Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. január 11. Kérdésstaféta Aki időt nyer, életet nyer Fodor Miklós képviselő kérdése Bencze Sándorhoz a Közbiztonságért Alapítány Kuratóriumának tagjához: Az alapítvány milyen for­mában tudja segíteni a város közbiztonságát. Az alapítvány egyetlen ne­gatívumának azt tartom, hogy nem propagáltuk magunkat, ugyanis ehhez a tevékenység­hez is az a bizonyos „három" dolog kell: pénz, pénz és pénz. Meggyőződésem, hogy sok­fajta olyan forrás akad, ame­lyet azért nem tudtunk kellő­képpen kihasználni, mert nem ismertek bennünket eléggé. Az alapítvány célja egyrészt a képzés támogatása, más­részt a technikai színvonal emelése, ugyan a két dolog nem választható el élesen. El­képzeléseink között szerepel egy riasztóhálózat kiépítése, amely jelenleg még csak a ter­vezés stádiumában van. En­nek megvalósulása azt jelen­tené, hogy térítési díj ellené­ben magánszemélyek és közü- letek kapcsolódhatnának hozzá. Ez egy nagyon jelentős elő­relépés lenne a város és kör­nyéke szempontjából, mert erre a „műfajra" különösen érvényes: aki időt nyer, az éle­tet nyer. Szűk pénzügyi lehe­tőségeink ellenére a szakma elégedett a tevékenységünk­kel, gondolok itt a rendőrkép­zésre. Nemcsak pénzbeli tá­mogatást kapunk, hanem az oktatást segítő eszközökkel is támogatnak bennünket külön­féle szervezetek, gazdálko­dók. Ezúton is köszönetét mondok mindazoknak, akik valamilyen módon segítik az alapítvány működését. Örö­mömre szolgál, hogy a „Kér­désstafétában" mi is szót ka­punk és bízom benne, hogy ezáltal is jobban megismernek bennünket. Kérdésemet Nádori László professzor úrnak, országgyű­lési képviselőnek teszem fel. Ismerem elhivatottságát az iskolai testnevelés és tömeg­sport iránt. Vajon mindebből képviselői tisztében mennyit sikerült eddig megvalósítani és milyen tervei vannak a következő egy évre, különös tekintettel Szekszárd váro­sára? Válasz: jövő hétfőn. A falusi turizmusért Egy esztendővel ezelőtt pécsi székhellyel megala­kult az Egyesület a Falusi Turizmusért elnevezésű szervezet. A szervezőbizottság dél-dunántúli képvi­selője Várfy Tibor, aki egyben a Szálkai'Falusi Tu­ristaparadicsomért Alapítvány kuratóriumának el­nöke is. — Mi az egyesület célja és működési területe? — Célunk a falusi túrizmus támogatása. Az információkat, melyek a falusi túrizmust fej­lesztik, össze kell gyűjteni és terjeszteni. Tanfo­lyamokat, továbbképzési kurzusokat, tanul- mányutakat szervezünk kül- és belföldi példák megismerésére. Támogatni szeretné egyesüle­tünk a falusi térségekben folyó kutatásokat. Kapcsolatokat szervezünk bel és külföldi szö­vetségekkel, intézményekkel. Az eddiginél sókkal szorosabb kapcsolatot szeretnénk kiépí­teni a helyi önkormányzatokkal, gazdasági vál­lalkozásokkal. — Ki lehet az egyesület tagja, s melyek a tagság előnyei? — Az egyesületnek rendes, pártoló és tiszte­letbeli tagjai vannak. Rendes tag lehet minden természetes illetve jogi személy, szervezet vagy közösség, aki elfogadja az alapszabá­lyunkat és tevékenységével segíteni akarja munkánkat. A pártoló tagoknak is vállalniuk kell az erkölcsi és anyagi támogatást. A tiszte­letbeli tagok elsősorban erkölcsileg támogatják az egyesületet. A rendes tagnak joga van részt venni a szervezet kialakításában, az alapsza­bály megfogalmazásában. Igénybe veheti az egyesületi tagok szakértelmét, információit, tapasztalatait. Részesedhet a közgyűlés hatá­rozata alapján az egyesületet megillető alapít- ványrészből, támogatásból, egyéb pénzeszkö­zökből. Javaslatot tehet az egyesületet érintő bármelyik kérdésben és kifogást emelhet az Egyesület jogszabálysértő határozata ellen. A hazai és nemzetközi kapcsolatok előnyeivel is élhet. — Említette a pénzeszközöket. Az egyesületnek milyen anyagi forrásai vannak? — A bevételei a tagdíjakból, a jogi szemé­lyek támogatásaiból, felajánlásaiból, hozzájá­rulásaiból adódnak elsősorban. Ugyanakkor az egyesületi célok elérésére gazdálkodási tevé­kenységből is származhat bevétel. Aztán kü­lönböző pályázatok, alapítványok bevételei­ből. Az egyesület éves költségvetés alapján gazdálkodik. — Mi motiválta az egyesület életre hívását? — Az MTA Regionális Kutatások Központja Pécsről indította a gondolatot egy hosszúheté- nyi tanácskozáson, ahol két olasz előadó, Ag­nes Gannon és Mauren Lally tartott előadást a falusi túrizmus gazdasági ismereteinek fejlesz­téséről családi és közösségi környezetekben. A menedzselési módszerekkel ismerkedtünk. Vallom, hogy ez a hosszúhetényi tanácskozás mérföldkő a falusi turizmus jövőjében. Hang­súlyozom, Tolna megyében különösen sokat jelentene egy szoros együttműködés az ön- kormányzatok támogatásával és megfelelő programok, propagálásával. Kihasználatlanok a lehetőségeink, csak úgy érzem a hivatalok ré­széről, mintha nehezen oldódna a téma iránti közömbösség. Egy-egy megszállottja van az ügynek és ők is kissé elszigetelten élnek egymástól kisebb, na­gyobb távolságokban. Ezért is kell az egyesület, hogy az erőket ne szétforgácsoljuk, hanem egyesítsük. DK] Ötletcsiholó a jég hátán Portrévázlet Balogh Sándorról Nehezen szabadulunk az előítéleteinktől. Megjelenik nálunk egy öltönyös, nyak- kendős, jól fésült fiatalember, hellyel kínáljuk, kávét, üdítőt, cigarettát adunk elé, és türel­mesen hallgatjuk, miért jött. Kiderül róla, valamelyik ötle­tének megvalósításához szponzorokat keres. Tetszik a fiú ötletestül, tehát beállunk abba a sorba, ami megterem­tődött a cél érdekében. Pár nap múlva egy farmeres, pu- lóveres fiatalember kopogtat. Azonnal letegezzük, mert olyan fiatal, hogy a fiunk le­hetne. Sürgős dolgunk miatt hellyel sem kínáljuk, csak megkérdezzük, mit akar. Ugyanarról a személyről, azaz Balogh Sándorról van szó! Szekszárdon él. Éppen húsz- esztendős. Neve nem ismeretlen. Van aki úgy emle­geti, hogy szélhámos. Más tiszteli a vállalkozói kedvét, merészségét. Műszaki szak- középiskolában érettségizett, de technikusi oklevelet nem szerzett, mert arra gondolt... Sok mindenre! Először a spórkártya. Ez ma már lefutott eseménynek számít, veszítve nagyszerűségéből. Akkortájt írtak Balogh Sándorról az új­ságok. Kötődik Szekszárdhoz és a városkörnyék azon helye­ihez, ahova kikapcsolódni, szórakozni, pihenni érdemes elmefini. A szálkai családi hétvégéjének sziporkázó öt­lete nem hozta meg a kellő si­kert. Vegyes érzelmekkel zá­rult. Ez tapintatos megfogal­mazása a botránynak. Tapasz­talat hiányában következett az, amit ma kicsit szépít a múló idő. Ügynök? Üzletkötő? Szer­vező? Valamennyi kapcsolódó fogalom ahhoz a tevékeny­séghez, amit Balogh Sándor végez. Oly korban él, amikor a képtelennek tetsző ötletek te­ret nyernek. Az ő ötletei fo­gyaszthatok. Eddig a sok em­ber mozgatása vonzotta. Ezen a ponton kellene keresni egyéniségének karakterét, azt a profijt, ami a pályaválasztá­sát befolyásolhatja. Ugyanis tanulni szeretne! Sokat! Keresi azt az iskolát, ahol mindent megtanulhat, ami a legrokon­szenvesebb. Kérdés: van üyen? Most az élettől - ha tet­szik, az ÉLETTŐL - szerzi be azokat az ismereteket, ame­lyek optimizmussal töltik fel. Eldöntetlen még, hogy egye­dül eredményesebb-e a munka, vagy szüksége van társra, társakra. Mindenesetre ötletekért nem megy a szom­szédba, vagy csak nagyon rit­kán. Amikor kilátástalan a helyzete, lefekszik, azt hiszi, nem gondol semmire. Ilyen­kor szállják meg a szebbnél szebb gondolatok. Mindeze­ket természetesen az évszakok is befolyásolják. Most tél van, csönd. Hideg, zúzmara, jég... Apropó jég! Biztosan befa­gyott a szálkai tó is! Be bizony! Azt írta az újság, hogy „jég­tánc és jégkorong a szálkai ta­von ... Miért, hogy nem tapasztalt műsorvezetőknek jutott eszébe, vagy vendéglátósok­nak, hogy ld kellene használni az adottságot ezon a vízfelüle­ten? Miért nem szerveztek sportért felelősséget érzők eb­ben a tájban olyan találkozó­kat, ahol az egészséges élet­formáért - ha csak pár órára is — mozgósíthatni lehetne? Vagy éppen a tapasztalataik rosszak? Ráfizetéses? Feltétle­nül üzletként kell felfogni minden ilyen és hasonló szándékot? Kérdések, melyekre Balogh Sándor most szerez válaszo­kat, a jég hátán!- Decsi ­Hajdan Ili*!® Kriminá Négy hirtelen halál 215 éve, 1778. januárjában Csákányi János vármegyei se­lyemtenyésztési biztos Szek­szárdon felállítandó selyem- gombolyítóra tesz javaslatot, amely még az évben el is ké­szül. 175 éve, 1818. január ele­jén Bezerédj István Pestről Szekszárdra indul, ahol majd a vármegye szolgálatába lép. 140 éve, 1853. január 11-én Au- gusz Antal ténylegesen meg­kezdi működését mint a Hely­tartótanács elnökhelyettese. 120 éve, 1873. január elején el­temetik Sztankovánszky Im­rét, aki 1849-1849-ben, majd a kiegyezés után is Tolna vár­megye főispánja volt. 110 éve, 1883. január 10-én és 20-án Harray Kálmán kakasdi espe­res a Borászati Lapokban Szekszárd és környéke állapo­táról értekezik: „A műveltebb bortermelők el-eljárnak a casi- nóba, olvasó-egyletekbe ..., ahol aztán híre-hamva sincs a Borá­szati Lapoknak. A kevésbé művel­tek jajveszékelnek, szidják a kor­mányt meg az időjárást, azután pedig isznak nagyokat, gyakran a hazáért, barátságért, és saját tor­kuk nedvesen tartásáért". 85 éve, 1908. január 11-én a Kö­zérdek Széchenyi Sándor gróf, a megye volt főispánjának le­velét idézi, amelyben el­mondja, miként szerezte meg a közgyűlési terem számára a II. Rákóczi Ferencet ábrázoló festményt. 75 éve, 1918. január 17-én a Tolnavármegye és a Közérdek megemlékezik Gaál Kálmán egykori szekszárdi polgári iskolai tanár és újsá­gíró, később gimnáziumi ta­nár haláláról. Krónikás Multiplikátor-képzésen vett részt Németországban tavaly de­cemberben a szekszárdi Garay jános Gimnázium két tanára - adtuk hírül a közelmúltban. A „multiplikátor" műszó - szótári jelentése „szorzó, szorzószám" -, talán kissé zavarba ejtően hat, te­gyük hozzá, aligha kell bárkinek is szégyenkezni, ha ezt a kifeje­zést nem tudja hová tenni. A két pedagógus, a matematika-fizika szakos Lemle Béláné illetve a szintén matematikát és földrajzot tanító Mester Lajosné, akik 1991-tól „Vállalkozni jó" címmel vállalkozási ismeretekre oktatják a gimnázium növendékeit, tíz Tolna, Baranya és Somogy me­gyei társával Bad Wörischofen- ben sajátította el az ezekhez szük­séges tudnivalókat. — Mivel foglalkozik egy mul- tiplikátor? — Képzéssel és továbbkép­zéssel. Egy olyan szakember, aki tudását, ismereteit továbbadja és ezáltal az is­meretek sokszorozásához hozzájárul. Lényegében min­den tanár multiplikátor, de ezt a fogalmat leginkább a vállal­kozói ismeretekkel összefüg­gésben használják. — Milyen képzésen vettek önök részt? — Kezdetben egy angliai egyetem Business School fa­kultásának tanáraitól vettünk át egy vállalkozással kapcso­latos tananyagot, mely pél­dául szakköri foglalkozások tartására alkalmas, illetve be­építhető szakközépiskolák megfelelő tantárgyába. Lehetőségünk nyílt a Szek­szárdi Ipartestület ajánlására részt venni a Bajor Iparoska­mara és az augsburgi egyetem által szervezett ötször egy he­tes képzésen, melynek prog­ramját a pécsi közgazdaság- tudományi egyetem oktatói­val közösen állították össze. A 200 órás előadássoroza­ton hallhattunk a vállalkozás környezetéről, stratégiájáról, a marketingről, a finanszírozás­ról és a számvitelről. Nagy hangsúlyt kapott még a me­nedzsment és az emberi erő­források témaköre. A tanfo­lyam nagyobb része Bad Wö- rischofenben volt, ahol befeje­zésként vizsgát is tettünk. — Hol tudják hasznosítani az ott szerzett ismereteket? Bűnügyi szempontból, számait tekintve átlagos hét volt január első hete, beleértve a szilvesztert is. Ami a szokásostól eltért, hogy négy esetben is találkoz­tak a rendőrök az úgynevezett hirtelen halállal. Olyan ese­tekben van erről szó, amikor első látásra nem lehet meg­ítélni a halál okát, s a bűncse­lekmény kizárása okából je­lentik az esetet a rendőrség­nek. Huszonöt esetben rendeltek el nyomozást a szekszárdi vá­rosi kapitányságon, de ebben a statisztikában még nem sze­repel a kisbödői öt tanyabetö­rés. Ezek során kisebb értéke­ket tulajdonítottak el, főként bort. Nem így egy másik tanyá­ból, amelynek tulajdonosa másfél hektó borral lett szegé­nyebb. A tolnai ÁFÉSZ betörője nem állította nehéz feladat elé a rendőröket, mert a helyszí­nen horkolt, amikor az elnök reggel munkába ment, s ráa­dásul feledékeny is volt, mert égve hagyta a vülanyt, s ez vált gyanússá. Még ki sem tudta aludni magát, máris megjelentek a rendőrök, s megzavarták ál­mát. Nem a kimerültségtől hevert el betörőnk, hanem az alkoholtól. Vallomása szerint — Felnőttek és diákok kép­zésében egyaránt. A szek­szárdi Garay Gimnáziumban egyelőre szakköri formában igyekszünk közel hozni a vál­lalkozói szemléletet. Szakem­berek bevonásával új tan­anyagot készülünk kidolgozni és fakultációs keretek között tantárgyként tanítani. A „Vállalkozni jó" tananyag oktatására már eddig is sok tanárt készítettünk fel a Pé­csett, Budapesten, Miskolcon, Galántán és Kassán szervezett tanfolyamokon. Erre a továb­biakban is hagy igény van. — Mit tanulnak a szakköri foglalkozásokon a tanulók? — Önismeret, vállalkozói készségfejlesztés, ötletkeresés, az ötlet tesztelése, üzleti terv- készítés és vállalkozásuk megvalósítása szerepel a tan­anyagban. Mindez arra kész­teti a gyerekeket, hogy a saját kitalált ötletüket észszerűen valósítsák meg. — Ez azt jelenti, hogy konkrét vállalkozásba kezdenek? — Igen. Eddig főleg az is­kolához kapcsolódóan vállal­koztak, terveztek egy iskolai kártyanaptárt, amelyből ezer darab készült, ületve pólót az iskola emblémájával, amelyet sikerrel „forgalmaznak". Amíg létrehozzák a maguk vállalkozását, az összes lép­csőt végigjárják. — Honnan van pénz a vállal­kozáshoz? — A gimnázium egy volt diákja, a jelenleg Bécsben élő dr. Joó Ferenc létrehozott egy alapítványt, amelynek az a célja, hogy a gyerekek már középiskolában gazdasági is­mereteket szerezzenek. Az alapítvány tőkéje százezer fo­rint volt, ezt mára sikerült megtízszerezni. Ez az alapít­vány jelenti nekünk a bankot. — Milyen az érdeklődés a szakkör iránt? — Nagyobb, mint azt ket­ten elbírnánk. — Munkájukhoz milyen se­gítséget kapnak? — Az iskolavezetés kezdet­től támogatta a gimnáziumi oktatásban újnak számító el­képzeléseinket, szakmai kér­désekben pedig mindig tá­maszkodhatunk sok - a vá­rosban működő - cég támoga­tására. Tóth négy liter tömény italt iszogat­tak meg társával, akinek ez úgy látszik meg sem kottyant, mert távozott a helyszínről. Mondanunk sem kell, hogy az italt nem úgy hozták maguk­kal éjszakai útjukra, hanem az irodaházban találták. Két lakásbetörés volt Szek­szárdon, az egyikben 50-60 ezer forint volt a zsákmány, a másikban ötven kilónyi tölte­lékárú. Egyik helyen a tulaj­donos találkozott is „látogató­jával", de az idős hölgy nem kelt birokra a fiatal betörővel. Betörtek ezen kívül a decsi óvodába és az élelmiszer­boltba, a kórház rendelőinté­zetébe, az előtte álló, valamint a vasúton lévő újságos- és könyvespavilonba. A rendelő- intézet betörője bizonnyal műszaki analfabéta, mert az italautomata irányítószerke­zetét vitte el, nyüván abban a hiszemben, hogy abban van a pénz. A négy úgynevezett hirte­len halál küzül kettő fagyha­lál, illetve kihűlés volt. Egyik­ről már beszámoltunk, a má­sik áldozatot Szedresen, a falu és a tanyasor között találták meg a szabad ég alatt. Ketten lettek öngyilkosok, egyikőjük önakasztással, a másik pedig gyógyszerrel ve­tett véget életének.-ihi­Szálkáim Babaházi betörés Egyre többen vannak, akik azért állítanak meg, hogy elmondják: nekik is vannak „szálkáik". Legutóbb egy óvodai esetről hallottam, amit azért is sorolhatok saját szálkáim közé, mert szülő- és lakóhelyemen, Decsen történt... A babaház azon peda­gógiai eszközök egyike, mellyel a legapróbb em­bereket pl. a családi élet, a házimunka szokásaihoz lehet irányítgatni. Egy ilyen babaház elkészítése nem arányos a fogalom­ban elképzelt, megjelení­tett nagyságrenddel. A babaházat is meg kell ter­vezni, ahhoz szakembert keresni, majd a kivitelezés munkálatai során meg­nyerni számos embert az oktatásügynek. Erről van ugyanis szó. A játék szer­ves része az óvodai mun­kának. Voltak, akik ezt I semmibe vették. Történt, ugyanis, hogy az éppen tető alá került kis babaházon - ismeretlenek - betörték a cserepeket, megrongálták a léceket. Nyilván olyan emberek voltak, akik nem tudták hogy ezért a házért hány szülő végzett munkát, vá­sárolt jegyet a jótékony- sági műsorra, és lehetne sorolni az áldozatokat, azok részéről is, akik - magánvállalkozók vagy szövetkezeti tagok - segí­I tettek az építkezésen. Mit lehet válaszolni a kis- és nagycsoportosok­nak, hogy miért rombolták le az ő házukat? Legföl­jebb egy mesét mondani azokról az emberekről, akik másokért sokat tesz­nek és azokról, akik örö­müket lelik abban, hogy mindezt szétroncsolják. Éz utóbbiak azok, akik képte­lenek egyéb dolgokra is. Építeni nem tudnak, de emberként élni sem. -dkj­Vállalkozni? Jó!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents