Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-07 / 5. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 7. „Város-képek" Pakson Januári óváros Média-meditáció „Hegyek vajúdtak és kisegér született", tartja a közmondás. Figler János országgyűlési képviselő szerint december 31-én az Országgyűlésen médiaügyben még kisegér sem született. Mint ismeretes, mondta Figler János, a Parlament a kétharmados szavazattöbbséggel létrehozandó törvényeket megörökölte az elődjétől, de ehhez azt is tudni kell, hogy a „kétharmados" törvény nem a többségnek kedvez, hanem a kisebbségnek. Mivel az óév utolsó munkanapján az Országgyűlésen „igen,, gombot még véletlenül sem nyomott meg senki, 122 „nem" szavazattal és 170 tartózkodás mellett marad tovább a híres-hírhedt 1974-es törvény, mely a kormány védőszárnyai alá veszi a televíziót és a rádiót, mint költség- vetési intézményt. A paksi országgyűlési képviselő szerint azonban 1993-ban lehetőség nyílik majd magán televízió- és rá- diaóadók alapítására, s ezeknek a médiáknak szintén nagy súlya és közvéleményt formáló ereje lehet. e.g. A közalkalmazotti pótlékokról A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény szerint az érintetteket kötelező és adható pótlékok illetik meg. A pótlékok megállapítására az öt paksi álalános iskola igazgatója közös levélben kérte a testületet, s kérelmüket kiegészítette és megerősítette a pedagógusok helyi szakszervezeti bizottsága. A jogszabály szerint a kötelező pótlék mértékét a kollektív szerződés, az adható pótlékok kijelölését és mértékét a közalkalmazott munkahelyét fenntartó önkormányzat állapítja meg. A kötelezően előírt pótlékok között szerepel á magasabb vezető állású közalkalmazottak illetménypótléka, mely azokra a vezetőkre vonatkozik, akik fölött a munkáltatói jogokat a testület gyakorolja, míg a vezető állású közalkalmazottak illetmény- pótléka azon vezetők számára jár, akik az intézményben vezetőhelyettesi, gazdaságvezetői, stb. beosztásban dolgoznak. Pótlék jár ezen felül az osztályfőnököknek, a diák-önkormányzatot segítő pedagógusoknak, a munkaközösség-vezetőknek, s van gyógypedagógiai és nemzetiségi pótlék is. A paksi képviselő-testület decemberi ülésén e tárgyban Bor Imre polgármester előterjesztése hangzott el a közalkalmazottak pótlékrendszere tárgyában, mely a következő határozati javaslatot tartalmazta. Paks város képviselő-testü- lete a közalkalmazottak pótlékrendszerének kialakításakor a az adható pótlékok közül a következőket kívánja bevezetni: felzárkóztatási pótlék, gyermek- és ifjúságvédelmi pótlék, kollégiumi pótlék, összevont osztályban a csoportban nevelő pótlék és a munkahelyi pótlék. A felsorolt pótlékok kifizetésének bér- és társadalombiztosítási fedezetét beépítik a város ez- évi költségvetésébe. vem A „nukleáris írástudás" szintjére emelkedni Interjú Marx György akadémikussal A Paksi Atomerőmű Részvénytársaság tízéves jubileumán az ünnepi asztalon sorakozó kiadványok közül kitűnik az atommáglya születésének körülményeit, a nagy magyar tudósok életútját bemutató két könyv. Az „Otven éve történt" és a „Találkozás a marslakókkal" (elsőkézből az atomenergia magyar úttörőiről, az első atomreaktor indulásának 50. évfordulóján) címmel Marx György, az Eötvös Lóránd Tudományegyetem professzora írt könyvet. A jubileumi kiállításra diákjaival érkező professzort rövid beszélgetésre kértük fel. — Professzor úr! Többször volt abban a szerencsés helyzetben, hogy híres tudósokkal találkozhatott, többel közelebbről is megismerkedhetett. Ön hozta el Paksra Wigner Jenőt és Teller Edét. Milyenek ezek a neves magyar tudósok egy hétköznapi ember számára? — Jómagam is kérdeztem az amerikaiakat, hogy mi volt a jellemző az atomenergia magyar úttörőire. Mind azt mondták: olyanok jutottak az eszükbe, amire normális, konszolidált körülmények között az emberek nem gondolnak. A század elején Magyarország szokatlan asszociációkat szolgáltatott a tudomány előrevi- teléhez. Mondták azt is, hogy „őrült magyarok". . . Véleményem szerint Magyarországon nincsenek egyszerű, hétköznapi emberek. Mindenkinek gazdag, történelmi tapasztalata van. Inkább az a kérdés nálunk: valaki megmarad-e fiatal korának ideálissá visszavetített eszmevilágában, nosztalgiázik, vagy élvezi a korunk változásait, a történelem örvényeit is. Ezt persze átoknak is lehet tekinteni, de hosszú távon a történelem minden nagynak ítélt időszaka kihívásokban volt gazdag. Az angol ipari forradalom onnan indult el, hogy fáztak az emberek, eltüzelték az erdőket, ki kellett valamit találni, kitalálták a bányászatot, amiből már az acélipar következett, s már itt is volt az ipari forradalom. Pedig az nélkülöző, szomorú időszak volt a korábbi életformához ragaszkodók számára. A kihívás, a kiugrási lehetőség megvan most is, ebben a korán elkezdődött XXI. században. — Véleményem szerint vannak-e ma is tehetségek, akikből majd neves tudósok válhatnak? —j Természetesen vannak. Potenciális tehetségek mindig születnek, de egy nagyon konzervatív társadalom nem szereti az önálló gondolatokat. A konzervativizmus előnyös változatlan társadalmi viszonyok között, egy állóvíz jellegű történelmi időszakban. Amikor változik a helyzet a mozgó világban, furcsa, szokatlan gondolatok törnek előre. Most alaposan mozog a világ, és talán ezzel függ össze, hogy Magyarországon egész sok kiemelkedő tehetség bukkant elő, akik már meg is mutatták oroszlánkörpiüket. Nem csak Rubik Ernőre, Bródy Jánosra, Polgár Lászlóra gondolok, de a fizika és a biológia hasonló fiatal lángelméire is. Vajon itthon tudjuk-e tartani őket? Azt hiszem, ez a legizgalmasabb kérdés. Ma is nagy tudós „vérvesztesége" van Magyarországnak, ugynúgy, mint a század húszas éveiben, amikor a „nagyok" mind külföldre mentek. Annak természetesen lehet örülni, hogy az emberiség nagy tudományos vállalkozásainál magyarok, akár az én tanítványaim is jelen vannak. Felemelő érzés tehetséges tanítványokat felnevelni, de abból nem fog felvirágozni egy ország, hogy épp a tehetségeket exportáljuk. Nekem, mint tanárnak ez kihívás, amit meg kell oldanom. Ez pedig a társadalom hozzáállásán, nem is annyira az anyagiakon, mint a bátorító elismerésen múlik. A magyar társadalom legyen képes az újszerű gondolatokat megtűrni, a nagy teljesítményeket elismerni, még akkor is, ha azok szokatlanok, nem tradicionálisak. Ma a nagyapák nem nagyon értik meg az unokákat. A tehetségek nem pénzért, hanem munka- lehetőségért és emberi szóért maradnak, vagy mennek el. — Ismerik-e a mai fiatalok a tudósokat? — Az elmúlt években Teller Ede és Wigner Jenő járt magyar iskolában, beszélt magyar diákokkal. Nagyon örültek, hogy közvetlenül is szólhattak a következő generációhoz, amelyben nincs semmi komplexus és előítélet, mint a felnőttekben. Teller Ede és Wigner Jenő nem győzi hangoztatni, hogy a magyar tanárok és iskolák mennyivel jobbak, mint az amerikaiak. Ez egyébként nemzetközileg is elismert. — Professzor úr! Ma a tudományos eredmények elérésének a kulcsa kinek, vagy kiknek a kezében van ? — Egy híres mondás szerint „a potenciális zseni mindig több, mint a mecénás". A mecénás alatt itt egy minimális támogatást és sok bíztató tekintetet, társadalmi bátorítást kell érteni. Vannak nagyon jó módszerek a zseniális gondolatok elfojtására. Rendőrség, iskola, nyugtatok, stb. Egy intézkedéssel le lehet blokkolni egy egész társadalmat is. Az emberiség nagy korszakváltásainál a lemerevedett országok ki is estek a versenyből. Most hirtelen újra szabaddá vált a pálya. Lesznek országok, amelyek gyorsan fejlődnek, de sokan lemaradnak. Jó példának említem Koreát, ahol a két háború között nem volt egyetemi oktatás, csak négyévtizedes idegen megszállás. Sokkal sanyarúbb feltételekkel indultak el, és milyen előre tartanak! Magyar- országon is megvan a kiugrás lehetősége. Vajon mennyire lesz ütőképes a társadalom? Amikor megkapja az ütőlapot, ki tudja-e játszani? Ez a parti még nem dőlt el. — Ön szerint ma és a közeljövőben a fizika melyik ága fejlődik leginkább? — Elfogult vagyok, szerintem az asztrofizika. Az atomfizika felfedezései olyan lehetőségeket adtak, hogy a mi világunk nagy tervrajzát most fogjuk csak igazán megérteni. — Professzor úr, a fizika tudománya és az emberek között több évtizede „közvetítő" szerepet vállalt. — Tanítok. Az egyetemen fizikát tanítok. Szeretném, ha a tanítványaim, de az egész társadalom megértené az atomfizikát. Mert azt hiszem, hogy intellektuálisan ez olyan teljesítmény, amire a mi korunk talán a legbüszkébb lehet, az utókor előtt, a sok szé- gyellnivaló között. Az atomfizika sokkal jobban érdekli majd az embereket, ha meg tudjuk mutatni, hogy nemcsak az ő intellektuális gyönyörűségükre, de a társadalom hasznára is válik az atomenergia. Paks jó példa erre. Szeretném, ha megtudnák az emberek, hogy atom nemcsak Pakson és az atombombában van. A jövő generációja számára ez a szó ne legyen idegen, ne jelentsen veszélyt, hanem az élet természetes velejárója, ugyanúgy, mint a múlt századból örökölt elektromosság. Ezt az országot a nukleáris írástudás szintjére kell felemelni. Fábián Zsóka Marx György akadémikus (balról) és Kováts Balázs a PA Rt tá- j ékoztatási osztályvezető) e egy olyan kép előtt áll, melyen szintén láthatók - tíz évvel ezelőtt. Bonnban járt az alpolgármester Dr. Széchenyi Attila Dr. Széchenyi Attila, Paks város alpolgármestere december 6-17-ig Bonnban tartózkodott a Karl Arnold Alapítvány meghívottjaként. Az alapítvány 1969. óta működik s egyik továbbképző CDU-s centrum Felső-Rajna Westfáli- ában. Karl Arnold a második világháború után az első miniszterelnöke volt ennek a tartománynak. A német közvélemény Konrad Adenauerhez hasonló, európai gondolkodású politikusként tartja számon Kari Amoldot. A kinttartózkodása alatt szerzett tapasztalatairól kérdeztük dr. Széchenyi Attilát, aki elmondta, hogy elsősorban az Európai Közösséghez való csatlakozás, a német egyesítés és a szociális piacgazdaság volt az elsőrendű téma a szemináriumokon. Németországban a CDU politikusai jelenleg a XXI. század közepéig terjedő új politikai irányvonalak meghatározásán dolgoznak, melynek fő feladata a „humanista társadalom" létrehozása, mivel a jóléti társadalmak némi kisiklást is tartalmaznak. Az alapítvány meghívottjai látogatás keretében ismerkedtek meg a Szövetségi Parlament, a Szövetségi Tanács és Felső-Rajna Vesztfália politikai életének prominens személyiségeivel. A tartomány állami hírközlő szerveinél - a televíziónál és a rádiónál - is látogatást tettek, ahol az alpolgármester irigylésre méltónak találta az állami és magánadók kapcsolatát. Mint azt dr. Széchenyi Attila mondta, szimpatikusnak találta, hogy az állami tévéadónál az esi fő műsoridőben a hirdetések igencsak korlátozva vannak. — Milyen tapasztalatokat szerzett ezen kívül? — A praktikusság, mint mindenütt a németeknél, ezen a tájon is megnyilvánult. Az ottani polgármesteri hivatalok működése nagyon magas fokon megszervezett. Megemlítendő, hogy arrafelé a polgármesterek, hogy úgymondjam „főállásban" bankárok, üzletemberek, s a polgármesterséget társadalmi megbízatásban látják el. — Talált azért valamiféle hasonlóságot is? — Különbséget! Azt igen! Vegyünk például egy konkrét dolgot, mondjuk egy szeméttelepet. Nálunk a szemetet őrzik. Németországban újra feldolgozzák, hasznosítják, s ami még ez után megmarad, ártalmatlanítják. Az élővizekbe szennyvíz csak tisztított formában kerülhet. — De azért ott is akad probléma? — Mint megtudtuk, a német költségvetés a fő probléma. Gyakorlatiig minden fejlesztést leállítottak, csak a megkezdett beruházásokat folytatják, illetőleg fejezik be. Mindezt azért, hogy minden anyagi és szellemi erőt a volt NDK területére tudjanak koncentrálni, mivel ott sokkal rosszabb a helyzet, mint kezdetben gondolták. Helmut Kohl kancellár, amikor a két Németország egyesült, azt ígérte, hogy ezáltal nem lesz rosszabb a nyugatnémeteknek. Az volt a terv, hogy néhány éven belül a keleti rész felzárkózik a nyugati régióhoz. Ez, mint kiderült, ilyen rövid időn belül aligha valósulhat meg, mivel a keleti üzemeket szinte teljesen újra kell indítani, s ez a német költségvetésnek igen magas ösz- szegü márka átcsoportosítását jelenti. Ez mindenképpen szükséges ahhoz, hogy a felzárkózás az ezredfordulóra megtörténhessen. Az egyesülés idején a nagy örömünnep mámorában az NSZK politikusai nem látták tisztán a volt NDK tragikus gazdasági-erkölcsi viszonyait. Ezért a tévedésért Kohl kancellár nyilvánosan bocsánatot kért az egész német néptől. — Alpolgármester úr, mindezekből mi, magyarok milyen következtetéseket vonhatunk le? — Az már világosan látszik, hogy egy Marshall-se- gélyhez hasonló támogatásra nem számíthatunk Európa ezen részéből, de úgy tűnik, hogy más vezető világhatalmaktól sem várhattunk ilyen jellegű segítséget. Integrálódásunk Európához a saját belső stabilitásunk által lehetséges. — A Nyugat tétlenül néz mindent? — A közös Európa érdeke lesz, hogy ne legyenek túlságosan nagy gazdasági különbségek a határok mentén. Ez menekültáradat elindulásához vezethet, amely már eddig is nagy gondot jelent Németország számára. Elmondta még Paks alpolgármestere, hogy a CDU-meg- figyelők részt vettek az amerikai elnökválasztáson, s a politikai prognózisuk az, hogy az USA elég nagy problémák elé néz. Az ottani médiák magas életszínvonalról beszélitek, de német szemmel nézve a lakosság egyharmada nyomorog. A CDU megfigyelői úgy vélekednek, hogy az USA-ban igen alacsony a képzési színvonal, s ebből többek között az következik, hogy az Egyesült Államok az elkövetkező időkben „befelé fordul". — Európáról, pontosabban a keleti régióról miként vélekednek a CDU politikusai? — Szerintük a közös Európához való csatlakozásra Magyarország és a Cseh Köztársaság a legesélyesebb.£ó'rrfójg/i
