Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

1993. február 20. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Egy operator szemével Las Vegas Nem adta oda magát a néger csajnak Szerintem, akkor leszünk mi nagyHATALOM, amikor már nem csinálunk interjút minden Egyesült Államok­ban járt hazánkfiával. Mivel jelen pillanatban (legalábbis lapzárta előtt néhány perccel - a szerk.) még nem vagyunk kishatalom sem, ezért álljon most itt a POP TV operatőré­vel, Sziráki Zsolttal készített beszélgetésünk. Ő Las Ve- gasba ugrott át. A kamera és az operatőr-— Te, tényleg annyit lövöl­döznek arrafelé, tényleg annyira verik a négereket? — Négert nem nagyon lát­tam, Las Vegasban állítólag kevesen is vannak - inkább sok a mexikói, illetve az in­dián -, de nem ütik őket. A Sanyi - egy magyar szárma­zású srác -, aki az ottani istá­polónk volt, azt mondta, hogy amikor azok az emlékezetes zavargások voltak, akkor elő­fordultak ilyenek, de külön­ben nem jellemző. Ebben a vá­rosban is vannak bűnözők, meg van maffia is, mi viszont az utcán nem találkoztunk ve­lük. Legalábbis nem vettük őket észre. — Semmi lövöldözés, semmi gumicsikorgás? — A rendőrautó, azt hi­szem, talán azért villogott, mert sokan ültek egy lerob­bant kocsiban ... Erőszakot nem láttam, bár mondjuk az tény, hogy a legutolsó „bizo­mányiban" is pisztolytól gép­pisztolyig terjed a fegyvervá­laszték. — Erről mi a véleményed? — Nekem fura volt, de nincs lövöldözés. Ők tisztelik a fegyvert, igaz olyat is láttam, hogy útjelző táblára a kocsik­ból kihajolva célbalőnek. Te­hát az útjelzőtáblák általában golyólyuggattak. Valahol kell gyakorolni.-— Könyörgöm legalább egy üldözési jelenetet!!! Gondolj a Petrocelli-re, a San Francisco ut­cámra ... — Sajnos nem láttam. Na jó, egy keményebb hely volt: bementünk egy tetováló sza­lonba, ahol szerettem volna forgatni, megegyeztünk, az­tán végül is nem engedték. Itt voltak keményebb figurák. — Sikerült kapcsolatot kiala­kítani helyiekkel? — Igen, két-három magyar származású emberrel. Ők vit­tek minket kirándulni, mert nem volt autónk kint, és anél­kül pedig siralmas a dolog. — Állítólag Clinton megvá­lasztása óta a szaxofon nagyon divatba jött ott. — Nem tudom, összesen egy utcai szaxofdnost láttam. Viszont az ismerőseink nem nagyon szeretik az új elnököt. Szerintük most nem volt sza­bad választás (? a szerk.). Azt mondják, úgjy fogja vé­gezni, mint Kennedy, csak őt nem ágyútalpon viszik majd, hanem teherautón... A nagypolitikát is elég érdekes aspektusból szemlélik: az egyik úr szerint Amerika, Oroszország és Izrael irányítja a világot. Ha akarják, tönkre tesznek országokat, megbuk­tatnak kormányokat és ugyanezeket fordítva is meg­tehetik. — Élnél kint? — Élnék, mert megélhetés szempontjából az egy bizton­ságos ország. Nyugodtabb, lassúbb. — Nem hiányoznának a kis magyar „stresszecskék"? — Ott nem muszáj izgulni, ha valaki akar, akkor izgul, ha nem nem. Ott, ha dolgoznak, elérhetnek bármit. Vannak le­hetőségek. Las Vegas például, az Egyesült Államokban ta­pasztalható recesszió ellenére, fejlődő város, havonta több ezer ember települ be. Ha va­laki épít mondjuk egy szállo­dát, akkor annak az értékét valahány év alatt leírhatja az adójából. Amikor ez lenullá­zódik, akkor lebontja a szállo­dát, és épít egy újat. Úgy csi­nálják meg a dolgot, hogy ha valaki valamibe belevág, ak­kor vagy tönkremegy vagy szép lassan felfelé halad. — A magyar, ha külföldre ve­tődik, akkor az ételárakkal kerül a legszorosabb kapcsolatba. — Vannak olyan éttermek, ahol az ember befizet ebédre 5 dollárt, van bent hatféle konyha, kínai, maláj, japán, mexikói, stb. és az ételből bármit vehet, és addig ehet, amíg ki nem pukkad. Ott ül­hetsz három órán keresztül, beszélgethetsz, és ehetsz az 5 dollárért. A boltokban meg például egy kiló .marhahús egy átlagórabémek az egy­ötödébe kerül. — Tévés szemmel, milyenek a műsorok? — Tök ugyanolyanok, mint itt. Minőségileg jobb az adás, mert jobb a technikájuk, de például semmivel sem világí­tanak jobban. — Úgy hallottam, közel jut­hattál volna az amerikai állam- polgársághoz is. — A Sanyi ajánlotta, ha amerikai állampolgár akarok lenni, első lépésként van itt egy néger asszony, akit ha el­veszek és hat hónapig egy háztartásban élek vele, akkor kérhetem az állampolgársá­got. — Amint látom, nem éltél ez­zel a páratlan lehetőséggel.. . — Nem láttam ugyan a hölgyet, de valahogy nem volt kedvem hozzá. KRZ Mozgóképek Szidd az amerikait! A negatív reklám is reklám. Amit szidhatsz, azzal már nagy baj nem lehet. Ilyen és ehhez hasonló alapigazsá­gok jutnak csak eszembe, ha meghallom azt, hogy ame­rikai film. A dolog nagyon összetett, mégis megpróbá­lom most legalább egy szempontból megközelíteni, mi­től is emelkedik a többi fölé. Az amerikai film a legjobban szidható a világon. Szó se róla, kap is rendesen a képébe, bizonyítva, hogy azért nem minden fenékig Oscar. Amelyik filmkritikusnak például közeledik a lapzártája, annak felesleges aggód­nia: fogja magát beül a sarki moziba, ahol már csak a nagy számok törvénye alapján is egy amcsi filmmel fog találkozni. Egy amerikai filmről mindig lehet írni. Lehet szidni a kiszámíthatóságáért, a giccseiért, a felismerhe­tőségéért, az állandó moralizálgatásáért, meg még vagy ezer más dologért. (Lehetne jót is írni róla, de az nem cikk téma ... - a szerk.) Az amerikai film eljutott arra a szintre, amikor már az is emeli az ázsióját, ha szidják. Nem kis dolog, hiszen próbáljon meg szidni az ember mondjuk egy mozam­biki filmet. Beletörik a pennája. Szóval, szidd az amerikait. A producer meg dörzsöl­heti a markát: újabb reklám. KRZ írott képek Csillagórák Szerettem volna ott lenni, amikor a történelem történt. A nagy összefüggéseket persze éppúgy nem érteném, mint ma - gyarlóságom az időben visszafelé sétálva mit sem vál­tozna: a pillanatokat, a nagy eldőlések hús-vér részeseit szeret­ném egyszer a hátuk mögött jól megkukucskálni; ellenőrizni például, hogy az Auróra tényleg megrongálta-e a Téli Palota magasföldszinti ablaksorát és így tovább. Ezerszer eltöprengtem, Vajon mire gondolhatott Scott kapi­tány az emberiség üzenetét vivén a Déli-sarkra, amikor először pillantotta meg a néhány nappal előtte járó Amundsen sátrát - életét áldozva azért, hogy másodpercekkel maradjon le a hal­hatatlanságról. Valósággal bedühödök magam előtt látva a botcsinálta há­zikomponista Rouget százados rezzenetlen ábrázatát, amint poros szobájában egykedvű sorokba rója hangjegyeit, s közben halvány fogalma sincs, hogy a Marseillaise-t szerzi. Maradjunk abban, hogy nem voltam ott. Zweig könyve, a Csillagórák közel enged ezekhez a pillana­tokhoz. Mondom: közel, hiszen azok még így sem érinthetőek. Marad hát az elcsépelt konklúzió: a történelem - így volt, így lesz - mi magunk vagyunk. Jó lesz vigyázni. Orbán György • • Üzenetek Aki úgy érzi, feltétlenül meg kell nyilvánulni ezen az oldalon, az ne tartsa vissza magát (nem egész­séges - a szerk.), csak a bo­rítékra írja rá, hogy ZUG. Divatdiktátorod, divat­házak, egyéb csoportosu­lások, intézmények prog­ramjainak helyet biztosí­tunk. Wave Olyan zenéről írni, ami | állati jó és mindenki sze­reti, tök felesleges, ami vi­szont jó, de nem ismert, arra meg senki sem figyel | oda. Akár mottóként is fi­tyeghetne ez a röpke gon- | dolat, viszont jelen eset- | 1 ben az is elég, ha aktuális. Történt ugyanis, hogy a f | New Musical Express 1 című folyóirat Top 50 LP I 1992 rangsorának első két 1 helyén a Sugar és az R.E.M. szerepelnek. Oké, az utóbbit mindenki is­meri, ez a tizedik lemezük (Automatic for the Pe­ople), s már az előzővel is arattak. Ez most egy kicsit I líraibb hangvételű. De a listán nem ők az el- f x sők, hanem a Sugar! Ki a I | fenék ezek?! Nos, egy trió, | | melynek alapítója, Bob f Mould - Hüsker Dü nevű | zenekarával - végigzú- | dúlta a '80-as éveket ener- | | gikus, néha a hardcore ha- | | tárait súroló poszt-punk- | 1 jával. A két szólólemezét 1 | követően most itt a Sugar, | | a Copper Blue című le- | | mezzel, amely simogat, | | horzsol és morzsol. A hazai fronton ismét je­ll lentkezett Wahom, Koko, | Laca és Joni: Edd meg a | fényt kazettájukkal, me­ll lyen a néhai Bizottság tag- I | jai örömködnek/ökör- I I ködnek egyet, kiadatlan | régi és újabb keletű szer- I zeményeikkel. „pápai" ZUG-tárlat Szatmári Juhos László A kék pegazus. A költői szabadság, a művészi szár­nyalás megtestesítője. A mű­vészet története számtalan megformálását ismeri, melyek nagy része - valljuk meg - igencsak földhöz ragadt ábrá­zolás. Szatmári Juhos László pe­gazusa földi létéből, a pegazus lelkét formázza. Érezni benne a szárnyaláshoz szükséges erőt, a levegő birtoklásához a kellő kecsességet. A mozdu­latban lévő szilajság, a kom­pozíció líraisága látszólag egymásnak feszül, de ettől vá­lik igazi pegazussá. Erre a pe­gazusra a művész örömest bízza a lelkét, létét - a Par­nasszusig. Ebben a pegazusban gyö­nyörködhet a néző, részesül a művészet szárnyalásából, s magának érezhet egy keveset a kéklő ég végtelenjéből.-BP­Használati utasítás Végy egy szaxit! Végy egy szaxit, tanulj meg rajta játszani, és máris tettél egy lépést, ahhoz, hogy egyszer majd elnök lehess! - okít­ják kölykeiket az amerikai anyák. William Jefferson, azaz Clinton is így csinálta és tessék: ilyen „kamasz", II. világ­égést át nem élt elnöke az utóbbi jópár évtizedben, nem volt az USA-nak. Szóval, mint talán a fentiekből is kitűnik, ma ezen az oldalon egy kicsit előtérbe toljuk az Egyesült Államokat, a korlátlan lehetőségek hazáját. Ez utóbbi mérhetetlenül nagy közhelyet azért vetettük be, mert szerintünk lehet benne valami. A korlátlanban. Egy ismerősöm váltig ál­lítja, előbb-utóbb minden szakma kitermeli a maga ame­rikai elnökét. Azt mondja, lassan a muzeológusok is sorra kerülnek... Ezenkívül igazán örömteli - legalábbis számunkra hogy úgy tűnik, a megjelenés rögös útjaira lépett a Jazz-sa- rok, valamint a Mozgóképek rovatunk is. Az eltelt két hét­ben más nem változott. Legalábbis nem nagyon. Figyelmeztetés: az oldal nyomás alatt van! Tűztől, víztől tartsuk távol. Kevesebb, mint öt százalék tartósítószert tar­talmaz! KRZ Menyhárt Jenő — Hol késik az Európa Kiadó nagylemez? — A napokban fejezzük be a lemez végső keverését. Ha minden igaz, akkor március vége felé már kapható lesz az Itt kísértünk Love '92 című al­bumunk. Az EMI-Quint adja ki. — A stúdió-munkálatok már nyáron elkezdődtek. Mi tartott ilyen sokáig? — Valóban, bő 300 órát töl­töttünk ezzel az anyaggal, de nem is emiatt, inkább a kü­lönböző szervezési problémák miatt csúszunk. Például a szponzorokat is nekem kellett felhajtanom: a Narancs Ala­pítvány, a Balázs Béla Stúdió, valamint a Bahia támogatott minket anyagilag. Na meg mi saját magunkat, az őszi turné­ból félretett pénzzel. — Van-e az EMl-Quint-tel kötött szerződésetekben olyan ki­tétel, hogy mennyi lemezt kellene eladnotok? — Nincs semmi ilyesmi, nekik már éppen az előbb el­mondottak miatt, nagyon kis példányszámnál sem lesz ez ráfizetés. A zenekar pedig nem akar minden áron sok lemezt eladni, elég, ha azok megveszik, akiknek ez fon­tos. Ők nem tudom hányán vannak. — Már megszokhattuk, az Európa Kiadó egy-egy lemez megjelenése után évekre eltűnik. Most is ez fog történni? — Nem hiszem, április-má­jusban megyünk egy tíz-tí- zenkét fellépésből álló tur­néra, utána pedig elképzel­hető idővel egy újabb album. Erről még semmi konkrétat nem tudok mondani. KRZ Jazz-sarok Új rovatot találhat kétheten­ként a ZUG-olvasó „Jazz-sarok" címmel. Itt megpróbálunk képet adni a megye dzsessz- és jazzéle- téről, időnként olvashatnak le­mezkritikát, illetve koncertekről kaphatnak információkat. Ez utóbbi azért is fontos, mivel a ta­pasztaltak azt mutatják, hogy a budapesti koncertirodák nem na­gyon törődnek a vidék tájékozta­tásával, s így előfordul, hogy rangos előadók fővárosi fellépésé­ről sajnos, csak utólag értesü­lünk. Emellett a helyi koncertek, rendezvények látogatottságát te­kintve, elkél itthon is a propa­ganda ... A minap sugározta a tévé azt az 1992-es Budapesti Ta­vaszi Fesztiválon készített fel­vételt, melyen a mai jazz na­gyágyúi szerepeltek: trombi­tán a kanadai Kenny Wheeler játszott, a gitáros John Aber­crombie mellett a Garba- rek-zenekarban is megfordult John Taylor zongorázott; Palle Daniellson bőgőn, Peter Erskine dobon közreműkö­dött. Ez utóbbi úriember (aki­ért egy maroknyi lelkes csapat társaságában e sorok írója is elza­rándokolt a hangversenyre) né­hány hónappal ezelőtt vehette át a világ talán legrangosabb jazzmuzsikus-képző intézmé­nyének, a bostoni Berkeley School of Music egyetem díszdoktori címét. Nehezen eldönthető, melyik félnek volt az aktus nagyobb megtisztel­tetés, mindenesetre a mester nem maradt el a várakozások­tól. Megélénkült a szekszárdi jazzélet is. Hétfőn a Szekszárd Big Band adott teltházas kon­certet a Babitsban Moonlight Serenade címmel. A jól ismert big band-klasszikusok mellett hallhattunk saját hangszere­lést a Jézus Krisztus Szuper­szár című rockoperából is. Kisebb, de szintúgy lelkes hallgatóság előtt lépett szín­padra január végén a Kő- szegi-quartett. Kőszegi Imre dobos csapatában a hazai jazz olyan kiválóságait hallhattuk, mint a Mike Brecker stílusban szaxofonozó Csepregi Gyula, a „hathúros" Vasvári Pál basszusgitáros, illetve a gitá­ros Tóth Gyula, aki csúcsfor­májában lévén „döbbentette rá" a nagyérdeműt a Mike Stern-féle gitározás mibenlé­tére. A zenekarvezető Kőszegi Imre szólóiban a virtuozitást a gondolat szolgálatába tudta állítani, emellett nem felejtette otthon látványosnak nevez­hető figuráit sem. A koncertet a Szekszárdi Jazz és Kortárs Zenei Klub szervezte. V.G.Y.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents