Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
1993. január 4. JÓTANÁCSOK A CSALÁDI KÖLTSÉGVETÉSHEZ KÉPÚJSÁG 13 A háztartás is munka A költségvetést még csak-csak együtt készíti a család, de a teremtés koronái már korántsem hívei a tervek közös megvalósításának, a kivitelezésnek. Pedig a háztartást nemcsak a feleség, az édesanya vezetheti! Igaz, társadalmunk csak elvileg tekinti a háztartás vezetését munkának. A teljesítmény nehezen mérhető - a bevásárlás, a főzés, a mosogatás egyedüli eredménye a jól lakott és elégedett család. Egyébként munkabér nem jár érte, sokszor még köszönöm sem a finom ebédért, a tiszta ruháért. Országos megfigyelés alapján egyetlen nap alatt egy átlagos háztartásban bevásárlásra 47, főzésre 99, mosogatásra 37, takarításra 55, mosásra 53, vasalásra 45, reggeli készítésre 33, míg a ház körüli munkára 103 percet fordítanak. Ha összeadjuk, kiderül, hogy csaknem egy teljes műszak, azaz 8 óra szükséges a teendők ellátásához. Ezért kell a háztartási munkát tudatosan megosztani, és nem csak alkalomszerűen segíteni! Az asszonyok többsége pénzkereső foglalkozása mellett, díjazás nélküli „másodállásban" látja el ezt a korántsem kevés feladatot. A háztartás valójában egy jól működő szolgáltatóház, ahol főznek, mosnak, vasalnak, takarítanak, humán szolgáltatásként pedig nevelik a gyerekeket, gondoskodnak az idősekről. A napi 8 órás munkaidő és az utazásra fordított 1-2 óra mellett a feleségek, édesanyák számára rendkívül nagy megterhelés a család teljes ellátása, kiszolgálása. Hogy mindenre jusson, legtöbbször a pihenésre, tévénézésre és sokszor az alvásra szánt idő rövidül meg. A háziasszony pedig mást sem tesz - legalábbis családtagjai szerint, mint folyton fáradtságára panaszkodik. Ezért is elkerülhetetlen, hogy a család minden tagja - lehetőleg az önkéntesség elvén - részt vállaljon a háztartási munkamegosztásból. És ezt is tervezni kell, akárcsak a költségvetést. Lehet napos, hetes rendszerben beosztani a teendőket, legyen, akinek a szemétlevitel, az üvegvisszaváltás, a ruhatisz- títtatás, a cipőjavíttatás a dolga, de az is elképzelhető, hogy ágyazási felelőst, fürdőszoba tisztasági őrt nevezünk ki a családban. Általános tapasztalat, hogy a gyerekek nem idegenkednek a háztartási munkától, különösen akkor, ha már kiskorukban módjuk van a játékos közreműködésre. Számítsunk tehát rájuk! A háztartási gépek jelentik a másik segítséget. A mosógép, a centrifuga, vagy éppen a mindentudó automata mosógép kezelését, programozását a gyerekek és a férjek is köny- nyen megtanulják. A porszívózásra is könnyen rá lehet őket venni, igaz lehet, hogy eleinte nem lesz olyan tökéletes a tisztaság, mint a gyakorlott háziasszony munkája nyomán, de a megosztott munka öröme megér ennyi áldozatot. Az okos feleség és bölcs édesanya türelemmel, finom iróniával rá tudja venni családját, hogy máskor végezzen alaposabb munkát, és a szőnyeg mellett a rekamiét, fotelokat is portalanítsa. Az így felszabaduló időben az anyuka meglepetésként készíthet valami finom csemegét, vagy netán ő is el tud menni a moziba. És nem egy mogorva, hanem egy mosolygós, pihent mamával tér haza a család. -borgóKi viseli a kalapot? A jellemzően „háziasz- szony központú" magyar családokban a pénzügyek intézése és a háztartás vezetése mellett a döntések meghozatalában is általában a hölgyeké a vezető szerep. Sokak szerint a házasságban együtt töltött évek számával arányosan csökken a férjek szavának súlya, és emelkedik a feleségeké. A mindennapos dolgokban többnyire az asszony dönt, a ház urának a főleg a tartós fogyasztási cikkek kiválasztásában lehet szavazati joga. Pedig a családi béke, a harmónia megőrzése érdekében a nagyobb és a kisebb horderejű döntések egyformán jelentősek. Érdekes megfigyelés, hogy amikor külön-külön kérdezik a férjet és a feleséget, fontosabbnak tartják egymás véleményét, mint amikor együtt vannak. Ez azt jelzi, hogy maguk is helyesnek tartanák, ha a családi költségvetésre vonatkozó döntéseket közösen hoznák meg. Ez a helyes törekvés á gyakorlatban (talán a férjek kényelmessége miatt) még kevésbé érzékelhető. A döntést hozókra két alapvető feladat hárul: meghallgatni a családi többség véleményét és tájékoztatni őket a „határozatról" és annak indokairól is. Persze ebben az esetben sem hiányzik a kockázat felelőssége, ami főként abból származik, hogy nem ismerhetjük az összes választási lehetőséget. Ezért jó az előzetes tájékozódás, ha a nagymama megtudja, föltérképezi, mi a szomszédasszony véleménye az általa kinézett mosógépről, a családfő pedig a biztonságos üzemeltetés feltételeinek néz utána. Igaz, a mindenre kíváncsi gyerek nagy valószínűséggel a legnagyobb és a legdrágább készülékre szavaz, de a tapasztalt háziasszony arról is érdeklődik, hogy beépítettek-e a készülékbe energiatakarékos programot vagy sem, mert akkor a kisebb áramfelhasználás miatt éppen a drágább automata az olcsóbb, kevésbé viseli meg a családi pénztárcát. Netán még annak is utána néz a háziasszony, hogy van-e valahol kedvezményes kiárusítás. Mindezek ismeretében aztán eldöntheti a család, hogy müyen típusú, méretű és árú mosógépet vesz; készpénzért vagy hitelre vásárolja: és azt is, hogy melyik üzletben. A több szem többet lát bölcsessége e döntések meghozatalára is igaz. Általában azok a famíliák kerülik el a döntésekkel együttjáró konfliktusokat, amelyekben minden családtagnak van döntési joga. Ilyen közösen kialakított vélemény alapján lehet elhatározni, hogy legközelebb hová mennek üdülni, de azt is, hogy milyen pályát válasszon a gyerek. Áz első közösen hozott döntés sikere a családokat arra ösztönözheti, hogy az együttélés csak kölcsönös megbecsüléssel, egymás véleményének és személyes szabadságának tiszteletben tartásával lehet eredményes és tartós. -tMelléklet A családi döntésekben szerepet játszó személyek megoszlása 100 válaszadóra, százalékban: Döntést befolyásoló a családfő kora 20-29 30-39 40-49 50-59 60 felett átlag férj 79 75 66 67 61 67 feleség 82 85 87 84 83 85 10 évnél kisebb gy. 1 3 11 10-15 éves gyerek 1 4 12 15-18 éves gyerek1 8 33 18-22 éves gyerek7 7 1 4 a kereső szülők5 14 9 7 a ngyszülők 2 1 21 egyéb: barátok, reklám, szomszédok 7 4 4 3 4 4 együtt: 172 174 186 179 158 173 (Mivel egy személy több választ is adhatott, ezért több az együttes érték 100-nál.) Negyvenmilliárd hiánnyal indulnak Milyen évre számít a TB? Interjú dr.Botos József főigazgatóval Aligha van az országnak a Társadalombiztosítási Fő- igazgatóságon kívül olyan szervezete, amely valamennyi állampolgárral | közvetlen kapcsolatban áll. Az intézet vezetőjét, dr. Botos József főigazgatót kérr I deztük az elmúlt évről és | arról, milyen terveik van- ! nak a jövőben. — Idén bevezettük a báli ziorvosi rendszert és az egészségügyi igazolványt, | vagy „köznyelven" a betegkártyát. Erre bizony nagyon kevés idő állt rendelkezésre. Sokféle támadás ért | bennünket a kártyák miatt is. Egyesek azt rótták fel nekünk) hogy sokba kerül- I tek, mások pedig hogy miért nem időtállóbb anyagból állíttattuk elő. Meg kell I szoknunk, hogy nem lehet mindenkinek eleget tenni! — Úgy gondolom, ez csak a kisebbik része volt a gondok| nak. A nagyabbikat a költség- | vetés okozta ... — Valóban. Az a folya- | mat, ami megindult | 1990-ben, hogy a költségvetés mint garancia kivonul a társadalombiztosítás mö| gül, sajnos felerősödött. I Amikor nyár közepén beszámoltunk a Parlamentben az 1991. évi működésünkről, akkor olyan határozat született, hogy az előző évi 22 milliárd forintos hiányunkat a likviditási tartalékunk terhére kell kifizetnünk. Ezzel az év harmadik negyedére a tartalékaink el is fogytak. — A jövő évi költségvetésüket időben elkészítették? — Még szeptemberben, s azóta minden fórumot megjárt. Az Országgyűlés idei ! utolsó ülésére tűzték napi- | rendre. — Tulajadonképpen hány | emberről gondoskodnak Önök? — Lényegében mind a 10.3 millió magyar állampolgár részesül társadalombiztosításban, orvosi és gyógyszer ellátásban. Ebből 2,8 millió a nyugdíjas, de | természetesen mi kezeljük az aktív korosztály nyug- | díjbefizetéseit is. Mi intéz- | zük az üzemi balesetek kártérítését, van 600 ezer báleseti rokkantunk, akiknek fele sajnos az aktív korosztályhoz tartozik. — Mennyire lehető napjainkban a nyugdíjak átlagösz| szege? — A nyugdíjak átlaga 9 | ezer 300 forint közöl mo- | zog. Ez azt jelenti, hogy a | nyugdíjasaink kétharmada | 10 eze forintnál keveesbb pénzt kap havonta. A legmagasabb nyugdíj összege 40 ezer forint körül van, de ezt alig 80-90 ember élvezi csak. Ä jelenlegi nyugdíjmegállapítás degresszivi- tása már megakadályozza a nagy kiugrásokat. — Az egészségügyi ellátás terén mi történt az idén? — Erre a célra az idén 112 milliárd forintot költöttünk, jövőre ez az összeg 130 milliárd lesz. 1989-ben erre csak 43 milliárd jutott! — Azóta nőtt az infláció! — Ez igaz, de nem üyen mértékben! \jegyük számításba, hogy egyetlen tárcának sem növekedett ilyen arányban a költségvetése. Egy sereg olyan gyógyászati eszközünk van ma már, ami három éve még ismeretlen volt idehaza. Komputertomográfok, vese és epekő zúzóberendezések, veseállomások, lézersebészet, rákgyógyítási műszerek. Mind a jobb ellátást szolgálják. — Mi várható jövőre? — Változások lesznek a társadalombiztosítás szervezetében. Eddig kormányzati szervezet voltunk, most megalakul az Egészségbiztosítási Önkormányzat és a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, amelynek lesznek városi, megyei szervezetei is. Ezzel mindkét biztosítási ág önállóvá válik. Mondanom sem kell, ez a változás nagy kihívás számunkra. — Úgy hallottuk, hogy emellett más változások is várhatóak, például az orvosok bérezésében is. — A második félévben áttértünk az intézményeknél és a szakorvosi rendelőkben a teljesítmény finanszírozására. De erre több pénzt nem kapunk. Ez azt jelenti, hogy lesznek, akik teljesítményük alapján több bért fognak kapni, amit a kevesebbet teljesítők terhére fizetünk majd ki. Én belátom, hogy a költségvetésnek nincs erre külön pénze, dehát ez keserves megoldásnak ígérkezik. — Mennyi az évi költség- vetésük? — Kezdem a tervezett deficiettel: 40 milliárd forint lesz 1993-ban. 580 müliárd bevételre számítunk, kiadásunk pedig 620 milliárd lesz. Ebből a nyugdíjágazatnak 360 milliárd jut, mert jövőre két lépcsőben 14 százalékkal kívánjuk emelni a nyugdíjakat. 260 milliárd jut az egészségügyi ágazatnak. Ennyivel kell beérnünk... Koós Tamás Ferenczy-Europress A pénz nem pótolja a szeretetet Egyesek már - és tegyük hozzá többnyire joggal - vészharangot kongatnak a család intézménye felett, állítva, hogy a család veszített korábbi jelentőségéből, fontosságából. A szociológusok szerint azonban nem válságról, hanem a több évszázad óta megszokott súlypontok áthelyeződéséről van szó, nevezetesen arról, hogy módosul a család gazdasági és gyermeknevelési funkciója. A gazdasági feladatok hármas egységéből - termelés, elosztás, fogyasztás - a termelőközösséget érte a legnagyobb változás. A háborút követően minimálisra csökkent azoknak a családoknak a száma, amelyekben az együttes termelés játszotta a döntő szerepet. Az utóbbi 2 évben azonban növekedett a családi vállalkozások száma részben azért, mert van rá lehetőség, részben azért, mert sokuk munkahelye megszűnt, s kényszerűségből kezdtek kisvállalkozásba. Szerencsére nem tért vissza az a - főleg a két világháború közötti időszakot jellemző - fölfogás, hogy a gyerek egyben munkáskéz, termelő erő is. így megmaradt a szoros családi kapcsolatok kialakulásának lehetősége és egyúttal a jelentősége is. Az már más kérdés, hogy a szülők egésznapi távollétüket, a közös vacsorát, a meghitt esti beszélgetéseket fölösleges és drága ajándékokkal igyekeznek pótolni. A legutóbbi vizsgálatok szerint a szülők négyszer annyit költenek gyerekeikre, mint saját magukra, ugyanakkor a családi teendőkből, talán éppen a pénz hajszolása miatt nem a férjek, hanem a gyerekek vállalnak többet. Amikor a biztonság kerül szóba, legtöbben csak az anyagiakra gondolnak. Az érzelmi stabilitás, egymás szere- tete, az összetartozás megnyugtató érzése nélkül nem lehet kiegyensúlyozott a leggazdagabb vállalkozó családi élete sem. Bár a pénz, a jó munkahelyi kollektíva, a barátok átmenetileg pótolhatják, de hosszú távon nem helyettesíthetik a szülői, a testvéri szeretetet. A személyes és a teljes egymásrautaltság (hogy kölcsönösen szükségünk van a másikra, és neki is ránk) jelenti azt a pluszt, amit semmivel nem lehet pótolni. Mindezt általában tudjuk, mégsem találtuk meg a boldog családi élet üdvözítő receptjét. A hozzávezető utat azonban kereshetjük, például úgy is, hogy az alapvető közgazdasági folyamatokat figyelembe vesszük a családi költségvetés elkészítésénél. Elképzelhető, hogy a pénz ügyesebb, takarékosabb beosztásával kevesebb is elég kosztra, rezsire. Lássunk neki, hátha még nem késő! —ó—
