Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

6 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. február 20. A fizetések átlag felettiek A Samsonite Szekszárdon is „nyerő" Nem csak a doktornő módszerei különösek Kire tartozik? Amikor 1910-ben az arany­láz idején egy vállalkozó szel­lemű amerikai mindössze 10 munkással Coloradóban meg­alakította a Samsonite nevű vállalatát, még nem gondolta, hogy egy világcég alapjait rakta le. A leleményes férfiú bőrön­döket, utazótáskákat kínált a hosszú útra indulóknak. A hirtelen jött ötlet végül is helyt­állónak bizonyult, hiszen mára az egész világot behá­lózta ez a válalkozás. 1990-től Szekszárdon is - Magyaror­szágon egyedüliként - megve­tette a lábát a Samsonite. A vállalat jelenéről Vass József igazgatóval beszélgettünk. — A nagy váltást megelő­zően az előd, a Palota Bőr­díszmű Gyár is hasonló profil­lal foglalkozott. Hogyan talál­tak egymásra az amerikai céggel? — A bőrdíszmű korábban is végzett bérmunkát egy an­gol és egy német vállalkozó megbízásából, tehát a szakmai színvonalat már régebben is tudtuk biztosítani. A Samso­nite olcsó forrásokat keresett, a kereskedelmi kamarán ke­Vass József igazgató resztül vették fel a kapcsolatot a szekszárdi vállalattal. — Milyen változásokra ke­rült sor, miután az amerikai cég tulajdonába került a válla­lat? — A létszámleépítés első­sorban az adminisztratív dol­gozók körében volt draszti­kus. Most 268 embert fogalal- koztatunk. A fizetések mér­téke is jelentősen megválto­zott, munkásaink bére orszá­gosan is kimagasló, de ennél fontosabb a szemlélet válto­zás, a munkához való felelős­ségteljes hozzáállás. Követel­ményeink magasak, csak a leg­jobb munkásokat tartjuk meg. A változás része volt még egy korszerűbb géppark telepítése is, mindez korszerűsítést, fej­lett technológiát teremtett. — Müyen termékeket ké­szítenek itt Szekszárdon? — Bőröndöket, utazótás­kákat. Az alapanyagot az eu­rópai központból, Belgiumból kapjuk heti kétszeri szállítás­sal. Termékeink nagyobb ré­szét exportáljuk, de már 50 hazai márkaboltunk is van. — Nem lenne olcsóbb megoldás, ha az alapanyagot itthon vennék meg? — Az általunk igényelt mi­nőséget nem tudnák biztosí­tani, ráadásul a gyártási struk­túrából adódóan rosszabbak az értékesítési feltételek. A Samsonite-nál nagyon fontos a - minőség. Termékeinket belga szakemberek rendszere­sen ellenőrzik, ez nem véletlen hiszen 3 éves garanciát is vál­lalatunk minden egyes táská­ért. — Ön meglepően fiatal ah­hoz képest, hogy egy neves cég igazgatója. Hogyan került a szekszárdi vállalat élére? — Gépészmérnökként sze­reztem a diplomámat, majd a Bőrdiszmű Ipari Vállalat ak­kori igazgatójának, Schlitt Ká- rolynak voltam a személyi tit­kára. Mellette sokat tanultam, ő egy vállalkozó szemléletű, újításra mindig kész vezetője volt a vállalatnak. Rendezett körülményeket, jól felkészült gárdát hagyott maga után. Az az elvárás pedig, amit egy ilyen világcég támaszt, nem állt messze tőlem eddig sem. 29 éves vagyok, az egyetemet Hollandiában fejeztem be, ott írtam a diploma munkámat is, az angol nyelvet, ami köve­telmény itt a cégnél, jól beszé­lem. Várom a kihívásokat, remélem meg tudok majd fe­lelni. Mauthner Fotó:Ritzcl Több, mint két hónapja is van már, hogy „Szemorvosnál a borkombinátban - Bessz- mertnaja doktornő különös módszerei" címmel riport je­lent meg a Tolnai Népújság­ban. Arról szólt, hogy egy há­rom évvel ezelőtt a Szovjetu­nióból Magyarországra érke­zett szemorvos, dr. Valentyina Besszmertnajai a szekszárdi borkombinátbán található, puritán egyszerűséggel be­rendezett rendelőjében ná­lunk eddig szokatlan módsze­rekkel, úgynevezett lágy lé­zerrel és bifokális prizmás szemüveggel gyógyítja a rö­vidlátást, a színtévesztést és a kancsalságot. A „gyógyítja" szót lehet, hogy nem is sza­badna használnunk, mert a magyar szakemberek vélemé­nye szerint a rövidlátás - né­hány, itt szóba nem kerülő módszertől eltekintve - tulaj­donképpen nem gyógyítható, és a lágy lézer, a szemtréning meg a bifokális prizmás szemüveg nem alkalmas arra, amire a doktornő használja. Apropo, doktornő. A félreér­tések elkerülése végett talán nem árt leírni, hogy szabályo­san honosított diplomával rendelkező szemész szakor­vosról van szó, aki szerepel a magyar orvosok névjegyzéké­ben. Nos, a decemberi riport végén föltettünk néhány kér­dést, amire rövidesen meg is érkezett a városi tiszti főorvos levele: ... Azokra a kérdésekre, hogy „ki hivatott kontrollálni Bessz- mertnaja doktornőt? A tisztior­vosi szolgálat? Szemész szakor­vos? sth." az alábbiakban vála­szolok: A ... törvény az Állami Nép­egészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat feladatává tette az or­vosi magángyakorlat engedélye­zését, ellenőrzését, illetve meg­szüntetését. Mindehhez az ÁNTSZ szakmai (szakfóorvosi) véleményt vesz igénybe. Jelen esetben is ez történt. A Magyar Szemészeti Szakmai Kollégium elnöke, prof. dr. Brooser Gábor „az ország több vidékén egyönte­tűen elhangzott panaszok és a megismert adatok alapján dr. Besszmertnaja V. tevékenységét szakmailag megalapozatlan, fél­revezetőén hirdetett üzleti célú orvosi tevékenységnek tartja", ezért tisztemnél fogva f. év de­cember 7-én (tehát a cikk megje­lenése előtt - a szerk.) 1. fokon visszavontam dr. Besszmertnaja V. szekszárdi magánorvosi tevé­kenységének engedélyét. Dr. Besszmertnaja fellebbe­zett, többek között azért, mert az Országos Szakképesítő Bi­zottság elnöke által kiadott engedély alapján folytat ma­gánorvosi tevékenységet. Tu­domása szerint az eltelt fél év alatt tevékenységét szakmai­lag senki sem ellenőrizte. A Magyar Szemészeti Szakmai Kollégium határozatával őt nem ismertették meg, így mó­dot sem adtak arra, hogy az esetleges kifogásolt ténykedé­sét szakmai értelemben meg- védhesse. A megyei tiszti főorvos helybenhagyta az I. fokú hatá­rozatot, mert az ÁNTSZ vá­rosi intézete a magángyakor­lat megszüntetésére kötelez­heti az orvost, ha a szakfőor­vos véleménye szerint az or­vos tevékenysége nem felel meg a szakmai szabályoknak. Márpedig - ez áll a másod­fokú határozatban - 1992. no­vember 25-i levelében a szak­főorvos hívta fel az elsőfokú hatóság figyelmét a szakmai kollégium ülésén elhangzot­takra és kérte dr. Besszmert­naja működési engedélyének azonnali visszavonását. Ha­sonló tartalmú a szakfőorvos 1993. január 27-én kelt szakvé­leménye is. Nos, amint a fentiekből va­lószínűleg kiederült, esetünk­ben minden út a 24 tagot számláló Magyar Szemészeti Szakmai Kollégiumhoz vezet. Ennek ülésén került szóba az ügy, ott hoztak egy határoza­tot, annak alapján pedig a többit. Tehát meg kellene tud­nunk, hogyan született a kol­légium határozata, lehet-e an­nak olyan jogi következmé­nye, amilyen esetünkben lett, ki és hogyan ellenőrizte dr. Besszmertnaját, honnan tud­hatná a doktornő, hogy mit kellene tennie ahhoz, hogy te­vékenységét ne kifogásolják, hanem engedélyezzék. Mitagadás, elég sok kérdés. Beszélgettünk is róluk a kollé­gium elnökével, Brooser pro­fesszor úrral hosszú perceken át. A beszélgetésből viszont mindössze annyi publikus, hogy „Szakmai kifogásunk van." Hát ettől aztán nem sokkal lettünk okosabbak, pedig ránk férne. Hiszen a mi bőrünkről, pontosabban szemünkről van szó, még akkor is, ha az írás egyik szereplőjétől a kérdésre, hogy ki és hogyan ellenőrizte dr. Besszmertnaját, azt a vá­laszt kaptuk: „Áz a mi dol­gunk." A téma kapcsán elhangzott egy olyan megjegyzés is, hogy nem jó ügyet szolgál az újság, ha védi dr. Besszmertnaját. Félreértés ne essék, sem nem védjük, sem nem támadjuk dr. Besszmertnaját, sőt, az írás többi szereplőjét sem. Itt olyan szakmai kérdésekről van szó, amelyekre csak és kizárólag szakember - szemorvos - ad­hat választ. Mi azt szeretnénk, ha ezt a választ egyértelműen megindokolnák, tényekkel, vizsgálatok eredményeivel alátámasztanák. Mert enélkül annyit ér, mint ha azt monda­nák: csak! Mi persze jobb híján kényte­lenek leszünk az ilyen választ is tudomásul venni. Azt, hogy dr. Besszmertnaja és szek­szárdi jogi képviselője, dr. Horváth Kálmán ügyvéd is beéri-e ennyivel, még nem tudjuk. Gyuricza Mihály Végtelen hiszékenység (Folytatás az 1. oldalról.) A totóbotrányt ma már a fele­dés jótékony homálya fedi. An­nak idején nagy fejtörést okozott a jogászoknak, hogy a „meg­bundázott" meccsek következ­tében sokat nyerő totózók ugyan kit is károsítottak meg? Csalásról ugyanis akkor beszél­hetünk, ha valaki haszonszerzés céljából mást tévedésbe ejt, vagy tart, s ezzel kárt okoz. Ha valaki tehát újsághirdetés, vagy postaládába dobott levél alapján beszáll mindenféle ügyekbe, amelyeknek a kimene­tele nyilvánvalóan kétséges, ak­kor önkéntes szerződésről van szó, s ilyet mindenki olyan előnytelent köthet, amilyet ákar. Ezért nem minősült csalásnak annak idején az úgynevezett Bingó-játék, s nincs szó ilyenről az önsegélyző csoportok, egye­sültek, láncok esetében sem. Olyan hirdetés nap mint nap szerepel a lapokban, hogy jól fi­zető, otthon végezhető, könnyű fizikai munkát ajánlanak. Az a típus is ismerős, amelyben kül­földi munkavállalási lehetőséget ajánlgatnak. Hogy milyen ügyek voltak, vannak, arról Hegedűs Endré­vel, a Szekszárdi Rendőrkapi­tányság bűnügyi osztályvezető­jével, kapitányhelyettessel be­szélgettünk. Egyértelmű, hogy megnőtt az ilyen jellegű csalások száma. Ál­talában feljelentésre indulnak az ügyek, de arra is volt példa, hogy maguk olvasták a hirde­tést, amelynek a nyomába kel­lett eredni. Az elkövetők, és per­sze a sértettek is rendszerint munkanélküliek. Ezt a kilátásta­lan egyéni helyzetet tekintik a rendőrök az ilyen jellegű ügyek másik okának. Az első termé­szetesen, az örök és végtelen emberi hiszékenység. A létbizonytalanság történetei között szerepel egy becsapott idős házaspár esete, akik mun­kanélküli fiuknak szerettek volna külföldi munkát szerezni. Az is jellemző kor- és kórtör­téneti adalék, hogy egy másik befejezett, százhúsz szereplős - ők voltak a károsultak - ügyben azért kellett megszüntetni a nyomozást, mert az elkövető - nem Tolna megyei személy - időközben a lakása közelében az erdőben felakasztotta magát. Más ügyekben is előfordul, hogy a bizonytalan léthelyzetbe sodródott emberek, összeütkö­zésbe kerülvén a törvénnyel - amit korábban el sem tudtak volna képzelni - a nyomozás megkezdése után öngyilkossá­got követnek el. Több meghallgatott személy elmondta, hogy mielőtt feladta volna a hirdetését, korábban már maga is csalás áldozata volt, mert a jól fizető munka he­lyett süket szövegekkel fizették ki, s a külföldi munkavállalás helyett „csak" a pénze veszett oda. Éppen befejeztek a szekszárdi rendőrök egy olyan láncot, amelyben közel ezer károsult fi­zetett fél év leforgása alatt ezer-ezer forintot a hirdetést fel­adónak. Az induló hirdetés még nem kért pénzt és nem ígért mást, mint hogy könnyű fizikai munkával havi 80-100 ezer fo­rintot lehet keresni, különösebb befektetés nélkül. Aztán kaptak egy levelet - ezer forint befize­tése után - amelyben gomba­termesztési technológiák leírása szerepelt. Ezek között a legol­csóbb is legalább százezer forint befektetést igényel. A hiszékenység vámszedőire időről időre mindhiába hívjuk fel a figyelmet, de talán annyit még érdemes ideírni figyelmez- tetőleg, hogy a csalást két év börtönnel fenyegeti a Büntető Törvénykönyv, minősített eset­ben pedig hárommal. Ihárosi Ibolya A jövendő paksi katolikus iskoláról Mint arról már lapunkban olvashattak, Paks város kato­likus egyházközsége még ta­valy alapító nyilatkozatban határozta el egy katolikus álta­lános iskola létrehozását. Az iskola két részre tagolódik, az elképzelések szerint idén jú­lius 1-től katolikus kisegítő is­kola, az 1993/94-es tanévben pedig katolikus általános is­kola indul. Pálmai Klára gyógypeda­gógus, aki a Bezerédj általános iskolában tanít, tagja a katoli­kus iskolát létrehozó és támo­gató bizottságnak. Vele be­szélgetünk most a jövendő in­tézményről. — Milyen stádiumban tart je­lenleg az iskola szervezése? — A bizottság jelenleg ko­moly tárgyalásokat folytat, az önkormányzattal a szervezés gyakorlati kérdéseiről, s nagy örömünkre a képviselőtestület megszavazta az intézmény­nek a kért plusz támogatást is. A megyéspüspök már belee­gyezését adta a létesítéshez, csak a cégbírósági bejegyzés van még hátra. — Mivel egyházi intézmény­ről van szó, milyen alkalmazási feltételeket szabnak majd meg a jövendő pedagógusok számára? — Pályázat útján választ­juk majd ki a tanárokat, taní­tókat az általános iskola szá­mára. A kisegítő iskolában, ha ennek jogi akadály-nincs, el­képzelhető, hogy elég ha az ott jelenleg dolgozók egy szándéknyilatkozatot írnak alá arról, hogy a katolikus ki­segítő iskolában szeretnének tovább működni. Új pedagó­gust ide is pályázat útján ke­resünk majd. Á kisegítő isko­lába járó gyerekek gyakran el­kallódnak, ezért az egyháznak tervei vannak arra, hogy min­den lehetséges segítséget megadjon ezeknek a gyere­Pálmai Klára keknek. A további szakképzé­sükre konkrét javaslatok is vannak már. A kisegítő isko­lánkban nem kötelező a hitok­tatás, járhat ide más feleke­zetű, sőt ateista gyermek is. Mivel világnézet nélküli is­kola nincs, a tanárokkal szem­ben követelmény, hogy mar­xista, ateista tanokat nem hir­dethetnek, de templomba jár­niuk nem kötelező, bár a pél­damutatás érdekében nem lenne hátrány. A kisegítő isko­lába járók esetében, azok szá­mára, akik nem igényelnek hitoktatást, valamiféle er­kölcstant azért közvetíteni kí­vánunk, hiszen az egyetemes értékek felé kell „terelgetni" őket is. Az általános iskolában ta­nító tanárok nemcsak katoli­kusok lehetnek, hanem más felekezetűek is, s a templomba járást tőlük sem követeljük meg, ám mint már mondtam, a gyerekek előtti példamuta­tás miatt ez kívánatos lenne. — Az általános iskola milyen főbb szempontok szerint működik majd? — A nemzeti alaptanterv szerint tanítunk, német nem­zetiségi nyelvoktatást terve­zünk, de csak az első osztály második félévétől, hiszen előbb magyarul tanuljon meg a gyermek írni-olvasni, s csak aztán egy idegen nyelven. A hitoktatás az általános iskolá­ban kötelező, heti két órában. Az elképzelések szerint az egyik hittan óra lesz, a mási­kon az egyházi zenével, éne­kekkel ismerkednek majd a gyerekek. A matematikát emelt szin­ten kívánjuk tanítani, de nem az első osztálytól. Természe­tesen a nagyon tehetséges gyerekek számára ez az emelt szint hamarabb kezdődne. Felvetődött az egész napos is­kola gondolata, vagyis az, hogy néhány tanóra délután lenne. Tervezem még, mint pszichopedagógus, hogy a gyerekek számára lazító-rela- xációs gyakorlatokat is tar­tunk. — A tanítás gyakorlati elkép­zelései mellett, milyen szellemi­ségre törekednek, mi lesz az a lelki-plusz, amit az ide járó gye­rekek kapnak majd? — Az iskola egész szelle­miségére az egyház hatása lesz érvényes. Ez minden órára rá kell, hogy nyomja a bélyegét, a helyes értékek megválasztása, s ezeknek közvetítése nagyon fontos. Célunk az, hogy a szülők ma­gukénak érezzék ezt az isko­lát, ezért közös családi prog­ramokat tervezünk, a szülők bevonását a gyerekek nevelé­sébe. A szülőknek lehetősé­gük lesz arra, hogy belefolyja­nak az iskola munkájába, s hogy ezt megfelelő szinten te­hessék, mivel legtöbbjük éle­téből kimaradt a vallásos ne­velés, továbbképzéseket ter­vezünk a számukra. Tartjuk majd a kapcsolatot az egyházi szervezetekkel, elsősorban a cserkészekkel, úgy tervezzük, hogy csak az lehet majd cser­kész, aki ezt kiérdemli, azt szeretnénk, hogy cserkésznek lenni kitüntetés legyen. A jö­vőre nézve pedig azt akarjuk, hogy az iskola kapuja ne csu­kódjon be a gyerek után, ha végez, tartjuk minden volt növendékünkkel a kapcsola­tot, s visszavárjuk őket ren­dezvényeinkre, ünnepeinkre. — Reményeik szerint mit je­lent majd a gyerekek életében, hogy ebbe az iskolába jártak? — Egészséges személyi­ségű embereket akarunk ne­velni. Az egyház mindig fele­lősséget vállalt a tanulóival szemben, ezért arra törek­szünk, hogy azok a gyerekek, akik innen kikerülnek, kötőd­jenek az anyaszentegyházhoz, annak értékeihez, érezzék maguk mögött a biztos tá­maszt, s ne a kábítószerben, a szektákban keressenek mene­déket és életcélt. — Ki járhat majd ebbe az isko­lába? — Az ide jelentkező gyere­kek a történelmi egyházak bármelyik felekezetéhez tar­tozhatnak. Az iskolának misz- sziós céljai vannak, nem re­keszt ki senkit, mindenkit fo­gad. Kényszerhelyzetbe senki sem kerül, hiszen például aki nem akar a katolikus kisegítő iskolába járni, azok számára az önkormányzat a Bezerédj általános iskola keretében megfelelő képzést biztosít. Még egyszer a legfontosabbat: magas szintű oktatást, és egyetemes értékeket közvetítő lelki nevelést akarunk adni diákjainknak, egy olyan lelki-szellemi tartást, amire egész életükben támaszkod­hatnak. Venter Marianna Fotó: Ritzel Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents