Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
14 »ÚJSÁG 1993. január 4. Csak egy telefon Amit eddig nem tudott a világ Hogyan gyilkolta meg Sztálin a Ehhez a történethez, utólagos engedelmével, kölcsön vettem Fehér Klára vígjátékának címét, de a I meseszövés korántsem 1 olyan szövevényes, ínfűt az írónő háromfelvonásosá- | ban. Bár a színházhoz jószerivel ezúttal is köze van históriánknak, mely úgy kezdődött, hogy a jónevű vál- | lalkozó szépen kaligrafált I címzésű borítékban két páholyjegyet kapott az Ope- ; rettszínház premierjére. Kü- I lön csáberőt jelentett a szín- ; ház titkárságának gépírásos : mellékelt pár sora, mely jó szórakozást kívánt és arra kérte, hogy pontosan foglalja el helyét, mert a | tévé-közvetítés miatt a szo- | kásos 8 perces függönyhú- I zási kivárás is elmarad. X úr, (nem hatalamazott | fel neve közlésére) felöltötte szmokingját, felesége is kisestélyit húzott és légii szebb ékszereit vette fel. | Taxit rendeltek, hogy ne | kelljen parkolóhelyet keil resni és azzal a bizsergető jóérzéssel indultak el a színházi eseményre, hogy I most már visszavonhatatI lanul beletartoznak abba a felső körbe, amelynek ott a helye egy ilyen társadalmi I eseményen. I Amikor jegyük szelvényét letépték, akkor támadt X úrnak az első baljós előér- zete. Mintha valaki csak arra várt volna, hogy ők I megérkezzenek, és már indult is kifelé az előcsarnokból. Később azon csodálko- I zott, hogy a levélben jelzett tévé-közvetítésre csak egy farmernadrágos operatőrt küldtek ki. Végül az sem hagyta nyugodni, vajon ki- | nek a jóvoltából került fel a színház protokoll-listájára. Be is kopogtatott nagyhirte- len a színházi titkárságra, } hogy megtudja, kinek tar- I tozik köszönetért a parádés meghívásért. Egy titkárnő I előbb a protokollistát futotta végig, aztán udvaria- i| san elkérte jegyüket. I — Ez kérem nem tiszteletjegy, - állapította meg, aztán kiügyeskedte magát pillanatnyi zavarából - legfeljebb olyan értelemben az, hogy egy tisztelője vehette a jegyet pénztárunknál. S ami azt illeti, ez a levélke sem tőlünk ered - és mosolygott. Nem is engednénk, hogy a tévé premieren dolgozzon. X úr most már rosszat sejtett. Kivárták még a következő felvonást, majd a szünetben eltávoztak. Amikor a taxi megállt a rózsadombi villa előtt, szinte kiugrottak. Két rendőrautó állt a kapuban. — Mi történt? — X úrhoz van szerencsém? - kérdezte az őrmester. — Szerencséje? Mondja már meg, mi történt? — Betörés, uram. A szomszédok láttak elsuhanni egy vékony fiatalembert. Benyomta a teraszablakot. Azon is távozott. Csomagot nem láttak nála, feltartóztatni azonban nem merték. — Kérem, jöjjenek be. Nézzünk szét. — Épp erre akartuk kérni. X úrnak nem volt többre szüksége, mint öt percre, hogy megállapítsa: minden a helyén van. Nem hiányzik semmi érték, még egy ezüstkanál sem. A trezor is érintetlen. — Hát ezt nem értem, - nyögte és belezuhant egy fotelba. Senki sem értette. Egészen addig, amíg a következő telefonszámla meg nem érkezett. A betörő nem használta a távhívást, a központon át kért egy ausztráliai kapcsolást, majd egy teljes felvonásnyit, csaknem egy kerek órát udvarolt egy perth-i lánynak. „A betörés oka: - írhatták volna visszamenőleg a nyomozati jegyzőkönyvbe - csak egy telefon". L. ß. (FEB) A hivatalos TASZSZ-jelen- tés szerint Nagyezsda Allilu- jeva, Sztálin második felesége vakbélgyulladás következtében halt meg, mert a műtét már nem tudott segíteni rajta. Moszkvában viszont annak idején olyan hírek terjedtek el, hogy öngyilkosságot követett el: agyonlőtte magát, miután összeveszett a férjével. Ezen a véleményen van lánya, Szvetlána is, aki rendkívül zaklatott élete után most Londonban, a beilleszkedési zavarokkal küszködő volt alkoholisták és kábítószerélvezők otthonában talált menedékre. Nagyezsda Allilujeva azonban gyilkosság áldozata lett, s minden valószínűség szerint maga Sztálin végzett vele. Mindez két, véletlenül egyMár csak mintegy másfélezer nap van hátra a budapesti világkiállítás megnyitójáig. Ennyi idő alatt nemcsak a 80 hektáros területet kell rendezni, hanem a biztonságos működés feltételeit is meg kell teremteni. A kiállító pavilonokon kívül az éttermek, bankok, pénzváltók, egészség- ügyi intézmények, irodák védelméről is gondoskodniuk kell a szervezőknek. A lebonyolításhoz rengeteg információt szolgáltat a sevillai világ- kiállítás. Megkérdeztük a magyar pavilon biztonsági főnökét, Sipos Istvánt: milyen tapasztalatokat hasznosíthatunk a tervezés időszakában? — Sevillában nagyobb problémák azért nem jelentkeztek, mert a biztonsági rendszer egyrészt elrettentette, másrészt idejében kiszűrte a rossz szándékú „látogatókat". Tanulságos volt látni, hogy milyen pontosan szabályozták a rendfenntartó erők hatáskörét. A rendőrségen és a csendőrségen kívül számos - előzetesen szigorúan idős, hatvannyolc éves asz- szony hitelesnek tűnő vallomásából derül ki, akik eddig félelemből hallgattak, de most mindent elmondtak a The European című lapnak. Egyikük a volt színésznő, Kira Allilujeva. Ő Nagyezsda bátyjának, Pávelnek a lánya, másikuk Eteri Ordzsonikidze, az ugyancsak rejtélyes körülmények között meghalt egykori népbiztos lánya. 1932. november 8-án, a forradalom 15. évfordulója alkalmából, Vorosilov, mint hadügyi népbiztos meghívta vacsorára a legfelsőbb szovjet vezetés tagjait. Az este folyamán Sztálin, amikor éppen felesége beszélt, durván félbeszakította és a nyilvánosság előtt lehordta az asszonyt. ellenőrzött - magáncéget bíztak meg a rend őrzésével. Azt hiszem, ez Magyarországon is elengedhetetlen lesz 1996-ban. Ennek érdekében néhány törvényt még meg kell alkotni. Ezek sorában az első a rendőrségi, a második a biztonsági magáncégek tevékenységét meghatározó legmagasabb szintű rendelkezés. A biztonsággal szoros összefüggésben rendezni szükséges a frekvenciagazdálkodást is, hiszen egyetlen szervezet sem működhet ma már közvetlen rádióösszeköttetés nélkül. — A magáncégekről szóló törvény óhatatlanul szabályozni fogja a fegyvertartást. Nem veszélyes a mai belpolitikai helyzetben előhozni ezt a kérdést? — Csak a spanyol példával tudok válaszolni. Ott a lőfegyver a cég tulajdonában van, s az őr kizárólag szolgálatban tarthatja magánál. Ha letelik a napi munkaideje, le kell adnia a fegyverét. így megelőzhető mindenféle magánakció. (domi) Erre ő a megaláztatástól feldúlva felpattant és hazasietett. Később Sztálin is megérkezett és a nevelőnő szóváltást, majd egy lövést halott a hálószobából. Hamarosan a titkosrend-1 őrség, a GPU akkori főnöke, Jagoda néhány bizalmi emberével a fürdőszobában levő titkos bejáraton át behatolt a hálószobába, ahol megtalálta Nagyezsda holttestét. Pisztolygolyó végzett vele. A két hölgy azt állítja, hogy a titkosrendőrök eltüntették Nagyezsda vérfoltos blúzát, mert azon látható volt, hogy a golyó a hátán ment be, ami öngyilkosság esetén nehezen képzelhető el. A gyilkosság indítéka egyszerűen az volt, hogy Sztálin nem tűrte az engedetlenséget. Állítólag Baba feleségét? (így becézte feleségét) temetésére sem ment el. Akik most megszólaltak, eddig okkal hallgattak. Kira Allilujeva apját, Pavelt, Sztálin parancsára megmérgezték. Anyját letartóztatták, s azzal a váddal küldték a Gulágra, hogy „megmérgezte a férjét". Anna Allüujevát, a harmadik testvért ugyancsak száműzték. Maga Kira hat hónapot töltött magánzárkában a Lefortovo börtönben, utána egy távoli táborban tartották fogva. Csak Sztálin halála után térhetett vissza Moszkvába. Tudta, hogy mindazok, akik az ügy közelében voltak, hamar belehaltak. Csoda-e, hogy nem mutatkozott eddig beszédesnek? Ferenczy Europress Videóra vette a Sátánt Páter Ernetti, az ördögűző — Kerek harminc esztendeje vívom nagy csatáimat a Sátánnal. Jól tudom, hogyan költözik be házakba és emberekbe. Láttam vízcsapokat, amelyekből órákon át vér folyt. Segítettem az ördög hatalmába került asszonyon, akinek a torkából emberi hang helyett disznóröfögés tört elő. Találkoztam olyan férvival, aki emberi hangon beszélt, de senki nem értette, mit mond. Egészen addig, amíg meg nem érkezett egy professzor, aki kiderítette, hogy az illető - így szórakozott velünk a Sátán - az évezredek óta halott sumér nyelven szólt hozzánk. E monológ akár a magyar nézők átal ismert Ördögűző című filmben is szerepelhetett volna. De nem ott hangzott el, hanem a valóságban. A színhely Velence egyik Bene- dek-rendi kolostora, öt perc motorcsónak-útra a híres Szent Márk tértől. A kis szigeten emelkedő hatalmas épület előtt már reggel öt órakor nagy tömeg várakozik bebocsátásra: fogadónapja van a 67 éves Don Pellegrino Ernetti páternek, a San Giorgio Maggiore klastrom lakójának, akit ma világi és egyházi körökben is a leghíresebb ördögűzőnek tartanak. A szelíd barát 200 esztendős íróasztalán festői rendetlenségben fér meg egymás mellett a violaszín stóla, a kis fakereszt, számos régi fóliáns, valamint Don Pellegrino legújabb könyve, a La Catechesi di Satana, vagyis a Sátán. A páternek persze az is nagy gondja, hogy nem tudja: hányán hiszik el és hányán nem, hogy amit felvett a videóra, az valóban maga a Sátán. Mert az embereket a XX. század végén sok mindenről nehéz meggyőzni - az ördögűzés hitelességéről is. Ferenczy-Europress A biztonságos expóért Fegyvert csak szolgálatban A „mentő" ötlet i A forint utánozhatatlan? A déltiroli Hans-Jörg Car- poni abban is különbözött környezetétől, hogy három útlevele vplt. Mind más nemzetiségű. És valamennyit lopta. Arca olyan jellegtelenül köznapi voít, hogy még a práter- beli gyorsrajzolónak sem sikeredett egy jó karikatúrát készítenie róla. Ennek persze örült, nem úgy, mint azok a rendőrök, akiket panasszal és feljelentéssel rendre megkerestek a kárvallott múzeumok, áruházak. De még házasságszédelgéseinek áldozatai sem tudtak pontos személyleírást adni róla. Mivel nem szerepelt egyetlen bűnügyi nyilvántartóban sem, könnyen kapott gépkocsivezetői állást is egy nagyhírű multinacionális cégnél, ahol az elektronikai szállításokat végezte. Ehhez hozzátehető, hogy mindezt nem túlzott lelkesedéssel csinálta és fuvarozásai közben is egyre az járt a fejében, hogyan tehetne szert, legalább időnként egy nagyobb pénzösszegre. Egy nap végre beugrott neki a mentő ötlet. Még pnto- sabban egy mentőkocsi ötlet. Észrevette ugyanis, hogy az alpesi kisváros mentőszolgálata ugyanolyan Peugeot mikrobuszokat üzemeltet, mint az övé. Nem kimondottan baleseti esetkocsiként, hanem betegszállításra. Ez már valami, gondolta, és hozzákezdett egy terv kidolgozásához. Tudta, hogy nagy fogást nem igen remélhet, meg a művelet maga sem egyszerű, de ekkor már eladósodásának olyan fokán állt, hogy tenni kellett valamit. Csak nézte csapottorrú kocsiját, mely szakasztott olyan csontszínű volt, mint a mentősöké, éppencsak az a cirádás, talpas vörös kereszt nem ékeskedett rajta. * Előbb arra gondolt, hogy szerez valami matricát, amivel átragasztja saját cégjelzését, de akkor még hátra lenne egy bőrdíványféleség, meg az ápolói ülés. Végülis a csendestársként bevont Freddy oldotta meg a kérdést. Előbb azzal a hírrel lepte meg Hans-Jörgöt, hogy UKW-s amatőrkészülékén venni tudja a mentők diszpécserszolgálatát, és képes rá, hogy maga nyugtázzon elváltoztatott hangon egy-egy rendelést. Másodjára pedig felkutatta, hol parkolnak a tartalék mentőkocsik, úgyhogy ha beállnak azok közé, a darabszámot rendbenlevőnek tartja majd a telepőr, ők meg elkötnek egy valódi betegszállítót. Meg is állapodtak egy próbamenetben, s arra a napra mindketten szabadságot kértek „halaszthatatlan ügyek elintézésére". Ekkor már azt is tudták, hogy a rádiós diszpozíciókat rendszám szerint osztják ki, s az „adás-vétel" után, valami régi szokás szerint az „over" szócska jelzi az okézást. Mint az USA légierejénél. A dolog egyszerűbben ment, mint gondolták, s ebbe alighanem belejátszott, hogy a tévé egyenesben közvetített egy közkedvelt sporteseményt, s aki tehette, azt nézte. Nyilván a diszpécserközpontban is. így ők kapták a rendelést: vigyenek egy úriembert dialízisre az urológiai klinikára. Az illetővel búsásan megfizettették a fuvart. Azt az idős hölgyet, aki a betegsegélyező utalványával fizetett, a kocsiból való kikecmergés közben megszabadították vastag bukszájától. Egy nyegle fiatalember, aki szüntelenül bizonyos Edit nővér kíséretét reklamálta, ráfizetett okvetlenkedésére, mert kézitáskájából mindent kiemeltek. Egy órával később nagy zsákmány ígérkezett. Egy amerikai házaspárt vettek fel gipszbe rakott alsókarral illetve lábbal. Az üzenet úgy szólt, hogy először a kórházba, utána a repülőtérre vigyék őket. Udvariasan átadták őket a traumatológia ápolóinak, majd elhajtottak három bőrönddel és egy aligátorbőrből készült diplomatatáskával. A kocsiváltás helyszínén már egy rendőrkocsi várakozott. Erre megfordultak és menekülni próbáltak a helyszínről. Később derült ki, hogy a fiatalember tett bejelentést, mivel minden irata eltűnt a leletekkel együtt a kézitáskából és különben is gyanúsnak találta a két mentőst, akiknek fehér köppenyén nem volt a hagyományos RETTUNG jelzés. Az üldözés rövid volt és nemsokára a két „önkéntes betegszállító" már korántsem fehér köpenyben töprenghetett védekezésén. De egyetlen mentő-ötlet sem jutott eszükbe. L. B. (FEB) Pénzhamisítók titkai Minden szakember egyetért abban, hogy a legkönnyebb dollárt hamisítani. A dollár-bankjegy mind egyforma nagyságú, egyforma színű, kevés rajta a nehezen kivitelezhető jel - míg ezzel szemben más nemzetek bankjegyein ezekből rengeteg található, sőt újabban egyre több. Évente körülbelül 100 millió dollárnak megfelelő hamis zöldhasú bankót koboznak el szerte a világban. Bár nincs erről pontos statisztika, úgy tűnik, hogy a legtöbb hamispénzt Ázsiában és Európában gyártják, még az afrikai pénzeket is Európában hamisítják - például a kameruni frankot. Nem mintha oly értékes valutának számítana az afrikai ország fizetőeszköze, de Franciaországban sokfelé átváltják. Az ottani 10 ezer frankos bankjegy megéri a vesződést. A dollár történetében eddig mintegy 12 ezer hamisító került a rács mögé. Franciaországban viszont a Le Figaro szerint évről évre nemcsak dollár, hanem frankhamisításokat is lelepleznek. Nizzában például 1990-ben fedezték fel az ország legnagyobb pénz- hamisító műhelyét. A lefoglalt mennyiség imponáló volt: több mint 40 millió francia frankot találtak 50-es, 200-as és 500-as bankjegyekben, de a szorgos mesterek előzőleg készítettek ott svájci 500-asokat és a már említett kameruni tízezreseket is. Mindegyik olyannyira sikerült, hogy még az ultraibolya-lámpa alatt sem lehetett megkülönböztetni az eredetitől. Persze az igazi hamispénz az, amelyik létezéséről nem is tudunk. A francia rendőrség hamis- pénz-csoportjának vezetője, Jean-Paul Coffre aggasztónak vélte, hogy egyre fejlettebb nyomdatechnikát találnak ezekben a földalatti, vagy magányos házakban rejtőző műhelyekben. A hasisítók mindig a legújabb techinkával dolgoznak, ezért nem véletlen, hogy egyes országok pénzei oly gyakran változnak. Néha a pénzt forgató laikus polgár nem is veszi észre, hogy az új sorozatokban ismét megváltozott valami. Egy-egy apró jel, ami csak nagyítóval vehető észre, vagy úgy sem, esetleg a vízjel vált bonyolultabbá, nem is beszélve a papír minőségéről, a hamisítást megnehezítő holografikus képekről (mint amilyen a legújabb német márkán is található). Aki csak fizetőeszköznek használja a pénzt, bizony ritkán veszi észre, hogy egyes újabb bankjegyeken már mindkét oldalon van dombornyomás, vagy olyan festőanyagokat helyeztek el, amelyeket csak különleges megvilágosításban lehet látni. A szaud-arábiai bank például olyan bankjegyeket ad ki, amelyeken láthatatlan festék is van. Remélik, hogy a hamisítók ezt nem tudják le- utánozni. Ami pedig a forintot illeti? „A magyar bankjegy szinte hamisíthatatlan", közölte érdeklődésünkre Verzár Péter, a Magyar Nemzeti Bank emisz- sziós főosztályának vezetője. Papírpénzeink a világon egyedülálló, úgynevezett nedves metszet mély nyomatos eljárással készülnek. Bár maga a technológia több mint félévszázados, mégis utánozhatatlan. A vonalháló olyan mély nyomással és színárnyalatban készül, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a hamisítást. Ellentmondásos a helyzet, éppen az egyik legrégibb technológiát nem lehet utánbzni a legkorszerűbbekkel. A Magyar Nemzeti Bank tudomása szerint eddig ezer illetve ötezer forintosokat próbáltak meg színes fénymásolóval avatatlan kezek utánnyomni. A kisebb címletből 160, míg a nagyobbból eddig 32 darab, viszonylag könnyen felismerhető példányt gyűjtöttek be és semmisítettek meg. Természetesen szeretnék a jelenlegi elavult, ám biztonságos, de munkaigényes eljárást korszerűbbel felváltani, de mindenképpen úgy, hogy a magyar bankjegyet továbbra se tudják hamisítani. nemere-szabó Ferenczy Európress
