Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-09 / 7. szám
4 »ÚJSÁG TOLNAÉS KÖRNYÉKE 1993. január 9. Telefonpróba Valamikor, még 1990-ben indult. Először susmogás, pusmogás formájában: van lehetőség, hogy a falu - Medina - bekapcsolódjon az önfinanszírozó telefonteremtési mozgalomba, a két szomszéd községgel, Szedressel és Tengeliccel együtt. Megindult a komoly szervezés. Kezdetben nagy volt a dilemma: vajon meglesz-e a kellő létszám, majd agitáció következett, sokasodtak a jelentkezők és a visszalépők. Ugyanez év szeptemberében már minden érdekelt kezéhez kapta a kölcsönigénylő lapot. November hetedikén, késő délután a medinai kul- turházban végre megtörtént a szerződések megkötése. Gyorsan elmúlt a két esztendő. Úgy '92 közepe táján a reménybeli tulajdonosok körében egyre sűrűbben lett beszédtéma a telefon. A polgármesteri hivatal is csak annyit tudott: „Tarják ígéretüket a vállalkozók, az év végét". S már jól benne voltunk az őszben, mikor a falura „szabadult" a brigád. Először csak az oszlophordók, majd a gödörásók és az állítok, utána a belső szerelők, majd a kábelfektetők. Azzal már nagyjából elégedett is volt minden polgár, amit a faluban látott. De a fővezeték?! Annak még a Sárvíz és a Sió alatt is át kell bújni. Újabb mozgósítás: mérnökök, munkások, mederásó lánctalpas markoló. Végül, akkor nyugodott meg mindenki, amikor a készüléket és a hívószámot is megkapta. Éppen a kétéves évfordulóra. Megjött az eső, a hideg, a fagy. Vezetékek ágaskodtak az árkokból, vezetékeket lóbált a szél az oszlopokon. Ezek összekötése volt csak hátra. S a vállalkozó tette a dolgát: a karácsony utáni kedden „feléledt a vonal". Kora estébe hajlott az idő. Trilu-trilu-trilu-trilu - jelzett a készülékem. — Tessék!... X. Y. vagyok - jelentkezem be illendően. — Itt meg a szomszédod,* csak telefonpróbát tartok, hogy valóban működik-e?! — Működik, de azért a jövőben is úgy lesz, hogy telefonozás helyett inkább átbeszélünk a kerítésen - mondtam kissé tréfálkozva. — Az biztos, hiszen az élő szó és az emberi szem többet jelent mindenféle távrecse- gőnél... Ennyi volt az első diskurzus. Ahogy nézem a fénymásolt névsort, száznyolc medinai és medina-szőlőhegyi „újgazdag" lépett egyet előre a kultúra grádicsán. Konrád László Termőföld árver és A megyei kárrendezési hivatal lendületesen dolgozik. Emberei sorra járják a településeket, földárveréseket tartanak, a művelődési házakban. Faddon három napot töltöttek a héten. Felvételünket ott készítette Ódry Károly. Ingyen vihet belőle bárki Nádaratás Kell-e zebra a gyógyszertár elé? Utánjárást és pénzt igényel a dolog Tolnán, a Herbária melletti gyógyszertár előtt nagy a forgalom, az Alkotmány utcában. Főút. A környéken lakók fájlalják, hogy nincs ott egy zebra, nehezen jutnak át az orvosi rendelőhöz, bolthoz, stb. Zebraügyben megkeresték már a polgármesteri hivatalt is, most beadványuk elbírálására várnak. Azt hihetnénk, hogy az ilyesmi ripsz-ropsz elintézhető, s már jön is a brigád a pemzlivel festeni a csíkokat. De nem. Utánjárást és pénzt igényel a dolog. Lehet, hogy ezért kérdőjelezik meg egyesek a zebra szükségességét? Az említett gyógyszertár vezetője, Pilisi Istvánné, aki egyben önkormányzati képviselő is, így nyilatkozott: — Szükség lenne az Alkotmány utca ezen szakaszán egy zebrára, az ismert okok miatt. Nagy a forgalom, és az autók nem 60-nal közlekednek errefelé. Már A faddi holtágon vágják a nádat a helyi önkormányzat emberei. Munkájuk „gyümölcsét" azonban nem adják el, hanem elégetik. Micsoda pazarlás, gondolhatnánk, ha nem világosítanának fel arról, hogy ez a nád silány minőségű, nincs rá kereslet. Épp az a céljuk a mostani aratással, hogy az elöregedett szárak eltávolítását követően javuljon fel az állomány. De emlegetnek környezetvédelmi okokat is, mondván, hogy e növényzet eltávolítását követően javul majd a holtág vizének minősége, ugyanis csökken a bomló szervesanyagtartalom. A rossz nádnak is van „java". A munkások visznek haza belőle, és másnak is szívesen adnak - ingyen. A vízfelület a közelmúltban az önkormányzat tulajdonába került. Remélhetőleg jó gazdája lesz... Fotó: Ódry Egy trafó leégett A Dédász tolnai szakemberei számára jól kezdődött az új év: munkával. Elsején risztották őket, mert a Herbá- riával szemben leégett egy trafó. A kirendeltségvezető, Ezer Antal, és csapata nekilátott, s míg mások a szilveszter fáradalmait pihenték ki kényelmes karosszékeikben, ők elhárították a hibát. Az eset kapcsán panaszt is, dicsérő szavakat is lehetett hallani. Panaszt azoktól, akik nem tudták mire vélni az áramkimaradást, akik bosszankodtak, mert szünetelt a kábeltévé adása, hoszszú-hosszú órákon át. Dicséretet pedig azok mondtak, akik látták a szerelők áldozatkész munkáját - fagyban, ünnepnapon -, sőt még egy-egy csésze forró teával meg is kínálták őket. A Leányvár téli álmát alussza Pusztai Teri felvételei mutatják be a sióagárdi pincesort, januárban régóta vajúdik ez az ügy, úgy tudom, voltak is kinn a közúttól, de nem történt semmi. A Szekszárdi Közúti Igazgatóság forgalmi mérnöke, Börzsei Győző az alábbiakat mondta: — A gyalogátkelőhelyeket, az új rendelkezések szerint a közlekedésfelügyelet jelöli ki. Hozzájuk kell tehát fordulni a kéréssel, de nem árt tudni, hogy súlyos pénzekről van szó. Először világítási tervet kell készíttetni, amit az energiafelügyelet hagy jóvá, aztán ki kell építtetni ezt a rendszert és a járdakapcsolatokat. Ezt követően magát a festést és a jelzőtábla elhelyezését, mi már fél nap alatt elvégezzük. Egyébként már jártunk kinn Tolnán az ottani önkormányzat egyik szakemberével, jegyzőkönyvet vettünk fel, mely tartalmazza, hogy mi a tennivaló, ha zebrát akarnak, de tudomásom szerint azóta semmit nem léptek.-WyTestületi ülés Sióagárdon Telefonigénylőknek: hitel helyben Nem döntöttek a csütörtöki testületi ülésen a sióagárdi képviselők arról, hogy a kétesélyes cég közül melyik legyen a tervezője az új kultúrá- lis és oktatási célú épületegyüttesnek. Egyetértettek azonban abban, hogy Rutkay Gyulánét, a tanulmányterv veszprémi készítőjét kell felkérni az irányításra, koordinálásra, hiszen a kellő szakértelemmel a testület tagjai és a hivatal dolgozói nem rendelkeznek. A szociális segélykeretből továbbra is ingyen kapja a tízórait az ötven óvodás és a százhat általános iskolás. A tavalyi második félévihez képest a költségek több mint 50 ezer forinttal emelkedtek, így az 1993 első félévében felmerülő kiadás mintegy 230 ezer forint lesz. A lakossági gázközmű hozzájárulás 60 ezer forintban meghatározott összegét a testület egyenlőre nem kívánja emelni. A lakosság és a vállalkozók növekvő terheire tekintettel nem növelik továbbá a bérleti díjakat sem a szolgálati lakásoknál, sem az egyéb bérleményeknél. A lakossági erők összefogásával megvalósítandó telefonhálózat-fejlesztési beruházáshoz kedvezményes hitelt a testület a helyi takarékszövetkezettől kíván felvenni. így az ügyintézés jó val egyszerűbb és gyorsabb lesz, a lakosoknak nem kell Szekszárdra utazgatniuk. Az orvos válaszol Szedres háziorvosa, dr. Gombay Csongor olyan ember hírében áll, aki az országban az elsők között alkalmazta a számítástechnikát, az adminisztrációban, a betegnyilvántartásban. A közelmúltban megjelent egyik írásunkra - mely azzal foglalkozott, hogy akadnak kollégái, akik olyan vényekkel látják el a beteget, melyen nem szerepelnek a működtető (az ön- kormányzat) adatai, s így azokat most, januártól már nem fogadják el a patikák, visszaküldik a pácienseket - reagált. Leveléből idézünk: — Nyolc község 13 orvosának választott, kollegiális vezető orvosa vagyok. Két éve, előbb részlegesen, egy éve teljes egészében számítógéppel végzünk minden adminisztrációs munkát, így a receptek írását is. Az „egy kisközségben, ahol egy orvos működik" helyzetemből adódóan magamra kell vennem a cikk állításait, csakhogy nem ismerek magamra. Bár az abban említett szedresi asszony más praxisába jelentkezett beteg éppúgy lehet, mint szakrendelői, gondozói, kórházi, netalántán ügyeleti recepttel bolyongó. Mi alkalmazzuk azt a háziorvosi programot, melynek köszönhetően a rendeletben előírt működtetői adatok automatikusan rákerülnek a vényre. Körünkben, bevonva a helyi gyógyszerészeket és fogorvos kollégákat is, olyan csapat alakult ki, amelynek tagjai az orvosválasztás során, a személyük iránt megnyilvánuló lakossági bizalmat, a házi- vagy családorvoslás mennél magasabb szintjével kívánják megtartani és viszonozni. Ez megmutatkozik rendelőink szakmai felszereltségének örvendetes gyarapodásában, ami persze elsősorban önkormányzataink áldozatkészségét dicséri, de a testületek népjóléti érzékenységét is bizonyítja. Szeretnénk, ha e szakma kitermelné, visszanyerné jogos, megillető társadalmi presztízsét. Dr. Gombay Csongor
