. Egyelőre még csak a „lelki füleimmel" hallottam, hogy hogyan fognak szólni. Szövegüeg, azt hiszem, nem nagyon távolodunk el önmagunktól. ZUG-tárlat Vaclav Serak Az Európában lezajló változásokat, az elmúlt évtizedeket Serak nem a szögesdrót, a börtön, a rabság motívumaival jeleníti meg, hanem a szabadság, az élet, a győzedelmeskedő remény szimbólumaival. Műveinek vezérmotívuma az „örök remény". Megidézik a remény fényének, a szabadság győzelmének érzéseit, szembeállítva a múlt valóságával. A cseh keramikusművész „Fény felé" c. munkája a görög szobrászat győzedelmes „Niké" alkotásaival állítható párhuzamba. -BP.KRZ
