Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. január 26. Bővül a kemping? Zömi, a „költő // A városházán hallottuk A tamási városházi „hallomások" sorát nem a címben feltett kérdés megválaszolásával kezdjük, hanem egy már biztos - jó - hírrel. Úgy értesültünk, vevőre talált a volt szovjet lőtér. A Kincstári Vagyonkezelő Szervezet tájékoztatója szerint egy helybeli kft vásárolta meg. A hasznosítási Nagy az öröm Felsőnyéken Binder Pálnééknál, hiszen Fortuna kegyeltjei lettek: a Népújság előfizetői közül őket is kisorsolták nyertesnek. Jutalmuk egy grillsütő lett, amit a Tamási és környéke oldal kéelképzelések egyelőre nem ismertek. Tavaly novemberben volt egyesztendős Tamási Város és Városkörnyék Építésügyi Igazgatási Társulása, amelynek alapítóként tagja Regöly, Koppányszántó, Nagykónyi, Értény, Fürgéd, 1992. október 1-jétől pedig Iregszemcse és Keszőhidegkút. A társulás fennállása óta közel ötszáz építési ügyben intézkedett, amelynek mintegy hetvenöt százaléka határozattal zárult, míg huszonöt százalékot tettek ki a tájékoztatás, szakhatósági közreműködés és az építésfelügyelet intézkedései. Mindössze két határozatot fellebbeztek meg, de a másodfok mindkét esetben az első fokon hozott döntést hagyta szítői juttattak ki lapunk előfizetőjének. Aztán ha már egyszer ott voltak, használták eszközeiket, a fényképezőgépet és a tollat, s megörökítették a nagy pillanatot. — Úgy emlékszem, életemjóvá. A társulás működési tapasztalatait a napokban tárgyalta az önkormányzat kép- viselő-testülete. Következzék most a címben feltett kérdésre adandó válasz. A megyei vízmű kempingbővítés szándékával kereste meg az önkormányzatot, a volt tü- zép, jelenleg használtautó telep területének egy részét venné át üzemeltetésre. Jelenleg a részletek tisztázása és a döntés előkészítése van folyamatban. Január 1-jével átalakult az erdőgazdaság és „Gyulaj" Erdő-és Vadgazdaság Rt. néven egyszemélyes, zártkörű rt-ként működik. Az átalakulás kapcsán az önkormányzatot illető részesedés kiadása jelenleg a megbeszélésnél tart. ben csak egyszer nyertem, azt is tombolán és az egy üveg pezsgő volt - kezdte Binder Pálné. - Most meg itt van ez a grillsütő . . . — Régóta előfizetői a Népújságnak? — Már több mint tizenöt éve és mindig ezt járattuk. A megboldogult férjem is szerette, de én is mindig elolvasom. — Mi tetszik benne? — A háztartási dolgok. — Mit hiányol belőle? — Nekem jó így, ahogy van. — Gondolom, hamarosan felavatják a nyereményt. — Igen, jönnek az unokák és mondják, mami, süss benne valamit. — Aztán mi lesz az a valami? — Mi? Hát csirke - feleli mosolyogva. — Akkor ezután is barátságban lesz a Népújsággal? — Tudják, az az igazság, az ősszel le akartam mondani, mert sokalltam az árát, de amikor nem voltam itthon, az édesanyám előfizette. . . Mindig ezt járattuk, most már nem mondom vissza. Köszönjük a bizalmat és azt kívánjuk, mindkettő - a grillsütő és a Népújság is - váljon hasznukra. A televízió szilveszteri gyermekműsorának szerzői között a pincehelyi Zömbik József nevét is olvashattuk, és ha már így történt, érdekelni kezdett bennünket a téma. — Nem kell nagy dologra gondolni - magyarázza a tamási Béri Balogh Adám Gimnázium igazgatói irodájában a diáktársai körében Zömi néven ismert fiatalember -, csupán arról volt szó, hogy Horváth Z. Gergely rendező kitalálta a gyerekszilvesztert, elhangzott a felhívás, tudtam, hogy nem vagyok gyerek, de volt egy cím. Régebb óta foglalkozom paródiákkal, a farsangra készítettem egyet a Kerékbárt kifigurázva Vakarék- bár címen és azt küldtem be. Pesten egy külső műteremben volt a felvétel - ma is őrzöm a rendező behívó táviratát -, ahol elbeszélgettünk, és akkor derült ki, amit írtam, az ebbe a műsorba nem illik, mivel az gyerekek írásaira épít. De ha már ott voltam, az általunk írt és szerkesztett Alapban megjelent verseimet átadtam és abból négyet-ötöt felhasznált a műsorban. Sokak véleményével ellentétben én nem voltam látható a műsorban. — Verset és paródiát említett az előbb. Melyik áll közelebb a szívéhez? — A paródiára - mondtam már - szükség volt a farsanghoz, verseket pedig egy éve írok. Február 5-én lesz egyéves a lapunk és amikor indultunk, elosztottuk, ki mit csinál. A maradékelv alapján jutott nekem a vers - minden példányban meg is jelentem -, de a barátom írta a nevem mellé, hogy Zömi, a költő. Bár unalmas perceimet „versírással" töltöm, azért én nem tartom magamat költőnek, nem is nevezem versnek az írásaimat. — Az ember azt hinné, általános iskolás korból mentette át a „költészetet" és ez majd a pályaválasztást is befolyásolja. — Nem. Ott semmivel sem foglalkoztam. Jó erős közepes vagyok itt a gimiben és nem volt, nincs különösebb ötletem a pályaválasztást illetően. Az angol nyelvű tanítóság ugrott, mivel nem sikerült a nyelvvizsgám. Javasolták az újságírást, de nekem az egyetem, a főiskola kizárt. — A pesti televíziós bemutatkozás nem jelentett újabb lehetőséget? — Horváth Z.-vel szóban megállapodtunk, hogy küldök neki „verseket", és készít majd olyan műsort, amit ezekre épít. — Ez magában hordja a lépés lehetőségét, és az már valami. Mivel sokan nem látták a televíziós műsort, javaslom, zárjuk egy Zömi-,,verssel" beszélgetésünket. — Rendben. Az én szerelmem Az az én szerelmem Mit nézed Hogy három foga van? De legalább az a három A legeslegszebb a világon Ez az én szerelmem Miért nevetsz? Három szál haja van? De mind a három mint a bársony És átkozottul imádom Ez az én szerelmem Szeretem. Hogy három lába van? De az a három igazi álom Ha simogatom a díványon. Ez az én szerelmem Örökre. Hogy mi? Leprás lenne? De legalább . . . Te, biztos vagy benne? Binder Pálné és a nyeremény, a grillsütő Nyugdíjasok a faluért Tizenhárom éves .a nagy- székelyi nyugdíjasklub, és egyre jobban érezzük, hogy öregszünk. Az alapító tagok közül csak néhányan vagyunk, s a legidősebb nő Olaszu néni, aki nyolcvan- éves lesz a nyáron, a legidősebb férfi tagunk pedig Ede bácsi, aki márciusban tölti be a nyolcvanegyedik életévét. Kívánjuk, még sokáig éljenek erőben, egészségben. Szerencsére szeretnek minket, így sok fiatal is van a tagjaink között. Évi programunkat szinte évről évre egyformán bonyolítjuk. Jeles napok, névnapok, születésnapok, rendszeres kirándulások és különböző rendezvények váltakoznak. Fő tevékenységünk a hagyományőrzés, a néprajzi gyűjtés, ami az elmúlt évben azzal gazdagodott, hogy a régi szokásokat videóval örökítjük meg az utókornak. Terveink között szerepel hősök napjára a hősi emlékmű környékének a rendbetétele és el szeretnénk kezdeni az önkormányzat egyetértésével, segítségével a temetők gondozását. Úgy tervezzük, ez a munka három-öt évet vesz igénybe. Faluszépítő mozgalmat indítanánk a klubtagok irányításával és azt javasoljuk, hogy minden Nagyszékelyben házasságot kötő pár ültessen egy fát az esküvője napján, s tegyék azt azok is, akiknek gyereke születik. Mindezt a nyugdíjasklub bonyolítaná, a fát pedig az önkormányzat biztosítaná. Szeretnénk jó hangulatban, egyetértésben, egészségben végigélni az évet, s ezt kívánjuk minden minket segítőnek is. Lehelné Rozsos Janka A Népújsággal nyert Egy másik olvasó véleménye A Népújság január 12-i számában, a Tamási és környéke oldalon megjelent Tánczos Imre simontomyai olvasó vélekedése az 1990 óta kialakult állapotokról. Mivel gondolatai nagyjából „a magyarországi olvasók többségére" jellemzők, kérem, közöljék „kisebbségi” véleményemet is ugyanazokról a dolgokról. 1. Új személyi jövedelem adózás. Nem a kormány, hanem a magyar parlament szavazott az adósávok csökkentéséről. A tavalyi hat adósávval szemben az idén csak három adósáv szerint adózunk. Az adómentes határ kétszeresére való emelésével egyidejűleg, azonos adóalap mellett, mindegyik adósávban kevesebb az adókötelezettségünk, mint tavaly volt. A csökkenés az alacsonyabb jövedelműeknél nagyobb, mint a magasabb adóalapot elérőknél. (Ez bármikor ellenőrizhető a napokban kézhez vett APEH-cso- magok alapján!) 2. Családi pótlék kérdése. Azzal, hogy valaki 300, illetve 400 forintot levonhat adójából (+150 Ft pótlékemelés) gyermekenként, ha nem is sokkal, de valamivel jobban jár, mintha az adóalapját mérsékelné gyermekenként 1500 Ft-tal. Tehát kicsivel több „marad a borítékban". (Ez szintén a már jelzett APEH-iratok szerint kiszámítható!) 3,Oktatásügy - tandíj. Mindenütt a világon (ahol diktatúrák nem juttatják kedvezményezett helyzetbe a társadalom egyes rétegeit) alapjában igaz, hogy a gazdagabb szülőktől származó diákoknak tanulmányi éveik során az anyagi helyzetük köny- nyebb, mint a szegényebb szülők gyermekeié. Ez egyébként így volt az elmúlt rendszerben is. Mindig is voltak, vannak és lesznek olyan családok, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy gyermekeik továbbtanulhassanak egyetemeken, főiskolákon. Világszerte így van! Miért éppen Magyarország lenne kivétel? Ma nem él az országban 4,5 millió ember a létminimum alatt, nem tudom, honnan veszi ezt az adatot? 4. Pártok és azok anyagi támogatása. Mindenhol, ahol fejlett demokrácia van, a többpártrendszer ennek a társadalmi berendezkedésnek az alapja és mindenütt támogatják valamilyen formában. A pártonkívüli adófizetők pénzéből is! A párt az a szerveződés, amely politikai szándékok és érdekcsoportok megjelenítője. A többpártrendszer a választhatóság alapja, amelyhez minden demokráciában élni akaró embernek joga van. Egyéb előnyeinek ismertetéséhez az egypártrendszerrel szemben most nincs mód és hely. A 3. pontban feltett kérdést csak megismételhetem: miből gondolja, hogy pont Magyarország lehetne ezen a területen is kivétel? (Egyéb iránt az állami költségvetést a mai több párt kisebb összeggel terheli, mint az 1989-es költségvetést a hajdani egy és nagy párt. Az MSZMP négy éve 1,1 milliárd forintot kapott!^ 5. Állami intézmények. Az állami hivatalok száma csökkent, vagy az egykori hivatalok átalakultak. Az újonnan alakult hivatalok a rendszer- változás következményei, de ezek a hivatalok is elvégzendő a munkájukat kisebb létszámmal teszik, mint tették volna a pártállam idején. A minisztériumoknál is sokkal kevesebben dolgoznak, mint 1989-ben. Tehát nem tudom, honnan származik az a feltevése, hogy az állami bürokraták száma nőtt. Ezt statisztikák és egyéb kimutatások is egyértelműen cáfolják! 6. Privatizációs bevételek. A bevételek felhasználásáról szakértői csoportok vitatkoznak. Itt lehet némi igaza. De egyik felelős gazdasági szakembertől sem lehet olyat hallani - pártállástól függetlenül -, hogy „az elmúlt évtizedek értékei" iránt nosztalgiázna. Épp ezeknek az „értékeknek" a működésképtelensége okoz válságszituációkat, mint például munkanélküliség. Az értékek piaci megmérettetése - akár privatizáció útján - nem „elherdálás", hanem egyszerűen „áruba bocsátás". Úgy szokták mondani: annyit adnak érte, amennyit ér. Sajnos, „az elmúlt évtizedekben" az értékbecslés alaposan aránytévesztett volt. 7. Az új ÁFA-rendszer. Ennek az adózási fajtának valóban van árfelhajtó következménye is - itt ezért szidja! A 9. pontban Adózás címszó alatt pedig a jövedelemadózást ócsárolja és hiányolja a fogyasztói adórendszert. Valószínűleg elkerülte a figyelmét, hogy az ÁFA - általános fogyasztói adót jelent. Bevezetése egyébként pont abból a megfontolásból történt, amelyet Ön a 9-es pontban leírt! 8. Szövetkezeti átalakulás. Következtetésébe egy aprónak nem minősíthető hiba csúszott! A szövetkezetek kialakítása erőszakos tulajdanel- vétel volt. A szövetkezetek átalakításával pedig erőszak- mentesen tulajdonhoz jutottak és azzal belátásuk szerint rendelkezhettek, rendelkezhetnek az egykori állampárti szövetkezetek volt tagjai. Hogy „gazdátlan, műveletlen" földek lesznek országszerte, ezt már két éve folyamatosan hallani. A vidéket járva nem ezt látja az ember. A paraszt, a földművelő logikája egyébként teljesen másképp működik, mint ahogy azt Ön feltételezi. A paraszt, a földművelő nem parlagban gondolkodik, hanem vetésben, terményben. 10. Kárpótlás. Bizonyos mértékig összefügg a szövetkezetek átalakításával, vagyis a tulajdonosodással. Ázt, hogy elhibázott-e vagy sem, majd a történelem eldönti. Mindenesetre az előzetes, komoly szakmai jóslások ellenére, mindezideig egetverő inflációt nem okozott. 11. Szociálpolitika. Az abortusztörvény nem azért született, mert a parlamentnek nem volt más dolga. Az eddigi szabályozás nem volt összeegyeztethető az alkotmánnyal és az Alkotmánybíróság decemberig adott határidőt a joghézag megoldására. Az Alkotmánybíróság észrevételeit pedig a parlamentnek alkotmányos kötelessége teljesíteni! A szociális környezet kedvező kialakulása - rendszerváltás nélkül - az úgynevezett jóléti államokban is több kemény évtized eredménye. Két év után kedvező szociálpolitikáról beszélni - egy- hén szólva: kissé demagóg. 12. Elsősorban. A magyar miniszterelnök lélekben 15 millió, közjogi, alkotmányos- sági szempontból pedig 10 millió magyar ember miniszterelnöke. Ez a bigott materialisták nyelvére lefordítva azt jelenti, hogy elsősorban a tízmillió magyarnak felelős a kormány vezetője. Hogy gondjainkat miként sikerül megoldania, azt majd 1994-ben minősítik a választópolgárok. 13. KÍ döntsön? Azt hiszem, szerencsésnek minősíthető a mai időszak, amikor nem a moszkvai politikai körökben edződött emigránsokat vagyunk kénytelenek importálni. A parlament feloszlatását óhajtó népszavazásra gyűjtött aláírások kezdeményezőinek és Önnek azt üzenem: itt valóban helyénvaló lenne aggódni az adófizetők pénzéért. Ha lesz népszavazás, akkor következménye kétféle lehet: a/ nem oszlatják fel a parlamentet, mert a népszavazás a kiírt tárgyban eredménytelen lesz - több százmillió forintba kerül. b/ a népszavazás eredményes lesz, akkor - az ide vonatkozó alkotmányos rendelkezések szerint - az új parlament csak néhány hónappal ülhetne előbb össze 1994. májusánál. Emiatt a néhány hónap miatt érdemes több százmillió forintot kockáztatni? Az alkotmányos demokráciákban egyébként ezek az eljárások teljesen szokatlanok. (Megint Magyarország lesz kivétel?) Egyet ne felejtsenek el az aláírásgyűjtők és a tévedés jogát saját maguknak fenntartók (mint Ön, hiszen azt mondja: rosszul szavaztam - vissza az egész! Mi a garancia, hogy a sikeres népszavazás után jól fog szavazni az előrehozott parlamenti választásokon? Vagy úgy gondolja, gondolják, akkor egy új visz- szahívással élőről kezdhető a tortúra?): óriási a veszélye annak, hogy a népszavazást kezdményezők egy alkotmányos, közjogi válságot indítanak el és ezzel önmaguknak árthatják a legtöbbet. Mert a válságok bumerángja mindig a kisemberre - ez esetben a létminimum alatt élőkre - üt vissza legerősebben és persze a legkegyetlenebbül! Légrádi Adám Tolna Megjegyezzük: az olvasói vélemények) nem a szer- kesztő(ség) álláspontját tükrözik, kizárólag a szerző véleményét jelentik.
