Tolnai Népújság, 1993. március (4. évfolyam, 50-75. szám)
1993-03-13 / 61. szám
10 WÚJSÁG ÜNNEPI MAGAZIN 1993. március 13., szombat Az utolsó betűig kódolva Nyomd a lapot - délen Szekszárdon kezdjük, Pécsett végezzük Az ország egyik legkorszerűbb lapnyomdájában, a pécsi Déli Nyomdaközpontban készült ez az újság, amit Ön, Kedves Olvasó a kezében tart. Az Axel Springer Verlag beruházása a Szikra Nyomda területén készült el, alig több, mint fél év alatt: a csúcstechnológiát alkalmazó központ négyszázötvenmillió forintba került - tudtuk meg Soós Sán- dornétól a nyomda igazgatójától. A központ „agya" az a számítógépes táv-adatátviteli rendszer, amely a világ bármely pontján lévő szerkesztőségből képes információkat fogadni, mégpedig oly módon, hogy veszi a megszerkesztett újságoldalak nyomtatásához szükséges - kódolt - információt. Egy-egy újságoldal nyomtatásához szükséges adatmennyiség mindössze néhány perc alatt érkezik meg a rendszeren, legyen a szerkesztőség Pécsett, Szekszárdon vagy Hamburgban. A WIFAG OF 5 típusú ofszet nyomógépen elsőként lapunkat, a Tolnai Népújságot nyomták 1993. március 8-án, s ezzel új fejezet kezdődött a hazai sajtótörténetben: minden, ami a lapban látható, olvasható - szövegek, képek, rajzok, ábrák - elektronikus úton kerültek szerkesztőségünkből a pécsi nyomdába, és ott - szintén roppant rövid idő alatt - készültek el azok a lemezek, amelyekről aztán a nyomtatást végezték. A WIFAG kiváló svájci gép, óránként hatvanezer példány nyomtatására képes, de tán a teljesítményét jobban érzékelteti, ha azt mondjuk: egy nap alatt ki tudná nyomtatni a Magyarországon megjelenő valamennyi napilapot. Egy időben több újságot is tud nyomni. Szükség is lesz eme tulajdonságára, hisz március 15-én éjjel nyomják itt először az Új Dunántúli Naplót, majd rövidesen átvándorol a Somogyi Hírlap is a kaposvári nyomdából. Ezzel azonban még csak az éjszakai műszak lendül működésbe, ám a központ nappal is nyomásra kész. A korábbi hazai nyomdagépekkel ellentétben az oldalszám nemcsak nyolcasával növelhető, hanem 8-tól 64 oldalig 4 oldalas ugrásokkal. Lapunk jelenleg például 8, 12, illetve 16 oldalon jelenik meg, de ha a hirdetések mennyisége úgy kívánja, tetszés szerint variálható az oldalszám. Az olvasók és a hirdetők igényeihez alkalmazkodóan négyszínnyomással is készülhetnek az oldalak. A nyomda, a szerkesztőség és a Magyar Posta közti együttműködés eredményeképpen az átállás fennakadás nélkül történt, és szeretnénk, ha Olvasóink csupán a változás kellemes oldalát érzékelnék. Bízunk benne, hogy Önök - akár a megye legtávolabbi sarkában - ezentúl is időben hozzájutnak lapunkhoz, amely remélhetőleg egyre gazdagabb tartalommal keresi fel Önöket otthonukban. Fotó: Gottvald Károly A Szekszárdról küldött oldal, egyelőre kazettában A „holnapi" újság első száma Irány: Tolna megye valamennyi városa, községe Erika nyugdíjba ment Az írógéptől a számítógépig Gondolatok a PRO 7BM749 monitor tükrében i® Hü -iS,ü 4 ül lliüHg w HÜ' Az Erika volt a kedvencünk . .. Mármint azon írógépek közül, melyekkel a szerkesztőségben dolgoztunk, még 1991 végén is. Az Erika megbízható volt, gyorsan lehetett vele gépelni, nem akadt meg, amikor új sort kellett kezdeni váltáskor. Kiválóan működött minden porcikája, kiváltképp a tabulátora - lassan már azt is elfelejtjük, mit is jelent ez a megnevezés -, szóval, ebben az írógépben nem csalatkoztunk. Azután Erika hirtelen nyugdíjba ment... Mint kiderült, nem egyedül, hanem társával, a leíró szobák díszével, az elektromos Opti- mával együtt. Az Optimáról érdemes tudni, hogy közeli rokonságban állt a traktorral. Majdnem olyan hangosan kattogott, zakatolt, ha munkába állt, és a súlya sem maradt el túlságosan az említett mező- gazdasági géptől. Ráadásul időnként felmondta a szolgálatot, s ilyenkor a földszinti raktárból kellett a működőképes példányt a második emeletre felcipelni. Általában ilyenkor irigyeltük a legkevésbé a kicserélés műveletét végrehajtó gondnokot. Ám nemcsak az írógépek tűntek el, hanem más fontos, sőt, addig nélkülözhetetlennek tűnő tartozékok is. Például a flekkpapír. Erről a kellékről tanulmányokat lehetne írni, mélyenszántó gondolatok közlésével, kezdve a tabuk rasa, azaz a tiszta lap elmélettel. Ehelyett csak annyit érdemes megjegyezni, hogy a sokak által még ma is „fíek- ken"-nek emlegetett papírosnak semmi köze a sertéssült- höz, mert míg ez utóbbi étkezési célokra, addig az előbbi az írás, a cikkek rögzítésére szolgált. Persze, ez a kisipari módszer - a flekkpapír befűzése az írógépbe, majd hangos kopácsolással a gépelés elkezdése - ma már a múlté. Az elkerülhetetlen fejlődés úgy két évvel ezelőtt elérte szerkesztőségünket is. Betörtek hozzánk a számítógépek. Először csak a hírük jutott el a kollektívához. A hírük? Talán helyesebben adja vissza a várakozás pattanásig feszült légkörét, ha úgy fogalmazunk: a rémhírük. Előfordult már az is, hogy egy rossz gombnyomás miatt eltűnt az egész cikk - hallottuk a tájékozottabb kollégáktól. Félelmetes távlatok nyíltak meg előttünk, s balsejtelmünk beigazolódni látszott, amikor először pillantottuk meg a számítógépeket, illetve. azok billentyűzetét. A képernyőn betűk és számok rémületes, látszólag öszefüggéstelen halmaza. Maga az őskáosz. S vajon ki tesz rendet az Univerzumban, ki teremt a Semmiből egy Új Világot, ki billenti helyre a kizökkent időt? Nem, egyszerűen lehetetlenség elsajátítani a szükséges tudnivalókat. Azután megérkezett Horst Gleich, akiről bátran elmondható: valamennyien az ő köpenyéből bújtunk ki, azaz valamennyien tőle tanultuk meg a gépkezelést. Horst fáradhatatlan volt, reggeltől estig türelmesen magyarázta a tennivalókat, s kiváló pedagógiai vénájára jellemző, hogy a számítógépek közül a mindeddig csak a pálcikákat és a korongokat ismerő műszaki antitalentumokat is profikká képezte volna. (Már amennyiben lett volna nálunk műszaki antitalentum - a szerk.) A mindig segítőkész, barátságos Horst ugyanakkor eloszlatott bennünk egy sztereotip képet, a tartózkodó, hűvös német képét is. Hazájába való visszatérése után egy számítógéppel készített plakáton kívánt a kollektívának kellemes karácsonyi ünnepeket, s utalva a közös munkára, a verítékkel elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretanyagra, még ezt írta a jókívánságok mellé: Fáradtan, de boldogan. A fáradtság egészen biztosan igaz, Horst. Tschüss! S ezek után legfeljebb már csak annyit lehetne írni, hbgy ettől kezdve minden ment a maga útján. Ott ülünk a diszkréten surrogó gépek, a kékesen viliódzó képernyő - jelen sorok írója példának okáért a PRO 7BM749-es számú monitor - előtt, melyben valóban saját magunkkal, azaz gondolataink sorba rendezett kivetülésével találkozhatunk. S nem sírjuk vissza az Erikát, mint ahogy minden bizonnyal a Mercedes tulajdonosa sem sírja vissza a Trabantot. Munkaeszközünk immár végérvényesen és visszavonhatatlanul a számítógép, mely „gondolkodik" - igaz, még nem helyettünk. Szeri Árpád pyiTUr I í 1 i í i í ___________ „ Flekkpapír" nélkül... A Népújság szerkesztőségében Ide érkeznek a megszerkesztett oldalak ----------**....... -------I ndulás előtt a papírhenger
