Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
12 KÉPÚJSÁG HOGYAN GAZDÁLKODJON A CSALÁD? 1993. január 4. Nehéz a családi pénzügyminiszter helyzete. Hogyan áll össze a család költségvetése? Melyek az új költségek (már nem ingyenes az SZTK), miként számoljunk az év végén „ránk zúduló" adóval? Ezen és a szomszédos oldalon a „házi pénzügyminisztereknek" szánt gyakorlati tanácsokat olvashatnak a Ferenczy Europresstöl. Beosztással élni Költse el okosan a pénzét! A család létfenntartásához nélkülözhetetlen, alapvető szükségleteken csak nehezen lehet változtatni. Az viszont megfigyelhető, hogy az igényekre vonatkozó mit szeretnék kérdésre, főleg az utóbbi két évtizedben egyre értékesebb, tartós fogyasztási cikket neveztek meg az emberek. Húsz esztendővel ezelőtt a robogó, öt éve a video, napjainkban pedig az autó szerepel a család felnőtté érő tagjainak kívánságlistáján. A társadalom anyagi rétegződéséből adódik, hogy a jelenlegi helyzetben sokaknak viszont még a létszükséglet kategóriájába tartozó élelmiszerek egy részéről is le kell mondaniuk. A 2,5 millió nyugdíjas 70 százaléka él a létminimum alatt, vagy annak közvetlen közelében. Ilyen körülmények között minden eddiginél nagyobb jelentősége van a családi költségvetésnek. Vannak, akik kevesebből is könnyebben kijönnek, míg mások viszonylag magas jövedelemből is rosszul élnek. Ugyanúgy, mint az állami költségvetésnél, a családi költségvetés készítésekor is a bevételeket és a kiadásokat kell számbavenni. Számolni csak a biztos jövedelemmel szabad, a csupán remélt bevételt csak a távlati céloknál — «még jó a tévé, de ki kellene cserélni egy korszerűbbre" - szabad figyelembe venni. A tartós fogyasztási cikkeket a családok többsége hitelből vásárolja, és gyakran megfeledkeznek arról, hogy a törlesztést az állandó kiadások közé sorolják. Miből áll a család biztos jövedelme? Természetesen az esedékes bérből, fizetésből, nyugdíjból, a havonta rendszeresen kapott járadékból, családi pótlékból, a gyermek- gondozási díjakból, és sajnos egyre több famíliát érintően a munkanélküli segélyből. A várható bevételek kategóriájába tartozik a prémium, a borravaló, a hálapénz, a rendkívüli szociális vagy szak- szervezeti segély. Melyek az állandó kiadások? A lakásfenntartás költségei - a lakbér, a hiteltörlesztés, a biztosítások: a röviden csak rezsinek mondott, fűtés, világításdíja, vagyis az energiákra fordított pénz, továbbá a víz- és csatornadíj, a szemétszállításért kért összeg, a közlekedési kiadások (bérletek, autó biztosítások, tankolás), tévé és újságelőfizetés, a telefon- számla. Ezek ugyan állandó kiadások, de összegük változhat, ezért a költségvetést mindig naprakészen kell tartani. Az élelmiszer és a háztartási cikkek vásárlását is az állandó kiadások kategóriájába kell sorolni. Bár ezek árváltozásait már szinte lehetetlen nyomon követni. A fenntartási költségek egy része is visszatérően jelentkezik. Ennél a keretnél már érdemes számolni a lakás karbantartási költségeivel is - csőrepedés, ablaktörés, zárjavítás, - továbbá be kell kalkulálni a gépkocsi javítást, a hitelek törlesztését, a telek, a nyaraló után fizetendő adó mellett az ottani víz- villany és szemétdíjat is. Jellemző, hogy mind több család fordítja jövedelme nagyobb részét ezekre a kiadásokra. A megmaradó kisebb hányadból pedig fizeti a gyógyszert, a családtagok zsebpénzét és talán valamennyit még takarékba is tud tenni, hogy a váratlan kiadásokra - tartós betegségre, esküvőre, temetésre - legyen valamennyi tartaléka. Elgondolkoztató, hogy a családok többsége már nem tervezi előre az üdülést, és a nyaralást, talán attól tartva, hogy az infláció miatt úgy sem jut rá pénze. sz.m A garasoskodásról illetve Csekonics báró felelőtlen költekezéséről szóló közmondások, ha nem is tudományos megalapozottsággal, de jelzik a pénzzel való bánásmód két végletét. A túlzott, aprólékos fontolgatás éppen olyan káros lehet, mint a hirtelen és köny- nyelmű döntés. Sokan idegenkednek a családi költségvetéstől, mondván: megfosztja a szülőket és a gyerekeket a vásárlás, a pénzköltés örömétől. A közgazdászok pedig azt állítják, hogy éppen a megalapozott költségvetés az örömforrás záloga, mivel a beosztás csökkentheti a gondokat. Igaz, hogy az árak folyamatos emelkedése miatt mind kevesebb kiadást sorolhatunk a fix költségek közé, mégis próbáljuk meg összeírni: mire is megy el a pénzünk. A lakbér - a lakástörvény elfogadása után várhatóan emelkedik majd, de ezen a tételen akaratunk ellenére sem tudunk spórolni. A rezsi költségen igen. Például nem fűtjük 24 fokosra a szobát, csak 20-21 fok közöttire, vagy az ételek egy részét kuktában főzzük, mert így gyorsabban elkészül, és kevesebb gáz-villany fogy. Az áramszolgáltatón bosz- szút állhatunk az árak emelkedése miatt, ha tanuláshoz, olvasáshoz, kézimunkázás- hoz, kisebb teljesítményű, helyi fényforrást használunk. A mennyezeten, magasban elhelyezett 100 Wattos égőnél rosszabbak a látási viszonyok, mint a 60 W-os izzóval világított olvasólámpánál. Az energiamegtakarítás pedig a két teljesítény közötti különbség, azaz 40 százalék. A sokat és méltán reklámozott kompakt fénycső - azonos fényerősség mellett - csak a hagyományos villanykörtékhez szükséges áram egyötödét fogyasztja. Igaz, a speciális armatúra miatt nem olcsó, de „a beruházás" ' gyorsan megtérül a kisebb villanyszámlában. Ha a telefonfülkékhez hasonlóan, az otthoni készülékeken is három perc után bontanák a beszélgetéseket, bizonyára kisebbek lennének a számlák. Az élelmiszerek, tisztítószerek esetében az ésszerű és tervszerű vásárlással lehet csökkenteni az áremelkedés miatti többlet kiadásokat. Sokat segíthet például a heh étlap készítése. Ha a család együtt állítja össze a menüt, akkor mindenki könnyebben elfogadja, hogy kedden a papának kedveznek a rakott krumplival, szerdán a kis- húgnak a grízes tésztával, s talán még a „mama kedvence", a spenót tükörtojással is könnyebben elfogy. Az étlap ismeretében nem kell minden áldott nap, munka után rohanni a boltba - a tejet, ke- nyerte bárki megveheti - elég hetente egyszer nagybevásárlást csinálni. A diszkont áruházakban, főleg a nagyobb tételben történő családi bevásárlással jó- néhány forintot megtakaríthatunk. Az ötkilós csomagolású liszt, a háromkilós mosópor diszkont árát érdemes összevetni az azonos súlyú, ám kisebb kiszerelésű közértes árral, s kiderül, nem az egyszeri nagy bevásárlás a drága, hanem az elaprózott, mindennapos. Szerencsére egyre több tisztítószerhez kapni úgynevezett zacskós utántöltést. A mosogató - és súrolószerek műanyag flakonjának árát csak egyszer kell megfizetni és ez is jelenthet néhány forint megtakarítást. Az éjjel-nappal nyitvatartó, kis szatócsüzleteknek minden háziasszony örül, és a napi rohanásban nem is figyel rá, hogy ott az este kilenckor is megvásárolható tej, jóval drágább mint a közértben. Amíg tanuljuk a takarékosságot, érdemes minden számlát gondosan megőrizni, a kiadásokat pontosan könyvelni, hiszen csak ezek birtokában deríthető ki: hogyan jövünk ki jobban a pénzből, hol mennyit lehet megtakarítani. - szabó A családi háztartás jól szervezett üzem Együtt vagy külön? Variációk kezdőknek Amikor a családról beszélünk általában csak a rokoni kapcsolatokon alapuló együttélésre gondolunk. Az már ritkábban jut eszünkbe, hogy a familia elképzelhetetlen háztartás nélkül. A családi háztartás egy jól szervezett kisüzemhez hasonlít, amelyben a pénzt, a munkaerőt és az időt kell beosztani és a lehető legjobban felhasználni. Magyarországon mind kisebb létszámúak a családok. Négy évtizeddel a famíliák átlagos lélekszáma még meghaladta a 3-at, napjainkra 2,7-re csökkent. Ezen visszaeséseknek egyrészt a születések számának csökkenése, másrészt az az oka, hogy a fiatal házasok nem maradnak együtt a szülőkkel, megpróbálják saját háztartásukat kialakítani. A lakáshiány egyre nehezebbé teszi az önálló életvitelt. Ezért is fontos, hogy a saját fészek elkészültéig a két - ha a gyerekek megszületnek - a három generáció kölcsönösen törekedjen egymás helyzetének megértésére és elfogadására. Mind ritkább, hogy idős szülők élnek együtt már felnőtt gyermekeikkel és unokáikkal. Ezt a megoldást inkább akkor választják, ha az egyik szülő halála miatt a másik egyedül marad, és gondozását nem tudják másképpen megoldani. A nagyszülők ezt a kései és kényszerű környezetváltozást nehezen viselik el. Bántja őket, hogy a kevés hely miatt éppen csak a legszükségesebb személyes holmijukat vihetik magukkal (szociális otthoni elhelyezésnél pedig legtöbbször semmit sem), és mivel éppen koruk, betegségük miatt nem mindig lehet őket tennivalókkal megbízni, úgy érzik, fölöslegesek. A család kötelessége, hogy ezt a rendkívül sok szeretetet és felelősséget igénylő családi, de egyben szociális gondot is a lehető legemberségesebben igyekezzen j megoldani. -szA közösen készített családi pénzügyi terv előnye, hogy a család jövedelmét az együtt meghatározott céloknak megfelelően használja fel és osztja szét. A tervet ugyan a szülők állítják össze, de ha a gyerekek már nagyobbak, és a zsebpénz miatt ők is érdekeltek a költségvetésben, számukra is hasznos lehet a közösen készített program. Háztartáspénz-központú gazdálkodás esetén a szülők abban állapodnak meg, hogy a jövedelem milyen hányadát fordítják a különböző kiadásokra. A kiporciózott kosztpénzzel általában csak az asz- szonyok gazdálkodnak. Ők döntenek arról, hogy mit eszik a család és a hozzávalókat is ők vásárolják meg. Az állandó kiadásokkal ilyenkor általában más, a férj vagy a nagymama foglalkozik. Egyszerűbb a helyzet, ha a családnak van lakossági folyószámlája, mert a pénzintézet a megbízások alapján kifizeti a közüzemi számlákat és a hiteltörlesztéseket is, lényegében leveszi a család válláról az állandó pénzátutalások terhét. A rezsi költségek kiegyenlítése után megmaradó pénzről azonban nem döntenek helyettünk. Jótanács: az ilyen „lazább" gazdálkodás esetén is érdemes a már mindenütt kötelező blokkokat, számlákat megőrizni, és havonta könyvelni a kiadásokat, mert különben nem ellenőrizhető, hogy a bevételek miként tudnak lépést tartani a kiadásokkal. Ha elmarad az öszesítés, könnyen előfordulhat, hogy a következő hónap vége előtt elfogy a kosztpénz. Az így gazdálkodó családok tagjainak általában zsebpénzük van, amit saját elhatározásuk szerint osztanak be. Ha valaki ebből a „külön keretből" a háztartásnak vásárol, azt minden esetben visszakapja a közös pénztárcából. Hátránya ennek a költség- vetési formának, hogy nem tervezik előre a megtakarítások hasznosítását. Ennek ellenére, ha jól határoznak a háztartási pénz öszegéről, a család nem kerül zavarba, sőt gyarapodhat is. A megfigyelések szerint ezt a módszert azokban a családokban kedvelik, ahol nemcsak a rendszeres jövedelemre lehet számítani, hanem egyéb bevételre is, például prémiumra, találmányi díjra, honoráriumra. A kü- lön-jövedelmekből telik beruházásra, általában ebből veszik meg a tartós fogyasztási cikkeket. Ajövedelem-újrafelosztó módszert alkalmazók, közös megállapodás alapján, fizetésük bizonyos részét maguknál tartják, a többit viszont beteszik a közösbe, amiből minden felmerülő költséget kifizetnek. Kislétszámú, 2-3 tagú famíliáknál vagy nagyobb jövedelműeknél vált be ez a forma. Nem jellemző rájuk a tudatos tervezés, a jövedelem-felhasználás szerkezete változhat, ezért könnyen pénzzavarba kerülhetnek. A nagyvonalú gazdálkodásnak „köszönhetően" a viszonylag magas jövedelműekkel is megtörténhet, hogy a fizetés utáni napokban színházba járnak, előkelő étteremben vacsoráznak, a hónap végére pedig tejre, kenyérre, cigarettára sem futja. A háztartás-közgazdászok a fiatal házasokat óva intik ettől a „demokratikus" módszertől, kezdetben nekik elég azt is megszokni, hogy az én pénzem a miénk is. A családi béke megőrzése érdekében jobb, ha még az esküvő előtt megállapodnak, hogy háztartási tanulónaplót vezetnek. Sok-sok veszekedést meg lehet előzni, le lehet állítani tényekkel, vagyis a blokkokkal, a számlákkal és a kiadott pénz összesítésével. Az egyszemélyes gazdálkodásban többnyire az édesanya a pénzügyminiszter. Kö- .zösen készített költségvetés hiányában a családtagoknak fogalmuk sincs az árakról, egyszerűen unják a drágulásokat ismétlő panaszáradatot. Az egyszemélyes „diktatúrában" az is gyakori, hogy a feleség szabja meg a férj zsebpénzét is, sőt esetleg naponta adagolva adja át: -„Itt van fiam, cigarettára, újságra, sörre!" Pénzügyi szempontból eredményes lehet ez a forma, de nem biztos, hogy erősíti a házastársi köteléket. Megalázó, amikor a férj legjobb barátját nem tudja visszahívni egy fröccsre, az asszonytól minden fillért kiszámolva kapó férjek szánalomra méltóak. Lázadásuk, kitörési kísérletük váratlan, ám annál veszélyesebb lehet. Bizonyíthatóan sokkal könnyebben boldogulnak azok a családok, ahol közösen tervezik a kiadásokat, beleértve a ruházkodási költségeket is, és mindenkinek van szavazati joga a költségvetés elkészítésében.-óma-
