Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

10 WÚJSAG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. február 20. 2 Pecabottal Népszokások vízkeresztt'ól nagyböjtig Horgásztotó I. 1. Hogyan alakult 1992-ben Tolna megye horgászainak létszáma? 1. 2 %-kal emelkedett, X. 4 %-kal csökkent, 2. 10 %-kal csökkent. 2. Mekkora volt annak a legnagyobb halnak a súlya, amelyet 1992-ben fogtak Tolna megyében? 1. 50,5 kg, X. 73 kg, 2. 75 kg. 3. Hány százalék AT A terheli 1993-ban a kiadott területi engedélyeket? 1. 6 %, X. 15 %, 2. 25 %. 4. Melyik halfaj védett? 1.kurta baing, X. piros szemű kele, 2. cifra kárász. 5. Mettől-meddig tart a baing faj szerinti fogási tilalma? 1. márc. 1-jétől ápr. 30-ig, X. márc. 1-jétől márc. 31-ig, 2. okt. 15-től ápr. 30-ig. 6. A 22 cm-es méretkorlátozás melyik halfajra vonatko­zik? 1. kősüllőre, X. pisztrángra, 2. balinra. 7. Horgászok a pátemoszter kötést hol alkalmazzák? 1. horgok kötésénél, X. végólmok kötésénél, 2. főzsinóron. 8. Melyik halfajban kevesebb a szálkák száma? 1. kárászban, X. bodor kában, 2. csukában. 9. A ragadozó halak mikor ásítanak? 1. reggel, X. éjszaka, 2. táplálkozás után. 10. A pontynak hány garatfoga van? 1.6, X. 8,2.10. 11. Mik a ruganyok? 1. vékony üvegcső spiccek, X. versenybotok végén hasz­nált gumitoldalékok. 2. vízterelő gátak. 12. Melyik halfajunkat nevezik népnyelvben ezüst balinnak? 1. jászkeszeget, X. karika keszeget, 2. pisztrángot. 13. A szivárványos ökle kb. hány ikrát rak le? 1.10, X. 100, 2.1000. 13+1. A világosszürke, vattaszerű felrakodásokat (hal­penész) mi okozza? 1. saprolegnia achlia, X. vírus, 2. ostoros véglény. Karikázza be az Ön által helyesnek ítélt választ, s az így kitöltött szelvényt a megjelenést követő hét péntek 16 óráig küldje be a MOHOSZ Tolna Megyei Intéző Bizottsága cí­mére (7100. Szekszárd, rákóczi u. 46.). A legtöbb találatot elért versenyzők a szekszárdi Cukrász Kft., a Boros ser­főzde, a Tolna Megyei Sütőipari Vállalat, a Paksi Vörös Csillag HTSZ, a Tolna és Vidéke Afész, az Aliscavin Rt, a MOHOSZ Tolna Megyei IB és az Axel-Springer Magyaror­szág KFT. Tolna Megyei Irodája által felajánlott díjakat kapják. A megfejtő neve:. ............ L akcíme, irányítószám:. Ételek csetepatéja és más farsangi furcsaságok Határainkon innen és túl, Karácsony múltával, Vízke­reszt után „tombol" a farsang. Valaha papok, prédikátorok intették a fékteleneket - kevés sikerrel -, hogy ilyenkor is ügyeljenek az erényes ételre. Temesvári Pelbárt a XV. szá­zadban arról számolt be, hogy farsangkor a táncolok közül maga az ördög ragadta el a legvígabbakat. A változó hosszúságú far­sangi időszak szokásai jórészt a hamvazószerda előtti hús- hagyókeddre és már a böjt időszakára eső farsangfarkára korlátozódnak. Ilyenkor fo­gyasztják el a farsang utolsó napjain kántálók által gyűjtött étkeket. Országszerte úgy tar­tották, hogy kövércsütörtökön kilencszer kell jóllakni a jövő évi gazdag termés érdekében. Moldvában és a palóclakta vi­dékeken a szegényekre is gondolnak, nekik is jut a jó fa­latokból, sőt görög-katolikusa­ink a halottakról is megemlé­keznek. Valaha szimbolikus temetésre is sor került far­sangkor, az 5ünnep búcsúzta­tásaként. Erdélyben asszony­ruhás legényt sirattak el, Gö- mörben pedig varjútemetést rendeztek. Eredetileg áldozati rítus le­hetett a tyúkverés szokása. Miskolci változata szerint pa- rodisztikus bíróság ítélte ha­lálra a baromfit, amelyet bekö­tött szemű hóhéroknak kellett kivégezniük. Az áldozatból azután vacsora lett... A böjt és a tobzódás jelképes harcát jelenti meg Konc király és Ci­bere vajda dramatikus já­ték-küzdelme. A két „ural­kodó" a középkori irodalom kedvelt figurája volt. Konc ki­rály és disznótoros étel-serege vízkeresztkor és húshagyó kedden ütközik meg Cibere vajda babból, halból és hagy­mából álló böjti csapatával. Konc király uralmát Cibere vadja győzelme dönti meg. A csíki székelyeknél két le­gény, egy kövér és egy sovány küzd meg egymással. A haj­dani lovagi tornák mintájára eljátszott csetepaté kimenetele nem lehet kétséges: Konc ki­rály „halála" egy évre véget vet a farsangi örömöknek. Ferenczy Europress A nyomok a végítélethez vezetnek ... Lapok a farsang életrajzából Már államalapító István királyunk korában szokásban volt a farsangolás - igaz, nem a Kár­pát-medencében, „csak" Európa nyugati részén. A néprajztudósok szerint ugyanis amikor közele­dett Krisztus születésének 1000. évfordulója, a bibliában jártas keresztények sűrűn idézték a Já­nos jelenéseiben írottakat, hogy közeledik a végíté­let napja, az Antikrisztus uralma. A hívők soka­sága tudni vélte: a baljós nap az ezredfordulón kö­szönt majd be. Mikor az új évezred első napja el­teltével sem fordult ki a világ sarkaiból, ezrek és ezrek öltöztek maskarákba, mulattak a végítélet elmaradása fölötti örömükben. Innen a farsangolás, amely azután telet bú­csúztató, tavaszt köszöntő vigalmak sorozatává vált, s résztvevői már a húsvétra, a feltámadásra készülve a gonosz szellem, a halál elűzetésére is emelték poharukat, ropták a táncot. A farsangi karneválherceg nevében szintén már húsvétra, közelebbről a húshagyó keddre utaló ha­gyományok köszönnek vissza. A karnevál szót ugyanis az etimológusok a latin Came vale! (Eg veled, hús) kifejezésből származtatják. Igaz, ezzel a magyarázattal többen vitáztak, így a kitűnő író-politikus Supka Géza is. Szerinte ennek a nép száján élt hercegnek prózai foglalatossága volt: sí­rásóként szolgálta a Halál földi fejedelmét. S mi­vel a ravatalozót németül Karner-nek, szolgáját franciául valet-nek hívják, ebből kerekedett ki a temetők kubikosa, a Karnevál hercege. Régi hagyomány, hogy a maskarába öltözöttek menetét a fekete-fehérbe öltözött Harlekin vezeti. (A híres velencei karneválon még napjainkban is „ő" a fölvezető.) Supka ennek a figurának az ere­detét is megpróbálta földeríteni. Oknyomozásá­nak eredménye: Harlekin nem más, mint a halot­tas menet egyik démona, aki Dante Isteni színjá­tékának Pokol-fejezetében Alichinon néven a gyászmenet egyik résztvevője. Karnevál és Harle­kin „sötét" múltja azonban nemigen foglalkoz­tatja a mai farsangolókat: megjelenésük vidámsá­got kelt, nem pedig szorongást.-sz­Ferenczy Europress Régi intelmek mai bálozóknak Noha sok. hajdani szabály fölött eljárt az idő, jónéhány intelmet napjaink bálozói is megszívlelhetnek. A társaságban levő hölgy felkérésének úgy illik meg­adni a módját, hogy a kompá­nia tagjaitól - szülőktől, isme­rősöktől - is „elkérjük" part­nerünket. Hogy válaszként igen-t vagy kosarat kapunk, az persze főként nem a társa­ságtól, hanem a hölgytől függ. Tőle az udvariasság azt kí­vánja, hogy az elutasítást rö­vid indoklás kísérje: „Már el­ígérkeztem ... Köszönöm, ma nem táncolok..." Ez utóbbi indoklás esetén azonban áll­nia kell a szavát, mert súlyos sértésnek számít, ha mégis táncra perdül - mással. A szoros közelségben vagy összesimulva táncolókat a régi időkben igencsak megszólták. S bár e tekintetben is jócskán enyhült a megítélés szigora, jó tudni, hogy a patinás illemta­nok az efféle vétségért mindig a női partnert marasztalták el: rajta múlik a közelség vagy távolság. A parketten a férfiúnak - vezetés közben - nemcsak partnerére, hanem a többi párra is figyelnie kell. A jó modorú, elegáns táncos ne te­gyen széles, nagy mozdulato­kat, ügyeljen a szomszéd pá­rokkal való összeütközés elke­rülésére. Ha mégis bekövet­kezik a karambol, nemcsak párjától, hanem a koccanás másik két szenvedő alanyától is illik elnézést kérni. A táncért soha nem a férfi­nak, hanem a hölgynek kell köszönetét mondania. (Ez t.i. egyben jelzése a társasághoz’ való visszatérés, a pihenés igényének.) A búcsúzáskor elmaradhatatlan egy kis meg­hajlás - ez viszont mindkét részről „kijár" a másiknak. Ugyanígy kötelező a hölgy visszakísérésre asztalához. Ön is lehet a hál szépe Táncoslábú hölgyek figyelmébe A többnyire fényes külső­ségek között zajló farsangi táncos ünnepségek íratlan szabálya, hogy a hölgyeknek kötelező a báli gardróbé. A már-már csillagászati össze­geket emésztő ruhaköltemé­nyeknek, nagyestélyiknek (amiket nem szégyen köl­csönzőkből „beszerezni") azonban teljes értékű helyet­tesítői lehetnek a bársonyból vagy egyéb alkalmi szövetből készült nadrágok. A fazon megválasztásában ki-ki saját ízléséhez igazodhat - a színeket illetően azonban vannak tradicionális kötöttsé­gek. Fehérben általában csak az elsőbálos lányok jelennek meg; pasztell-színűben az ifjú hölgyek - az idősebbek már sötétebb tónusú ruhát öltse- nek fel. Emellett ne feledjék: a fehér és általában a világos színek kövérítenek: a vörös, a zöld és a fekete toalettek kar­csúsítanak. Szőke hajhoz a kék, vöröshöz a zöld, geszte­Kozmetikushoz egy nappal előbb, fodrászhoz a bál napján délelőtt tessék menni! (FEB-fotó) Fortély Mit tehetünk, ha bosz- szúsan tapasztaljuk, hogy régi gyöngysorunk már nem csillog fénye­sen? A megoldás egy­szerű: helyezzünk né­hány rizsszemet az ék­szeres dobozba, s a gyöngysor ismét régi fé­nyében ragyog. A műve­letet persze ne halasszuk az utolsó pillanatra! nyebarnához a violaszínű, fe­ketéhez pedig a vörös illik a legjobban. A báli topán megválasztása kapcsán érdemes ügyelni arra: vadonatúj cipőben kockázatos a bálozás. Aki mégis frissen vásárolt lábbeli mellett dönt, legalább néhány órás főpróbát tartson otthon: előzetesen já­rassa be cipőjét. Kozmetikushoz lehetőleg ne a báli napon menjünk. A frissen kezelt bőrön egy ideig nyomot hagy az átélt „gyötre­lem", a mitesszerek kinyom­kodása, a szemöldök kisze­dése, - s így aligha számít­hatna bárki is a bál szépe címre ... A sima, kipihent arc titka: indulás előtt egy tejfölös, joghurtos pakolással legalább egy óra pihenés! A fodrászt az esti mulatság délelőttjére ütemezzük. Az al­kalmi frizura lehet a hagyo­mányos is - strasszal díszítve. A smink pedig a szokásosnál erősebb, de feltétlenül vi­gyünk magunkkal neszeszert, hogy az esetleg elmázolódó festést kiigazíthassuk. Jó, ha a kis táskában kéznél van par­füm és dezodor, továbbá egy tartalék harisnya is - mert bal­lábas partner ellen senki nincs bebiztosítva...-szóma- Ferenczy-Europress CSAHOLÓ Kutyaadó-emelés Németországban A kutyaadó váratlan fel­emelése igencsak felbőszí­tette a kutyatulajdonosokat Németország számos nagy­városában. Az elszánt gaz­dik Kölnben - dédelgetett négylábú barátaik érdekében - még az utcára is kivonul­tak. A kutyaadót emberi jo­gaik elleni támadásként is ér­telmező tüntetők nem taka­rékoskodtak az erősebb kife­jezésekkel sem: „A város pénzt akar és ez szegény Fi- fikénk halálát jelenti" - skandálták. Az állatorvosokat máris valósággal megrohanták azok, akik a növekvő költsé­geket már nem tudván vál­lalni egy injekcióval inkább örökre el akarják altatni ku­tyájukat - nyilatkozta a kölni tüntetés egyik szervezője. Köln város 204 márkáról 276 márkára emelte fel a kutyaa­dót. Bernhard Meyer, a 700 ezer tagot számláló német kutyabarátok szövetségének titkára szerint az ilyen mér­tékű emelés célja, hogy hatá­rok közé szorítsák a váro­sokban tartott kutyák számát és nem utolsó sorban növel­jék az adóbevételeket is. Míg a kutyaadó 1910-ben történt bevezetésekor való­ban a négylábúak által a köz­területeken hagyott, olykor kellemetlenkedő „kupacok" eltakarításához való hozzá­járulás volt, addig napja­inkra valóságos pótlólagos adóbevételi forrássá nőtte ki magát különösen a mai pénzszűkében. Az adó mér­téke ugyanakkor jelentősen eltér városonként: Berlinben mindössze 15 márka, Ham­burgban már 120, München­ben 150. A pálmát azonban kétségkívül Köln viszi el a maga 276 márkájával (170 dollár). Sőt, mi több, az adó­tétel egyáltalán nem mond­ható degresszívnek. A két ál­latot tartók esetén már 336 márka kutyánként, s aki há­rom állat tartására vete­medne, annak egyenesen 396 márka adóval kell számolnia állatonként. A célunk nem a pénzbevé­telek növelése - tiltakozik a kutyatartók felháborodása láttán Köln város szóvivője, hozzátéve: a kutyák számá­nak szabályozásáról van szó, hogy az a környezet szem­pontjából ésszerű határok között maradjon. „Aki meg­engedheti magának, hogy kutyát tartson, annak ki kell tudnia fizetni az ezzel járó adóterhet is" - érvel a város­háza. Németországban közel egy millió kutya esik adófi­zetési kötelezettség alá, ami a Német Városok Szövetsé­gének becslése szerint 1991-ben 115 millió márka (70 millió dollár) bevételt je­lentett a különböző települé­seken. A Németország egye­sítése okozta „adóemelési őrület" miatt más négylábú barátaink és gazdáik sem számíthatnak sokkal jobbra. Egyes települések a ló és macskatulajdonosok megrö­vidítését is tervezik adó cí­Szekszárdon is sok a kóbor kutya, pedig még adó nem is sújtja egykori gazdáikat. Alamizsnára váró ebek a Skála áruház bejáratánál. Fotó: Gottvald Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents