Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-11 / 35. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 11. Paksi pillanatkép . „Lóerővel" az Atomvárosban Szerencsére nem autóval közelítettem meg a Duna-par- ton a paksi halászati szövetkezetek mivel ilyenkor télidőben ez reménytelen vállalkozás lett volna. Az itt uralkodó állapotok évek óta gondot okoznak már, de valahogy nem sikerült komplex megoldást találni -, mint erről Haaz Ferenc, a szövetkezet igazgatóságának elnöke vélekedik. — Sorolhatnám tovább a gondokat, itt van a vasúti megálló felettünk, de ezt a megállót senki sem érzi magáénak, legalább is a rendben tartását illetően. Nem igazán válik a város díszére. — A város közéletben egyébként is „divatos" téma manapság a Duna-part rendezése. Hogy vélekedik erről a halászati szövetkezet elnöke? — Mi szívesen felajánljuk az együttműködésünket a váA paksi halászokról ros érdekében azért, hogy ez a part olyan, vagy legalább is hasonló legyen, mint valaha volt. Csak hasonló lehet, hiszen amit elvett a vasút és a 6-os út, az már soha nem adható vissza. A tulajdonunkban volt a hajóállomás épülete, szívesen vinnénk, mint apportot egy olyan vállalkozásba, mely hivatott lenne a Duna-partba - fogalmazzunk így - életet lehelni. Ehhez természetesen szükség lenne a már említett lejáró problémáinak megoldására, s akkor már nem is tűnik megvalósíthatat- lannak egy Duna-parti csónakház sem. Míg az elnökkel beszélgetünk, a halászok tették a dolgukat, négyen motoros bárkába szálltak éppen. - Mindannyian saját nevelésű halász-szakmunkásaink. Ez a brigád 210 mázsa dunai vegyes halat fogott januárban. — Miként zajlott önöknél a szövetkezet átalakulása? — Nálunk is alakultak kft.-k, voltak egyéni kiválások, megszűnések, csődeljárások, mint a mezőgazdaság területén bárhol. Az biztos, hogy azok a szövetkezetek maradtak együtt, ahol a vezetőség és a tagság egyet akart. Itt is megtörtént a vagyonnevesítés, de állítom, nem azt a célt értük el általa, mint amit egyesek véltek. Most itt van a földügy. Száz részaránytulajdonosa van a halászati téesz földjének. . . Várom, hogy tavasz legyen, akkor minden évben meglátogat minket Ve- reckei Feri bácsi, aki az itteni utolsó hajóállomás-parancsnok volt. E. G. A szakmája a hobbija is egyben Korvin Tibor órás 1974 óta folytatja mesterségét Pakson, a konzervgyárral szemben lévő üzletében. A szakmát Ke- celen, neves mestertől, Városi Ferenctől tanulta. — Szerencsésnek tartom magam - mondja Korvin Tibor -, mert a hobbim és a szakmám ugyanaz. Már gyermekkoromban lenyűgözött az órásüzletek hangulata, s akkor döntöttem el azt is, hogy magam is órásmester leszek. Szerencsém volt, mert ehhez a szakmához jó szemre, és nem csekély kézügyességre is szükség van, s én mindkét: tővel rendelkeztem. No meg az sem mindegy, milyen valakinek a vérmérséklete. Lehet bármilyen jószemű, ügyeskezű valaki, nem biztos, hogy el tud tölteni egy napot széken ülve, apró óraszerkezetek fölé hajolva. Az órásmesterség tehát alkati adottságoktól is függ— Figyeltem munka közben, s megvallom, számomra meglepő volt, hogy milyen lelkesedéssel magyarázza el a kuncsaftoknak azt, hogy mi az óra baja, milyen minőségű és állapotú a szerkezet, s mik a javítás utáni esélyek. Úgy tapasztaltam, ez elég ritka dolog manapság. — Szívesen beszélek az szerkezetekről az ügyfelekkel, hiszen mint mondtam, ez a hobbim is, nemcsak a mesterségem. A másik dolog, hogy súlyt helyezek arra, hogy tudja a pult másik oldalán álló, mire számíthat, s tudjon dönteni, megéri-e neki egy tisztítás és elemcsere, ha azután az óra mondjuk egy évig működik majd, vagy jobban jár, ha a javítási költséget megpótolja két-három százassal, s új szerkezetet vásárol. Szerintem ez a becsületes eljárás, hiszen szeretném, ha máskor is az én üzletembe jönne, aki megfordul nálam. — Amikor ön kitanulta a szakmát, akkor már erősen elterjedőben voltak a kvarcórák. Egyáltalán, van még forgalomban mechanikus óra? — Szinte teljesen kikoptak a forgalomból, itt, az üzletben is mindössze néhány darab kapható. Mindez érzékelhető a javításra behozott órák között is, minden küencedik kvarcórára jut egy mechanikus óra. Bár mint említettem, az üzletben is tartok néhányat, azok számára; akik mégis kitartanak mellettük. — A szakma és az órakereskedelem milyen helyzetben van mostanában? — Válságban van, főként a forgalmazás. Ennek legfőbb oka a feketepiac. Az órákat a bolti forgalomhoz képest fél, vagy negyed áron lehet kapni á feketepiacon. Igaz, hogy sok a gyatra, silány szerkezet, és garancia sincs rá, de az emberek ezzel nem foglalkoznak, csak azt nézik, hogy pár száz forintért már órát vásárolhatnak. Az üzletben csak jó minőségű kar-, és faliórákat tartunk, amelyekre természetesen garanciát is vállalunk. Természetes, hogy a vásárlónak tanácsot adunk választás előtt, s a kiválasztott szerkezetről pedig szakvéleményt nyújtunk, ha igényli. — Úgy tűnik, manapság a javítás már szinte csak mellékes tevékenység a forgalmazás mellett. Hogy megy ez utóbbi? — Á forgalomról szólva, erősen érezhető, mikor van fizetés, s mikor sokadika. Nemrégiben alakult betéti társaságunk, s a városközpontban is nyitottunk egy üzletet, ahol órakereskedés és gyorsszervíz (óraszíj-, és elemcsere, stb.) működik, de bővíteni kellett a profilt, úgyhogy mellette papír-írószer forgalmazással is foglalkozunk. — Meglehetősen ritka, történelmi név amit visel. — A múltjáról csak annyit tudok, hogy nincs köze a történelmi Korvin névhez, az eredetéről nem tudok, én már csak szimplán örököltem. venter Korvin Tibor Költségvetésről, gazdaságról Madocsán Műsor és közönség Hétfőn zajlott Pakson a Szerencsejáték Rt. gálaműsora, a hatos lottó húzása alkalmából. A helyi kulturális élet prominens képviselői léptek fel, többek között a paksi néptáncegyüttes mezőségi táncokat mutatott be. A produkció végeztével a műsorvezető a következő megjegyzést tette, bizony nem minden célzatosság nélkül: „ A budapesti Operaházban, a vállalkozói szféra estélyén, ahol szintén fellépett ez az együttes, bizony jobban szólt a vastaps." Erre mondhatjuk: no comment. e.g. Testületi ülés után Ma délután hat órakor falugyűléssel egybekötött meghallgatás lesz a madocsai faluházban. Mint azt Szabó József polgármester elmondta, a fő téma az elmúlt év munkájának összefoglalása, s az 1993-as esztendő főbb feladatainak felvázolása. — Polgármester úr, hogyan alakul idén a község költségvetése, s hogyan érintette önöket a személyi jövedelemadó településen maradó hányadának csökkenése? — Az idén az 51 mülió forintra rúgó költségvetésből finanszírozni kell a hivatal által fenntartott intézmények működését, s a többi a tornaterem építésére fordítódik majd. Pályázat útján elnyerték a tornaterem beruházási költségeinek negyven százalékát, s hozzá is fognánk az építkezéshez, ám egyelőre kérdéses még a létesítmény helye. A jelenlegi iskolaépülettel szemben van egy majdnem kész, kétszintes épület, mely téesz székháznak indult, s emellett a tornaterem céljaira alkalmas szabad belterületi föld is található. Az elképzelések szerint az épület megfelelne az iskolabővítés céljára. Adott tehát a hely, de egyezség kellene a téesz és az önkormányzat között, ez azonban nem nagyon akar megszületni. A személyi jövedelemadó nekünk maradó részének csökkenése nem igazán jött jól a községnek, de gondolom, ez minden kistelepülésen hasonlóan alakult. Más a helyzet a városoknál, hiszen ha viszonyítjuk a lakosság számát és a költségvetés nagyságát, igencsak a városok javára billen a mérleg. Különben is az a tendencia érvényesül, hogy a térségi feladatok ellátását a városok igyekeznek megszerezni maguknak, de elvégzésükért már külön pénzt igényelnek a közös kalapból. — A munkanélküliség növekedése elóbb-utóbb lecsapódik a polgármesteri hivatalokban, vagy a járadékból kiesettek segélyezésének formájában, vagy a szociális segélyek, rendkívüli segélyek iránti kérelmek megnövekedett számában. — így van ez nálunk is, de a segélyezéssel kapcsolatban az a véleményem, hogy nem mindig oda kerül a pénz, ahová igazából kellene. Talán a készülő szociális törvény változtatni tud bizonyos nem megfelelő tendenciákon, bár túl nagy reményeket nem mernék hozzá fűzni. Másrészt pénzt igazságosan elosztani, úgy, hogy mindenki elégedett legyen, szerintem még soha, sehol sem sikerült. A munkanélküliség növekedésének egyébként egyik látványos jele Madocsán az ingázás erőteljes csökkenése. — S az egyre több „itthon maradó" mihez kezd a községben? — Vállalkozásba nemigen. Lehet, hogy lenne még pénztartalék egy-egy vállalkozás beindításához, de fizetőképes kereslet nélkül nagy a rizikó. Márpedig a kereslet finoman szólva is gyér. A másik nagy baj, a közömbösség. Még tavaly próbálkoztam iparoskört, gazdakört szervezni, szinte senkit nem érdekelt. Ugyanez volt a helyzet a konyhakerti növénytermesztés korszerű technológiáinak megismertetésével, népszerűsítésével vagy a hegyközség kialakításával kapcsolatban is. Az emberek ritkán gondolkodnak előre, csak akkor kapnak észbe, mikor már megkondul a vészharang. Voltam külföldön, tanulmányoztam, hogyan működik ott a mezőgazdaság. Azt tapasztaltam, hogy a piacon való közös fellépés, az ilyen irányban való szövetkezés nélkülözhetetlen. A külföldi utakat egyébként csak ajánlani tudom mindazoknak, akik gazdálkodáshoz akarnak fogni manapság. A szervező- munkám azért nem volt egészen hiábavaló, mert úgy néz ki, a gazdakör mégiscsak megszerveződik végre. — Az ön véleménye szerint mi manapság az egyéni gazdálkodók legnagyobb problémája? — Ismét külföldi tapasztalatokkal kezdeném: például Hollandiának nem olyan kedvezőek a földrajzi feltételei, mint Magyarországnak, mégis megtalálták azt a termékcsoportot - a dísznövénytermesztést - amiben a legjobbak, s biztos piacuk van világszerte. Nekünk is szükségünk lenne olyan „szakosodásra", amiben igazán versenyképesek lennénk. A másik dolog, hogy gyakran hivatkozunk tőkehiányra, géphiányra, mint az egyéni gazdálkodás akadályaira. Véleményem szerint van itt elég gép, amivel meg lehetne művelni a földeket, csak összefogás, vagy másképpen szólva szövetkezés nincs a gazdálkodók között. Venter Marianna Fotó: Ritzel Zoltán A keddi paksi képviselőtestületi ülés után Herczeg József képviselőt arról faggattuk, mi a véleménye a város idei költségvetéséről, s miként vélekedik a katolikus egyház azon kérelméről, mellyeí plusz támogatást szeretnének a katolikus kisegítő-, illetve általános iskola számára. — A Paks városért mozgalom képviselői olyan álláspontot alakítottak ki az egyház ezirányú kérésével kapcsolatban, hogy az 1993. július 1-el induló katolikus kisegítő iskolának és a 93/94-es tanévben induló Balogh Antal katolikus általános iskolának a lehetőséget meg kell adni. Úgy véltük, hogy hiba lenne a támogatás megtagadása. Ide is paksi gyerekek fognak járni, és számukra ugyanúgy biztosítani kell minden olyan lehetőséget, ami ennek a korosztálynak jár. Természetesen nemcsak az állami támogatásra gondoltunk, hanem azon plusz támogatásokra, amit eddig is kaptak az intézmények. — A képviselőtestület milyen állást foglalt ez ügyben? — Zömmel a fenti véleményt támogatták, 15 képviselőből 2 tartózkodott, és 1 ellenvéleményt nyilvánított. Mi úgy gondoljuk: a feladataink közé tartozik, hogy folyamatában figyelemmel kísérjük az új egyházi intézmények működését, nem beleszólni kívánunk természetesen a tevékenységükbe, hanem segítő szándékkal akarjuk a kapcsolatot tartani velük, elsősorban a kulturális bizottságon keresztül. A költségvetéssel kapcsolatban: korrekt költségvetés került a testület elé. Az előterjesztést részleteiben is és egységében is csak megszavazni lehetett. Ami a kételyeimben szerepelt: a felosztást programonként és nem költséghelyenként láttam volna szerencsésnek. Például egy út-szénnyvíz-csapadékvíz programot együtt lenne szerencsés kezelni. Mondjuk az Árok utcai beruházást nem lehet a Rosthy utcai csapadékvíz elvezető rendszer nélkül kezelni. Úgy vélem, hogy egy szennyvízépítési programot útépítési program nélkül nem lehet tervezni. Ezen aggályaimat a testületi ülésen képviselőtársaimmal megosztottam. Ami szívügyem, s ennek is hangot adtam, az a Csónakház ügye, és a Duna-part rendezése. Úgy érzem, erre a problémakörre sokkal több pénzt és energiát kellene fordítani a városnak. Úgy vélem, hogy a több mint egymilliárdnyi költségvetésünk akkora összeg, hogy ezt a költségvetést folyamatosan figyelemmel kell kísérni. eördögh Itt épülhetne a községben a tornaterem
