Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
1993. január 26. TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 „Gyönyörűséges dolog filmet készíteni" Mozirendező vagyok, vallja Makk Károly A hetvenes években nagy divatja volt a filmkluboknak. Jobbnál jobb magyar és külföldi filmeket vetítettek országszerte, majd jóízű vitákat tartottak a filmrendezők, főszereplők jelenlétében. Mióta tisztázódott, hogy a kultúra igenis áru, mégpedig olyan, ami alkalomadtán igen sokba kerül, azóta ilyenfajta közönség-filmrendező találkozókra nemigen került sor. Annál is inkább, mert a hazai mozivásznakat meghódították a kommersz nyugati, amerikai „szuperprodukciók". Ki kiváncsi itt magyar filmekre, amikor Silvester Stalonét vagy Búd Spencert nézheti a közönség, Spielberg filmjeiről nem is szólva, kérdezték a magánkézbe került mozik tulajdonosai. A bevételt a Csillagok háborúja hozza és nem a Magyar rekviem, mondták és ehhez igazították a műsorkínálatot. * A szekszárdi Liberális klub most mégis a magyar filmekre igyekszik felhívni a figyelmet, Papp Aranka szervezésében sorozatot indítottak: filmvetítéssel egybekötött közönség-filmrendező találkozókat rendeznek a Panoráma filmszínházban. Gothár Péter után Makk Károly filmrendező volt a vendégük január 16-án, szombaton. A Liliomfi és a Magyar Rekviem vetítése után a közönség a mozi presszójában találkozott a filmek készítőjével. Makk Károly a magyar filmművészet kiemelkedő egyénisége, első önálló filmjét, a Liliomíit 1954-ben rendezte. A legutóbbit, a Magyar Rekviemet 1989-ben. A két, stílusában oly annyira különböző alkotás között 23 másik mozifilm és számtalan tévéfilm fémjelzi a nevét, köztük olyan alkotások, mint a Ház a sziklák alatt, vagy a Szerelem. — A filmjeim mind az „át- kosban" készültek, — válaszol Makk Károly az érdeklődő kérdésére. Üdítő ilyet hallani a történelmi amnéziák idején. — Meg vagyok lepődve, hogy két magyar filmet mutatnak be manapság és van rá érdeklődés — mondja később, majd kifejti, hogy eszményekről nem, csak emberi sorsokról lehet jó filmet készíteni. Ehhez mérten Makk Károly szereti a rangos irodalmi alkotásokat, Sarkadi Imre, Déry Tibor, Örkény István műveit vitte filmvászonra. Ellentétben sok más, ismert pályatársával, nem tartja magát író-rendező polihisztornak. — Én egy jó dialógot nem tudok írni, ezért nem is próbálkozom vele. Az író írja meg a történetet, legyen egy jó irodalmi mű, aztán én majd megcsinálom a filmet. — Mozirendező vagyok, a Déry, az Örkény saját maguk jogán híresek, én nem, én „csak" filmeket készítek, - jelenti ki, majd hozzáfűzi, hogy mindennél szebb, gyönyörűséges dolog filmet készíteni. Ami a filmes életművét illeti, az pedig spontán dolgoktól is alakult. Ő a filmkészítés mesterségéről például legtöbbet saját magától tanult. — Elkészítettem a legelső filmemet, a Liliomfit, amihez 30 évesnek kellett lenni és el- bizakodottnak, hogy úgy sikerüljön, ahogy. Aztán ahogy egymás után csináltam a filmjeimet, egyre több mesterségbeli fogásra jöttém rá. Egy idő után már arra kellett vigyázni, hogy ez ne váljon rutinná. Ami Makk Károly eddig elkészült filmjeit, az életművét illeti, elégedett. — Hálás vagyok a sorsnak, hogy a Szerelem című filmet megcsinálhattam, — mondja.-A tervei? — Konrád György Cinkos című regényéből szeretnék filmet készíteni, meg Dosztojevszkij egyik játékos regényéből. Aztán -valami vígjátékon is töröm a fejem. Majd az élet eldönti, hogy melyikből „bír" film lenni, ahogy manapság mondani szokták. F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka Matrjoska-babák: hagyomány vagy futószalag Művészek és fafaragók több mint egy évszázadon át készítették a hagyományos, egymásba rakható babákat Oroszország legfontosabb monostorában. A színes mat— rjoska-babák előállításának leghivatottabb mestereit most munkanélküliség fenyegeti. Áldozatul estek a piacgazdasághoz való átmenetnek. A korábbi állami Művészeti, Iparművészeti és Játéká- rugyár dolgozói attól tartanak: halálra ítéltek egy művészeti ágat és a Matrjoska-babák mai készítői nem tisztelik a hagyományt, hanem a profitot hajszolják. Mint cseppben a tenger, úgy mutatja ez az ügy Óroszország gazdasági problémáit. A védett állami ipar helyébe magánvállalkozók lépnek és őket a haszon jobban érdekli, mint a művészet. A volt állami gyárat kitessékelte helyiségeiből az Orosz Ortodox Egyház, amely visszaigényli államosított épületeit. Ä legképzettebb szakemberek pedig elszegődnek a jobban fizető szövetkezetekhez. A mosolygós, rózsás arcú Matrjoska-babák első készleteit a XIX. század végén készítették Moszkvában. Szavva Mamontov, Oroszország egyik vezető kereskedője látott ilyen játékot Japánban, megbízott egy ismert művészt, Szergej Vasint, hogy hasonló babát tervezzen orosz stílusbna. A matrjoska rövid idő alatt Oroszország legnépszerűbb emléktárgya lett. Innenonnan Szekszárdon, a Babits Mihály Művelődési Házban „Azt tanultam, hogy.;." sorozatban „Mutasd a kézjegyed, s megmondom, ki vagy!" grafológiai előadás lesz. Ismereteit az érdeklődőkkel Paksi Éva grafológus osztja meg. A városi Mentálhigiénés Egyesület és a Babits Mihály Művelődési Ház január 30-án 17 órára várja az érdeklődőket. Á Dioro Divatstúdió gálaműsorára január 30- án, szombaton, este 6 órai kezdettel kerül sor a művelődési ház színháztermében. Sztárvendég az AD Stúdió. Közreműködnek a manökenképző tanfolyam résztvevői. * A Tamási Galériában Stekly Zsuzsa tűzzománc-kiállítását nézhetik meg az érdeklődők február 14-ig naponta 14-18 óráig. A művelődési ház kisgalériájában január 31- ig válogatást láthatnak tamási építészek rajzaiból. Megjelent Vicc-mozaik. A Pán könyvkiadó kiadványa. Gyűjtötte N. Varga György. * James Oliver Curwood: Az égő erdő. A Rózsa Bt. kiadásában jelent meg a regény, mely a titokzatos események szövevénye. ♦ John Hughes Reszkessetek betörők forgatókönyve alapján írta A. L. Singer. Minden idők legnagyobb családi filmsikerei. * A Pesti Szalon mesélő füzetei közül a 13-as A farkas és a hét kecskegida című. Színes képekkel illusztrálva. * Follett: A végső ultimátum. A kormánynak száz órája van a válaszra. * Krúdy Gyula: Asszonyságok díja. Heti klasszikusok sorozatban jelent meg. A Magyar Hírlap és a Maecénás Kiadó közös sorozata. (A legújabban megjelent könyveket a szekszárdi Kossuth Könyvesboltban vásárolhatják meg). Eltűnt a Miami Vice az amerikai képernyőről? A „csúcs-tévék" megállapodása: kevesebb szex és erőszak A közvélemény és a törvényhozók többéves nyomásának engedve megegyezett három vezető amerikai tévécsatorna, az ABC, a CBS és az NBC, hogy a jövőben nagyobb visszafogottságot tanúsít a szex és az erőszak ábrázolásában. Szándékukat közös közvéleményben hozták nyilvánosságra. Ennek értelmében a szex és az erőszak együttes ábrázolása esetén az alkotók „különösen elővigyázatosan járjanak el", illetve a gyermekműsorok ne tartalmazzanak „félelmet keltő" jeleneteket. A három tévéállomás megpróbál példát mutatni. Ha betartják szavukat, több gyilkossági sorozat, többek között a Miami Vice is lekerül a képernyőről. Persze, az ABC, a CBS és az NBC állomásokon kívül még jónéhány műsor vehető a készülékeken, s ők semmiféle fogadalmat nem tettek. Nem valószínű, hogy a szex és az erőszak „szórakoztató" hatására építő kábeltelevíziók valaha is alávetik magukat az önkéntes cenzúrának. A washingtoni egyetem pszichológusa, Brandon Cen- tervall nemrég egy szakfolyóiratban közzétett tanulmányában fejtette ki, hogy az Egyesület Államokban elkövetett gyilkosságok fele összefüggésben van a gyermekkori tévézés során megismet erőszakkal. Ha nem lenne tévé - fejtegette - évente tízezerrel kevesebb gyilkosság, 70 ezerrel kevesebb erőszakos nemi közösülés és 700 ezerrel kevesebb testi sértés fordulna elő. Egyelőre nem tudni, mit szól Bili Clinton a műsorkészítők fogadkozásához. Véleménye a tévézésről mindemellett az újságok jóvoltából ma már közismert: „A televíziós műsorokban a szex és az erőszak uralma árt az egész amerikai társadalomnak és a kultúrának". Ferenczy-Europress Don Johnson, az egyik főszereplő Tv-napló Az érsek halála Thomas Becket canterbury-i érseket 1170. december 29-én Henrik király négy lovaggal meggyilkoltatta a székesegyházban. Az egyház három évvel később szentté avatta, tisztelete máig nem halványodott. Kifejezetten politikai gyilkosságról volt szó, Henrik király befolyása alá akarta vonni az egyházat, s erre ifjúkori pajtása látszott a legalkalmasabb eszköznek. Tamás azonban már régen nem az volt, akinek a király gondolta, egyházi méltóságát komolyan vette, s azt is tudta, hogy az összeütközésnek csak ő lehet a vesztese. Készült a mártiriumra, maga állt gyilkosai elé, s állítólag így búcsúzott papjaitól: „Ellenségeinket inkább a szenvedéssel, mint harccal fogjuk legyőzni." Az angol egyház későbbi története ezt vitathatóvá teszi, VIII. Henrik még Tamás csontjait is elégettette, szent vértanúsága azonban máig nem vesztett fényéből. Becket Tamás tragédiáját T.S. Eliot írta meg, az a költő, akit a század legnagyobbjai között tartunk számon. „Nagyon felnőtt, és felnőtteknek való költészet az övé" - írta róla fordítója, Vas István, s a Becket-dráma is inkább költő, mint drámaíró műve. A verses forma Shakespeare-t idézi, a konfliktus azonban hiányzik a történetből, az érsek felkészült a vértanúságra, nyugodtan várja gyilkosait és sorsa beteljesülését. A történet ennyi csupán, a színészekre tehát az a feladat hárul, hogy a költeményre emlékeztető sorokat keltsék életre. Nincsenek látványos fordulatok, a gyilkosság terve már a darab kezdete előtt elvégeztetett, csak a végrehajtás várat magára, Eliot darabja is erről a belső drámáról szól. A rendező Mészáros Tamás biztos érzékkel Vas István zengze- tes fordítására bízza magát, s a néző, ha csak homályosan emlékezik is az érsek történetére, könnyen beletalál ebbe az árnyakkal átszőtt világba. A színészek is tudják, milyen felelősséget ró rájuk ez a klasszikus szöveg, pillanatnyi megingás nélkül mondják szerepüket, idézik meg a végzetet. Ez tette eseménnyé a Vígszínház, a Kamara és a TV1 közös produkcióját, mely a XX. század egyik remekművét tette milliók élményévé. Botrány? Ha kereszténydemokrata képviselő lennék, fontolgatnám, hogy ne interpelláljak-e a parlamentben, így csak a csodálkozás marad, lám, a világszínvonalat hajszolva idáig jutottunk. A bár vagy micsoda, ahova a meglehetősen hetyke „Megáll az ész!" című műsor vezetett el bennünket, arról nevezetes, hogy csak hölgyek látogathatják. A megszólaltatott tulajdonos elmondta, hogy az ötlet az Egyesült Államokból származik, s miért ne legyen nálunk is ilyen, végtére egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak. A vendég hölgyek természetesen nem érmelegítőt kötnek a csinosan berendezett bárban, nem is divatról csevegnek, hanem nézik a műsort, ami abból áll, hogy fiatalemberek il- legetik magukat, s ahogy a nőktől tanulták, levetkőznek. Tehát sztriptíz, aminek férfiak a szereplői és nők a nézői. Nem kell megbotránkoznunk, ahány ház, annyi szokás. A férfiak külleme különböző, vannak közöttük izomkolosszusok s vannak kecsesebbek, hajlékonyabbak is, épp úgy, mint az életben. Iskolai végzettségüket senki nem kéri számon, azt sem, hogy fellépés előtt tanulmányozták-e Spinoza etikáját, vagy a bolsevik párt történetét. Már-már unnám, amikor valami váratlan történik. Az egyik vendég, húsz év körüli hölgy, egy ezres bankót húz elő, s mellékes mozdulattal a táncoló férfi sliccébe csúsztatja, épp úgy, mintha egy gyűjtésen adakozna a hajléktalanoknak. Nem gondolok semmi rosszra, fel sem háborodom, amire egyébként naponta lenne okom bőven. Csak csodálkozom, hogy lám, erre is van pénz, akkor pedig olyan nagy baj mégsem lehet. A többi már Kupa Mihályra tartozik. Ha nézte a műsort, nyilván arra gondolt, miként lehetne megadóztatni a sliccbe dugott ezrest. Csányi László Pályázati figyelő 1. / A Soros Alapítvány és a The Library of Congress háromhónapos szakmai látogatási programot hirdet a Washingtoni Kongresszusi Könyvtárba 1993. szeptember 11-től december 13-ig. A magasszintű program mind elméleti, mind gyakorlati képzésben részesíti azokat, akiket pályázatuk alapján a Soros Alapítvány bizottsága és a The Library of Congress szakemberei kiválasztanak. Beküldési határidő: 1993. március 1. 2. / Nyaralás falun, tanyán címmel pályázatot hirdet fiataloknak a Magyar Falusi-Tanyai Vendégfogadók Szövetsége. Céljuk a falusi turizmus népszerűsítése 6-18 éves fiatalok körében. Minden faluban, tanyán van élmény, s felfedeznivaló e témakörben. A pályázat témaköre: „Minden faluban, tanyán van élmény, s felfedeznivaló." A pályázatot A és B kategóriában írták ki. Beküldési határidő: az Ä kategóriára 1993. március 15., a B kategóriára 1993. szeptember 30. 3. / A Budapest XVII. kerületi Sík Sándor Cserkészcsapat klubja irodalmi pályázatot hirdet: vers, novella, elbeszélés műfajban. A téma szabadon választott, terjedelme nyolc-tíz gépelt oldal. Beérkezési határidő: 1993. március 15. 4. / A Hadtörténeti Múzeum „Tudósítás a frontról" címmel országos fotópályázatot hirdet. A pályázat célja az I. világháborúval kapcsolatos emlékek, emlékhelyek felkutatására ösztönzi a 10-18 éves tanulókat. A felkutatott emlékhelyekről készített és a pályázatra beküldött fotók a múzeum fotótáborában kerülnek elhelyezésre. Beküldési határidő: 1993. február 26. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyermek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/11-928. Nyitva tartás: hétfő, szerda: 13.00-16.00 óráig, kedd, csütörtök: 13.00-17.00 óráig, péntek: 13.00-15.30 óráig, Paks Ifjúsági Iroda: Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/11-646, nyitva tartás: hétfőtől péntekig: 14.00-20.00 óráig. Felhívjuk figyelmüket, hogy a pályázatokat nem az irodához kell beküldeni, mi csak közzétesszük azokat.
