Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
4 MÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 20. T érmé s zetv é delem Ez a tábla (nem)jelzi a természetvédelmi területet Tolna-szigeten. Adódnak a kérdések: Mennyi pénzt „emésztene fel" a rendbetétele? Kinek „érte meg", hogy innen, az Isten háta mögül, hazavigyen róla két deszkát? Lehetséges, hogy már nemcsak a természetet, de a természetvédelmi táblákat is védeni kellene? Pusztai Teri felvétele Kölesden itt az önerős 2. Vagyis megkezdték a településen a második önerős tele- fonháló/at-bi >\ íteü aki int. Az első kör novemberben zá rnlt, akkor 7ti helybeli jelent- kezett. Most február 28-a a „beneÖnerős 2. vetési" határidő, akkor kell leadni az újabb kölesdi igénylők névsorát a MA- TÁV-nak. Idáig 46-an jelezték, hogy részt kívánnak venni a programban. Minderről Kocsis György polgármester tájékoztatott, meg arról is, hogy a helyi takarékszövetkezet, ahogyan a legtöbb településen, úgy itt is hitelt nyújt a „beszállóknak", ha kérik. A 26 tanuló jegyei között mindössze két kettes volt A hatosztályos képzés: öröm Harc a tehetséges gyerekekért A tolnai gimnáziumban tavaly kezdték meg a hatosztályos képzést, egy elsős csoportot indítottak, 26 gyerekkel. A túljelentkezés 160 százalékos volt, az idén várhatóan még nagyobb lesz, de több osztály most sem indítható, csak egy. Az ok az anyagiakban keresendő. Ezekre a gyerekekre ugyanis kisebb a központi támogatás, a „fejkvóta", vagyis a városnak többet kell áldozni rájuk - helyi szinten kiegészítve a kapott pénzt „gimis kvótára" -, nem úgy, mint az „igazi" gimnazistákra. Az intézmény igazgatója, Pirgi József szerint Tolna körülbelül két ilyen osztályt bima el. A vonzáskörzetben évente körülbelül 50-60 jófejű hatodikos végez. Az ideális különválasztási kor a 12. év. Azután - hetedik-nyolcadikban - a tehetséges kisdiákok lényegesen jobb eredményt érhetnének el, ha „visszahúzókként" nem lennének ott gyengébb osztálytársaik. A hatosztályos gimnázium ezért maximálisan megfelelő: egymást erősíthetik, ösztönözhetik a szívesen tanuló tanulók. Átalakulóban van az oktatási rendszer, megindult a harc a jó képességű gyerekekért. A gimnáziumok különféle „extrákat" kínálnak csáberő gyanánt. A tolnaiak a nyelvoktatásra fektetik a hangsúlyt. Az igazgató reál szakos, mégis úgy vélekedik, hogy a jövő a nyelveké, és a humán tárgyaknak is fel kell értékelődniük. Emelt óraszámban tanítanak németet, angolt, és ha van rá igény, franciát. Mit kínálnak még? Kollégiumot a távolabb lakóknak. Jelentkezni március közepéig lehet, a gimnáziumban igényelhető nyomtatvány kitöltésével, a felvételi (magyar, matek írásbeli) április 5-én lesz. A tehetséges gyerekekkel élmény dolgozni a pedagógusnak. Vagy, ahogy Pirgi József fogalmazott: — Szinte úgy jön ki a tanár az óráról, mint ahogy bement. Nem enervált, nem agyonnyúzott, nem kellett a diákokba suly- koli az anyagot. Valamiféle csoda, siker, „ősöröm" járja át az embert... A már beiskolázott hatosztályosok, az első elsősök a gimnázium legjobbjai. A 26 gyerek egyharmada kitűnő vagy jeles, egyharmada 4,5 körüli, egyharmada 4-es körüli bizonyítványt vitt haza félévkor. Összesen két kettes volt a jegyeik között: egy tornából és egy földrajzból. De mit szólnak mindehhez az általános iskolák tanárai? Nyilván sajnálják, hogy elmegy tőlük az a réteg, amelyikkel ők is jól tudtak dolgozni. — Igen, de az idő kereke megállíthatatlan - mondta az igazgató. — A megyében már több helyen beindult a nyolc- osztályos gimnáziumi képzés is. És ott már negyedik után kiveszi a szülő a gyerekét, ha érdemesnek véli... Mert végre megmozdult az állóvíz az oktatásban is. Wessely A felnőtté válás küszöbén SZEMÉLYIségek Fiatalok, jövőkép nélkül Társadalombiztosítási kaland A pocakos légy meg a sűrű háló Megnőtt a gyerek! Elröppent tizennégy év. Itt áll a felnőtté válás küszöbén. Már nyolcadikos. Számba vették eddig is, de ha aláírni kellett, ha dönteni kellett, mindig az apát, az anyát hívták, kérdezték, mert a gyerek neve még nem „hivatalos". Mostantól kezdve azonban súlya van a kimondott szónak, a leírt betűnek, mert az új személyivel igazolhatja magát. Egy örökértékű kis dokumentumot kaptak a medinai iskola végzősei. A szép, aranyozott személyi még néhány napig biztosan újdonság lesz: átlapozza a tulaj, megnézi a szülő, a nagyszülő, a testvér ... A felvételire menők már igazolhatják vele magukat: —- Én vagyok az, aki jelentkeztem szakmunkásnak vagy középiskolásnak! Tessék csak nézni, itt az aláírásom, a nevem és a fényképem! Igen nagy dilemma a felvételi! A szakmát tanulni vágyóknál kezdődött előbb a vesszőfutás! Hol sikerül a gyereknek gyakorló helyet szerezni? A Totév és a Táév hol van már? Merre, hogyan, kihez forduljon, aki épületasztalos, ács, kőműves, netán autószerelő vagy éppen boltos akar lenni? Ebben a nagy sötétségben, közoktatásunk tátongó „fekete lyuk"-ában megjelenik egy aprócska fény, a MESTER Kft. Dobja a mentőövet a már-már elmerülők- nek, nyújtja az utolsó szalmaszálat' a fogódzni akaróknak! Vállalja a kőművesek szakmai gyakorlatát, az épületasztalosokét, meg a többiekét! Gondolom, nemcsak szeretetből, de nem is kivagyiságból, hanem azért, mert védi a mundér becsületét, ad hitet és tudást a jövő mestereinek. Országot, házat, hazát építeni mindig is kellett, s ezt csak a hozzáértők, a szakmát, a tudást magas fokon művelők tehetik, nem pedig az üresfejű és semmitmondó hivatali demagógok! Nyugodtább a helyzet a középiskolában. Léteznek ajánlatok ilyen-olyan fakultációra: s aki végez, majdan kulturált szakember, egyetemi hallgató, kereskedni tudó kereskedő lesz. S ugyanakkor családapa és családanya, aki képes gyermekének továbbadni a évek alatt összeszedett apró kis gyémántokat: a tudást, a szeretetek gyengédséget, a megértést, a türelmet, a segítőkészséget, hogy értékes felnőtté válhasson a „gyerek"! De valami azért itt is hiányzik! Egy iciri-piciri kis mécses, aminek jövőkép a neve! Mert a legtöbb szülő még el tudja képzelni, valahogy ki tudja nyögni-gazdálkodni a szakmát adó három évet, és az érettségihez elvezető négy évet, de azon túl... Az egészben az az érdekes - az a gyászosan szomorú! -, hogy erről a „túlvilágról", a fiatal életek önálló indulásáról nem beszél senki: sem a honatya, sem a miniszter, sem a frakció, sem az Országgyűlés! Úgy tesznek, mintha ezek a gyerekek nem is a mieink lennének! Megnőtt a gyerek, s új személyiével ott áll élete első nagy dilemmája előtt: pályát kell választania! Komád László (Folytatás az 1. oldalról.) Aztán ha azt hitte az ember lánya, hogy ezzel a kis közjátékkal megúszta, akkor csacsi- ságot gondolt. A derék hivatalnokoknak nem elég ám a terhesgondozási könyv, amiben a fogantatás napjától a méhszáj állapotáig minden adat megtalálható, nem elég ezen felül, ha egy közönséges, afféle mezei körzeti orvos igazolja, hogy a nőnemű lény nem azért nem hord paszen- tos, darázsderékra szabott nadrágot, mert mértéktelenül falta a Wittner-féle habossüteményeket, nem is a benya- kalt sörök iszonyú térfogatától nem tud lehajolni megkötni a cipellőjét. Nem, a magas hivatalnoknak egy valódi szülész-nőgyógyász pecsétje kell. Nosza, felkerekedik hát a 8 hónapja várandós hölgy és/ vagy férfiú társa (a bajban), beszerzi a szükséges stempli- ket arról, hogy a 8 hónapja másállapotban levő maFebruár 12-én a város ön- kormányzatának' településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága tájékoztatóra invitálta a Tolnai Önkéntes Tűzoltóegyesület vezetőjét. Ez önmagában nem valami különleges híranyag, de ha röviden megvizsgáljuk az egyesület múlt évszázadra visszatekintő történelmét, valamint a februári bizottsági ülést megelőző félév történéseit, akkor ez utóbbi igen jellemző a városban uralkodó, nem éppen európai állapotra. A tűzoltóegyesület zászlóját 1885-ben szentelték meg, a város akkori elitjének „gondoskodó" támogatásával. Az esemény kiemelkedő fontosságát bizonyítja, hogy a korabeli megyei lap csaknem három oldalon számolt be a hivatalos megalakulás napjáról. Ugyanakkor azt is jó tudni, hogy levéltári dokumentumok szerint az 1885-öt megelőző tíz évben is működtek a tolnai önkéntesek, és ez óriási teljesítmény ettől a kisvárostól, hiszen Budapesten az első önkéntes tűzoltóegyletet Széchenyi Ödön alapította 1870-ben. Tolnán, a huszadik század viharos történelmével dacolva az egylet fenn tudott maradni, mert mindig voltak mácska valóban terhes. Mutatja az új pecséteket az igazság, a törvényesség (meg ilyenek) felkent kispapjának, de - szélá zsizny, mondaná a művelt orosz - baj van a pöcsét- tel. Kiderül ugyanis, hogy a fenséges hivatalnak nincs a nyilvántartásában a fent nevezett kisanyát ellátó szülész-nőgyógyász, mivel a fél- vetisztelt hivatalnak csak 5 évvel ezelőtti nyilvántartása van, és lévén a doktor eléggé fiatal, nem került bele eme regiszterbe. (A mindenit az ilyen orvosoknak, mégis, hogy képzelik?!). A törvényesség hangya- szorgalmú cerberusainak percre nem lankad a figyelmük. Ha e cudar orvos nem szerepel az 5 évvel ezelőtti nyilvántartásban, az már gyanús! Lehet, hogy a nyolc hónapja áldott állapotba került kismama meg egy csalárd, hazug némber. (A szeme se jól áll.) Lehet, hogy radírból esetönfeláldozó, a köz javáért tenni akaró emberek és ez ma sincs másként. A város mindenkori vezetése igyekezett a tőle telhető anyagi és erkölcsi támogatást biztosítani az önkénteseknek. Az egyesület 1990 után külföldi kapcsolatainak és a testvérvárosi segítségnek köszönhetően komoly technikai felszerelésekkel, tűzoltóautóval gyarapodott. Egy-egy ilyen külhoni adományt pedig, egyesülethez méltóan, szerény rendezvényekkel tettek emlékezetessé, amelyek majd mindegyikén, megtisztelő vendégként, a város jelenlegi polgármestere is részt vett. így történt ez tavaly augusztusban is, amikor a polgármester, úgymond, szakmai vitába keveredett az önkéntesekkel. Mivel a város első embere természetesen nem ismerhette a tűzoltás minden csínját-bínját, a szakmai vita számára nem éppen a legkedvezőbben végződött. És innen számítható a patinás egyesület féléves kálváriája. Élmaradó létfontosságú anyagi támogatások, megalázó tortúrák egy olyan időszakban, amikor az önkéntes tűzoltóság jogi és financiális helyzete teljesen tisztázatlan - így fokoleg krumpliból csinált magának egy pecsétet, és így próbál cseleskedni, hogy kicsalja a hivataltól a 9000 Ft-ot (ami egyébként járna neki). Ám a hivatal gondossága, alapossága, által kifeszített hálón (ez lenne a szociális háló?) szerencsére fennakadt ez a nagyhasú legyecske. Mégis, a dráma végül happy enddel végződik. Telefon a kórházba, ahol az a tejfelesszájú, nyilvántartásban nem szereplő orvos dolgozik, és a kismama végre fellélegezhet. Immáron bizonyos lehet benne - mert TB-s paprírja (is) van róla (!) - hogy gyermeket vár. Igaz, hogy a „várandóssági" segélyt már valószínűleg csak akkor fogja kézhez kapni, miután megszülte gyermekét. De úgy gondolom, ez a magas hivatalt nem rendíti meg túlságosan. Azért lenne néhány javaslatom a sudár hivatalnak. Például: zott mértékben kellett volna az önkormányzattal együttműködnie. Az egyesület vezetői több kérvényt és beadványt juttattak el a polgármesterhez, aki a problémát egyetlen egyszer sem méltatta any- nyira fontosnak, hogy a város legfőbb döntéshozó szervével, az önkormányzati képviselő-testülettel megvitassa. Néhány képviselő és a bevezetőben említett bizottság némely tagja informális csatornákon szerzett tudomást az önkéntesek gondjairól. A bizottsági meghallgatások után megszületett a döntés: az ön- kormányzat és az egyesület viszonyát március 15-ig kidolgozandó szerződésben kell rögzíteni. Az egyesület elnökének néha drámai hangú beszámolójából az is kiderült, hogy a hitében és elszántságában megrendült tagság már-már a megszűnést is fontolóra vette, hiszen az nem várható el, hogy a mai viszonyok között önként vállalt közfeladatokat saját, néhányuknál igen szűkös anyagi körülmények terhére oldják meg. Röviden a tavalyi évről. A Tolnai Önkéntes Tűzoltóegyesületet 1992-ben 74-szer riasztották és ugyanennyiszer vo1. Vezessék be a fényképes segélykérő íveket, legyen az egyik oldalon hely az ujjlenyomatoknak és a különleges ismertetőjelek közlésére is. (A kérvényhamisítók ellen). 2. ÁŰítsanak fel rögtönítélő orvosbizottságokat. (A pecséthamisítók ellen). Ha mondjuk egy héthónapos terhes személyről kiderítené a szakértő testület, hogy nem várandós, ne adj isten, nem is nő, ott helyben büntethetnék mondjuk 50 pálcacsapással. 3. A Mikó Imre körrel karöltve rántsák le a leplet az olyan rémhírterjesztőkről, akik nem átallják hangoztatni, hogy a magyar állami hivatalok száma, a bennük dolgozók száma, a hivatali packázások száma, az itt feleslegesen kitöltött papír tonnáinak száma a mindenféle ígérgetések száma ellenére - mértéktartó vélemények szerint is - nem lett kevesebb, mint a „nagy ígérgetések" előtt. -Sknultak ki, többen saját kocsijukkal, saját benzinköltséggel, a városba és a környező településekre. Néhány alkalommal előfordult, hogy készenlétbe helyezték őket a szekszárdi állami tűzoltóság leterheltsége miatt. Ez komoly szakmai elismerés! Több millió forint helyrehozhatatlan kártól óvták meg a lakosságot. Legutóbb karácsony szentestéjén egy többszintes lakóház egyik lakásában oltották el a pusztító tüzet. Ők, huszonnégyen a Tolnai Önkéntes Tűzoltóegyesület tagjai: Anisics Zoltán, Baksai János, Blu- menschtein Ferenc, Ezer János, Heitzmann József, Herc- zig Mihály, Hochsteiger József, Horváth József, Kákonyi György, Lampek István, Meksz János, Molnár János, Papp Gyula, Sáfrány Pál, Sándor István, Schuster Ferenc, Simon Ferenc, Streer Tamás, Szabó Ferenc, Gy. Szabó István, Szegedi Gábor, Szelestyei Károly, Tantos Ferenc, Újvári József. - Megérdemlik, bogy névszerint ismerje meg őket a város lakossága. Remélhetőleg az önkormányzat képviselő-testülete a józanság, a lokálpatriotizmus és a hagyománytisztelet elveitől vezérelve megnyugtatóan rendezi az egyesület jelenét és biztosítja jövőjét. Takács István városi képviselő Az új igazolványokat nézegető nyolcadikosok Szent Flórián önkéntesei
