Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. február 8. Egy önkormányzati ülés margójára Alsónána - hátrányos helyzetben Kriminális Hétfő, délután három óra. Ilyenkor kevesen vannak az utcán. Aki mégis, az a községházára megy. Kinek mennyi jut? - azaz, ma tárgyalják a költségvetést. Odabent cirka harminc ember, egy viszonylag kis helyiségben. (A tudósító később, a szünetben beles a tanácskozó és házasságkötő terembe, ahol „lazábban" elférne mindenki, és azon mereng, vajon miért nem ott tartják az ülést. Kényelmesebb körülmények között tán könnyebben fogannának a gondolatok.) A képviselők egy asztal körül, az érdeklődők szorosan mögöttük, legtöbben kabátban, mintha ezzel is jeleznék, sietnek, ne nagyon húzzák itt az időt az urak (és persze a hölgyek). A kissé feszült csendet Kollár László polgármester megnyitója töri meg, bejelenti a napirendet. Aki lemondott, marad, aki képvisel, megy Az egyik képviselő rögvest ezután felpattan, közli, hogy ő a költségvetésre nemmel szavaz, egyébként pedig nem tud részt venni az ülésen. Most neki dolgozni kell mennie, és amíg nem egyeztetik előzetesen az időpont, addig ő nem tud ön- kormányzati ülésekre járni. Egy hölgy - mint később kiderül, lemondott képviselő, a pénzügyi ellenőrző bizottság tagja, ám úgy ül az asztal mellett és tárgyal a különféle témákról, mintha még mindig képviselő lenne - szóval, ez a hölgy próbálja csitítani, és idézi a törvényt, miszerint az önkormányzat köteles kifizetni az ülés miatt kieső bért; mire a távozni készülő képviselő arról beszél, hogy a törvények a többi között azt is tiltják, hogy lopjanak az emberek ...- Vajon kit küldenek el, ha leépítés lesz? - teszi fel a kérdést - Nyilván azt, aki ide-oda kéretőzik munkaidő alatt - majd hozzáteszi, hogy az önkormányzati tagok közül csak hárman dolgoznak, igazán alkalmazkodhatnának azokhoz, akiknek (még) van munkahelyük. Az eredetileg nyolctagú testületből egy férfi vagy fél éve nem jár ülésre, a már említett hölgy lemondott, de jár, sőt, tagja a pénzügyi ellenőrző bizottságnak, öt ember kellene hát a határozatképességhez. A távozó képviselő azonban kijelenti, hogy őt a munkahelye tartja el, nem az önkormányzat - s a testület máris határozatképtelen. A polgármester is munkanélküli Problémaoldó gyanánt a polgármester (aki egyébként munkanélküli, az elmúlt év végén küldték el a bátaszéki vázkerámiától) „bedobja" az első napirendi pontot, a földrendező bizottság megalakítását. Sima ügy, minden földigénylő bekerül a bizottságba, megbeszélik, ki legyen az elnök, aki elmondja, mit kell tudni, hogy földhöz is jusson, akinek kárpótlási jegye van. Szavazni azonban nem lehet, mert egy képviselő négy körül jön Szekszárdról. Megvárják. Szünet, kávé, cigaretta - az érdeklődők feltérképezése, ki miért jött. Van, aki a segélye ügyében, van, aki vállalkozni akar. Van, aki úgy érkezik, mint leendő vállalkozó és úgy távozik, mint kifelejtett nagycsaládos, akinek a számítógép nem dobta ki a nevét a karácsonyi segélyeknél, most majd kiutalják neki. — Utólag. Megjön az ötödik képviselő, szavaznak a földrendező bizottságról, majd a szemétszállításról kellene dönteni. A három jelölt közül egy rögtön visszalép. Ketten adtak be írásos pályázatot. Van, aki drá- gállja a mostani szállítót, más azt mondja, két gyereke van, adják továbbra is neki. A másik vállalkozó ugyanis egy nyugdíjas. Végül, jött a „módosító indítvány" a lemondott képviselőnőtől: ugyan számítsák már ki egy szünetben, mennyibe kerülne, ha az önkormányzat maga oldaná meg a szemétügyet. (Szünetben aztán nem számítja ki senki.) A kérdés ezzel a napirendről le, vállalkozók el, tapogatódzó kérdés: ki, mit akar még a jelenlévők közül, mert akkor az unalmas és hosszadalmas költségvetési vita előtt megtárgyalják kinek-kinek az ügyét. Egy vállalkozó megvenné az óvoda épületét - amely most üresen áll - pékségnek. Négy-nyolc főt tudna foglalkoztatni . . . Választ egyelőre nem kap, talán majd pályázatot írnak ki, azt tanácsolják neki, hogy addigra írjon össze minden fontosat, ami ilyenkor kell. Zárt ülés: a segélyek elbírálására. Egy fiatalasszony elmondja, hogy nem remélte, hogy rendkívüli segélyt kap azonnal, majd rendszeres nevelési segélyt folyósítanak neki - egyedül neveli három gyermekét. Harmadszorra is kevés a pénz A késve érkező képviselő közben elvonul, előkészíteni a helyi tv-adást, merthogy itt ilyen is van. A költségvetést úgyis ismeri - mondja, majd ha szavazni kell, visszajön. Egyébként is: már kétszer átrágták az egészet. A tudósító a végszavazást nem várja meg, "öreg" este van, mire a költségvetés számait bogarásszák. A húszmilliós összbevétel nagyobb helyeken egy-egy tétel csupán. Itt minden ezrest meg kell fontolni. A könyvtárra hetvenezer forint jut, nem egész egy százas fejenként. Vajon hány új könyvre lesz ez elegendő? Van, aki sokallja a művelődési házra szánt évi 800 ezer forintot. Ha az ember figyelmesen megvizsgálja, két eset lehetséges, vagy csökkentik és bezárják a házat, vagy hagyják vegetálni. Másnap a jegyzőtől tudom meg, hogy a költségvetésnél az iskolának nem tervezték a fűtési költségeit, így az önkormányzat intézményeiben a korábban remélt hétmillió 300 ezer helyett 6 miihó 800 ezer lett. Tavaly 370 ezerrel kevesebbet fizettek ki e célra. A számadatok roppant unalmasak, nem is idézek többet. Csupán egyet: Alsónána hárommillió forintot kér a TÁ- KISZ-on keresztül, mint „önhibáján kívül hátrányos helyzetben lévő települési önkormányzat” -hangyálAkik írják s hordják A Szekstárd és környéke oldalakat szerkesztette: Hangyái János A tettes is áldozat Nem sokat csökkent a két megjelenés közt az elrendelt nyomozások száma. Ötven esetben rendelték el a vizsgálatot, több ügyben immár nem ismeretlen a tettes. A gyanúsítottak már a fogdában gondolkodhatnak el a múlton és a jövőn. Egy kisiklott élet Tovább folytatódott a városban a gépkocsifeltörések sora, az elmúlt héten 5-6 autó tulajdonosa bánhatja azon értékeinek eltűnésén, amit a járműben hagyott. Megvan a kirakatbetörő is, aki kétszer is „betért" a Mikes utcai villamossági boltba, és - többek között - porszívót lopott egy Rákóczi utcai üzletből. Az 1961-ben született fiatalember régi ismerőse a rendőrségnek és az igazságügyi szerveknek. Mint mondják, olyan hosszú a priusza, hogy a rendőrségtől a piacig ér. Egyébként a büntetett előéletről szóló anyagnak tényleg van hossza, mivel az anyag telexen érkezik a központi nyilvántartóból. A fiatalember rendes családból származik, szép reményekkel indulhatott volna az életnek. Sorsa talán a szülők válása után vett rossz irányt. Azóta folyamatosan iszik, csak akkor józanodik ki, ha már két napot eltöltött a fogdában. Ilyenkor szánja-bánja bűneit, sír és fogadkozik, hogy jó útra tér. Ez most már szinte lehetetlen, vagy legalábbis ember feletti erőfeszítést kívánna tőle, mert már minden talajt elveszített lába alól. Valaha volt állami lakása, azt is „eladta", 1965 óta évente átlagban háromszor elítélték, s ha éppen kint van a börtönből, bűnözőknél tudja meghúzni magát, akinek csak lopásból szerzett értékekkel tud fizetni a szállásért. Mi lesz velük? Az alábbi történet "hőse" nem szerepel a fent említett ötven esetben, ellene ugyanis nem lehet eljárást indítani, mert még csak tizenkét éves, mégis régi ismerőse a bűnüldözőknek. Mint a rendőröknek elmesélte, "karrierje" úgy kezdődött, hogy italozó életmódot folytató anyja beküldte a Bagolyba, hozzon már ki - természetesen feltűnés és fizetség nélkül - fél liter rumot. Pétiké ügyes kisfiú - és ez most nem irónia, mert tényleg értelmes, ügyes gyerekről van szó -, így hát máskor is vállalt sikert ígérő hasonló megbízásokat. Legutóbb huszonnégyezer forint volt a zsákmánya. Gyanítható, hogy „saját zsebre" is dolgozott, annál is inkább, mert az anyja egyáltalán nem törődik vele, s ruhára, ennivalóra azért neki is szüksége van. Az anyja viszont benne van az ötvenben, ugyanis kiskorú veszélyeztetése miatt gyanúsítottként hallgatták ki a héten. A faddi nevelőotthonból is eltűnt az utóbbi időben némely érték. Ott is megvannak a gyerekkorú tettesek. Egy jelentősebb kárral járó betörés volt az elmúlt időszakban, az állategészségügyi állomásról színes tévét vittek el. Ihárosi Nem sározó, Sárrázó Drága közbiztonságunk Több a rendőr Bátaszéken Egyre szaporodnak azok a kistelepülések, ahol helyi információk közvetítésére „saját lapot" jelentetnek meg. Akadnak erre emberek, akik „megszerkesztik" és mások, vagy ugyanazok kézbesítik, „terjesztik" is. Rendjén van ez, mert hiszen a „nép igénye a tájékoztatás". A Sárpilisen megjelenő Sárrázóról szóltunk már lapunkban. Immár az ötödik számot vehette kezébe az olvasó ez év januárjában. Érdemes tehát figyelni rá: a helybeliek várják is a lapot. Nem minden körben oszt egyértelmű tetszést. Ez is ért hető! Nincs olyan hely a világban, ahol minden, mindenki kedvére egyformán történne. Szinte minden esemény más felelőst, más felelősséggel ruház fel. Ki-ki a maga területén, amire felkészültsége és egy sor hivatalos engedélye feljogosítja, végzi a közösségért vállalt munkát. Valami nincs rendben Sárpilisen. Érzik, akik belülről ismerik a falu gondjait, bajait és akik a Sárrázóból informálódnak. Aki csak átutazó e településen és pillanatra megáll rögzíteni az éppen „látható" helyzetet, felszínen marad. Erről viszont a költő szavaiból tudjuk: „fecseg" és közben „hallgat a mély". Amiről beszámol a Sárrázó januári címoldalán, különös figyelmet érdemel a falu felelős beosztású vezetőitől. Az „Egy vacsora margójára" című írásból kitűnik, hogy a lap előállítói közösségformáló szervező programokat is rendeznek. Élső ilyen egy báránypörkölt vacsora volt. Közkívánatra egy hasonló farsangi következik, ahova az egykori dalárda, a református olvasókör, a népiegyüttes, a színjátszókor tagjait hívják össze. Sok mindenen túlmutató tény ez! A második és harmadik oldalt Vincze Áron aláírásával közreadott tudósítások töltik meg. Mint képviselő-testületi tag, olyan információkat ad át, melyre a helyben élőknek szüksége lehet. Hangvétele és pontosan megfogalmazott kijelentése szerint is: „bírálni itt is nagyon könnyű és sok mindent lehet is, de ezt mindenkor úgy tegyük, hogy egymáson segítsünk, senkit ne sá- rozzunk, senkit ne bántsunk alaptalanul, hanem a tisztázandó kérdéseket tisztázzuk, a felelősséget másokra ne hárítsuk, hanem vállaljuk a hibákat, tévedéseket..." A Sárrázó tehát nem sározó! Az utolsó oldal ismeretlen szerzője azt is pontosan meghatározza, hogy voltaképpen mi a szándék, a cél: „Mindenekelőtt: tájékoztatni kíván! Mi csak azt szeretnénk, hogy a jövőben ne legyenek megválaszolatlan kérdések! Ugye ez teljesen más tészta? A Jó tésztának pedig kovász kell. Valami hasonló szerepet szán magának a Sárrázó is." Tiszta beszéd. Miért, hogy nem vállal közösséget ebben az önkormányzat és a képviselők más tagjai? Talán a kevésbé igényes megjelenés miatt? Az is lehet, hogy számon- kémének adatokat, melyek a hiányos impresszumból nem derülnek ki? Ha a felelős szerkesztő és egyben kiadó, terjesztő neve mellett egy index-szám, egy HU ISSN ... is állna, az más felelősséget követelne? Tény, hogy a kiadvány színvonalától függetlenül, sokak számára ez az egyetlen helyben készült, a helyiekhez szóló, értük született folyóirat, periodika. A közös nevező azon múlik, ki milyen választ tud adni az imént is feltett kérdésekre.- decsi Hajdan 280 éve, 1713. februárjában Zen- neghi György birtokos és Mik- lesics György vámos-postamester vezetésével betörtek a szekszárdi apáti székházba, kifosztották, majd Mérey Mihály apát kocsmáját is kirabolták. 145 éve, 1848. február 8-án Bezerédj István arról tudósít, hogy a haladók számban és erőben gyarapodva rendezték pártjuk sorait: „reményélhették, a vüág átalakulásának nagy Istene kis Szekszárdra is veté fényét, összevezérelte sorsunkat". 140 éve, 1853. február 9-én Sztanko- vánszky Imre, a megye volt főispánja nosztalgiával ír az önkéntes adózásról és az egykori kormányzárói: „most más szokásokban történik az, és az adó behajtatik, akár selyemből, akár daróczból, bárkitől jöjjön is". 100 éve, 1893. február 14-én Ungár Simon dr., helybeli rabbi megvette 6600 forintért a Patak (ma: Marx) utcában állott Perczel-féle házat. 90 éve, 1903. február 12-én tudósít a Tolna vármegye a 87 éves Orbán György haláláról: Orbán háromszor is becsülettel viselte az első bírói tisztet, 1867-ben -száműzetésből való visszatértekor - ő üdvözölte Perczel Mórt a megyeszékhely nevében. 80 éve, 1913. februárjában a Vörös- kereszt helybeli fiókja széleskörű mozgalmat és gyűjtést indított egy, „a háború esetén felállítandó 50 személyes kórházra". 55 éve, 1938. február 10-én a Park Szanatóriumban megoperálták Babits Mihályt. Krónikás Éppen kétszeresére nőtt a rendőrök száma február elsejével Bátaszéken és környékén. A korábbi négy helyett nyolcán teljesítenek szolgálatot Bátaszéken, Bátán, Pörbö- lyön és Alsónyéken. A rend őreit az önkormányzatok „vásárolták". Három évig fizetnek szolgálati helyenként nyolcszázezer forintot a jobb közbiztonság érdekében. Ugyanezt tette Várdomb és Sárpüis együtt. A két település közösen fizeti meg a közbiztonságnak ilyen módon az árát, amit persze bajosan lehetne forintban kifejezni. A körzeti rendőrök számának növelésével az a legfontosabb cél, hogy mindig legyen elérhető közelben szolgálatban valaki, aki szükség esetén intézkedik. Elég közkeletű babona, hogy a bírósági ítéletek, neta- lántán a halálbüntetés, az, aminek számottevő visszatartó ereje van. A tények nemzetközi szinten és hazánkban is azt bizonyítják, hogy ilyen összefüggés nincsen, sokkal inkább a lebukás veszélye'az, ami gondolkodóba ejti a bűn- cselekmények potenciális elkövetőit. Minél nagyobbra sikerül növelni a gyors lebukás veszélyét, annál kisebb lesz az elkövetésé. A szekszárdi kapitányság tervei között szerepel a köz- biztonsági csoport rendőrőrssé fejlesztése, de erre az idén aligha lesz lehetőség. Addig is szorosabbra fűzik az együttműködést a polgárőrökkel, akár közös járőrözés formájában is, ami ismét megduplázhatja a közterületen jelen lévő rendőrök számát, ugyanis nem kell kettőnek együtt dolgoznia. A felállás lehet egy rendőr és több polgárőr is. ihi MÉRLEG Ötvenöt éve, 1938. március 8-án a műtét előtt álló Babits Mihály kérdéseket tesz föl az őt operáló Nissen professzornak: „Kívül van-e a daganat vagy belül? A szív bírja-e az intenzívebb légzés terhét? Hány percent (százalék) lehet a műtét következtében beálló halál eshetősége? Visszakapom-e a hangomat? Mennyi ideig élhetek műtét nélkül?". A válaszokat nem ismerjük, csak azt tudjuk, Nissen két nap múlva nyolcvan perc alatt elvégzi azt a műtétet, amely után még 1280 napig él Babits. Arról, hogyan él, híven tudósít a szenvedésekkel és fájdalmakkal teli, két vaskos kötetben kiadott Beszélgetőfüzet, amelyet nem lehet megrendülés nélkül végigolvasni és végiggondolni. Ez a mérleg egyik nyelve. A másik, amit Babits még ezután alkot: számos jelentős tanulmány, köztük A magyar jellemről szóló éppúgy, mint a Szekszárdi kadarka, vagy az utolsó: az Itália és Pannónia; még két év múlva kezd hozzá Szophoklész Oedipus Kolonosban című drámájának; fordításához, amelynek korrektúrázását halálos ágyán végzi, s amelynek utolsó soraiban azt mondja a kar: „ ... ne zokogjatok, és szívetekben/ szűnjön a fájdalom:/ urunk szava biztos ígéret". Még ezután születik a Jónás könyve, az Ezerkilencszáznegyven ma is döbbenetesen aktuális gondolatokkal, s persze a Jónás imája, amely „a kínoknak eleven/ süket és forró sötétjébe" jutott ember szavait kiáltja - „mint rossz gégémből telik". Válaszol tehát mű és fájdalom egymásnak, eldöntheti a szenvedő ember vagy az „önző" olvasó, merre billen a MÉRLEG, Kacsa Kázmér jelenti: — A hivatalnak annyira befűtöttek, hogy körülötte (meg)zöldülnek a fák ...
