Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
10 KÉPÚJSÁG SPORT 1993. január 4. Fischer marad A belgrádi napilap, a Politika Ekspres tudomása szerint Bobby Fischer amerikai sakkozó huzamosabb ideig Kis- Jugoszláviában kíván maradni. Tudott, Fischer 20 év után tavaly tért vissza a sakksport nemzetközi színpadára. Az ismert bankár és üzletember, Jezdimir Vasziljevics által szponzorált páros-csatán legyőzte a francia Borisz Szpasszkijt. Az Egyesült Államok kormányzata nem nézte jó szemmel ezt a mérkőzést. Lehet, hogy emiatt, lehet, hogy egyszerűen jól érzi magát, de Fischer egyelőre maradni kíván. McEnroe és Tatum A világhírű teniszjátékos, John McEnroe és felesége, Tatum O'Neal bejelentették, hogy a közeljövőben beadják váló keresetüket - egyelőre szétköltöztek. Ezt Tatum kezdeményezte: folytatni szeretné színésznői pályafutását-John ellenére. Mérlegen a Dombóvári VMSE A „vasutas" versenyzők „futószalagon" szállították az eredményeket Míg az AC Szekszárdnál elsősorban a dobók jeleskedtek, a Dombóvári VMSE-nél a futók öregbítették a vasutasklub és a sportiskola hírnevét. Az értékelésre Fazekas Gáspárt, a DVMSE vezetőedzőjét kértük fel: — A gyerekek 15 éves korig a városi sportiskolában, az annál idősebbek a Dombóvári VMSE-nél atlétizálnak. A két szakosztálynál öt mellékfoglalkozású edző, id. Karászi Imre, Tarr Imre, Kovács Béla, Surján András és jómagam összesen 96 sportolóval, illetve atlétajelölttel foglalkozunk, heti 3-7 edzésszámban. Az iskolai szünetben a serdülő „A" és az ifjúsági korosztálynál „1-2" váltásban edzünk. (Az egyik nap egy edzést, a következő nap pedig két foglalkozást tartunk.) A körülményeink közepesek. A DVMSE pályája és létesítményei megfelelőek, ám a futó- és ugróhelyek esetenkénti rendbetétele nem segíti a speciális munkát. Az eszközellátottságunk jónak mondható. Anyagi okok miatt '92-ben versenyről nem kellett távolmaradnunk. Kizárólag sajátnevelésű fiatalokkal foglalkozunk. Mivel a középiskola befejezése után atlétáink többsége más városokban tanul tovább, így dombóvári felnőtt atlétikáról gyakorlatilag nem beszélhetünk. Megítélésem szerint '92-ben jó évet zártunk. Öt versenyzőnk be- verekedte magát az ifjúsági és serdülő válogatott keretbe, közülük Kővári Márió, Bujdosó Beáta és Balogh Jenő szerepelt is a válogatottban. Kővári Márió 2000 méteres akadályfutásban országos bajnoki címmel büszkélkedhet. Mezei futásban az ifjúsági korú fiúcsapat (Balogh-Szigeti-Kő- vári) valamint a kismaratoni lánycsapatunk (Borsi-Buj- dosó-Horváth-Orbán) szintén országos bajnoki aranyérmet szerzett. Mindemellett Kővári Márió és Németh Nándor középiskolás bajnoki címmel is gyarapították iskolájuk hírnevét. A fentieken kívül további 13 dobogós helyezést gyűjtöttünk össze a korosztályos országos bajnokságokon. Hadd említsem meg, hogy reményt- keltően szerepelt még Halmai Róbert, Gál Szabolcs, Tóth Gábor, Nagy Kriszta, Vörös Yera és Lamm Nikoletta is. Összesen 11 versenyzőnk szerzett aranyjelvényes minősítést. Az idei évben bajnoki helyezésekben és pontokban is szeretnénk megismételni a '92-es évet. Hozzávetőlegesen 15-17 aranyjelvényes szintű eredményt várok versenyzőimtől. A válogatott keretekbe való bekerülésre 3-6 sportolónk esélyes. Örvendetes, hogy a mezei futó-világbaj- nokságon Szigeti András, az ifjúsági EB-n pedig Kővári Márió képviseli majd a dombóvári színeket. Gyarapítja a gondjainkat, hogy augusztusban Kővári, Balogh és Szigeti is bevonul katonának, az utódjaikat a fiatalok közül szeretnénk kinevelni. Az öt országos bajnoki cím önmagáért beszél A Szekszárdi AC-tól való elszakadás második évét zárja az idén a Sportolna Triatlon és Futóklub. A talponmaradás nehézségeit leküzdve az idei esztendőben 5 országos bajnoki címet szereztek versenyzői. A mindössze 22 tagot számláló egyesület ezzel a megye legeredményesebbjei közé lépett. Munkájuk értékét tovább növeli az a tény, hogy elsősorban saját nevelésű versenyzőkkel foglalkoznak. Ez a szűkebben vett minőségi sportban nagyon ritka, de mindenesetre példaértékű. Németh Gyulával, a klub edzőjével beszélgettünk az évről. — Mi a magyarázata annak, hogy egy ilyen kis létszámú egyesület sorra szállítja a jobbnál jobb eredményeket? — Véleményem szerint a sportban két dolgot feltételnül el kell különíteni, a verseny- és a tömegsportot. A tömegsport színtere elsősorban az iskola legyen, a tehetség gondozása, pedig az egyesületek feladata. Mi a tehetséget felismerve olyan terhelést próbálunk adni versenyzőinknek, ami biztosítja egyenletes fejlődésüket. — Mint önellátó klubot, nem zavar benneteket a pénztelenség? — Meggyőződésem, az eredményesség elsősorban nem pénz kérdése. Természetesen nem árt ha van, de nem ez a legfontosabb tényező. — Ezt ebben az évben versenyrendezések vállalásával oldottuk meg. Szakosztályunk tagjai versenybírói bevételeiket az egyesület számlájára utalták át. Ez közel 70-80 ezer forint volt. Ehhez jöttek még hozzá a pályázatokon nyert összegek és szponzori támogatások. — Az atlétikát a városi önkorányzat kulturális és sportbizottsága kiemelt sport-ágként kezelte. Ennek ellenére a mai napig nem érkezett meg az általuk eredményességi támogatás címén megajánlott 86 ezer forint a számlátokra. Mi ennek az oka? — Azt hiszem, ezt tőlük kellene megkérdezni. Ennek ellenére most is azt hangsúlyozom, nem várunk el semmiféle plusz támogatást. Csak azt szeretnénk, hogy a másnak juttatott eredményességi alapon vegyenek bennünket is figyelembe a különböző pénzek elosztásánál. — Térjünk át a vidámabb oldalára a sportnak! Kik voltak az év kiemelkedően eredményes versenyzői? — A felnőttek közül Ván- csa Dénes az országos bajnokságon 3. helyet szerzett. Acsádi Gábor 3 országos bajnoki címe (1500, 3000 m, országos mezei bajnokság) és a kismaratonin szerzett ezüstérme a serdülők között azt hiszem önmagáért beszél. Csillag Balázs az országos megyei bajnokságon 2., a 2000 m-en 3. lett. Klopfer Csaba kétszeres országos 3. helyezett. — A triatlonisták is kiemelkedően szerepeltek. — Szabó Nóra mini távú országos bajnok. Szabó Kovács Beáta pedig megnyerte az országos duatlon bajnokságot, ezen kívül az olimpiai távú triatlon versenyen szerzett értékes 5. helyezést. — Nem titok, hogy a városban lakó vagy tanuló, de nem a klubhoz tartozó triatlonisták edzésmunkáját is te koordinálod. Gondolok itt elsősorban a nemzetközi eredményeket is felmutató Straubinger Györgyire, Varga Zsuzsára és Körösi Tamásra, valamint a kiemelkedő adottságú Varga Szabolcsra. — Azt hiszem, ők valame- nyien valamilyen formában a városhoz tartoznak, s eredményeik . egyben Szekszárd hírnevét is öregbítik. — Vannak-e olyan tehetséges fiatalok, akik majd eredményességben felvehetik a versenyt az elődökkel? — Szabó József, Mina Péter és Jánossy Péter már a közeljövőben kiemelkedő eredményekre lehet képes. Természetesen rajtuk kívül is vannak még szép jövő előtt álló tanítványaink, akik ha továbbra is ilyen szorgalommal, hittel dolgoznak, még sok örömöt szereznek a sport barátainak. Deák István Az AC Szekszárd értékelése Aggasztó gondok ellenére is bíztató eredmények Takács László, az AC Szekszárd elnöke nincs irigylés- reméltó helyzetben: az anyagi nehézségek a sportok királynőjét sem kerülték el a tolnai megyeszékhelyen, mindemellett aggasztó létesítménygondokkal is szembe kell nézniük. Ennek ellenére pénzügyileg kiegyensúlyozottabb esztendőt zártak az előző évinél, az eredményesség tekintetében pedig ugrásszerű javulás tapasztalható. Az idei évben a pénzügyi helyzetünk stabilnak tekinthető, de az 1994-es esztendő működési feltételeit még a jövőben kell megteremtenünk - kezdi az értékelést a dobóedzőként is tevékenykedő Takács László. - Az éves bevételünk elérte a 2.5 millió forintot, csaknem kétszerese volt a '91-es évinek. Sokat köszönhetünk annak, hogy Szekszár- don az atlétikát is kiemelt sportágnak nyilvánították, úgy érzem, az eredményeinkkel rá is szolgáltunk erre. Itt szeretném megköszönni a Geodézia Földmérő Kft., a Chemo Plusz Kft., a Gép és Gépelemgyártó Kft. valamint Varga János magánkereskedő egyesületünknek nyújtott anyagi segítségét. A létesítményhelyzetünk viszont annál aggasztóbbnak tűnik. A Polláck úti sportteleppel kapcsolatos, másfél éve sokasodó gondjainkat nem sikerült megnyugtató módon rendezni. A várostól kapott 490 ezer forintból fedeztük a létesítményeink fenntartási költségeit. A novembertől áprilisig terjedő időszakig alapvetően két gondunk van: az ügyességi versenyekre való felkészüléshez nincs munka- csarnokunk, továbbá a futófolyosónk fűtését sem tudjuk megoldani. Örvendetes viszont, hogy az önkormányzat 200 ezer forintos támogatásának köszönhetően sikerült felújítani a futófolyosót. — A létesítménygondok ellenére elmondhatjuk, hogy az atléták a csikorgó hidegben sem kényszerülnek a szabad ég alatt edzeni. Köszönhető ez elsősorban az iskolákkal való nagyszerű kapcsolatunknak. A különböző csoportjaink számára az edzési lehetőséget a terembérletek útján tudjuk biztosítani. A futófolyosón kívül tornatermet bériünk a sportcsarnokban, a műszaki szakközépiskolában, a gyakorló iskolában, továbbá az 5-ös és a 3-as iskolában. A 2-es iskola és a volt sportszékház tornatermét pedig ingyen használjuk. A jövőre vonatkozó legfontosabb feladatunk: megoldani a futófolyosó fűtését és az anyagi lehetőségek függvényében hozzá kell látnunk egy fedett munkacsarnok építéséhez. A személyi feltételek vonatkozásában két súlyos problémával, a rövidtávfutó és a középtávfutó edző hiányával kell szembenéznünk. Az ösz- szesen nyolc jelölttel folytatott tárgyalásaink elsősorban anyagi okok miatt eredménytelenek voltak. Sajnos, az edzői pálya társadalmi presztízse és az anyagi elismerés mértéke nem túl nagy. Az utánpótlásedzők tekintetében biztatóbb a helyzet. Négy gyermek- és három serdülő „B" korosztályú csoportunk van, a város hat általános iskolájából négyben foglalkoztatunk atlétikai csoportot. A vidéken rendezett országos versenyeken részt ’vettünk, de csak azokat a sportolóinkat szerepeltettük, kiknek indulása szakmailag indokolt volt. Ami a szálláslehetőségeket illeti, a versenyek alkalmával természetesen a pénztárcánkhoz igazítottuk az igényeinket, itt a korábban munkásszállóként üzemelő létesítmények jöhettek számításba. A sportfelszerelések beszerzése terén is messzemenően figyelembe vettük a takarékossági megfontolásokat, ugyanakkor a sportolóink semmiben sem szenvedtek hiányt. A közelmúltban vásároltunk egy súlyemelő-felszerelést, továbbá 67 pár Tisza-fu- tódpőt is beszereztünk. A Tolna Megyei Diáksport Tanács támogatásával gerelyhajító cipőket is vásároltunk, rövidesen egy 80 méteres gumiszőnyeggel is gyarapodik a készletünk. — Az eredménylistát végigböngészve szembetűnő, hogy a szekszárdiak a viadalokon időnként nagyszerűen függetlenítették magukat a mostoha feltételektől. Örömmel számolhatok be az eredményességünk javulásáról. Bármelyik mutatót vesszük alapul, előrelépés tapasztalható a '91-es évhez képest. Három versenyzőt adtunk a válogatottba, a serdülő „B" OB-n a gerelyhajító Rohn Csilla valamint a gerelyhajító fiúcsapat révén két aranyérmet szereztünk. Összesen 16 országos bajnoki éremmel gazdagodtunk, 971 pontot gyűjtöttünk az előző évi 796-al szemben. A 80 minősített sportolónk közül 20-an érték el az aranyjelvényes szintet. A szakágazatok közül a dobók voltak a legeredményesebbek 309 ponttal. A Polláck utcai sporttelep ürügyén Melyiket a három közül? A sportoláshoz, az iskolai testneveléshez barátságosabb helyet is el lehetne képzelni, mint a szekszárdi Polláck utcai sporttelep. Ám az itt szorgoskodó atlétákat mindeddig a legkevésbé sem foglalkoztatta a létesítmény külső megjelenése, hisz az edzéseket, a sporttelep rendeltetésszerű használatát semmi sem zavarta. De az utóbbi hónapokban az AC Szekszárd házatáján is felütötte fejét a létbizonytalanság, hisz a megyeszékhely atlétikai sportját veszély fenyegeti. Takács László, az egyesület elnöke mégis bízik benne, hogy a létesítmény jövőjéről folyó alkudozásokban a sportérdekeket is figyelembe veszik. Természetesen a sport- komplexum jövőbeli sorsa volt a téma Jobbágy Gábor, a BHG szekszárdi gyáregysége igazgatója és az ÄC Szekszárdot képviselő Takács László klubelnök megbeszélésén. Takács László: — Köztudott, hogy 1988-ban, az AC Szekszárd megalakulásakor a városi önkormányzattól a BHG szekszárdi gyáregysége kapta a létesítmény tulajdonjogát, míg az atlétikai klub albérlőként használja a pályákat és az épületet. Hangsúlyozom, hogy itt nemcsak Szekszárd, de az egész megye atlétikájáról van szó, hisz a megyei diákolimpiái versenyek, szövetségi viadalok rendezésére alkalmas létesítmények csak itt találhatók. Éppen ezért aggodalommal fogadtuk a sporttelep más irányú hasznosításáról felröppent híreket. Jobbágy Gábor: — A sporttelep a BHG tulajdona, a nyilvántartott vagyonunk része. A vállalat érdekét szolgáló hasznosításról kötelességünk is gondoskodni. Ám ez korántsem jelenti az atlétáknak a sporttelepről való kiűzését. Az egyesület egykori bázisvállalatának vezetőjeként hiszek a vállalati és a sportérdek összeegyeztethetőségében. A jövőbeli hasznosítást illetően három elképzelésünk van. Az egyik megoldás szerint az atléták rezsiköltséggel továbbra is az északi szárnyban maradnának, míg a déli szárny irodáiban a gondnoki teendőket is ellátó vállalkozás kapna helyet. A másik variáns szerint egy kft ipari üzemet létesítene itt, ezesetben a társaság egy sportolási lehetőségeket is nyújtó szabadidő-központot is létrehozna. Egy harmadik elképzelés szerint a sporttelepen megvalósulhatna a Holnap Iskolája, tehát egy olyan oktatási intézmény épülhetne itt, melyben az alsó tagozattól a gimnáziumig angol nyelven folyna az oktatás. Hozzám ez az elképzelés állt a legközelebb, de a tárgyalópartnereink visszalépése miatt ez már nem valósulhat meg. Takács László: — Tekintettel arra, hogy társadalmi szervezetként a kezelői jogot nem szerezhetjük meg, számomra is az utóbbihoz hasonló megoldás tűnne a legvonzóbbnak. Úgy gondolom, hogy egy itt létrejövő oktatási intézménnyel esetleg még összeegyeztethe- tőek lennének a klubérdekeink. Egy ipari üzem telepítése lenne számunkra a legkedvezőtlenebb megoldás, hisz ebben az esetben az atlétikának minimálisak a túlélési esélyei. Jobbágy Gábor: — Minden csak megállapodás kérdése. Bármelyik elképzelés győzedelmeskedik, a létesítmény későbbi hasznosítójával olyan írásos megállapodást kell kötni, ami garantálja a sportérdekek érvényesítését. Az elképzeléseinket rövidesen az önkormányzat elé terjesztjük. Jordan a legjobb Az ismert francia sportmagazin, a L'Équipe szakírói is voksoltak arról, kiket láttak 1992 legjobb sportembereinek. A francia lap véleménye szerint a „Bajnokok bajnoka" az Egyesült Államok kosárlabdázó szuperklasszisa, Michael Jordan volt. A tengerentúli kosaras 186 pontot gyűjtött, 18-cal előzte meg a mögötte második helyezett atléta honfitársát, Carl Lewist, aki az utóbbi három évben győzött.
