Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-26 / 21. szám

2 MSPUJSAG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1993. január 26. Nem dobták le a kecskét a toronyból Manganeses de la Pol- vorosa - Európa egyik leghírhedtebb ünnepsége lett szelídebb vasárnap abban a spanyol faluban, ahol az idén - az eddigi szokásoktól eltérően - a falu lakói nem hajítottak templomuk tornyából kecskét a mélybe. A pol­gármester rendeletére, az ünneplő tömeg ujjongásá- tól és a rezesbanda zenéjé­től kísérve, a rémülten mekegő jószágot kötélen eresztették le a templom- toronyból, majd tízméteres magasságból ejtették egy kifeszített ponyvára. Az ál­latvédőket nem hatotta meg a polgármester „eny­hítő" rendelete, szerintük ugyanis a falusiak gondol­kodásmódja ettől nem vál­tozott meg, s a lelógatott patás még így is nagyon szenved. Eddig hiába keresték a "pénzszállító” tolvajt London - Sikertelen volt a brit rendőrség hétvégi nyomozása egy pénzszál­lító alkalmazott után, aki pénteken tűnt el az általa vezetett páncélfurgonnal és egymillió fonttal. A nyomozók eleinte rabló- támadásra gyanakodtak, de végül valószínűbbé vált, hogy a pénzszállító nem áldozata, hanem el­követője a milliós rablás­nak. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a sofőr élet­társa és hároméves kisfia még pénteken nyomtala­nul eltűnt lakásáról. A 37 éves Edward Maher egy suffolki bank megbízásá­ból szállított pénzt kollé­gája társaságában. A pán­célozott autó akkor tűnt el az egymillió fonttal, ami­kor a kocsikísérő rövid időre betért egy bankba. Halotti szokás betiltása Harare - Zimbabwe la­kóinak hamarosan fel kell hagyniuk azzal a szoká­sukkal, hogy rokonuk ha­lála után a tetemet annak háza elé tegyék, akit fele­lősnek tartanak a megbol­dogult haláláért. A zim­babwei kormány ugyanis fontolóra vette az ország­szerte dívó szokás betiltá­sát. - A nemkívánatos gyakorlat hamarosan bűn- cselekménynek fog minő­sülni - idézte a Reuter az ország főügyészét, Patrick Chinamasat. A kormány döntése valószínűleg ösz- szefüggésben van azzal, hogy egy asszony holtteste hetekig temetetlenül fe­küdt férje háza előtt, mivel hozzátartozók szerint a szomorú özvegyet felelős­ség terhelte neje haláláért. Japán bankzsaroló Tokió - Egy ismeretlen japán zsaroló azzal fenye­getőzik, hogy nyilvános­ságra hozza a Jokohamai Bank üzletfeleinek névso­rát és e listát átadja az alvi­lágnak. A zsaroló, aki a lista visszaadásának fejé­ben közel 3 millió dolláros váltságdíjat követel, fe­nyegető levelet küldött az egyik bankfiókba és mel­lékelte is a bank 360 klien­sének névsorát. A pénzin­tézet megerősítette a sajtó­nak, hogy egyik fiókjából eltűnt az üzletfelek listája. Választás előtt Franciaországban (Folytatás az 1. oldalról.) Miért ez a fordulat a francia választók gondolkodásmódjában? A pártok prog­ramját elemezve ugyanis alig lehet ér­demleges különbségeket kimutatni a leg­nagyobb horderejű kérdésekben. Min­denki a gazdaság fellendítését, a munka­nélküliség csökkentését ígéri, mindenki javítani akar az iskolarendszeren, az egészségügyi ellátáson, mindenki meg­ígéri a parasztság támogatását (s változ­tatni az EK szabályozásán úgy sem tud majd), mindenki „reformokat,, kínál, de ezek túlnyomórészt csak általánosságok­ban fogalmazódnak meg. A szocialisták sem térnek ki a privatizálás folytatása elől, s a jobboldal sem akar minden ál­lami tulajdont azonnal magánkézbe adni. A magyarázat nyilván az, hogy a vá­lasztók „belefáradtak" a szocialisták kormányzásába. Mitterrand elnök tizen­kettedik éve ül az Elysée Palotában, az „együttélés" két évét leszámítva azóta van szocialista kormányzat az országban. Ez a kormány nem kis eredményeket ért el, de ígéreteit korántsem tudta mindig beváltani, részint saját hibái, részint a kö­rülmények alakulása miatt. Viszonylag rendbe tudták tenni az ország gazdaságát - a recesszió Franciaországban tulajdon­képpen az EK államok közepes szintjén maradt. Megvalósították az infláció meg­állítását - ezen a téren Párizs az első a ti- zenkettek között, igen sok és lényeges szociális intézkedést vezettek be, s ha ezek közül néhány alatt ma ingadozik is a talaj, jelentőségük a bérből és fizetésből állók számára igen nagy. Emelték az élet­színvonalat - a dolgozók vásárolóereje az elmúlt években folyamatosan növeke­dett, mégpedig valamivel az európai át­lag fölötti szinten. A kormányzati idő­szak második felében messzemenően igyekeztek együttműködni a magántő­kével, igyekeztek támogatni a középréte­geket - egyszóval jószerével mindenki­nek megpróbáltak kedvére tenni. A nemzetközi életben megtartották Franciaország számára azt a sajátos ki­váltságot, hogy nagy haderő, jelentős nukleáris fegyvertár nélkül is a döntés­hozók körében tudott maradni, Európá­ban pedig a tizenkettek meghatározó, po­litikacsináló szerepét is fenn tudta tartani magának. Csak éppen a kulcsfontosságú terüle­ten nem tudtak - s éppen a választási időszak előtt - eredményt felmutatni: a munkanélküliség, s ezzel a létbiztonság területén. Igaz, a tíz százalékos munka- nélküliség nem rosszabb a tizenkettek át­lagánál, - de hárommillió munkanélküli nagyon sok szavazatot jelenthet. Ha eh­hez hozzáveszik a falusi szavazókat, akik szerint a szocialista kormányzat nem tesz meg mindent érdekeik védelmére, akkor már megvan a döntő tényező, amely a szavazáson megváltoztathatja a kor­mányzati erőviszonyokat. Ráadásul „a hatalom korrumpál" jelszó igazságát jó- néhány szocialista vezető példája bizo­nyította, s a párt még olyan látványos botrányok terheit is pontosan a választá­sok előtt kapta nyakába, mint az AIDS ví­russal fertőzött vér felhasználása a he- mophiliás betegeknél. A másik tényező a jobboldal rendkívül ügyes taktikája. Bármekkora is az egymás közti rivalizálás a hatalomért, bármeny­nyire is nagyok a nézeteltérések egyes kérdésekben, a két nagy párt rájött, hogy jobb, ha ezeket egyelőre a szőnyeg alá söpri. Egységben az erő, s a hatalom bir­toklása megér annyit, hogy azt hangsú­lyozzák, ami összeköti őket. Ráadásul ezúttal gyorsan, elszántan és többnyire összehangoltan tudtak belekapaszkodni minden kormányzati baklövésbe, hibába, lecsapták a feladott labdákat, s már rég óta folytatják a közvélemény megnyeré­sére megindított hadjáratukat, a vezetők országjárását, nyilvános szereplését. A bírálat hangja kemény - de néhány kivé­teltől eltekintve nem durva és szemé­lyeskedő, s ezért hitelesnek tűnik a vá­lasztók szemében. A felkínált alternatíva pedig ügyesen megmarad az általános­ságoknál, vagy csak a nyilvánvaló kor­mányzati hibákkal szemben tartalmaz olyan módosításokat, amelyeket nyilván a jelenlegi kormány is megvalósítana, - ha lenne még ideje rá. A szocialisták, a kormányt támogató erők kezében egyetlen fegyver maradt: a kétségtelen eredmények felvonultatása, s főként az a fenyegetés, hogy a jobboldal győzelme esetén az egy évtized alatt elért szociális vívmányok kerülnének végve­szélybe. Ebben kétségkívül van valame­lyes igazság, ha a vád nem is teljesen helytálló. Nagy kérdés azonban, hogy a hátralévő hetekben elegendő lesz-e az ijesztgetés a pozíciók legalább részleges megmentésére. Nincs rendkívüli gabonahelyzet Országgyűlés Lemondott Horn Gyula Nincs rendkívüli helyzet a „gabonafronton" - hangsú­lyozta az MTI kérdésére vála­szolva hétfőn Makay György, a Magyar Gabonafeldolgozók és Kereskedők Szövetségének ügyvezető titkára. Ezzel azo­kat a híreket cáfolta, amelyek szerint az országban búzahi­ány van, mégpedig olyan mér­tékű, hogy nincs biztosítva az ország ez évi kenyere. Az ügyvezető titkár kifejtette: a szövetség véleménye szerint ez annyira nem így van, hogy nem is látják értelmét annak, hogy akár pro, akár kontra ál­lást foglaljanak e kérdésben. A szövetség tagjai, mint mon­dotta, úgy vélik, inkább teszik a dolgukat, folytatják min- dennnapi munkájukat. Jelien Sándorné, a Földmű­velésügyi Minisztérium illeté­kes osztályvezető-helyettese arra mutatott rá, hogy ha­zánkban tavaly mintegy 3,4 millió tonna búzát takarítottak be, ami fedezi a szokásos szükségletet. (Folytatás az 1. oldalról.) Köztársaság érdekeit. Horn Gyula emlékeztetett arra, hogy sem az alkotmány, sem a házszabály nem tartal­maz olyan jogszabályt, amely szerint összeférhetetlen lenne valamely pártbeli, illetve bi­zottsági tisztség betöltése. Számos külföldi - így finn és francia - példa is akad a tiszt­ségek kettős betöltésére. Hatá­rozottan visszautasította azt az állítást is, hogy megnyilat­kozásaival kárt okozott volna a Magyar Köztársaság külpo­litikai érdekeinek. Emlékezte­tett arra, hogy 1990 áprilisá­ban maga Antall József kérte fel a Külügyi Bizottság elnöki tisztének ellátására. Mindezek alapján visszautasította a le­mondására vonatkozó felszó­lítást. A távozását sürgető érvek megválaszolása után a politi­kus bejelentette: lemond a Külügyi Bizottság elnöki tisz­téről és tagságáról. Döntésé­nek indokaként elmondta: tu­domásul veszi, hogy nem tar­tanak igényt bizottsági elnöki munkájára, és nem kíván eset­leg hónapokig elhúzódó mél­tatlan, kisstílű csatározásokba bocsátkozni. Elhatározásánál figyelembe vette azt is, hogy a térség súlyos helyzete Ma­gyarországot is tragédiába sodorhatja. Horn Gyula végezetül han­goztatta, hogy a demokrácia elkötelezett híveként továbbra is Magyarország nemzetközi tekintélyének erősítésén munkálkodik. Közölte azt is, hogy a parlamenti tisztségek elosztására vonatkozó hat­párti megállapodás értelmé­ben továbbra is szocialista párti képviselő fogja betölteni a Külügyi Bizottság elnöki tisztét. A személyre később tesznek javaslatot. Horn Gyula bejelentését némi szóváltás követte. Tor- gyán József kisgazda pártel­nök annak a véleményének adott hangot, hogy a Külügyi Bizottság elnöki posztja az FKGP-t illette volna meg. Mint fogalmazott: Horn Gyula beszédéből megdöbbenéssel értesült a kormányfővel a „há­tuk mögött megkötött, tisztes­ségtelen alkuról". Leszögezte: a Kisgazdapárt igényt tart az elnöki pozícióra. A vitában szót kért Gál Zoltán. Az MSZP frakcióvezetője emlékeztette Torgyán Józsefet: frakció kell ahhoz, hogy egy párt részt vehessen a parlamenti egyez­kedés mechanizmusában. Torgyán József ismételt fel­szólalására a kormányfő vála­szolt. Antall József utalt arra, hogy a hat parlamenti párt még az Országgyűlés megala­kulása előtt egyezséget kötött a tisztségek elosztásáról. A Kisgazdapártnak akkor a Honvédelmi Bizottság elnöki tiszte jutott. A megállapodás egyik aláírója éppen Torgyán József volt. A kormányfő hangsúlyozta azt is, hogy Horn Gyula megválasztása a Külügyi Bizottság elnöki tisz­tére a változás és a folytonos­ság jó megoldásának tűnt az átmeneti időszakban. Az Országgyűlés téli szünet utáni első munkanapján, hét­főn napirend előtt sürgősség­gel napirendjére vette a Nem­zetközi Pénzügyi Társaságban a Magyar Köztársaság alaptő­kerészesedésének megemelé­séről, valamint a nyugellátá­sok, baleseti ellátások és egyéb ellátások emeléséről szóló or­szággyűlési határozati javasla­tokat. Az elnöklő Szabad György bejelentette: a kor­mány benyújtotta a távközlés- és műsorszóráspolitika kon­cepcióját és a területi önkor­mányzatok és közigazgatási szervek határmenti együtt­működéséről szóló Európai Keretegyezmény megerősíté­sét indítványozó országgyű­lési határozati javaslatot, va­lamint a magyar-osztrák köz­úti és viziközlekedésben a ha­tárforgalom ellenőrzéséről szóló egyezmény kihirdetését indítványozó törvényjavasla­tát. A T. Ház megszavazta az ülés tárgysorozatát, majd megkezdte a társadalombizto­sítási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általá­nos vitáját. A negyven(ötven)kettedik Több napon át tartottak azok a beiktatási bálok, ünnepi programok, koncertek és fogadások, amelyek mind az új amerikai elnök hivatalba lépését köszöntötték. Volt Was­hingtonban tűzijáték és felvonulás, díszlövés, és persze a hagyományos eskütétel: ezzel az aktussal vette át voltaképp Bili Clinton a kormányrudat elődjétől, a napos Texasba visszavonuló George Bushtól. Megújítás, megújulás, összefogás? Valószínűleg ezek a fo­galmak szerepeltek a legsűrűbben a sorrendben 52. beikta­tási ceremónián, az USA 42. elnöke által elmondott, sok megfigyelő által programadónak tekintett beszédben. Az első kettő az országra vonatkozott: bármilyen viszonylagos legyen is a jólét és a fejlettség, az Egyesült Államok napja­inkban ugyanúgy az előrelépés kényszerétől, a változás és reformok hirdetésétől hangos, mintha elmaradott, szegény nemzet lenne. S az áldozatvállalás? Ez a polgárok kötelessége - mutatott rá az új elnök, ha sodródás és stagnálás helyett valóban összefogva szembe akarnak nézni korunk új kihí­vásaival. Hazai teendők vagy a nagyvilág válságai? Mire fog inkább fi­gyelni Clinton, aki bolygónk vélhetőleg legfontosabb, legfelelős- ségteljesebb közfunkcióját tölti be? Ma már nincs értelme az ilyen megkülönböztetésnek - hallhattuk a feleletet: a de­mokrácia védelme, a leszerelés vagy mondjuk az AIDS-probléma nem függ a határoktól. Feltehető-e, hogy Amerika befelé fordul? Megteheti-e egyálta­lán az USA, hogy hátat fordít az új - szabadabb, de ingatagabb - világ kríziseinek? Nemigen. Az egyedül maradt szuperhata­lomnak nemcsak a lehetőségei, hanem a felelőssége és a fel­adatai is nagyobbak. Clinton vállalja ezeket, ami nagyon fontos jelzés a világnak. Szegő Gábor Ferenczy Europress PÉCSI ÉPÍTŐ KFT. MÉLYÉPÍTÉSBEN JÁRTAS, SAJÁT GÉPKOCSIVAL RENDELKEZŐ MŰVEZETŐKET keres változó munkahelyre. Jelentkezés személyesen Szekszárd, Mátyás király u. 62. sz. alatt. (25007) Hatoslottó nyerőszámok 12, 15, 17, 28, 36, 37 Pótszám: 30 Kérdőjelek ... és az ország? A koránykoalíció legna­gyobb pártjának belső ügyei, a vezetőségében fe­szülő éles ellentétek nyil­vánvalóan nem szűkén vett pártügyek. A Magyar Demokrata Fórum orszá­gos gyűlése iránt érdeklő­dők legszélesebb tábora valószínűleg mégsem el­sősorban a belső párthar­cok kimenetelét mérlegeli, hanem azt, hogy milyen ki­látásai lehetnek a tanácskozás után az országnak. A választ a korányzó­párt az új elkötelezettsé­gekben fogalmazta meg. Nagy hangsúlyt adott an­nak, hogy a termeléscsök­kenéssel, a munkanélküli­séggel, á társadalmi pola­rizációval, az Európától való leszakadás veszélyé­vel az MDF-nek szembe kell néznie. Lesz-e gazdasági fellendü­lés? Ez az alapkérdés, mert enélkül nincs és nem is le­het bizalom a demokrati­kus jogállam intézményei iránt. Áz MDF ennek kul­csát ismét a szociális piac- gazdaságban jelölte meg. Képes ezt egyedül létrehozni? A párt most úgynevezett megegyezéses gazdaság- politikát hirdetett meg, amin feltehetően a külön­böző gazdasági, társa­dalmi partnerekkel való egyezkedést érti. Hazai vagy külföldi tulaj­donnal? Úgy tűnik, hogy a kormányzópárt továbbra is fontosnak tartja a kül­földi tőke beáramlását, de a hazaiak tulajdonszerzé­sét tartja elsődlegesnek. Elég-e az új elkötelezettsé­gek puszta meghirdetése? A lakosságra nehezedő terhekre, az országban ta­pasztalható feszültségekre gondolva, a válasz egyér­telműen nem. Erre gon­dolhattak az országos gyűlés küldöttei is, amikor tetteket ígértek annak ér­dekében, hogy sikerrel áll- juk az európai versenyt. Az Európához való tarto­zás ugyanis nem csupán földrajzi realitás, hanem magas szintű politikai, gazdasági és szellemi tel­jesítmény függvénye. Ezt pedig csak az egész nem­zet produkálhatja. Vajon az MDF-kormány vezetésé­vel vagy másként? Erről dönt máris napról napra a választópolgár. Ferenczy Europress AustriaLottó A Lottó Unió Kft. tájékozta­tása szerint a 3. játékhét nye­reményei a következők: 5 da­rab 6 találatos szelvény volt, nyereményük egyenként 5 824 987 schilling, 18 darab 5 plusz 1 találatos szelvény volt, nye­reményük egyenként 313 423 schilling, 670 darab 5 találatos szelvény akadt, nyereményük egyenként 12.630 schilling, 33 111 darab 4 találatos szelvényt találtak, nyereményük egyen­ként 340 schilling. A 488 936 darab 3 találatos szelvényre egyenként 29 schillinget fizet­nek. 1 darab joker volt, nye­reménye 4 762 393 schilling. Három műszakban Három műszakos terme­lésre tért át a Dunaferr Leme­zalakító Kft.: a Dunaferr Lux márkanevű fűtőtestek iránt ugyanis olyan mértékben megnőtt a kereslet, hogy a két műszak nem tudná az igénye­ket kielégíteni.

Next

/
Thumbnails
Contents