Tolnai Népújság, 1993. január (4. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-25 / 20. szám

8 KÉPÚJSÁG SZTÁRVILÁG 1993. január 25. Deborah Shelton A gyönyörű színésznő, Deborah Shelton a dél-afrikai Sun Cityben pihen. A filmszínésznőt a magyar nézők a Dallas so­rozatból ismerhetik meg, mint Jr. Ewing barátnője - Mandy Winger. Imádja a természetet és a sportot, vadászik. A vala­mikori Miss Amerika 1988 óta tündököl a filmvásznon. Beszélgetőpartnerünk a művészdirektor Balázsovits Lajos színházálmairól, a kollégákról, a név-dilemmáról A Los Angeles Times szer­dai jelentése szerint egy rajz­tankönyv szerzője azt állította, hogy Luciano Pavarotti, aki a festést titkos szenvedélyének mondja, három rajzot kimá­solt a könyvből festményei mintájául. A lapjelentés tudni véli, hogy a „Venezia" , a „Casa Florita" és a „Parigi" címet viselő festményekről van szó, amelyek több kiállítá­son is sikert arattak, de ame­lyek engedély nélküli másola­tok Mary E. Hicks 1972-ben megjelent, „Kalandozásaim Európában" (My Adventures in Europe) illusztrációjából - a rajzokon található hibákkal együtt. Például a „Venezia" Legalábbis reméljük, hogy írják, azaz megírják azokat a híreket, amelyekből a többi olvasó értesülhet egy-egy, a szűkebb vagy tágabb környe­zetét érintő eseményről. Mondhatnánk úgy is, hogy ossza meg velünk örömét, osszák meg egymással örö­müket. Hogyan? Úgy, hogy az alább látható, bekeretezett részt kitöltik, kivágják az új­ságból és beküldik a szerkesz­tőség címére. Milyen hírekre számítunk? Például arra, hogy valakinek megszületett a gyermeke, unokája, dédunokája, hogyan hívják a kis jövevényt, mennyi egy velencei lagúna fölött át­ívelő hidat mutat, s jól látható rajta a Mary E. Hicks által el­követett hiba - a hídon át­menő két apácát a korláton kívülre rajzolta. Pavarotti a CBS-nek adott interjúban hangoztatta, hogy a festmény látása könnyekre fakasztja őt. Mary E. Hicks 87 éves özve­gyasszony, nyugdíjas, a Colo­rado állambeli La Vetában él. Szerzői jogvédelemben csak rajzai és festményei részesül­nek, de nem a kérdéses könyv. „A könyv azért készült, hogy lemásolják, de azt nehezmé­nyezem, hogy (Pavarotti) úgy emlékezzék meg a képekről, mint saját festményeiről. a súlya, milyen a haja stb. Vagy hogy X és Y eljegyezte egymást, házasságot kötött, megülte arany-, ezüst-, gyé­mántlakodalmát. Helye lesz ebben a rovatban az olyan hí­reknek is, amelyekből arról ér­tesülhetünk, hogy X városban, faluban osztály- vagy érettségi találkozót, más jellegű össze­jövetelt szerveznek. Klubok, egyletek, más kisközösségek is ismertethetik programjukat, beszámolhatnak rendezvé­nyeikről. A sort lehetne foly­tatni, de ezt olvasóink fantázi­ájára bízzuk. Kérésünk mindössze annyi, hogy a rövid kis hírben, tudó­1991. óta a Nemzeti Színház tagja, pedig azelőtt sokan csak úgy emlegették, mint a „ma- dáchos Balázsovits". Pedig volt az életében egy rövidke kitérő, amikor a nagy vissza­térés előtt a Vígszínházba is, a MAFILM társulatához is ki­ruccant. Aztán a Balázs Béla díjas Érdemes művész gon­dolt egyet és szakított a körúti társulattal. Akkoriban sokan firtatták az okát. Most ismét beszédtéma lett: őt nevezték ki a Játékszín igazgatójának, de közben megtartotta helyét a Nemzeti társulatában is. — Mint újdonsült színidi­rektornak, mik a tervei? — Olyan színházat szeret­nék vezetni, amelyet a közön­ség is, a színészek is szeretnek. Már az első lépéseket megtet­tem ebben az irányban és nem is ütköztem túl nagy akadá­lyokba. Kiderült, hogy mind a két fél ugyanabban leli örö­mét. Az a jó színház, ahol az előadások teltházzal mennek, ahol a közönség ugyanolyan szívesen fogadja el a társulat­tól a komoly darabokat, mint a könnyebb műfajú előadáso­kat. Ez megmutatkozik majd a színház repertoárjában is? — Természetesen. Szeret­nénk műsorra tűzni tragédiát, komédiát, szomorújátékot, vígjátékot, zenés darabokat. Az első ilyen szellemű be­mutatónk februárban lesz. Francz Werfel: Jakobovszky és az ezredes című darabját tűz­zük műsorra. A szerző szerint vígjáték a mű, szerintem an­nak kicsit komoly. A darab a németek által körülzárt Pá­rizsban játszódik a második Kata és az élet Jól megy mostanában Kath­leen Gátinak, azaz Gáti Katá­nak. Budapesten hatalmas siker­rel mutatták be Koltai Róbert filmjét, a Sose halunk meg cí­műt, amelyben ó alakította a női főszerepet. A népszerű színésznőt Salamon András, Az élet, és Jeles András Párhuzamos életrajzok című alkotásában láthatja a kö­zönség. sításban feltétlenül legyen benne, hogy ki, hol, mikor, mit csinált illetve, hogy kivel, hol, mikor, mi történt. (Ter­mészetesen ez tetszés szerint jövő időben is érthető.) Né­hány példa: „Kovács János és felesége, született Kiss Mária az elmúlt szombaton, szep­tember 5-én Bátaszéken tar­totta aranylakodalmát. Az ünneplők között ott volt há­rom gyermekük, öt unokájuk és két dédunokájuk." Vagy egy másik példa: „Tóth József és Asztalos Mária az elmúlt vasárnap, szeptember 13-án a bátai nagyvendéglőben tar­totta eljegyzését. Az esemé­nyen mintegy ötven rokon, ismerős vett részt." Tehát várjuk az olvashatóan kitöltött szelvényeket, és ígér­jük, hogy a híreket, tudósítá­sokat betesszük az újságba. világháború idején. A címsze­repben Garas Dezsőt és Dar­vas Ivánt láthatja majd a kö­zönség, én magam leszek a rendező. — A Játékszínnek eddig nem volt állandó társulata. Hogyan tudják egyeztetni a színészek idejét? — Mivel általában szabad-úszó vagy vállalko­zóként dolgozó színészeket alkalmazok, kicsit könnyebb az egyeztetés. Sajnos éppen ezért el kell tekintenem azok­tól a a kollegáktól, akik ál­landó szerződésben vannak valamelyik színháznál. — Kiktől kíván megválni a régiek közül és kikkel dol­gozna szívesen az új pozíció­jában? — Jó kérdés ... Azt hi­szem, a kollegákat is ez ér­dekli leginkább. A november 2-iki társulati ülésen, a beikta­tásomkor elmondtam, hogy nem áll szándékomban az itt dolgozók közül senkitől sem megválni. Egy feltétellel: ha mindenki, aki maradni akar, elfogadja a munkatempómat, a céljaimat, a stílusomat. Ami pedig a külsősöket illeti? Mi­vel nincs társulatunk, azokkal dolgozhatok, akiket magam­nak választok. Már megvan­nak a közvetlen munkatár­saim, az új titkárság és a szer­vezés is felállt. — Igaz-e a hír, hogy meg­változtatja a színház nevét is? — Gondoltam rá, de letet­tem róla, olyan sokba került volna. Régen Terézvárosi Színháznak hívták az elődün­ket, nem lett volna rossz ez a név. De megadtam magam, marad a Játékszín. Minden­Sztárkartoték Frank Bryan Brown játssza Frank Devlint, a trükkös New York-i zsarut, akit könyörtelen apósa gyilkosság vádjával akar bör­tönbe juttatni. Az ausztrál születésű szí­nész először 1979-ben hívta fel magára a figyelmet, amikor Bruce Beresford nagy sikert aratott filmjében, A törvény- szegő Morant-ban egy maga­biztos katonatisztet alakított, és elnyerte az Ausztrál Film- akadémia díját a Legjobb Epi­zódszereplő kategóriában. Azóta több mint 30 filmet ké­szített. Brown filmjei a műfajok legszélesebb skáláját ölelik fel, így láthattuk őt a James Cla- vell regénye alapján készült Taj-Pan-ban; a Cocktail-ban tom Cruise oldalán; a Gorillák a ködben című filmben Sigo­urney Weaver partnerekén; az Add át üdvözletem a Broad Streetnek című Paul McCart­ney filmben; a Trükkös ha- lál-ban és Trükkös halál 2-ben Brian Dennehyvel; A jó fele­ség-ben való-életbeli felesé­gével, Rachel Warddal együtt; és a Fogd a boyra című Dis- ney-filmben Dudley Moore el­lenlábasaként. Brown, aki 1947-ben szüle­tett Sydneyben és itt is nőtt fel, biztosítási ügynökként kereste kenyerét, amíg egy nap az az ötlete nem támadt, hogy csat­lakozzék a cég amatőr színi­klubjához. Egyszerű időtöl­tésnek szánta, de amint elő­ször a deszkákra lépett, érezte: innen többé nem szabadul. Amikor már több időt töltött színitanulmányaival, mint a munkájával, elhatározásra ju­tott: „Itt az idő, hogy döntsék, komolyan belevágok, vagy pedig abbahagyom." Brown 1972-ben Londonba költözött. Vidéki repertoár- színházakban játszott, amíg meg nem nyert egy próba­esetre megváltoztatjuk a pla­kátjainkat, reklám-orientál- tabb szervezést próbálunk ki. — Maradnak a helyárak? — Sajnos, nem. Minden produkciónak más és más lesz a helyára, attól függően, mennyibe kerül az előadás. Az egyetemisták és a kis­nyugdíjasok olcsóbban jöhet­nek, de a jobb helyek drágáb­ban lesznek a mostaninál. Devlin meghallgatást Sir Peter Hall új társulatánál, a Nemzeti Szín­házban. Azután olyan dara­bokban kapott szerepeket, mint A vihar, a Rómeió és Jú­lia, és a Tavaszi ébredés - ez utóbbiban Sir John Gielguddal és Lord Laurence Olivier-vel. A kétéves angliai kirucca­nás után Brown visszatért Ausztráliába, ahol popszínhá­zat alapított, majd bohózato­kat és színdarabokat adtak elő Sydney-ben, Melboume-ben és Brisbane-ben. Ekkor látta meg őt Stephen Wallace ren­dező a Fekete Színházban, és felkínálta neki első játék­film-szerepét, a Szerelmi leve­— Mint igazgató, szakított a színpaddal? — Ugyan, dehogy. A Nem­zetiben Páskándi Géza: Tor­nyot választok című darabjá­ban láthat a közönség és más szerepeket is remélek. Itt, a Já­tékszínben megmaradok igazgatónak, s legfeljebb csak rendezek majd, ha már nem bírom színpad nélkül. Ferenczy-Europress lek a Teralba Roadról című filmjében. Brown ausztráliai filmjei között olyanok szerepelnek többek között, mint Az ír férfi; az Árnyékok víkendje, a Newsmith, a Jimmy Blacks­mith éneke és az Álmaink tele. Brown alaposan belopta magát a tévénézők szívébe, amikor szerepet vállalt az Egy város, mint Alice című soro­zatban, amelyet több mint 60 országban vetítettek. Másik nagy televíziós sikere a ki- lencórás tévésorozat, a Tö­vismadarak volt, Richard Chamberlain (és felesége, Ra­chel Ward) oldalán; emellett szerepelt a Kim-ben, Peter O'Toole mellett, valamint a Shiralee című televíziós széri­ában, ami után helyet kapott az Ausztrál Televíziós Híres­ségek Csarnokában. Név:.........................................Cím:..............................................................Telefon: ......... K ijelentem, hogy a közölt szövegben tudomásom szerint valótlan, másokat megtévesztő, sértő információ nincs. Kelt:................................................... ............................... aláír ás Devlin, a trükkös zsaru Ossza meg örömét! Olvasóink írják Pavarotti és a festmények

Next

/
Thumbnails
Contents