Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-18 / 64. szám
4 M5PUJSÁG PAKS ES KORNYÉKÉ 1993. március 18., csütörtök Város-képek" Pakson A Sánc lámpái Az elnevezés telitalálat Muslinca-kupa Telitalálatnak minősíthető a címválasztás, állapítja meg az ember, ha a városszerte elhelyezett plakátokat tanulmányozza, melyek a Muslinca-kupát hirdetik. A hír igaz, éppen ezért meglepődnünk sem kell. Viszont az is tény, hogy ilyen vagy ehhez hasonló sportesemény még nem volt az Atomvárosban. Öreg és vérmes labdarúgó szurkolók sem emlékeznek, rá. Az ötlet tehát jó, a címválasztás talán még jobb, mondja az egyik kocsmai vendég, lévén, hogy a Muslinca-kupa kocsmai csapatok versenye lesz, mégpedig az ESZI sportcsarnokában. A csapatok március 27-én, szombaton, reggel nyolc órakor lépnek pályára, hogy megvívják körmérkőzéseiket a vándorserlegért. lugossy Ha lesz támogatás A paksi önkormányzat idei költségvetésének elkészítésekor összeállították azon beruházások listáját, melyek csak a megpályázott céltámogatások elnyerésével valósíthatók meg. Ezek listája a következő: egészségügyi gépek beszerzése, a Virág utcai vízbázis bővítése, a szakmunkásképző tornaterme, a IV. számú iskola építési munkái, valamint ugyanennek az iskolának a tornaterme. Ezek tehát azok a beruházások, melyek függőben maradnak egészen a pályázatok zsűrizéséig. Az városi önkormányzat azonban felállította azon dolgok listáját is, melyek akkor is megvalósulnak, ha a céltámogatási pályázat negatív eredménnyel zárul. Többek között ide tartozik az Alvég főgyűjtő csatornájának III. üteme, valamint az ehhez kapcsolódó út, a Pál utcai szennyvízgerinc és az ehhez kapcsolódó útépítés. Fórum munkavállalóknak A Munkáspárt paksi szervezete Munkavállalók Klubja néven fórumot szervez a városban. Azért tartják fontosnak mindezt, mert tapasztalataik szerint a munkavállalók kóros információhiányban szenvednek, s emiatt tehetetlenül állnak az őket nagyon is érzékenyen érintő változásokkal szemben. Nincsenek tisztában lehetőségeikkel, így kész tényeket kénytelenek elfogadni, mint egyedül lehetséges alternatívát. Jóllehet, ha tájékozottabbak lennének, nem kerülhetnének ennyire hátrányos helyzetbe a privatizáció során, s nem nekik kellene viselni a rendszerváltás minden terhét. A paksi szervezet megítélése szerint elősorban az alábbi témákban kellene tájékozódniuk a munkavállalóknak: — meddig jutottunk el a rendszerváltásban, s ez mennyiben teremt új helyzetet a munka- vállalók számára?; — hogyan jelenik meg a munkavállaló a törvényhozásban, jogalkotásban, rendelkezésekben, s müyen közvetett és közvetlen beleszólási lehetőségei vannak saját ügyeibe?; — a privatizáció során a rész- tulajdonosi programokban milyen biztosíték elérésére van szükség?; — melyek azok a szubjektív tényezők, amiket a munkavállalók rendelkezésére kell bo- csájtani ahhoz, hogy alkupozícióba kerülhessenek a munkaadókkal szemben?; — a szakszervezeteknek milyen eszközeik vannak a dolgozói érdekképviselet ellátására?' — önszerveződő csoportokat milyen célkitűzésekkel érdemes létrehozni? Ezeket a kérdéseket haladéktalanul és kimondottan a munkavállalók szempontjából nézve kell megvitatni. A paksi szervezet nem felfordulás okozására, vagy ellentétek szítására törekszik, rendezvényein fórumot kíván biztosítani mindazon munkaadóknak, önkormányzati képviselőknek, szakszervezeti tisztségviselőknek, akik reálisan látják a kialakult helyzetet, veszélyeivel együtt. A Munkáspárt paksi szervezete ezért határozott úgy, hogy megteszi az első lépéát azzal, hogy fórumot szervez a munkavállalók számára, ahol az érdekeltek rendszeresen találkozhatnak egymással, s ahol hozzáértő emberek keretbe foglalják, összefüggéseiben láttatják velük helyzetüket, lehetőségeiket. A fórum első rendezvényére március 31-én kerül sor a városi művelődési központban, ahová minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők. Kutyadolog A németkéri önkormányzat döntése alapján március elsejétől a faluban kóborló ebeket az önkormányzat begyűjteti, elszállíttatja a szeméttelepre, s ha két napon belül nem jelentkezik érte a gazdi, hogy kiváltsa jószágát, a kutyákat bizony kiirtják. A befogás, a szállítás és az esetleges kiirtás költségeit a gondatlan tulajdonosnak kell állnia. A képviselő-testület már régebben is hozott ez ügyben határozatot, abból a célból, hogy a kutyatulajdonosok ebeiket saját területükön tartsák, illetve kössék meg, mivel voltak olyan útszakaszok, ahol ép nadrágszárral nemigen lehetett közlekedni, főként kerékpáron. Cigányháború Pakson? „Mi sohasem leszünk a cigányság árulói" Az .összeférhetetlenség 1991. december 12-én kezdődött, ugyanis ekkor váltotta le a cigány-közgyűlés Berki Elemért, a paksi Független Cigányszövetség elnökét, új elnöknek pedig Farkas Antalt választotta meg. Elnökjelölt akadt más is, id. Skállát József személyében, aki ugyan nem cigány származású, ám mégis felvállalta a paksi cigányság ügyét. Ettől a pillanattól kezdve két táborra szakadtak a paksi cigányok, egyrészt a Független Cigányszövetségre, másrészt pedig a Szabad Demokrata Egyenjogú Cigányszövetségre. S míg a függetlenek a megyei szervezethez tartoznak, addig a szabad demokraták a Roma Parlamentben találták meg a követendő példát. Az ellentétek elmélyüléséhez vezetett az is, hogy ön- kormányzati támogatást csak Farkas Antalék kaptak. Egyes vélemények szerint tehát van ok a háborúskodásra, bár Farkas szerint nincs kibékíthetetlen ellentét a két szervezet között. Tulajdonképpen ennek akartam utánajárni, amikor id. Skállát Józsefet és Farkas Antalt arra kértem, jöjjenek el egy beszélgetésre, amit meg is ígértek mindketten. Másnap azonban a szabad demokrata szövetség elnöke ígéretét visszavonta, így csak Farkas Antalt kérdezhettem a szövetség elképzeléseiről, a cigányság jelenéről és jövőjéről. — Skállát József a hozzám eljuttatott levelében azt írta: „Mi sohasem leszünk a cigányság árulói"! Mi erről a véleménye? — Skállát József nem is cigány. Az más kérdés, hogy őt választották meg a Szabad Demokrata Cigány Szövetség elnökének. Én ezt tiszteletben tartom, de azt az elképzelést is, hogy csak akkor lesz jövője a ciányságnak, ha egységes szervezetbe tömörül, ezért lennénk mi árulók? Úgy érzem, Pakson az egységre van igény. — Ez nagyon kevés a boldoguláshoz. . . — így van, éppen ezért az áprilisi közgyűlésünkre meghívtuk Skállát Józsefet. Elképzelhetőnek tartom, hogy meg tudunk egyezni. Arról nem is beszélve, hogy a paksi ön- kormányzat csak a mi szervezetünket, a Független Cigányszövetséget ismeri el. Mi kapunk támogatást, ők nem. Önerőből semmire sem lehet jutni. Budapest nagyon mesz- sze van, néha a megye is, nekünk pedig itt kell a cigányság érdekeit képviselni. — Említette az önkormányzati támogatást. A testület mennyi pénzt szavazott meg a szövetségnek? — Azt nem tudom, hogy a képviselő-testület milyen ösz- szeget fog megszavazni. Mi százezer forintot kértünk. — Tavaly mennyi pénzből gazdálkodtak? — Hatvanötezer forintból. — Ez mire volt elég? — Csak a legszükségesebb dolgokra. Például 25 ezer forintot fordítottunk sportra, 40 ezret pedig kirándulásra. — Ezzel az összeggel nem lehet jóllakatni az embereket. — Nem is ez volt a célunk, hiszen ebből a pénzből nem tudjuk megoldani a cigányság égető szociális gondjait. Még a problémák tüneti kezelésére sem elég, ezért inkább úgy gondoltuk, hogy az önkormányzati támogatást sportra és a cigány gyerekek kirándul- tatására fordítjuk. —- Azt hallottam, hogy 40-50 munkanélküli cigány van a városban. A független cigány szövetség tud segíteni a helyzetükön? — Tárgyaltunk a megyei szervezettel, a paksi atomerőmű részvénytársasággal, és a költségvetési üzemmel. Mindez tavaly decemberben történt. — Azóta változott-e a helyzet? — Nem. — Milyen a viszonyuk a Roma Parlamenttel. — Nem tartjuk velük a kapcsolatot. — Miért nem? — Akkor mondhatom azt, hogy cigányháború van Pakson? — Szerintem nem, miért lenne ellenségeskedés közöttünk? Mindenben nem értünk egyet, ez tény. De az is, hogy a mintegy ötszáz fős paksi cigányközösség két részre szakadt, ami nagyon sajnálatos. Ám én nagyon fontosnak tartom, hogy a cigányoknak egységes szervezete legyen, mégpedig egy erős és kikezdhetetlen érdekképviseleti szervezet, aminek súlya van, és amit komolyan vesz mindenki. Ennél is fontosabb, hogy a szervezet érvényesíteni tudja a cigányság jogait. László-Kovács Gyula A németkéri „kettősségről" Németkéren a március 15-i ünnepség szervezése közepette fogadott minket dr. Bakos Batu polgármester. — Polgármester úr, mi nevezhető manapság Németkér legégetőbb problémájának? — Azt hiszem, ebben a térségben a mi községünkben a legnagyobb arányát tekintve a munkanélküliség. Körülbelül a lakosság 10 százalékát érinti, s ez az arány igen magas. A lakosság zöme más településre járt dolgozni évtizedek óta, s az utóbbi időben elveszítették sorra az állásukat, hiszen legelőbb a bejárókat bocsátják el a munkahelyükről. — Mint köztudott, a települések többségére nagy terhet ró a munkanélküi járadékból kicsöppentek önkormányzati támogatása. — Az idei költségvetésünk kevesebb, mint a tavalyi volt, a polgármesteri hivatal feladata pedig igencsak megszaporodott, az itt dolgozók létszáma maradt ugyanannyi, mint tavaly. Tartalékot nem tudtunk képezni, mert akármilyen nehéz időket élünk, a beruházásainkról, a fejlesztésről nem mondunk le. Azt tartom, ha „megállítjuk az időt", az óhatatlanul a község ellehetetlenüléséhez vezet. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megteremteni Németkéren. Nem véletlen, hogy a község egészségügyi ellátásának fedezése az egyik legnagyobb kiadásunk, hiszen például a háziorvosi rendszer kialakulásakor lehetőséget teremtettünk arra, hogy ne csak egy orvos legyen a „választék". Hetente két alkalommal egy másik orvos is dolgozik a faluban. Az egyszerűbb labor- vizsgálatokat is el lehet végezni helyben, megvan hozzá a felszerelésünk. Fogorvosunk is van, sőt, fogorvosi röntgen is üzemel, hogy ne kelljen egy fogröntgen miatt máshová utazni. Dr. Bakos Batu lül kétezer főt számláló községekben, mint az önöké is, nem jellemzőek a fenti lehetőségek. — Van a faluban könyvtár, művelődési ház, idősek klubja, két óvoda, általános iskola, falumúzeum, a napokban megnyílt a Staub Fe- renc-emlékház, s azt hiszem, az sem mindennapi, hogy nem szüntettük meg a mozit, az önkormányzat üzemelteti. — Mi indokolja két óvoda fenntartását? — A község szerkezetéből ered ennek az oka, mert a mai Németkér két település, a valamikori színmagyar Hard és a svábok lakta Kiér „házasságából" származik. A dolog pikantériáját fokozza, hogy Hard Fejér megyéhez tartozott. így aztán a kettősség „emléke", hogy Németkéren két óvoda, két iskola, két plébánia, két templom, két temető volt, s az iskola kivételével ez a kettősség fenn is maradt a mai napig. Bár a megyehatárok változtak a két település összekapcsolásával, az egyházmegyei határok maradtak a régiben, így Németkér katolikusai két püspökséghez, a pécsihez és a székes- fehérvárihoz tartoznak. A lakosság döntő többsége katolikus, 6-7 százalék csupán a más felekezetű. napjainkban meglehetősen szokatlan oktatási kísérlet zajlik. — Valóban speciális helyzet alakult ki, s erre egy meglehetősen egyedi megoldást találtunk. Történt ugyanis, hogy a katolikus egyház visz- szakérte az iskola épületét. A dolog úgy áll, hogy csak az épület felére lettek volna jogosultak, hiszen a község már elég sok beruházást valósított meg ott. Sem az egyház nem tudott minket „kifizetni", sem a község nem tudta az egyházat, így aztán úgy döntöttünk, hogy marad a régiben minden, de a világi osztályok mellett beindul az egyházi oktatás is. Itt tartunk ma, s mondhatom, példásan megfér egymás mellett a két oktatási forma. Ebben a tanévben két első osztály indult, az egyik ebből egyházi. Megállapodtunk abban, hogy e kettősség egyensúlyban tartása érdekében mindig úgy alakítjuk az iskola vezetését, hogy ha az igazgató egyházi személy, az igazgató- helyettes világi legyen, és fordítva. Ez a megoldás jónak bizonyult, hiszen senki sem támadta a másik felet, senkinek nem került veszélybe a kenyere, az állása. Voítak persze itt is apró súrlódások, de ennek hamar végeszakadt. — Mi a helyzet a kárpótlással. — Ez egy nehéz kérdés. Tulajdonképpen a faluban kétszeres kárpótlásról kellene beszélni. Hiszen^, nein egy olyan eset áll fenn? hogy elvették a németajkú polgár földjét, azt megkapta valaki, akitől aztán az ötvenes években szintén elvették, tehát ugyanarra a földdarabra ketten is kérhetnek kárpótlást. Mindenesetre nem lesz könnyű véghezvinni majd ezt az ügyet. — Önről köztudott, hogy elkötelezett kereszténydemokrata. Véleménye szerint a jövőben melyik párt befolyása fog érvényesülni ebben a térségben? — Mindenekelőtt szeretném elmondani, hogy jómagam a sárbogárdi szervezet tagja vagyok, tehát a megye kereszténydemokráciájának helyzetéről és munkájáról nem kívánok nyilatkozni. A kérdésre válaszolva, úgy vélem, két erő fogja a térségben megvívni a harcát: a kereszténydemokraták és a szocialisták. Közös mindkettőben, hogy a magyarság a kiindulási alap, s a legfontosabbnak ezt tartom. A térségben egyébként nagyon aktívan dolgozik a KNDP paksi szervezete, mozgékony és egyre erősödik, amit örömmel tapasztalok. Venter Marianna Fotó: Ritzel Zoltán Való igaz, hogy a körűibe- — Az általános iskolában egy A németkéri általános iskola k
