Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-08 / 32. szám
1993. február 8. SZEKSZÁRD ÉS KÖRNYÉKE MEPUJSAG 5 Hullámverések egy ötlet körül Világtalálkozó - hozzágondolásoktól mentesen Jobbágy Gábor ötlete - az Expo-hoz kapcsolódó cigányvilágtalálkozó szekszárdi megrendezése - nem kis visszhangra talált a megye- székhelyen. A városi önkormányzat legutóbbi ülésén is „téma" volt az elképzelés, Gacsályi József képviselő kért szót az ügyben és mondta el véleményét. Mi ösztönözte a felszólalásra? - tettük fel a kérdést a képviselőnek. — Az, hogy irreálisnak tartom az ötletet - válaszolt Gacsályi József. — Mégpedig azért, mert a találkozó, már amennyiben megvalósulna, hozzávetőlegesen százötven- ezer embert jelentene Szek- szárd számára. El lehet képzelni, mi történne akkor, ha egy negyvenezres városra ennyien „rászabadulnának." Nem is beszélve a kérdés köz- biztonsági vonatkozásáról, s hadd hangsúlyozzam: ebből a szempontból teljesen mellékes, hogy kik és honnan érkeznének Szekszárdra. — Magára vállalja annak ódiumát, hogy ön lesz ennek az elképzelésnek az egyik megtorpedózója? — Egyáltalán nem erről van szó! Rendezzék meg a világtalálkozót, ám előtte nem ártana számot vetni a realitásokkal. Ha ez a vizsgálódás megfelelő eredményeket hoz, akkor természetesen nincs akadálya a találkozónak. De én az önkormányzati ülésen is három irányt megcélozva tettem fel a kérdéseimet. Először is: mibe kerülne nekünk ez a rendezvény, tudva azt, hogy minden olyan dolgot fel kellene számolni a megyeszékhelyen, ami dehonesztáló a cigányságra nézve. Gondolok itt elsősorban a „Csikágóra", a Patak utcára és Csatárra - helyreállításuk akár százmillió forintra is rúghat. A másik: a várható, nagy számban érkező vendégek jelenléte egy negyvenezres városban gondokat okozhat. A harmadik kérdésem ebből adódik, azaz felmerül a megfelelő közbiztonság garantálása, jóllehet nem vagyok abban biztos, hogy ez megoldható. Gémes Balázs képviselő ugyancsak hozzászólt az ön- kormányzati ülésen a témakörhöz. — Félreérthetően _ jelent meg a véleményem, éppen ezért nem árt a pontosítás - mondta Gémes Balázs. — Én azt gondolom, hogy ilyen jelentős rendezvényhez méltóvá kell tenni a várost. Ugyanis nem túl szerencsés, ha egy világtalálkozó helyszínén - vagy a közelben - putrik is fellelhetők. Ezek eltüntetéséhez kellene minimum százmillió forint. — Ön - néprajzkutató lévén - sokat foglalkozott a cigánysággal. Miként vélekedik a szekszárdi világtalálkozó ötletéről? — Keveset tudok róla, éppen ezért nem lenne szerencsés előzetesen állást foglalni. Azt már másutt is elmondtam, hogy nyilván tőkeerős vállalkozás van az ötlet felvetője mögött, s boldog vagyok, hogy segít a város gondjainak a megoldásában. Jobbágy Gáborhoz, ha hézagosán is, de eljutottak a már említett képviselői reagálások. A vele folytatott beszélgetésben hangsúlyozta: igazából nem érti a történteket, személy szerint arra számított, hogy ötletek mérkőznek meg ötletekkel. — Mélységesen tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét - mutatott rá Jobbágy Gábor. — Bennem meg sem fordult, hogy az a legjobb ötlet, amit én találtam ki. Ha ennél van jobb - s abban reménykedtem, hogy a világkiállítással kapcsolatban lesz legalább tíz -, akkor én vagyok az első, aki azt szívvel-lélekkel támogatja. Az én elképzelésem messze van a tervezettől, ennek ellenére sajnálatos módon máris elkezdődött a különböző „hozzágondolások" folyamata. Ám ha valakinek van egy használható elképzelése, akkor csak egyet érdemes tenni: valódi hittel munkálkodni a megvalósuláson. Hadd emlékeztessek rá, hogy itt csak a legkiemelkedőbb produkcóknak, látványosságoknak és értékeknek lenne csak helye, hiszen világ- találkozóról van szó. Való igaz, hogy sok mindent meg kellene tenni, de egyben új munkahelyeket is jelentene a találkozó, és addig még van vagy három évünk ... Szeri Árpád Rejtett értékeink Az evangélikusok önállósodása Megyeszékhelyünk három legnépesebb felekezete közül az evangélikus egyház tagjai csupán századunkban kezdhettek hozzá közösségük megalapításához. A város szellemi és lelki épülése szempontjából aligha szorul magyarázatra, miért is igazi érték egy formálódó, életerős és aktív gyülekezet, amelynek tagjai között városunk több jelentős egyéniségét is megtaláljuk. Nyolcvanöt éve, 1908. február 9-én - mai szemmel nézve meglehetősen különös helyen - a királyi törvényszék esküdtszéki tárgyalótermében tartották azt az értekezletet, amelyen az önállóságról döntöttek. Azért választották ezt a helyet, mert az egyik legfőbb támogató, később a gyülekezet világi vezetőinek egyike dr. Hazslinszky Géza királyi törvényszéki elnök volt. A Közérdek című lap, amely 1908. február 15-én számol be az eseményről, megemlíteni: „A Szekszárdon lakó ágostai evangélikus vallású hívek már a múlt folyamán megindították a mozgalmat az iránt, hogy a szomszéd pusztákon elszórva lakó hitsorsosaik bevonásával Szekszárdon anya gyülekezetét állítsanak fel". Bizottságot alakítottak, amely felmérte a lehetőségeket és az egyházmegyétől segélyt kért. Ez utóbbi azonban elkésve érkezett a kerülethez, de Horváth Sándor egyházmegyei főesperes nem hagyta elaludni az ügyet, hanem a bizottsági elnököt, Hazslinszkyt, újabb értekezlet összehívására buzdította. A megjelentek között találjuk Wigand János igazgatót, aki gimnáziumának tornatermében adott helyet misére, Bartal Kornél tanárt, több ügyvédet, mérnököt, városi tanácsost. A korabeli újság - valószínűleg a fő- szerkesztő, Bodnár István jóvoltából szinte hellyel kínálja a ma olvasóját az egykori padsorokban: „Az elnöklő főesperes üdvözli a megjelenteket, előterjeszti, hogy mostmár aktuálissá vált az a kérdés, miszerint a szekszárdi ágostai evangélikus hívek elhatározzák, vájjon kívánják-e önálló gyülekezet szervezését, mert különben a két protestáns felekezet között létező úgynevezett "Geresdi egyezség" értelmében ... kénytelenek lennének az itt levő református egyházhoz csatlakozni és azok terheihez járulni". Az elnök azt is elmondta, hogy ha az önállóság útjára lépnek, akkor lehetőség nyílik a már kért segélyre mind a gyülekezet, mind lelkésze fenntartása érdekében. „Többek hozzászólása után az értekezlet egyhangúlag kimondotta és elhatározta, hogy megalakítja a "Szekszárdi ágostai evangélikus hitvallású önálló anyaegyházat" s mint fiók egyházakat bevonja a puszta Zichy-Tengelicz, Tolna és puszta Ózsáki híveket. Az elnökség ezen felállással és nagy lelkesedéssel hozott elhatározást határozatilag kimondotta." Egy bizottságra bízták, hogy „6 hét alatt a szervezéshez megkívánandó adatokat szedje össze, a költségvetést készítse el s erről terjedelmes jelentést tegyen, amely után a legközelebb tartandó közgyűlésen megvá- lasztatik a presbitérium és azt követőleg a lelkészválasztásra kerül sor". A történelemből tudjuk, hogy ritka szerencsés elhatározással a 26 éves Németh Gyula lett a gyülekezet lelkésze, aki röpke két évtized múlva már büszkén várhatta a híveket saját templomukba, de a templomon kívül épített lelkeket és kultúrát is. Az 1908-as híradás végén a tudósító világosan látta az önállóság igazi jelentőségét, amikor azt írta: „Éppen a mi korunk mutatja leginkább, hogy a lel- Jsek gondozása, általában a vallásosság ápolása nemcsak felekezeti, de hazafias érdek is, mi tehát a magunk részéről a legnagyobb örömmel üdvözöljük az új egyház megalakulását, s tiszta szívből kívánjuk, hogy a többi felekezetekkel békésen egyetértve teljesítse egyházi és hazafias nemes hivatását". Dr. Töt fős Gábor A szekszárdi evangélikus templom Kérdésstaféta Sportiskolát, de másképp Németh Zsolt tanácsnok kérdése Szilágyi Dezsőhöz, az UFC (Utánpótlásnevelő Footbal Club) ügyvezető igazgatójához: - Hogyan látja Szekszárd városában a minőségi sportok utánpótlásának lehetőségeit? 1992 nyarán hoztuk létre a klubot, amely önálló jogi személyként működik és feladatának tekinti labdarúgás sportág utánpótlásbázisának kialakítását, a 13-18 éves korosztály nevelését. Nemcsak „felfelé", hanem „lefelé" is nézünk, ezért megállapodásokat kötöttünk a város és környéke általános és középiskoláival, hogy az „utánpótlásnak is legyen utánpótlása". Az általános iskola hatodik osztályát befejezett labdarúgók kerülnek hozzánk. Nagyon örülünk, hogy féléves munkánknak máris vannak kézzelfogható eredményei: Sztehló Gábor, ifjúsági játékosunkat már a felnőtt csapat kialakításánál számításba vette Teszler Vendel szakosztály-igazgató. Büszkék vagyunk arra is, hogy van egy serdülő válogatott játékosunk, Pertőcz András személyében. Klubunk Szekszárd város utánpótlásának nevelésére rendezkedett be. Meggyőződésem, hogy a város utánpótlás-gondozásának helyzete - és itt már a többi sportágra is gondolok - jobb, mint korábban, de még nincs igazán a helyén, elsősorban anyagi okok miatt. Sok egyesületnél jószerivel csak arra marad pénz, hogy az „első" csapatot szponzorálják, az utánpótlásra kevesebb jut. Az pénzügyi nehézségen túl szakmai gondok is vannak. A város minőségi sport utánpótlásnevelésének területén az előrelépés mindenképpen egy sportiskola létrehozása lenne, amelyet a legjobban húzó néhány sportággal lehetne indítani, s ez egyben referenciát jelenthetne arra vonatkozólag, hogy szükség van-e ilyen iskolára, avagy sem. A lényeg az, hogy ne a nagy egyesületek közös kasszájába kerüljön be az utánpótlásra szánt összeg, mert onnan az „bevándorol az első csapat öltözőjébe". A sportiskolánál azonban nem egy felduzzasztott, vízfejű intézményt képzelek el, hanem az valamelyik sportintézményhez kapcsolódóan működhetne. Az sem biztos, hogy sportiskolának kell nevezni, hanem mondjuk alapítványi vagy egyesületi formában is lehetne gondolkodni. Kérdés Keresztes Jánoshoz Szekszárd város Sport és Szabadidőközpontjának igazgatójához: „Nagy-e" még a sportcsarnok? Nem tegnap írták ... Minden nap, minden műszakban teljesítsük a tervet — buzdított a Tolnai Napló vezércikkének címe 1953. február 6-án. Az írásból az is kiderül, hogy „a termelést nagyban segíti az is, ha dolgozóink a párt- és kormányhatározatok tanulmányozásával és azok javaslatainak megvalósításával végzik munkájukat." Csoda történt-e Madocsán? — kérdezte - a szekszárdiaknak is példát állítva - az 1963, február 8-án megjelent Tolna Megyei Népújság 5. oldalán megjelent írás, amely szerint a „szavak helyett a tények agitálnak", valamint azt is megtudhatták az olvasók, hogy mitől lett 45 forint a munkaegység az Igazság tsz-ben. Országosan is kuriózum Nem a kassza közös, „csak" a tudás A „gyüttment" körjegyző Szekszárd és Szálka körjegyzője dr. Palkó László. Vele beszélgetünk arról, mi a feladata, s milyen tapasztalatai vannak. — Az idősebb emberek emlékezhetnek rá, hogy a két világháború között működtek körjegyzőségek - kezdi dr. Palkó László. Ennek praktikus okai voltak. Kistelepüléseken nem volt célszerű fenntartani egy egész hivatali apparátust. így aztán több település igazgatási szolgáltatásait a körjegyző látta el. — Hasonló megfontolásból születtek a maiak is? — Jelenleg is ez a helyezet. A körjegyzőségeket a résztvevő önkormányzatok közösen tartják fenn, de természetesen minden önkormányzat önállóan gazdálkodik - saját költségvetése alapján. — Szekszárd és Szálka „házasságához" hasonló van-e a megyében? — Országosan is kuriózum, mert egyetlen olyan megyeszékhely sincs, amely községgel hozott volna létre körjegyzőséget. Az is ritkaság, hogy város és környező község alakítson ki körjegyzőséget. Valószínűleg a falvak függetlenedési, önállósodási törekvései miatt alakult ez így. Emlékezhetünk a korábbi erőszakos úton való összecsatolá- sokra. — Mit jelent ez a kisebb településnek? — A szekszárdi polgármesteri hivatal 160 személyes apparátusában minden szakember megtalálható. Ezzel a szakértelemmel sietünk a szálka- iak segítségére. Ha rendben mennek a dolgok, akkor mindebből az állampolgár semmit nem érez. A közigazgatási kapcsolatainkon túl Szekszárd testvérvárosainak partnerkapcsolatát Szálka község hasznára is szeretnénk a mainál még jobban felhasználni, annál is inkább, mert ismert tény, hogy Dombori betöltötte „történelmi szerepét". Szálkának helyzeti előnye a megyeszékhelyhez való közelsége. A falu tervei a fejlődés jelzői. Itt nem csupán hétvégi programokhoz ad pihenést szolgáló lehetőséget, de a letelepedni szándékozók is megtalálják számításaikat. A XX. századi igényeknek megfelelő komfortos életet lehet ott is kialakítani. — Milyen terhet ró ez magára a körjegyzőre? A város gondjai mellett mennyi ideje marad a kisközség ügyeire? — Sajnos, sokkal kevesebbet tudok Szálkán tartózkodni, mint szeretnék, de a hivatalban dolgozók telefonon számtalanszor kérnek információt, ha gondjuk támad. Az állampolgárok is megkeresnek a szekszárdi hivatalban, ha úgy adódik. Ekkor a szakember-csoport mindig kéznél van. — A szálkai polgárokkal a legutóbbi közmeghallgatáson találkozott személyesen. Mi a véleménye az ott elhangzottakról, és mi a különbség a falusi és a városi közmeghallgatás között? — A közmeghallgatás új intézmény hazánkban, amelynek mindenütt keresik a helyét és szerepét. A közmeghallgatások célja, hogy a képviselőtestületek közvetlenül találkozhassanak legalább évente egy alkalommal a polgárokkal, hogy a lakosság problémáit ne csak iratokon, beadványokon keresztül ismerjék. A korábbi falugyűléseken jól informálódhatott a testület és a lakosság is. A szálkai közmeghallgatáson sem csupán kérdések voltak, hanem véleményt mondtak, sőt javaslatokat is tettek. A különbség a szekszárdi és a szálkái közmeghallgatás között annyi, hogy Szálkán legalább ötször annyian voltak. Szekszárdon alig voltak húszán, bár azt közvetítette a városi televízió és Szálkán is megörökítette a helyi stúdió ezt az eseményt. — Egyébként mi a véleménye a község kábeltelevíziós helyi adásairól? — Nagyon jó, hasznos kezdeményezésnek tartom. A fejlesztéséhez szükséges eszközöket biztosítani kell. Fontos, hogy ne az önkormányzat szócsöveként működjön, hanem a szolgáltatási lehetőségeket kihasználva egy községi fórum teremtődjön gazdag információkkal. — Személyét illető kérdés: hogy lett körjegyző? — Ahogy mondani szokás Szekszárdon „gyüttment" vagyok, hiszen csak 1969-ben költöztünk a városba. Itt tanultam a Garay János Gimnáziumban, majd Pécsett, a Jog- tudományi Egyetemen szereztem diplomát 1980-ban. A városi tanácsra kerültem, két éve vagyok jegyző a polgármesteri hivatalban. — Mit csinál szabadidejében? — Jogszabályokat, tör- vényvénytárakat olvasok. Lépést kell tartani mai jogalkotási kampánnyal. Ez a szabadr időmből egyre többet vesz el. A maradék időmet a családommal szeretném tölteni. Három gyermekünk van. Feleségem pedagógus, de vállalkozóként dolgozik. Van egy házunk Óbányán. Oda szívesen járunk. Természetesen Szálkán is örömmel töltünk pihenést jelentő órákat. Decsi Kiss János
