Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-11 / 8. szám

1993. január 11. SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE KÉPÚJSÁG 5 Késői(?) elégtétel Folyó ügyeink Egy tiszt a háborúban Tisztelt Szerkesztőség! A december 22-i Népújság „Emlékérem a veteránoknak" című cikke felébresztett bennem egy olyan eseményt, amit egy­szer, esetleg kétszer hallottam a férjemtől. Hogy nagy dolog-e, amit leírok, azt döntsék el Önök, én mindenesetre hőstettnek minősítem. Amikor a háború a végéhez közeledett - a pontos időt nem tudom - Pécsről Diósdra helyezték át férjem alakulatát, majd ahogy közeledett a front, engem hazaküldött Bátaszékre szülé­imhez. Ök közben továbbmentek Győrbe. Úgy tudom, Győr-Révfaluban volt a tüzelőállás. A németekkel együtt német parancsnoka volt. Úgy látszik, régen megfogalmazódott benne, hogy értelmetlen harcot vívnak az ellenséggel szemben, mert amit csinált, nem lehet máról holnapra eldönteni. Azt a paran­csot kapta, hogy Győr városát kell lövetni. Ezt az élete kockáz­tatásával megtagadta, ugyanis felrobbantotta tüzelőállásban a 4 db 8,5-s ágyút. A parancsnok valahogy észrevette, hogy készül valami, és pisztollyal a kezében kereste a zászlóst, a férjemet. Férjem eltakarta a szakállát, egy valamilyen irányba küldte a parancsnokot, „Schnell, schnell Kanonen bumm-bumm" sza­vakkal. így egérutat nyerve soha többé nem látta az akkori felet­tesét. Másodperceken belül az ágyuk felrobbantak. Órákon be­lül elesett Győr, de férjem az ütegével biztonságban volt egy darabig. A megpróbáltatás ezzel még nem fejeződött be. Bi- zonynyítani nehéz, de nagy próbatétel volt. Kémnek nézte a fel­szabadító hatalom. Két hét múlva a felismerhetetlenségig ösz- szeverve, lerongyolódva ért haza Bátaszékre. Férjem a II. világháború előtt és alatt hivatásos katonatiszt volt, légvédelmi tüzérzászlós. Ki kell hangsúlyoznom, hogy ő ezért a rangért szorgalmasan küzdött, hogy az igen szigorú Ju­tási Altisztképző Iskolát elvégezze, majd mikor életbelépett, hogy altisztből is lehet tiszt, szorgalmasan továbbtanult. Tu­domásom szerint az országban hetvenen feleltek meg a köve­telményeknek, Pécsről ő egyedül. Nagy dolog volt nekünk, amikor a Ludovika Akadémián tisztté avatták. A „felszabadulás" után is elég küzdelmes volt az élete, hat szakma elsajátítása után is lemondással járt mindennapi éle­tünk, mert a múlt rendszer katonája nem lehetett megbízható. Hogy ezt leírtam, ne vegyék szerénytelen dicsekvésnek. Úgy érzem, hogy az ország picinyke részét megmentette a pusztulástól és talán sok ember életét is. Ha teljesíti a parancsot, nagyon váratlanul érte volna Győr városát. Folytathatnám még sok szörnyűséggel, higgyék el. Nem érdemszerzés miatt írtam le mindezt, csak kikívánkozott belőlem. Biztosan tudom, az ő lelkiismeretét is megnyugtatta, hogy ha el is vesztettük a hábo­rút, valamit ő is tett a hazájáért. Férjem most 81 éves, de sajnos a rendszerváltás örömét már nem élvezi, mert teljes tudatvesztés állapotában egy szociális otthon lakója. Ha levelemmel nem zavartam Önöket, akkor kö­szönöm, hogy meghallgattak. Tisztelettel: Kovács Pálné Szekszárd, Lehel utca Ha. Nemcsak az ára kemény.... A szekszárdiak számára az már szinte közhely, hogy a vízkő lerakódása miatt a boj­lerek idő előtt felmondják a szolgálatot, a fürdőkád a gya­kori sósavazástól lassan elko­pik alólunk és a frissen mosott ruhán már az Ariel sem segít, a fehérneműk lassan „átmen­nek" sárgába. Mindez napi tapasztalat, de vajon lehet-e ezen változtatni?! A kérdést Mina Imrének, a Tolna Megyei Víz- és Csator­namű Vállalat főmérnökének tettük fel. — Szekszárd és a környező «települések egészen Bátaszé­kig a Duna kavics teraszából kapják a vizét. Ezen a rétegen kívül csak kis teljesítményű kutakat tudnánk üzemeltetni, mert 50-200 méter mélységnél tovább nem lehet leásni a terü­letet átölelő Pannon ősrög mi­att. Olyan nagy mennyiségű vizet, mely az itt élő emberek igényeit hosszú távon kielégíti csak a kavics teraszból tudjuk biztosítani, amely kimeríthe- tetlennek tűnik. — Vagyis a víz mennyisé­gével nincs probléma, de mi van a víz minőségével? — Az, hogy az utánpótlást a talaj és csapadékvízből kapja a város, eleve meghatározó. Ásványisókban gazdag, de éppen emiatt kemény vízzel gazdálkodhatunk. Az ivóvíz szabály szerint a tűrhető kate­gória határán vagyunk, az or­szágos adatokat ismerve is a „keményebb vizek" közé tar­tozik a város készlete. — Lehet-e ezen változtatni, hiszen a vízminőség a csalá­doknak nemcsak bosszúságot, hanem komoly anyagi terhet is jelent, gondolok itt az éven­kénti bojler-tisztíttatásokra, a mosógépek, csaptelepek ál­landó javíttatására? — Szekszárd város átlagos napi vízigénye 14-15 ezer köbméter, ilyen nagy mennyi­ségű vizet lágyítani nem lehet, mert olyan sokba kerülne, amit a lakók nem tudnának megfizetni, de a megoldást már megtaláltuk. Áprilisban készül el az a beruházás, amelynek segítségével a víz kémiai kristályszerkezete vál­tozik majd meg. Az ásványi­sók benne maradnak, de a kemény vízkő a polifoszfát segítségével szemcsés lesz és lemoshatóvá válik. Remélem, hogy a jövőben már nem kell évenként javíttatni a bojlere­ket és kevesebb mosópor is elég lesz a mosáshoz. A beru­házás hatása a második félév­ben lesz érezhető, amikor a hálózatban lerakodott vízkő kimosódik. — Mennyibe kerül ez a be­ruházás a városnak? — Január elseje óta a víz és csatornamű vállalat vagyona az önkormányzatoké lett. Ők megbíznak bennünket a va­gyon kezelésével. Ebben az évben a beruházás költségeit még megelőlegezik, de a jö­vőben évenként 9-10 millió fo­rint költségnövekedést jelent ez a lakóknak, ami a vízdíjba épül majd bele. — Ha már a vízdíjat emlí­tette, 93-ban mennyibe kerül egy köbméter víz? — Az idei évre ismét ár­emelést terveztünk, ami szo­ros költséggazdálkodásra kényszerít bennünket. Az ár­emelés mértéke 20 százalék, a vízdíj 45 forintba, a csatorna­díj 44,50-be kerül majd. — Az egyre emelkedő víz­díjak miatt még inkább megéri a vízórák felszerelése. Szek- szárdon hányán éltek ezzel a lehetőséggel? — A megyeszékhelyen öt-hatezer vízórát szereltettek fel, gyakorlatilag 4 ezer lakást érint. Véleményem szerint nem magas ez a szám és a víz- fogyasztás elosztása akkor lesz igazságos, ha minden la­kásban beszerelik a vízórákat, ez különösen az emeletes tömbházakra igaz. — Az ország különböző ré­szein a vízdíjak eltérőek. Ki határozza meg, hogy hol, mennyit fizetnek az emberek? — Az ország vízmüveinek költségeit a helyi, környezeti adottságok határozzák meg, ennek megfelelően alakítják ki a költségvetésüket is. A java­solt vízdíjat a központi árha­tósághoz kell benyújtani, ő hagyja jóvá, illetve módositja. A vízárakat végülis a piac diktálja, hiszen a termeléshez szükséges eszközöket mi is a piacról szerezzük be. A me­gyei vállalatnak 954 dolgozója van. Négy év alatt 1300 főről jutottunk el idáig úgy, hogy a feladataink csak nőttek és 20 új vízmüvet állítottunk üzembe. Az ország 32 tagvál­lalata közül bérezés szem­pontjából a 21. hely körül va­gyunk. Területi sajátossága­inkból adódóan a termelési költségeink magasak, egyet­len lehetőségünk maradt: a létszámon és a munkabéren szorítani. Már mindkettőt ki­használtuk. Mauthner Fotó: Ótós Réka Rejtett értékeink Dr. Fábián Gáspár műve Ki hol nyert menedéket? Jézust embernek tekintjük Találkozás Szász János unitárius lelkésszel Vannak olyan életművek, amelyek csaknem véletlenül kapcsolódnak Szekszárdhoz, de hatásuk máig érezhető. Ha a hatvanöt éve kezdett és 1930. október 12-én felavatott kórházi nyugati épületekre tekintünk, mindez egyszerűen igazolható, még akkor is, ha alig-alig emlékezünk az éppen negyven esztendeje elhunyt tervezőre, dr. Fábián Gás­párra. A későbbi műépítész és ok­leveles építőmérnök Székes­fehérvárott született 1885. ja­nuár másodikán. A szülővá­rosában végzett főreáliskola után a műegyetemen szerez diplomát, majd állami ösz­töndíjjal Itáliában tesz tanul­mányutat. Már egyetemi sze­nior évei óta a nagyobb közép-ületek keltették föl fi­gyelmét, maga is részt vett a budapesti Erzsébet Örökimá- dás-templom kivitelezésében, később a Szent István bazüika befejezésében és a Jézus Szent Szíve oltárának elkészítésé­ben. Eközben jeles műépíté­szek mellett pallérozza tudá­sát: Aigner Sándor és Kauser József éppúgy e sorba illik, mint Nagy Virgil egyetemi ta­nár. Társával együtt első he­lyezett lett a fiumei erdészeti székház megépítésére kiírt pá­lyázaton. A világháború kitö­réséig még a kalocsi jezsuita gimnázium, a jászapáti fő­gimnázium, a törökbálinti francia apácák intézete, a szé­kesfehérvári aggok háza és árvaház jelzik munkásságát. A világháborúban, ahol a szerb és orosz fronton szolgált utászfőhadnagyként, meg­rokkan, de a kapitulációig szolgálatban marad. Még Ti­sza István miniszterelnök bízza meg a Kárpátokban ele­settek hősi halotti temetőjének megtervezésével. Ekkoriban kerül kapcsolatba megyénkkel is: elképzelései szerint épül föl a dombóvári Orsolya-rendi apácák új polgári iskolája. Pé­csett a Pius Intemátus és a Szent Mór Kollégium, Székes­fehérvárott a Prohászka-em- léktemplom, Nyíregyházán, Angyalföldön és nálunk Szek­szárdon egy-egy kórház épült tervei szerint. Szinte meg­számlálhatatlan . az ő keze nyomát viselő iskolák, temp­lomok és más középületek sora, s persze a magánházak, villák garmadája, s ma, ami­kor mindig az emberléptékű épületek igényét szeretnénk megvalósítani, méltán nevez­zük dr. Fábiánt e téren előfu­tárnak. Mindenre kiterjedő, alapos tervei sikerrel egyeztet­ték a célszerűség, egyszerűség elvét a történelmi motívu­mokkal és a környezetbe il­leszkedéssel. A szekszárdi kórház nyugati szárnyának épületei mindebből együtt adnak jó példát, s némi képet a korról, amely a nagy gazda­sági világválság éveiben ál­lami pénzen ilyet tudott al­kotni. Az épület és környezete - amelynek befásításáról már az eredeti terv rendelkezett - némileg enyhítik azt a riadal­mat, ami az emberekben ke­letkezett nagyapáink korában a kórház szó hallatán. Szekszárdon azonban nem csupán aggodalmat idézett a kórház, hanem munkaalkal­mat tartogatott százaknak, megrendelést a helyi iparnak, de sokszor még menedéket is a törődött szegényeknek. Az emberekben rövid idő alatt ki is alakult az a remény, hogy itt menedéket nyerhetnek, s erről jól tanúskodik a kórház Be­tegelutasító (!) könyve. Az egyik bejegyzés 1932. szep­tember 18-án így szól B. István szekszárdiról: „Bemondása szerint azért jött kórházba, mert nincs senkije, aki főzne neki és a hónapok óta tartó rossz táplálkozás miatt el­gyengült". Mindez persze már más tör­ténet, mint ahogy a kor­mányzó Horthy Miklós mind­össze másfél órás itteni avatási időzése is, amelybe még saját szobrának megszemlélése is. belefért. Ma már aligha gon­dol ilyesmire valaki, mint ahogy a Budapesten 1953. ja­nuár 13-án meghalt dr. Fábián Gáspár sem jut eszünkbe, ha szükségből vagy jószándékból a kórház falai közé lépünk. Dr. Töttős Gábor Szász János unitá­rius lelkész nevét a rádióhallgatók előtt aligha kell bemu­tatni. Egyháztörté­neti előadásai mind népszerűbbek. A tolna-baranyai unitá- rizmus XVI-XVII. századi történetének kutatója. A buda­pesti Ünitárius Teo­lógiai Intézet igazga­tójaként ugyancsak ismert az érdeklődők előtt. Mint fiatal lel­kész a Dunántúlon kezdte szolgálatát 1946-ban. Szekszár­don az évzáró isten- tisztelet után beszél­gettünk: — Ismertessen meg egyházuk törté­netével! — A reformációs mozgalmakkal együtt az unitárizmus is a XVI. században kelet­kezett. Abban tér el a reformáció ágaitól, hogy többet őrzött meg a reneszánsz kori türelemből és vallásos felfogásból. Eszak-Olaszor- szágból nagyon sok eszme került ha­zánkba. Az unitárius egyház tényleges megalapítója Dávid Ferenc volt Erdély­ben. Szervét Mihály orvostanai is segítet­ték ezt. Dávid Ferenc megnyerte ügyének, eszméinek az akkori fejedelmet, János Zsigmondot is. A XVI. század végén olyan erős volt az uni­tárizmus, hogy misz- szionáriusokat bocsá­tott ki az Alföldre, a Dunántúlra, Székes- fehérvárra, Polgár- diba. Pécs szintén je­lentős gyülekezetét mondott magáénak. A török hódoltság idején nagy élet folyt az unitárizmuson be­lül. Azt követően ad­minisztrációs eszkö­zökkel is üldözték az egyházat. A Habs- burg-törvények nem is engedélyezték uni­tárius eklézsia meg­alakulását Erdélyen kívül. Az 1848-as 20. törvénycikk biztosí­totta jogunkat. Csak a kiegyezés után indult valamüyen fejlődés. Budapesten az első magyarországi eklé­zsiánk 1890-ben ala­kult. A mai állapot­hoz a második világ­háború utáni időszak meghatározó szerepe juttatta egyházunkat. Jelenleg 9 eklézsián 10 unitárius lelkész dol­gozik. Lélekszámúnk tizenötezer körül van. Püspökségünk Ko­lozsvárott található. Volt idő, amikor nem tarthattunk kapcsola­tot. — Mi az a Dávid Ferenc-gondolat, amit napjainkban is követnek? — Hittanüag alap­vető tézis, hogy Jézust embernek tekintjük. Nem Istennek. A Szentháromságot mint olyat nem ismer­jük el, noha Istennek jóra való erejét, a szent lelket azt elfo­gadjuk. Az Atya Is­tent tiszteljük, és Jé­zust mint embert igyekszünk követni. Áz emberekkel kap­csolatosan a lelkiis­meret szabadságát valljuk és hirdetjük. Unitárius öszöntö- zésre mondták ki 1568-ban a tordai or­szággyűlésen először Európában mint or­szággyűlési döntést a lelkiismereti szabad­ság törvényét. Ennek értelmében senki a fe- lekezetéért, vallásá­ért, meggyőződéséért nem üldözhető. A hit Isten ajándéka, senki vallásáért nem há- borgattathatik. Ez ma is aktuális. Istentiszte­leteink leginkább a re­formátusokéhoz áll­nak közel. A szent je­gyeket úrvacsora ke­retén belül kiszolgál­tatjuk bor és kenyér formájában. Kereszte­léseink esetében nem ragaszkodunk a kis­gyermekkorhoz. Ifjú és felnőtt korban is keresztelünk. Kon­firmáció alkalmával tehet vallást nálunk is a hívő ember. — Szekszárdon nincs unitárius temp­lom ... — Hafensher Ká­roly evangélikus es­peres úrral nagyon jó kapcsolatunk van és az ő istentiszteleteik után mi unitáriusok foglalunk helyet a na­gyon szépen felújított evangélikus temp­lomban. Vizsolyi József gondnokunk tartja szorosan a kapcsola­tot az alig húsz szek­szárdi családdal és a környéken élő unitá­riusokkal. Negyedé­venként van istentisz­telet itt a gyülekezet­ben. Remélem a legkö­zelebbi alkalommal kislányommal - aki most teológiai hall­gató - együtt szolgál­hatok Jézust követve a lélek ereje által. Decsi Kiss János A Szekszárd és kornyéke oldalakat szerkesztette: Hangyái János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents